Szivató nélkül mindig előre, avagy „szép hangszer a zene” – 2. rész
„Öreg járgány szivatóval indul” – a kilencvenes évek ifjabb korosztálya minden valószínűség szerint még élénken emlékszik a Besenyő Blues Band fesztiválgyőztes, vidám dalára. Azt már – ugyancsak valószínűsíthetően – kevesebben tudhatják, hogy a mű zeneszerzője, szövegírója egyszemélyben Muck Ferenc, azaz Mucky, Magyarország egyik legkiválóbb szaxofonosa. Aki számításai szerint legalább ezer hangfelvételen és a hozzájuk kapcsolódó koncertturnén fújta tenor és szoprán szaxofonját, játszott Pege Aladár dzsessz zenekarában, létre hozta a már említett Besenyő Blues Bandet. Mindemellett a Rockszínház alapító tagja, szaxizott és billentyűzött a Török Ádám-féle R.A.B.B. és más, különböző formációkban, napjainkban az Apostol együttest erősíti. Mucky célja az állandó fejlődés, megújulás.
A Rockszínházban Marschalkó Zoltán gitárossal Temesvári András basszusossal, valamint Várkonyi Mátyás és Miklós Tibor alapító-szerzőpárossal kerültél közös színpadra. És persze, nem utolsó sorban, az Apostol együttessel.
Az Apostol törzszenekarként működött a Rockszínházban, én Mákó Miki trombitással együtt plusz fúvósként szerepeltem.
Elek Pistát – amikor igazán beindultak a produkciók – hazahívva a külföldi vendéglátós zenélésből én ajánlottam a színházi zenekarba. Az első bemutatónkra 1980 augusztusában a margitszigeti Vörösmarty kertmoziban került sor, ez volt az Evita; utána jött a Sztárcsinálók, az első magyar rockopera, amelynek szerzői Várkonyi Mátyás, és Miklós Tibor.
Várkonyi személye nagyszerű közösséget hozott létre, jórészt neki köszönhető, hogy a színház, annak ellenére, hogy sosem kapott önálló épületet, szép sikereket tudhatott magáénak. A Rockszínház kiemelkedő előadása volt még a Jézus Krisztus szupersztár, ez szintén Andrew Lloyd Webber és Tim Rice munkája, Miklós Tibi fordította magyarra, akárcsak a többit. A darab rockszínházi jellegzetessége, hogy zenében némileg eltértünk a szorosan vett eredeti előadástól, kottáktól, helyette alternatív, rhythm and blues zenei megoldásokat csempésztünk bele. Egyrészt az amerikai felvételek alapján dolgoztunk, de beépítettük saját elképzeléseinket is, amelyek leginkább improvizációkban öltöttek testet. Például az Apostol dobosa, Szabó Feri kitalált egy ritmusképletet, amit a színpadon megvalósított, és érdekes módon a mostani előadások kottáiban már ezek a figurák szerepelnek.
A Sztárcsinálók zenéjét legfőképpen popos-rockos motívumok, az Evitát és a Jézus Krisztus Szupersztárt pedig alapvetően az angolszász rock és az amerikai musical jellemezte. Ugyancsak óriási sikerrel ment le a Hair, amely mint ismeretes, eredetileg angol, de mi már az amerikai filmzene alapján, a világhírű Steve Gadd dobos és Marcus Miller basszusgitáros párosának játékát figyelembe véve, jóval funkysabb stílusban adtunk elő.
Várkonyi Matyi nyitottsága, zenészbarát mivolta nagyon megfogott, az pedig nem kevésbé, hogy a zenészeket hagyta kibontakozni. Marschalkó Zoli kiváló gitárosra és a néhai Temesvári András „Peppó” basszusgitárosra komoly feladat hárult, és mint említettem, Matyitól szabad kezet kaptak. Az Apostol fúvósai pedig engem is inspiráltak. Ők a dzsessz irányából közelítettek. Nem hallgatták a Pink Floyd szaxofonosát, Dick Parryt, aki például a Dark Side of the Moon lemezen is közreműködik. Én viszont, ahogy korábban is említettem, igyekeztem a progresszív, vagy a rock oldaláról közelíteni; Grower Washington kedvenc szaxofonosom zenéjét hallgattam és ez remélhetőleg érezhető a játékomon.
