Zalán útja
Ha Vörösmarty Mihály eposzára gondolunk (Zalán futása), a párhuzam csupán annyi, hogy Kékkői Zalán, hazánk egyik legfelkészültebb és legfoglalkoztatottabb gitárosa hamarosan szólólemezzel jelentkezik. Ez avatja igazi hőssé a gitárosokat, Zalán pedig az egyik legközvetlenebb, legkedvesebb gitárhősünk. Rozsonits Tamás a kezdetektől a szólóanyag elkészítéséig faggatta a népszerű zenészt.
Milyen hagyományai voltak a családodban a zenének?
Semmilyen. Talán annyi, hogy az apai nagypapám szépen zongorázott. Nyaranta több hetet Szécsényben voltunk az unokatestvérekkel és akkor sokszor ült a pianinó mögé, de a szüleim nem játszottak hangszeren. Az általános iskolában, sokakhoz hasonlóan, mi is alakítottunk zenekart, de valódi tanulás, zenélés nem követte a nagy elhatározást. Ebben a zenekarban még billentyűs voltam. Azt hiszem csak nekem volt “hangszerem”. Talán egy Casio VL-1, abban az időben ez egy jópofa kis játékszer volt.
Mikor és milyen hangszeren kezdtél el tanulni?
Viszonylag későn, 16 évesen kezdtem gitározni. Abban az időben többször nyaraltunk együtt családilag szüleim munkatársaival, barátaival. Az egyik családfő, Szabó Gyula volt, aki tudott gitározni és még hangszerei is voltak. Az első hangszeremet és az első óráimat is tőle kaptam. Azt az akusztikus gitárt nyúztam az első hónapokban. Persze a rocksztársághoz elektromos gitár kellett, úgyhogy rágtam a szüleim fülét, hogy vegyenek egy elektromos gitárt is. Pár hónappal később lett egy Iris márkájú gitárom is. Ez már a két pick up-os változat volt tremolo karral.
Mikor és miért robbant be az életedbe a gitár?
Az akkori hard rock zene volt a legmeghatározóbb az életemben és valamiért mindig a gitárosokat néztem, figyeltem a különböző felvételeken vagy koncerteken. Persze rögtön rock-sztár akartam lenni és sokszor álmodtam, hogy épp valamelyik világsztár bandában játszom. Több alkalommal voltam a Bon Jovi gitárosa, a Mötley Crue-be is bevettek párszor és világkörüli turnék tucatjain játszottam. :D
Mi volt az indíttatásod? Kik és miért hatottak rád?
A ’80-as, ’90-es években a rock zene óriási fejlődésen ment át és ezzel együtt a gitár, mint hangszer is sokat fejlődött. A gitárosok is előtérbe kerültek és szinte elképzelhetetlen volt egy rendes dal gitárszóló nélkül. Nagyon tetszett a gitárosok virtuózitása, dallamossága. Ebben az időben nagyon népszerűek voltak az instrumentális gitárzenék is. A kedvenceim egy része is közülük került ki. Steve Vai, Joe Satriani, Gary Moore, Yngwie Malmsteen, Eddie Van Halen, Paul Gilbert, Richie Kotzen. Természetesen magyar kedvenceim is voltak. Szekeres Tamás, Maróthy Zoltán, Csillag Endre, Tátrai Tibusz, Alapi Pisti, Daczi Zsolt. Még nem játszott itthon minden héten valamilyen nemzetközi sztár banda, ezért sokkal több figyelem jutott a magyar zenekarokra, zenészekre. A Tüzesvízben (legendás rock-kocsma volt – a szerk.) nagyon sok bandát láttam, de a nagyobb koncertek sem maradtak ki. Rendszeresen ott voltam az Edda, Pokolgép, Ossian, Omen, Sing Sing, Sex Action, Moby Dick bulikon. Volt, hogy Te doboltál!
Kik voltak a legmeghatározóbb tanáraid/mestereid? Milyen zenei tanulmányokat folytattál és mely intézményekben?
Sok éven keresztül jártam magántanárokhoz. Konorót Jánoshoz jártam a Dráva utcába, később Daczi Zsolttól tanulhattam. Nagyon szerettem a játékát és nagyon sokat segített. Tőle kaptam azt az infót, hogy indul a Kőbányai Zenesuli Póka Egon vezetésével. Az elméleti tudásom minimális volt, de megpróbáltam a felvételit. Sikerült és ez nagyon nagy lökést adott. Tényleg megváltozott az életem. Nap mint nap ott voltunk a suliban és fantasztikus zenészektől tanulhattunk. Maróthy Zoltán, Kormos János, Tornóczky Ferenc, Babos Gyula tanították a gitárosokat. Ha épp nem óránk volt, akkor a különböző sztorikat hallgattuk tátott szájjal. Fantasztikus hely volt és most is az.
A Kőbányai Zenei Stúdióban számtalan tehetséggel tanultál együtt. Mennyire inspirált téged az a közeg? Ma is tartjátok a kapcsolatot?
