„Ritkán adódik lehetősége egy magyar zenésznek, hogy egy ilyen szintű, nemzetközileg is elismert produkcióban megmérethesse magát.” Egy ideje tudni lehet, hogy a világ minden táján stadionokat megtöltő Stjepan Hauser csellóművész több szállal kötődik Magyarországhoz, kreatív és produkciós stábjában több hazai tehetséget találhatunk. Közülük két kiválósággal beszélgetek most, a többszörösen díjnyertes szaxofonossal, hazánk smooth jazz nagykövetével, a tavaly elképesztően színes, mély, tiszta, szenvedélyes, újszerű nagylemezt („Focus”) kiadott Zolberttel, valamint a szerzőként, gitárosként, producerként lenyügőző munkamorállal rendelkező, előadóként is aktív EDEMmel.
Edem, legutóbb tavaly ősszel beszélgettünk a magazin hasábjain, amikor produceri, szerzői teendőid mellett előadóként is előre léptél. Az akkori terveid között EDEM-es dalok voltak, ám most kicsit más felé terelt az élet. Pozitív dolgokról van szó ugyan, de adódik a kérdés: Hogy viseled az ilyen változásokat?
EDEM: Azért nem viselem rosszul, mert az alapvető perspektívámat nem változtatta meg, ami az, hogy zenével szeretnék foglalkozni. Valójában a prioritások változnak egy-egy projekt kialakulásakor. Ez szerintem normális. Saját dalokkal kapcsolatban is történt előre lépés, Dobozi Lacikával elkészült a következő dalunk, amit őszre tervezünk droppolni, illetve elkezdem a nem poppos oldalamat is megmutatni a nagyérdeműnek. Elkészült az első szám, amibe vendég előadókat is hívtam, Király Viktor énekel, Slash (The Middletonz) rappel. Eklektikus stílusról van szó. Alapjaiban élőben játszunk pop, jazzy, fúziós zenét, slágeres dallamvezetés, illetve rap lesz benne hallható. Ez számomra teljesen az önmegvalósításról szól. Régóta szerettem volna, hogy minden korlát nélkül csak a zenéről szóljon egy dal. Ez mindenkinek side projekt, kvázi just for fun csináljuk. A barátaim a legjobb zenészek közé tartoznak Magyarországon, de nemzetközileg is megállják a helyüket. A ritmusszekcióban a legjobb barátaim, a Gudics Twins, avagy Gudics Martin, Gudics Marci találhatók meg, billentyűn Binder Norbi volt segítségemre, a dob felvételen Simon István, Somodi Ádám hangmérnökök dolgoztak, Ferencz Peti Peet pedig a mixben, a masterben tevékenykedett. Alig várom, hogy droppoljuk. Tervezek még ilyen típusú szerzeményeket. A neve egyébként az lesz, hogy EDEM Side Project.
Nagyon izgalmasan hangzik. Térjünk vissza az előbb említett változáshoz, miszerint turnéra indulsz Stjepan Hauser csellóművésszel. A közös munkát megelőzően mennyire voltál képben az ő munkásságával, művészetével?
EDEM: Megmondom őszintén, korábban nem ismertem őt. A 2Cellos formációról volt némi fogalmam, de nem feltétlenül követtem őket sem. Ők 12 éven át turnéztak együtt a világban, brutális nagy sikerrel. Voltak nálunk is, ha jól tudom kétszer. A pontos körülményeket nem ismerem, de egy ponton úgy döntöttek, külön folytatják az útjukat, és mi a Hauser produkcióhoz csatlakoztunk be.
És te Zolbert?
ZOLBERT: Tudtam, hogy a tavalyi Arénás koncertjein hazai zenészek is helyet kaptak a produkcióban. Érdekes volt megismerni, hogy milyen hatást vált ki a közönségből egy olyan crossover műsor, ahol egy koncerten belül szólalnak meg a legismertebb klasszikus darabok részletei, valamint a mai popslágerek egy jó része, mindez alapvetően instrumentális környezetben. Hauser kiváló zenész, aki amellett, hogy végigjárta a legjobb klasszikus iskolákat, a színpadon igazi rocksztárként jelenik meg, csak épp nem gitárral, hanem csellóval a kezében.