1989-ig zenéltem a Rockszínházban. Ehhez a korszakhoz kötődik a Berki Team zenekarral való közös munkám, amikor a remek énekes, Berki Tamás Igazi paradicsom című albumának megjelenését követő turnén együtt dolgozhattam Marschalkó Zoli gitárossal, Román Péter basszusgitárossal, Weszely János dobossal. A lemezen még a kiváló Dés Laci fújta a szaxofont, őt a turnén váltottam.
A Besenyő Blues Bandet Elek István szaxofonos kollégáddal-barátoddal jórészt kiveséztük (https://musicmedia.hu/csak-zene-van-2-resz-20231230), de hogyan nézett ki ez a formáció az ötletgazda-alapító Muck Ferenc szemszögéből?
A Besenyő Brass zenészeivel számos helyen léptünk fel együtt, ebből jött a gondolat, ha lehetséges, nagyobb teret adjak ennek a formációnak. Amikor ’93-ban a Szívatódallal elindultunk a Mitax Organ Pop-Rock televíziós fesztiválon, még nem is gondoltam arra, hogy ebből később működő zenekar legyen. Mindössze annyit szerettem volna, hogy a fúvós szekció nagyobb figyelmet kapjon. Ez be is következett, de még egy évvel korábban közreműködtünk a Nyugati pályaudvaron rendezett Locomotív GT búcsúkoncert-sorozatban. Aztán jött egy hosszabb időszak Demjénnel, majd Orszáczky Jackie-vel.
A Besenyő Blues Banddel részt vettünk a Magyar Rádió által favorizált fesztiválokon, többször léptünk fel külföldön. Erről a formációról – azon túl, hogy szép sikereket tudhattunk magunk mögött – azt tudom mondani, hogy már az elején magában hordozta a végét. Majsai Gábor énekesünk szólókarriert épített, amit el is ért, a többiek is több zenekarban játszottak egyidejűleg. A Besenyő Blues Band lényege a figyelemfelkeltés volt, s ez megvalósult, én pedig hagytam menni a maga útján. Jobban érdekelt a Török Ádám alapította R.A.B.B. zenekar, inkább arra koncentráltam. Ezt több szempontból is fontosabbnak tartottam: egyfelől Ádám személyét tekintve, de zeneileg is.
Hogyan találtatok egymásra?
Pinyót (Köves Miklós dobos – H.I.) a színházi munkák kapcsán Fekete Tibor „Samu” révén ismertem meg, rajta keresztül pedig Ádámot. Gyugyó már látott Pege zenekarában, így elhívott az épp alakuló bandába. A zenészeket tekintve fölmerültek különböző nevek, de én Zsoldos Tomihoz és Pinyóhoz ragaszkodtam, ő pedig Závodi Janóhoz. Különleges dologban törtük a fejüket, ennek érdekében a billentyűzést is bevállaltam. Az akkor még jugoszláviai Zentán volt az első fellépésünk, utána is főként külföldön, exkluzív helyeken játszottunk. Miután különleges zenekarról beszélhettünk, kiemelt fesztiválokon léptünk fel, és ott is fő műsoridőben. Különösen a svájci fellépések emlékezetesek. A zenénk a progresszív rock témaköréhez tartozó improvizatív elemeket tartalmazott, ettől volt igazán nagyszerű ez a zenekar.
Később jöttek a tagcserék: Závodit Mohai Tomi gitáros váltotta, Zsoldost a basszusgitárnál pedig Kerékgyártó István, „Füles”. A Rabbocska – ahogy Ádám nevezte – mindkét felállása nagyszerű zenészekből állt, tulajdonképpen az én generációmat jelenítette meg. Annak ellenére, hogy kiválóan játszották, nem dzsessz, hanem igazi rock-blues zenészek voltak. ’93, ’94 és ’96-ban is megjelent egy-egy nagylemezünk. Annak ellenére, hogy nagyon jól működött, akár a Besenyőnél itt is tudtam, hogy előbb-utóbb vége lesz. Tapasztalataim szerint egy zenekar élete átlag két-három év. Mindent egybevetve és utólag visszagondolva is hatalmas élmény volt velük játszani.
A Muckshow – jó kis szójáték! – koncepciójában felfogható a Besenyő folytatásának, vagy inkább Muck Ferenc szaxofonművészre helyeződik a hangsúly?