Az első évfolyamba jártam és ha csak a gitárosokat nézem, akkor Lukács Peta és Dandó Zolika abszolút meghatározói a magyar könnyűzenének, rockzenének. Kaszás Peti több, neves hazai produkció mellett Al Di Meola dobosa is. Szerencsére sokáig lehetne folytatni a sort. Mi voltunk az elsők és ettől ez mindig különleges marad, de szerintem egyre jobb zenészek kerülnek ki az iskolából és nem is tudom, hogy van-e olyan élvonalbeli zenekar, ahol ne játszana “kőbányás”. Nagyon fontos szerepe van az iskolának a hazai képzésben. A kapcsolattartásra kicsit kevesebb időnk van, de Póka Vanessza jóvoltából minden évben tartunk az iskola udvarán öregdiák találkozót. Így van lehetőségünk nosztalgiázni. Furcsa, hogy már itt tartunk, de 2021-ben ünnepelhetjük, hogy 20 éve végeztünk.
Mi volt az a meghatározó pillanat az életedben, amikor eldöntötted, hogy a zene lesz a hivatásod?
Több fordulópont is volt. Főiskolás voltam, amikor felvételiztem Kőbányára és otthon sikerült megbeszélnem, hogy ha felvesznek, akkor a fősulit abba hagyhatom. Programozónak tanultam. Nem is voltam jó benne és nem is érdekelt, így ezt elfogadta anyukám. A másik pont, amikor eldőlt, hogy akkor szóljon a zenéről az élet, az az volt amikor Ákos bevett a zenekarába. Pont olyan koncertjeink voltak, mint amiket gyerekként megálmodtam. Nagy színpad, sok ember, fantasztikus közönség és iszonyú sok pozitív energia. Nagyon élveztem. Persze, ahhoz, hogy ebből meg is lehessen élni, az egy másik történet. A nagyon sok befektetett energia és pénz mellett ahhoz bizony szerencse is kell. Nagyon sok nagyszerű zenész él napról-napra és természetesen dolgozik a zenélés mellett, mert sosem tudhatod, hogy mi történik. Ez az év is komoly csapás a teljes művészeti élet, szórakoztatóipar számára.
Ma a Beatrice gitárosa vagy, de dolgoztál már több ikonikus előadóval is. Sorold fel kérlek a zenekaraidat, ahol eddig megfordultál.
Egy lakótelepi baráti társaság volt az első zenekar ahol játszottam. RUSHING SNAILS volt a neve és semmilyen felvétel nem maradt meg sajnos, pedig voltak saját dalaink is. Bátky Zoli akkor még leginkább dobolt, de néha mikrofont is kapott a dob mögé. Őt sokan ismerhetitek énekesként az After Crying, a Hard, a Stonehenge és a Wendigo tagja is volt. Azért szerettem ezt a bandát és azt a 6-7 embert, akikkel együtt zenélhettem, mert mindenki sokkal ügyesebb volt, így nagyon sokat tanultam tőlük.
A PSYCHO-ról már biztos többen hallottak. Amikor Csordás Tibi kiszállt a Junkies-ból, akkor hozta létre ezt az új bandát. Kovács István dobolt, Borbély Gábor basszusgitározott az eredeti felállásban, de később Pocky is tagja volt a csapatnak. 1994 környékén alakultunk és talán 1997 körül lett vége. ’95-ben adtunk ki egy három számos maxit “Összetörte a szívem” címmel. A címadó dal még a Metal Hammer valamelyik Demostráció kazettáján is megjelent. Itt azért már sokkal több koncertünk volt és egy évet a Sing Sing előzenekaraként is játszottunk. ’97-ben kerültem be a SMITH’s AND SESSION zenekarba. Kiadványunk ugyan nem jelent meg, de több fontos barátot is ennek az időszaknak köszönhetek. A zenekar énekes-gitárosa Kovács Áron volt. Tv-s, rádiós műsorvezető, biztos sokan ismeritek. Markos Gergő basszusgitározott, Bonyhádi Bálint dobolt, Bácskai Zsolt billentyűzött. A budapesti klubokban sokat játszottunk és Áron elképesztő hangulatot tudott varázsolni már akkor is. A legnagyobb sikerünket az jelentette, hogy megnyertünk egy országos tehetségkutató versenyt. Ennek köszönhetően felléphettünk az Omega előtt a Népstadionban 1999-ben. Az élmény szuper volt, bár a koncertünket elnyomta a felettünk köröző helikopter. 