Tudni lehet rólad, hogy a saját produkciódon túl szeretsz más produkciókban közreműködni. Miért?
ZOLBERT: Mindenből szeretek tanulni, de a legnagyobb tapasztalat eddig a szólókarrierem elindítása volt 2012-ben, hiszen a korábbiakhoz képest teljesen más szerepkörbe kerültem. A saját bőrömön tapasztalhattam meg egy produkció működésének minden fontos részletét. Amikor eldöntöttem, hogy Zolbert művésznéven kezdek működni, lemezeket megjelentetni, valamint koncertezni, az addig megszokott session munkák, megkeresések alábbhagytak, azonban néhány évvel később jött egy újabb hullám, nagyobb, ismertebb zenekarokkal, akiknek viszont már Zolbertre, mint szaxofonosra volt szükségük. Érdekes volt megélni, hogy az a gondolkodásmód, amit követek, könnyedén működhet mások produkcióiban is. Hiszem azt, hogy több, mint 10 év frontemberi tapasztalattal sokkal jobb lettem, mint sessionzenész, jobban tudom érteni, támogatni az aktuális főhőst a munkájában, nem csak a színpadon, hanem azon kívül is. Ennek az időszaknak a csúcsán, 2021-ben a megkeresések, a vendégszereplések magas száma miatt döntöttem úgy, hogy újra a saját dolgaimra szeretnék koncentrálni, ezért bezártam egy ajtót. Mint ilyenkor mindig, kinyílt, kinyílik valahol egy másik...
Jelenleg kikkel dolgozol együtt?
ZOLBERT: Hazánk legjobb blues gitárosával, Little G Weevil-el rendszeresen dolgozom. Imádom, hogy ahogy kezébe kerül a gitár, az első hangtól kezdve azonnal autentikus, amerikai hangulatot hoz, amelyre véleményem szerint itthon kevesen képesek. Rajta kívül pedig nemzetközi produkciókban kaptam lehetőséget, érdekes belegondolnom, hogy klasszikus értelemben hazai produkcióval jelenleg nem is dolgozom. Nemrégiben kezdődött közös munka a macedón hegedűssel, Petar Markoskival, valamint egy különleges énekes tehetséggel, a filippínó Marcelito Pomoy-al. Az ő zenekaraikban is megtalálható leszek a következő időszakban.
Térjünk vissza a közös pontotokhoz, Stjepan Hauser csellóművészhez. Hogyan indult a közös munka vele?
EDEM: Az egykori menedzsere Hauser-nek Horvát Roland volt, aki egy sok nemzetközi kapcsolattal rendelkező magyar menedzser, promóter. Már korábbról ismertük egymást, több rendezvényen összefutottunk, illetve sokszor hívott meg saját eseményeire zenélni minket Vavra Bencével. Tulajdonképpen ő volt a triggerje annak, hogy elkezdtünk vele dolgozni. Hauser tavaly januárban leszerződött önálló brandként az amerikai Sonyhoz. Akkor még nem tudtam pontosan mi lesz ebből az egészből, de természetesen igyekeztem kiváló magyar zenész barátokat elhívni projektbe. Sikerült is, összeállt a banda. Elsősorban videoklipekben szerepeltünk, illetve több dalt hangszereltem év közben Hausernek, amiket a social media platformjain használt.
ZOLBERT: Néhány hónappal ezelőtt kaptam egy felkérést, hogy csatlakozzak a produkcióhoz és szervezzem meg a fúvósszekciót. Örömmel fogadtam a lehetőséget, hiszen kiváló zenészekkel tudok így egy nagy produkcióban részt venni, akik nemcsak hangszeresen képesek a maximumra, emberileg is jó velük időt tölteni, amely számomra legalább ugyanannyira fontos. Közösen dolgozunk, folyamatosan fejlesztjük a dalokat, a megszólalást. Már az első időszakban is érződött, hogy mindenki száz százalékig belerakja magát a produkcióba, azért, hogy a legjobbat adhassuk.