A Muckshow önálló entitás volt, Hirleman Berci, mint meghatározó figura, kedvenc zenészemmel. Aki nem csupán kiváló dobos, de remek zongorista és zeneszerző is egyben. Zseniális figura, aki azért lett dobos, mert a zongorához képest a dobon kevesebbet kellett gyakorolnia… Kerékgyártó adott volt, basszusozott, Mohai szintén, ő pedig gitározott. Fülest, mint kiváló szóló-, illetve basszusgitáros-bőgőst az Egri Táncdalfesztiválon mutatta meg nekem a Czakó Gábor nevű klarinétos. Nem csoda tehát, ha Zsoldos utódjaként – aki szintén jól ismerte és nagyra tartotta – egyenesen őt ajánlottam a R.A.B.B.-ba. Ádám, amint meghallgatta, azonnal megtetszett neki.
A ’95-ben alakult Muckshow zenekar négy ember különleges és meglehetősen ritka találkozásának mondható. Mindenki szabadon érvényesíthette az elképzelését, nem gátoltuk egymást; az első próba után már tudtuk mire számíthatunk. A lemezanyag nagy része készen állt, a második próba után a nemrég elhunyt Kaszás Peti barátom stúdiójában felvettük az Acid dropps zeneanyagát, amely ’96-ban jelent meg. Stílusát tekintve némi dzsessz, a rock és a funk jól eltalált instrumentális elegye. Sikerült szponzorokat is találni, szépen fogyott a készlet; tényleg sikeres anyagot hoztunk össze, életem egyik legfontosabb kiadványa. Fogadtatására jellemző, hogy az összes rádiós fesztiválon felléphettünk.
Ennek is köszönhető, hogy egy évvel később a Gramy Records kiadta A kávéd az pocsék, de… című második albumunkat.
Életed következő állomása a Djabe zenekar, amelyet három esztendőn keresztül erősítettél, és amely egészen különleges progresszív muzsikát játszott.
Égerházi Attila gitáros akkoriban egy reklámügynökséget vezetett, aki zenész ambícióit szerette volna megvalósítani. Elég sok reklámzenét rendelt tőlem, én pedig megírtam. Sipos András „Sipivel” korábban sokat próbálkoztak amatőr szinten, aztán az általam megírt instrumentális szaxofon zenéből később kialakult a Djabe. Égerházi megfogadta a tanácsaimat, megteremtette a zenekar hátterét; vagyis azt, hogyan lehet és kell működtetni egy formációt. A stílust eléggé nehéz meghatározni: a world, a dzsessz, a fúziós dzsessz és a progresszív zene különleges egyvelege.
Első közös munkánk a Djabe-val 1997-re tehető, amikor a Visions című kiadványon Kaszás Petivel és a Muckshowal szerepeltünk. Aztán a már említett Oriflame reklámzenék egy része némileg átdolgozva megjelent a ’98-as Wichie Tai To albumon. A zenekar első ’97-es felállását Égerházi Attila gitáros mellett Barabás Tamás basszusgitáros, Sipos András „Sipi” dobos, valamint jómagam alkottuk.
A zenekar sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy olyan világsztárokkal lépett fel, mint előbb Snétberger Ferenc gitárművész, később Steve Hackett (utóbbi többek között a Genesis, valamint a Steve Hackett Band alapító-gitárosa – H.I.). Előbbi a második, ’98-as albumon szerepelt, amelyért a zenekar kiérdemelte Arany Zsiráf-díjat. 2000-ig voltam a Djabe szaxofonosa.
Snétbergerrel egyébként nekem is volt közös dzsessz produkcióm, ahol teljesen véletlenül négy Ferenc játszott együtt: rajtam kívül Gayer (nagybőgős, ma a Magyar Jazz Szövetség elnöke – H.I.), Snétberger, valamint Szabó, az Apostol dobosa. Folyamatosan jelen voltunk különböző klubokban.
Ugyancsak a Djabe után időszakra esik, amikor Martonosy György dobos felkérésére Horváth György bőgőssel felvettünk egy dzsessz albumot, amelynek a címe: Soul Jazz. A Muck trió egészen pontosan 2003-tól működött, meglehetősen sűrűn koncerteztünk. Nagyon szerettük, amit csináltunk, úgy tűnt, a közönségünknek is tetszett.
(Folytatjuk)
Hegedűs István
2024. február 19. 07:25