2001 év végén egyszer arra értem haza, hogy az üzenetrögzítő csipogott és a lejátszott üzenetben egy ismerős hang kérte, hogy hívjam vissza, mert gitárost keres. Kovács Ákos volt a hang és meg kellett hallgatnom párszor, mire elhittem. Ákos akkori gitártechnikusa, Koppány Jani ajánlott be, amikor Madi (Madarász Gábor – a szerk.) kiszállt a zenekarból. Első alkalommal csak beszélgettünk a Náncsi néni étteremben és kaptam egy VHS kazettát, amiről kiválasztott öt dalt. Hazamentem, megtanultam és jelentkeztem, hogy próbálhatunk. Talán két körös meghallgatás volt. Mindkét alkalommal Ákos solymári házában lévő stúdióban találkoztunk. Lepés Gábor, Fekete Tíbor ‘Samu’ és az akkor épp velem együtt próbajátékon lévő Bánfalvy Sanyi volt ott. Nem akartam elhinni, hogy mellettem döntöttek és mint ahogy már mondtam ez mindenképp meghatározó az életem alakulása szempontjából és végtelenül hálás vagyok a zenekarban töltött évtizedért. Fantasztikus élményeim, emlékeim vannak. 2002. június 7-én volt az első koncertünk a Népstadion szoborparkjában. Egy kis megszakítással 2014-ig voltam a zenekar tagja. Itt is nagyon fontos embereket ismertem meg. Ákos mellett nagyon szoros a kapcsolatom Samuval, Szakos Krisztiánnal és a mostani zenekar basszusgitárosával Kálló Petivel is. A kedves ismerősök száma pedig megszámlálhatatlan, mint ahogy a miattam Zalánra keresztelt gyermekek száma is. Nagyon kedves és megtisztelő dolog. Kovács Áron barátommal alakult egy új zenekar, KÁOSZ KÖZPONT néven 2011-ben. Huszár Endre dobolt és Markos Gergő volt a basszusgitáros, akinek a helyére később Takács Roland ‘Kanóc’ érkezett. Egy nagylemezt sikerült kiadnunk, amit egyébként Szakos Krisztián kevert, hangszerelt. Sajnos a második lemez már nem jött össze. Voltak rész-sikereink. Felléphettünk a Lord előtt az Arénában 2017-ben és a Budapest Parkban is. Sajnos nem sikerült szintet lépnünk. Kanóc barátom játszott VARGA MIKLÓS zenekarában is és amikor gitárost kerestek, engem ajánlott. Nagyon megtisztelő, hogy három éven keresztül tagja lehettem a zenekarának. Miklós a gyerekkorom egyik kedvenc énekese és a mai napig nagyon szeretem a hangját. Néhány koncert erejéig helyettesítettem Madit RÚZSA MAGDI koncertjein és KERESZTES ILDIKÓ zenekarában is játszhattam néhányszor.
Több alkalommal megesett, hogy valaki a MEGASZTÁR tehetségkutatóból ismert. Ezt is nagyon élveztem. Ha jól emlékszem öt szériában voltam a zenekar tagja és innen is nagyon sok kedves ismerőst szereztem. A könnyűzene mellett volt és van lehetőségem színházban is zenélni. A HAIR musical volt az első darab amiben játszottam. Bizonytalan voltam, mert ugyan olvasok kottát, de azért nem blattolok és nagyon más világ karmesteri intésre játszani, mint mondjuk egy dobos beszámolására. Megküzdöttem érte, hogy minden jól menjen. Később bekerültem SZÖRÉNYI LEVENTE Hattyúdal koncertjének zenekarába 2010-ben. Annyira jól sikerült, hogy azóta ROSTA MÁRIA producer asszony szervezésében bemutatásra kerülő darabokban szinte ugyanez a zenekar játszik. Az ILLÉS zenekar Beatünnep produkciójában is játszottunk, de mi kísérjük, a zenekar dalaira íródott TIED A VILÁG című színdarabot is. Feke Pál, Nagy Sanyi, Serbán Attila, Vastag Tomi és Puskás Peti játssza a főbb szerepeket. A Királydombon és az Arénában több alkalommal játszottuk az ISTVÁN A KIRÁLYt, de részesei voltunk a SHREK, a PASSIÓ XXI, a HEGEDŰS A HÁZTETŐN sikereinek is és a FONOGRÁF zenekar búcsúkoncertjén is játszottunk az Arénában. 2018 februárjában hívott fel Feró, hogy gitárost keresnek a Beatricébe. Az első közös koncertünk pedig a zenekar, Arénában megrendezett, 40. szülinapi koncertje volt. Szerintem már az első koncertünk is nagyon jól sikerült és azóta, közel 200 koncerten, színházi előadáson vagyunk túl. Fantasztikus a hangulat a koncerteken és ami szinén nagyon fontos, hogy a zenekari buszban is. Emiatt is nagyon fáj a szívem ezért a szezonért, de reméljük, hogy lesz lehetőségünk kárpótolni a közönségünket és magunkat is.
Jellegzetes, jól felismerhető saját stílusban és sounddal játszol. Amikor egy új zenei környezetbe kerülsz, mi a módja annak, ahogy a már mástól megszokott dalokat, azok kíséretét és a szólókat a saját képedre formálod? Mitől lett “kékkőizalános” például egy Madi vagy egy Lugosi Laci, Miklóska Lajos szerzemény?