Edem, te már tavaly decemberben ott voltál a Papp László Budapest Sportarénában adott koncertjén. Hogyan emlékszel vissza az akkori érzéseidre, gondolataidra?
EDEM: Ahogy telt az idő, úgy realizálódott, hogy ez egy hatalmas projekt. Producerként is elkezdtem velük dolgozni, innen jött az, hogy mi lenne, ha én hangszerelném a budapesti nagykoncert könnyűzenei részét. Két részből áll a műsor, az első fele klasszikus zene, vonósokkal, fúvósokkal. A második részben pedig elszabadul a pokol. Itt jövök én! A pesti koncert előtt volt egy bulink Prágában, ami szintén teltház előtt ment le. Utána jöttünk csak Budapestre. Mondanom sem kell, hogy hatalmas élmény volt, ezt szerintem abszolút tükrözi a YouTube felvétel is.
Örményország fővárosában, Jerevánban már mindketten bizonyíthattatok. Milyen tapasztalataitok, benyomásaitok voltak ezen az úton, koncerten?
ZOLBERT: Igazán különleges hely Jereván, nagyon tetszett a város hangulata, az emberek vendégszeretete. Jó volt látni, hogy a nehéz történelmükre egyfajta gyógyírként jelenik meg a kultúra minden ága, ami sokat segíthet az összetartozásban. A városban lépten-nyomon zenébe, képzőművészetbe lehet botlani, ami sajnos Európában egyre kevésbé jellemző. A koncerten 14 ezer ember előtt játszottunk, ami nagy élmény volt, főleg úgy, hogy professzionális menedzsmenttel, technikai csapattal dolgozhatunk együtt. Kizárólag az a dolgunk, hogy a közönség szórakoztatására koncentráljunk.
EDEM: Ez volt az első alkalom, hogy vele mentünk. Vannak One off vagyis flying show-k, mint például ez is az volt. Ez azt jelenti, hogy nem teljesen az egybefüggő turné részei, de Hauser „World wide” turnéjának egy szelete. Fontos tapasztalás volt olyan szempontból, hogy ekkor láttuk először, hogy pontosan mire számíthatunk. Jó minőségű hotelben voltunk, jó volt a backline cuccunk, természetesen teltház volt. Egyszerűen egy életre szóló élmény.
Közel 30 állomásról lehet tudni a szeptembertől induló turné kapcsán. Melyik helyszínt várjátok a legjobban?
ZOLBERT: Mindegyiket várom! Nagy álmom teljesül azzal, hogy egy ilyen turné részese lehetek, aminek természetesen van egy fontos hozzáadott értéke, mégpedig az, hogy eljuthatok olyan városokba, ahol még sohasem jártam korábban. A kedvencek közül Krakkót említeném, de szégyenszemre a harminc város többségét nem látogattam meg eddig. Azt hiszem, most jött el ideje.
EDEM: Ezekből néhány flying show, valójában októbertől indulunk az effektív turnéra. Akkor majd Franciaországban kezdünk, alvós turnébuszokkal nekilátunk a maradék 25 állomásnak. Sok helyen voltam már civilként, de rengeteg olyan helyszín lesz, ahol még sosem jártam. Valószínű, hogy a városokból nem sokat fogunk látni, mert több esetben már másnap egy másik városban játszunk. Ez alapvetően egy munka, de ha lesz rá alkalom, akkor mindenképp körbenézünk.
Van bennetek félelem, izgalom a start előtt? Hogyan sikerül rendbe szednetek a gondolataitokat, az érzéseiteket, magatokat?