Köszönöm szépen, örülök, ha így látod! Nagyon megtisztelő mindkét gitáros után játszani. Madi óriási kedvencem lett a Mex-ben és ez azóta sem változott. Nagyon szeretem, ahogy megformálja a hangokat és a dallamvilága is közel áll hozzám. Büszke vagyok rá, hogy ismerhetem személyesen is. Sajnos Lugosi Lacival így nem találkozhattam. Őt csak koncerteken láttam a 90-es években, de játéka abszolút meghatározza a Ricse hangzását. A dalok, szólók esetében van amikor fontos, hogy az eredeti dallamot megtartsuk, mert annyira jellegzetes része a dalnak. Ebben az esetben próbáltam alkalmazkodni az elődeimhez, de ez általában kérés is Ákos vagy most Feró részéről, hogy ezeket tartsuk meg. A dalok másik részében lehet kicsit garázdálkodni. A legtöbb esetben a szólókat is úgy írom, hogy sokat játszom az adott dalt és a szóló helyére elkezdek improvizálni vagy dudorászni és ha elég sokszor játszottam, akkor kialakul, hogy a szólónak milyen ívet szeretnék adni. Nagyon lényeges, hogy honnan-hova kell vezetnie a szólónak.
A világhírű, japán Ibanez márka hazai képviselője vagy, de általában a hangszerválasztás ízlés, példakép-követés, márkahűség vagy pénztárca kérdése szerinted? Esetleg milyen más szempontok lehetnek befolyásoló tényezők?
Nagyon megtisztelő, hogy 2018 decembere óta ott lehetek az Ibanez gitárosok között, számomra ez a márka a rockgitározás egyik legfontosabb bástyája. Szabó Zoltán felel a magyar Ibanez gitárosokért és néhány éven keresztül beszélgettünk erről a lehetőségről. Pár havonta fel szoktam nézni az Ibanez oldalra, hogy tényleg ott vagyok-e? Még nem töröltek. :D Jó pár éve tanítok és a növendékeim közül is sokan választották az Ibanezt. Minden bizonnyal ebben számít, hogy nálam is azt látják, illetve az is nagyon fontos, hogy ez a márka nagyon széles termékpalettával rendelkezik, így stílustól függetlenül találsz professzionális hangszereket.
Amikor egy növendékem hangszert szeretne venni, akkor általában átbeszéljük, hogy pontosan mire szeretné használni. A zenei stílus sok mindent meghatároz. Pl. a hangszedő választásban már nagy szerepe van. Normál hangolásban vagy valamilyen mélyre hangolt zenében használná? Kell a tremolo kar vagy nem? Ha kell, akkor mire kell? Csak finom vibrátót szeretne adni egy-egy hangnak vagy állatkodni szeretne vele? Ha ezek alapján sikerül belőni a lehetséges hangszereket, akkor azt szoktam ajánlani, hogy olyat válasszon, ami vizuálisan is tetszik. Szép forma, tetszetős szín. Legyen kedve minden nap megfogni a hangszert, hiszen ennél nincs fontosabb.
A gitár vásárlásakor érdemes tisztában lenni azzal, hogy milyen hangszerünk volt eddig (ha volt). A nyakra érdemes egy kis időt szánni. Megnézni, hogy a jelenlegi hangszer nyakának milyen a profilja, a fogólap szélessége és hossza is sok mindent befolyásol. A már meglévő gitárunkat érdemes magunkkal vinni, az új kiválasztásakor, hogy legyen összehasonlítási alapunk. A hangszerboltban való gitározásnak ez lenne a lényege. Nem koncertet kell adni, hanem arra figyelni, hogy milyen érzés játszani a hangszeren. Kényelmes a nyak vagy sem. Ha valami nincs rendben, akkor megpróbálni kiszűrni, hogy mi lehet a gond és segítséget kérni az eladóktól. Abban hiszek, hogy a lehetőségeinkhez képest a létező legjobb hangszert kell megvenni. A drágább hangszereknél elvileg és a legtöbbször gyakorlatilag is, jobb minőségű anyagokkal dolgoznak, precízebben készítik őket és a beszerelt eszközök is jobbak.
A gitárok mellett milyen márkájú kiegészítőket használsz és miért?
Az Ibanez gitárok mellett a húrok a legfontosabbak. Ebben is fontos társat találtam Csillag Péter és az Audiomonde Kft. személyében. Péternek köszönhetően Curt Mangan húrokat használok minden hangszeremen több mint egy éve. Ezt a márkát is azért szeretem, mert nagyon széles a termékpaletta és mindig kifogástalan minőségű termékeket kapok. Erősítők ügyében én abszolút Marshall rajongó vagyok, van is otthon egy 800-as fej ládával, de azért van egy Peavey 5150 és egy régi Line6 Flextone kombóm is. Ha az ember csöves erősítőt használ, akkor ahhoz vinnie kell valamilyen effektparkot és egy vezérlőpedált is, amihez sok kábel, sok adapter és ezzel együtt nagy hibalehetőség is tartozik, a sok és nehéz doboz mellett. Nem beszélve az egyes koncerthelyszíneken lévő technikai háttérről. A Beatricével sokszor játszunk fesztiválokon, ahol a zenekarok közötti átszerelési időt is be kell tartani, így olyan backline-t építettünk, amivel gyorsan be tudunk állni és ugyanazt a minőségű megszólalás tudjuk adni a közönség irányába és magunknak is. Saját keverővel, saját fülmonitor-rendszerrel és profi szakemberekkel dolgozunk. A húros hangszerek esetében nem használunk semmilyen erősítőt, minden vonalból van ledugva. A gitár megszólaltatásához egy Kemper Stage effektprocesszort használok. Ez a jelenkor két legjobb és legnépszerűbb digitalis, modellezős gitárcuccai közül az egyik. Nálam sokat számított, hogy a Kempernek van magyarországi képviselete (Audmax Kft), így ha lenne valamilyen problémám, akkor gyorsan tudnak segíteni. Shure PSM300 fülmonitor rendszert használok KZ fülhallgatókkal. A gitárjelet pedig egy Shure GLXD adóvevő rendszeren keresztül továbbítom a Kemperbe. A Shure-t sem kell bemutatni senkinek. Nagy múltú, professzionális eszközöket gyártó cég és a magyarországi forgalmazója a Eurhytmics Kft., ami épp ugyanott található mint az Audmax és mindez 15 percre van a lakhelyemtől. Mi egy szép nagy család vagyunk! :D Az egész zenekari felszerelés összeállítása az érkezéstől a koncertkezdésig kb 20 perc. Elképesztően gyorsak és precízek a technikusaink! A színházi munkáim nagy részénél is a Kempert használom. Általában szimfónikus zenekarral játszunk együtt és ott nem lehet megoldani, hogy mellettem mondjuk egy Marshall üvöltsön, miközben előttem ülnek a csellisták a bőgősökkel. Egészen biztos, hogy az ő mikrofonjaikon is csak a gitáromat lehetne hallani. :D Jelenleg csak a Ricse, Ricse Beatrice darabban használunk erősítőket. Egyrészt itt nincs szimfónikus zenekar, másrészt koncepció volt, hogy a zenekari árokból igenis szóljon a banda. Az Újszínházban mindenkit szeretettel várunk.
Milyen szempontokat figyelembe véve választasz hangszereket a különböző zenei feladataidhoz? (Stúdiófelvételek, koncertek, színházi előadások, tanítás, stb.)
A sokféle stílusú feladathoz, nagyszámú és sokféle hangszerre van szükségem. A feleségemnek is ezt mondom, egyelőre működik. :D A Beatrice konerteken és a színházi munkáimnál is nagyjából kialakult, hogy mi az a 4-5 hangszer amit viszek magammal. Általában a satus tremolóval szerelt hangszerek vannak velem. Elsősorban, mert nem hangolódnak annyira, így akár egy hangszerrel is végigjátszhatnám a koncerteket. (Ibanez RG550, Ibanez RG652) Az otthoni stúdiózás egészen más, ott egy-egy témát ki szoktam próbálni sokféle beállítással és több hangszerrel is. Az idő is engedi és tapasztalatszerzésre is szuper. Szinte minden nap előkerülnek az Ibanez AZ modellek és sokat használom az Andy Timmons modellt is. Otthon egyébként egy UAD Apollo Twin hangkártyát használok, Genelec 8030 monitorokkal és a gitáromat otthon is egy Kemperen keresztül használom. Lehetne különböző plug-inekkel is játszani, de ha valamit otthon be tudok állítani a Kemperen, akkor azt a presetet könnyen át tudom tölteni az utazós cuccomra és ha úgy szeretném, akkor pontosan ugyanazt a hangszínt tudom használni a koncerteken.
Évek óta tanítasz a Roland Zenegaléria Zeneiskolában. Mutasd be kérlek a sulit: kik és hogyan jelentkezhetnek, milyen hangszereken folyik a képzés, hány évig tart a suli, ad-e valamilyen bizonyítványt?