ZOLBERT: Jelenleg jóleső izgalom van bennem, hiszen, ha úgy nézzük: 22 éve, amióta kikötöttem a szaxofon mellett, erre vágyódom. Nagy tudatossággal készülök magára az útra, lelkileg és fizikailag egyaránt. Ez nem csupán rendszeres hangszeres gyakorlást jelent, hanem fizikai edzést is, ezek mellett pedig folyamatosan tervezem a koncertek heteit, amely azért is nagyon fontos számomra, mert a zenélés mellett több dologgal is foglalkozom, legyen szó a hangszerboltunkról vagy épp a rádióműsorunk produceri teendőiről. Az élet nem állhat meg a távollétemben sem, ezért ezek a vállalkozások is külön-külön törődést igényelnek. Ráadásul az a tervem, hogy szeretnék az útról, egyáltalán a zenészek életéről forgatni különböző videós anyagokat és ezeket megmutatni a hazai közönségnek. Ritkán adódik lehetősége egy magyar zenésznek, hogy egy ilyen szintű, nemzetközileg is elismert produkcióban megmérethesse magát, amelyre igenis szeretnék büszke lenni. Ugyanakkor örülnék annak, ha a leendő anyagaimmal némi személetváltást tudnánk generálni hazánkban a zenészlét megítélését illetően, amely extra befektetésekkel, elhivatottsággal, lemondással és a civil szakmák többségénél is jóval több munkával jár.
EDEM: Minden helyszín óriási Arénát jelent, csak a legnagyobb helyeken játszunk, úgyhogy teljesen más érzés, mint az eddigiek. Bőven van bennem drukk, de ahogy elkezdődik a koncert, ez abszolút meg szokott szűnni. Nincs rituálém, de az évek során már megfigyeltem, hogy szeretek a koncert előtt magamban lenni. Nehezemre esik hülyéskedni, vagy beszélgetni teljesen irreleváns témákról. Szimplán csak a saját gondolataimmal szeretek ilyenkor foglalkozni.
A hazai előadók közül kinek az oldalán láthatunk, hallhatunk a közeljövőben?
EDEM: Egyelőre nem látok tovább Hausernél, az idei évnél. Hangszereltem, hangszerelek más külföldi produkcióknak is, például Petar Markoski hegedűművész showját már összetettük. Marcelito Pomoy (America’s Got Talent) műsorát lassan elkezdem hangszerelni, ami majd jövőre, május 24-én lesz látható Budapesten a Tüskecsarnokban. Hauser esetében már hallottunk olyan tervekről, amik a jövőbe tekintenek, de nem tudom, hogy ennek száz százalékosan része leszek-e én, vagy a mostani banda... Nehéz a kérdésedre releváns választ adnom, mert nagyban befolyásolja az itthoni zenélésemet a Hauseres jövő, illetve a többi projekt is inkább külföldre mutat… Meglátjuk mi jön még…
Zolbert, nálad mik a tervek a saját produkciód kapcsán?
ZOLBERT: A pandémiás időszak nem várt utórengéseket, egyfajta kiüresedést hozott az életemben, ami a zeneszerzést illeti. Az az egyik főcélom, hogy visszataláljak az alkotás szeretetéhez, amely kissé elveszett útközben. Elsősorban az új lehetőségek, a koncertek, maga a turnézás, összességében pedig a komfortzónámból való kimozdulásom hozta meg bennem újra az alkotói étvágyat. A gyógyulást jól jelzi, hogy mostanság 48 dalötlet várakozik kidolgozásra a számítógépemen, amelyek bizonyos darabjai a terveim szerint a következő egy évben hallhatóak lesznek. Mivel 2022-ben jelent meg a legutóbbi nagylemezem, ezért azt gondolom, hogy nem sürget az idő, sokkal fontosabb számomra, hogy az új alkotói módszerek, a teljes szemléletváltás olyan dalokat hozzon, amelyekre büszke tudok lenni sok-sok év elteltével is.
Uraim, biztos vagyok benne, hogy nem utoljára beszélgettünk a Music Média Magazin hasábjain. Kívánom, hogy a közös európai turnén, valamint az egyéb-, a hazai tervek terén is minden úgy alakuljon, ahogy szeretnétek. A zene, az alkotás, a lendület legyen veletek!
Hatos Niki
2023. november 9. 05:34