Rékasi Attila dobtanárként indította el az egész folyamatot. Később Gereben Zita és Csongor Bálint énektanárként, Szappanos György és Kovács Zoli basszusgitár tanárként csatlakozott hozzánk. Ősztől a tanári kar fantasztikus zenészekkel bővült. Billentyűs hangszereken Szebényi Dani és Szabó Karesz várja a növendékeket, míg nagy örömömre Gotthard Misi gitártanárként csatlakozott hozzánk. 2012-ben indultunk és az elmúlt egy évben komoly átalakuláson mentünk keresztül. A legfontosabb, hogy a hangszerboltnak új tulajdonosa lett, így már Intermuzika hangszerbolt a neve. Molnár Sándor és Szuhanek Imre tulajdonosként és cégvezetőkét azon dolgoznak, hogy a színes termékpaletta mellett az iskola is egyre nagyobb szerephez jusson. Szeptemberben megnyílt a hangszerbolt és az Intermuzika Zenesuliban is beindult az élet. A bővítésnek köszönhetően, nyolc, tökéletesen felszerelt teremben folyik az oktatás. Az iskolába bárki jelentkezhet, tudásszinttől és életkortól függetlenül. Egyelőre nem vagyunk akkreditált iskola, így bizonyítványt sem adunk, de azért vannak szép eredményeink. Többen bekerültek a Kőbányai Zenesuliba, egyik növendékem, Polyák András a gitáros társam is a különböző színházi munkákban, míg Greskó Balázs pedig az Alapítványunk által szervezett bemutatók résztvevője. A diákjaink közül többen alakítottak zenekarokat és készítenek lemezeket, demókat forgatnak klipeket. A hangszerbolt és az iskola átalakulása számomra is tartogatott újdonságot. Már nem csak tanárként, hanem a hangszerbolt üzletvezetőjeként is kipróbálhatom magam.
Hagyományosak a Zeneiskola tanév végi gálakoncertjei. Mennyire jelent ez az ott tanulóknak színpadi rutinszerzért?
Ez egy komoly esemény az iskolánk és a növendékek életében is. Több alkalommal előfordult, hogy valamelyik növendékünket szinte az összes osztálytársa elkísérte, hogy megnézzék és ünnepeljék. Ezek a koncertek szerintem fantasztikusan szoktak sikerülni. Általában közel 100 növendékünk szokott fellépni, a 400-500 fős közönség előtt és tényleg nagyon szuper a hangulat. A rutinszerzés az egyik célunk a koncertekkel. Minél több alkalommal áll valaki színpadon, annál otthonosabban fogja érezni magát és így a tudásának is egyre nagyobb százalékát tudja majd kihozni magából.
Ma már számtalan intézményben nyílik lehetőség pop-rockzenei hangszereken tanulni. Véleményed szerint szükség van ennyi zenesulira és ennyi ifjú zenészre?
Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek számára elérhető legyen a könnyűzenei képzés lehetősége és nagy örömmel hallom, ahogy egyre több helyen próbálják megteremteni a feltételeket. Jó lenne, ha ezek a kezdeményezések is hasonló állami támogatásban részesülnének, mint a klasszikus zenei iskolák. 2015 decemberében épp a könnyűzene népszerüsítése és a hátrányoshelyzetű gyerekek támogatásának céljával hoztuk létre a ZENEZÓNA Művészeti és Oktatási Közhasznú Alapítványt. Greskóné Koller Krisztinával és Kovács Áronnal alkotjuk a Kuratóriumot. Az elmúlt években HANGSZERESSss néven iskolai bemutatókat tartunk, csengő koncerteket és táborokat szervezünk. Tanulj zenélni! címen több pályázatot írtunk ki gyerekek számára, ahol hangszerekkel és oktatással díjjazzuk a nyerteseket. Zeneszobát hoztunk létre a Mozgásjavító Intézeten belül. Azt hiszem mindhármunkban benne van, hogy segítsünk ha tudunk és hogy a zenélés nagyon sok mindenre megoldás lehetne. Az Alapítvány Alapítói Okiratában meg kellett határozni, hogy milyen céljaink vannak és a miénkben benne van, hogy minden iskolában legyen zeneszoba. Valószínűleg teljesíthetetlen ez a cél, de ha csak félútig jutunk, akkor is megérte. Szerintünk a hangszeres oktatásra épp úgy szüksége van egy gyereknek, mint a mindenapos tornaórára. A test nevelése mellett a szellem és a lélek nevelése is nagyon fontos lenne és erre kitűnő eszköz a zenetanulás. Természetesen nem az a cél, hogy mi legyünk a tíz millió profi zenész országa, de európai összehasonlításban nagyon kevesen tudnak megszólaltatni egy hangszert itthon. A gyerekeket sem azért tanítanánk, hogy profi zenészek legyenek, de kikapcsolódásképpen miért ne lehetne, hogy nem csak focizni meg teniszezni járnak össze a fiatalok, hanem zenélni is? A zene egy kitünő önkifejezési eszköz, emellett tökéletesen használható a memória, a koncentráció fejlesztésére, így kitűnő módszer felzárkóztatásra is és talán a telefonok bűvköréből is ki tudjuk rángatni a gyerekeket arra az időre.
A Hangszert a kézbe! országjáró road-show egyik előadója vagy. Mik a tapasztalataid a HAK! sorozattal kapcsolatban?
Szerelem! A HANOSZ és Andrásik Remo évtizedek óta dolgozik azért, hogy népszerűsítse a hangszeres oktatást. Az őszi hangszerkiállítások mellett a szolnoki Gitármánia tábor is az egyik legnépszerűbb zenei események közé tartozik. Ez a sorozat is gyerekek tízezreinek ad lehetőséget arra, hogy minden könnyűzenei hangszert kipróbálhasson és előadásokon vegyen részt. Rékasi Attilával együtt tartjuk a foglalkozásokat és nagyon szeretjük csinálni. Interaktív órát tartunk, ahol a dob és a gitár van a központban, de közben azért tanulunk is egy kicsit, sőt az órák utolsó részében egy kis közös zenélés is szerepel.
Mikor és miért kezdtél el tanítani?
Nem tudok pontos időpontot mondani, de kb. 15 éve kezdtem tanítani. Voltak kisebb-nagyobb megszakítások, de az utóbbi 7-8 évben teljesen az életem része lett. Magántanárként az élményalapú oktatásban hiszek, így a fontos elméleti és gyakorlati alapok mellett a növendék áll a központban.
Milyen anyagokból oktatsz?
Vegyes. Vannak mások által írt könyvek, kották, de használok saját feladatokat is. Pl. gyártottam kis kártyákat. Az egyiken hangközök vannak, a másikon hármas- és négyeshangzatok. Ha már bizonyos alapokat elsajátítottunk, akkor az nehogy feledésbe merüljön. Minden óra elején kellett húzni 3-3 kártyát és monadni a megoldásokat.
Véleményed szerint milyen a jó zenetanár prototípusa? Van-e előtted egy ideálkép?
Nincs előttem ideális tanár-kép, bár fantasztikus tanároktól tanulhattam. Viszonylag egyszerű célok mentén próbálok tanítani. Mivel én alapvetően magántanár vagyok, így hozzám nem kötelező járni és ebből fakadóan, ha valaki nem érzi jól magát vagy esetleg nem tudok a számára hasznos információkat adni, akkor egyszerűen nem fog járni. A céljaim ezért azok, hogy folyamatosan fentartsam a figyelmet, motiváljam a növendéket, de közben a zenéléshez szükséges elméleti és gyakorlati alapokat is lefektessük, hogy a közös nyelvet értsük is és használni is tudjuk.
Aki gyermekekkel foglalkozik és tanít, annak mérhetetlen türelemre van szüksége. Segít-e neked ebben az, hogy magad is édesapa vagy?
Alapvetően türelmes és teljes mértékben pozitív beállítottságú vagyok, de azért folyamatosan tanulom is a türelmet. Abban biztos segít az apaság, hogy hamar rá tudok hangolódni egy-egy fiatalabb növendékemre és 1-2 perc után teljesen egyértelmű lesz, hogy mit csinálhatunk az órán és mi az, amit el kell napolnunk.
Szerinted a sok zenét tanuló gyerek és fiatal tud-e változtatni a zenei közízlésen?
Nagyon remélem, hogy igen. Persze ez egy összetett kérdés. A médiumoknak óriási a szerepe az izlés formálásban és mellettük csak reménykedni lehet, hogy a zenesulikban az órákon elültetett magok egyszer csak kikelnek és gyorsan tovább is szaporodnak. Azt hiszem, úgy általában kell megtanulnunk igényesebbnek lennünk. Minőségi ételeket enni, minőségi időt együtt tölteni, minőségi kapcsolatokat tartani és minőségi zenét hallgatni. Ez alatt nem azt értem, hogy mondjuk csak michelin csillagos étteremben egyél, hanem akár a kertben ültess paradicsomot vagy keress olyan kereskedőt, ahonnan ilyet tudsz beszerezni. Az ízlés mellett a tiszteletet, a megértést tartom még nagyon fontosnak. Jó lenne valahogy visszacsempészni az életünkbe. A művészeteknél ez egyébként is fontos. Nem mindegy, hogy hogyan közelítünk mások alkotásai felé. A változás sajnos nem megy csettintésre és csak lassan, kitartó munkával odafigyeléssel tudunk előre lépkedni.
Várhatunk-e tőled oktatási anyagok publikálását akár nyomtatott, akár elektronikus formában?
Az Alapítványon belül több ötletünk is van ezzel kapcsolatban, de egyelőre az anyagi háttér megteremtésén dolgozunk.
Ha egy vezető zenekar gitárosa és egyéb, rangos produkciók részese szólólemezt készít, mindig felvetül a kérdés: mi a motiváció? Mi az, amit a többi esetben nem tudsz megvalósítani?
Régóta írok instrumentális dalokat és az elmúlt évben több alkalommal is foglalkoztatott a szólólemez gondolata, de a tavaszi karantén időszak adta meg a végső lökést. Mint mindenkinek, nekem is sok időm lett és a felhalmozott energiáimat sem tudtam sehol levezetni, így egyre több ötletemet kezdtem megvalósítani. Minden bizonnyal későn érő típus vagyok, de most érzem, hogy szeretnék valami olyasmit létrehozni, ami szinte 100%-ban az én gondolatom. Persze a zenésztársaim sok mindenben meghatározóak lesznek, de ennél jobban nem hiszem, hogy megmutathatnám magamat.
Egy szólólemez elkészítése véleményem szerint a szerzői és előadói intim szférád teljes feltárása. Ez felemelő, egyben félelmetes is egyszerre. Te hogy éled meg?
De jó, hogy ezt mondod! Volt akinek meséltem a kételyeimről és nem igazán értette, hogy mi a problémám. Jelenleg a dalcímek adják a legnagyobb feladatot. A hangszerrel egy kicsit könnyebb helyzetben vagyok, mert amíg nem kell szóban megfogalmazni a gondolatom, addig mindenki érezheti másképp, de ha adok egy címet, akkor avval már konkrétan el kell árulnom valamit. Ezen még rágódom, hogy mi a jó megoldás. A lemezzel kapcsolatban pedig az segített, hogy jóban vagyok magammal és el tudom fogadni a gyengeségeimet, de tisztában vagyok az erősségeimmel is és meg merem mutatni, hogy ez vagyok én, ezt gondolom és ilyen dalokat írok.
Mióta érlelődnek benned a szólóalbumod dalai?
A legrégebbi dalom ami lemezre kerül 10-12 éves, de a lemez nagy része az elmúlt 1-2 év termése.
Miért az instrumentális kifejezési formát választottad?
Az egész lemez kapcsán az lebegett a szemem előtt, hogy a lehető legkevesebb kompromisszumot kössem. Szöveget írni és énekelni sem tudok, így biztos másra kellett volna bíznom ezeket a feladatokat. Más esetben egyáltalán nem zavar, hogy van szövegíró és van egy frontember, de a szólólemezemen óhatatlanul is megosztotta volna a figyelmet, amit nem akartam. Most egyértelműen azt szeretném, hogy a zene legyen a főszereplő. Volt egy időszak, amikor gondolkodtam az énekes dalokon is és hogy hívok pár fantasztikus énekest, de lebeszéltem magma róla, mert az lett volna a könnyebb út. Ráadásul én nagyon szeretem az instrumentális zenét. Nagyon kifejező tud lenni és remélem sokféle hangulatot tudok én is megjeleníteni.
Számos nemzetközi és hazai gitáros taposta ki ezt az utat. Vannak, akikre odafigyeltél vagy adtak valami lendületet? Ha igen: kik és miért?
A korábban felsorolt kedvenceim minden bizonnyal a játékomra is hatással voltak, de a lemezkészítés során amennyire csak tudtam, próbáltam figyelmen kívül hagyni őket, hogy a saját ötleteim, gondolataim, érzéseim legyenek érezhetőek.
A szerzemények születésétől a lemez megjelenéséig komoly utat jár be az anyag. Hallgattál mások kritikai véleményére, vagy minden a te akaratod/elképzeléseid szerint történt a folyamatban?
Szinte minden az én döntésem. A dalok demo változatát mutattam mindig Szakos Krisztiánnak aki hangmérnöke a lemeznek és kértem, hogy véleményezzen dolgokat. Mivel nem ismeri a dalokat és akkor találkozik velük első alkalommal, így szűz fülként hallhat olyasmit, ami nekem nem tűnik fel. Adott jó ötleteket!
Kik voltak az alkotótársaid a felvételek során? Miért éppen őket hívtad társul?
Mostanában történnek a felvételek, így még minden vendéget nem biztos, hogy meg tudok nevezni, de ebben is a kompromisszummentesség volt a cél. Olyan művészeket hívtam vendégségbe, akiknek a zenéi hatással vannak rám és a legtöbb alkalommal tátott szájjal tudom nézni, hallgatni őket. Borlai Gergő és Kaszás Peti dobol, Fehérvári Attila, Takács Roland, Fekete Tibor és Laczik Fecó basszusgitározik és Szebényi Dani játszik a billentyűs hangszereken.
A Shelter című dal a lemez beharangozója. Ilyen lesz a többi szám is?
Azt hiszem dallamosság szempontjából igen. Természetesen lesznek lassabb és gyorsabb dalok is a Shelternél, de az irány hasonló. Nem a technikai bemutató a lemez célja, hanem a hangulatok kifejezése.
Mikor és milyen formátumokban jelenik meg a lemez és mi lesz az album címe?
Remélem még idén meg tud jelenni, de lemez címet még nem tudok mondani.
Tervezed-e a lemez élő bemutatását és ha igen: mikor, kikkel és hol?
A jelenlegi időszak nehezen tervezhetővé változtatta az élőzenei eseményeket. Mindenképp szeretném megvárni, hogy nyugodt, méltó körülmények között kerüljön bemutatásra. Hogy megoldható lesz-e, hogy mindenki ott tudjon lenni a lemezen szereplő zenészek közül azt nem tudom, de persze szuper lenne.
Az anyazenekarod (Beatrice) tagjai és a management mit szólnak a szóló-törekvéseidhez?
Szerencsére semmilyen formában nem ütközik a zenekari elképzeléseinkkel, és mindenben támogatnak!
Ki kapja tőled az első tiszteletpéldányt?
A családom!
Írta: Rozsonits Tamás
Fotók: Juhász Bogi, Juhász Viktor, Lévay Máté
2020. november 23. 17:40