Új hang a beatkorszak és a diszkó hajnalán – 1. rész
Zenész vagy üzletember? A boldog-szomorú hatvanas évek eleje-közepén – a magyar beat és a ma már ősnek nevezett Neoton együttes szárnybontogatásának idején – a kérdés fel sem merülhetett. Mi több, még a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, az eurodisco hullámaira felkapaszkodott Neoton Família berobbanását követően sem, hiszen a monopolista, állami tulajdonú nagyvállalatok időszakában az akkori törvények szigorúan tiltották a magán-, illetve zenekari menedzselési tevékenységet. Pásztor László, a zenekar alapítója, motorja, gitárosa, szerzője, énekese – egyszóval mindenese – korszakról-korszakra, nehézségeket leküzdve, kapcsolatokat keresve, három és fél évtizeden keresztül egyengette a Neoton pályafutását. A beszélgetésből az is kiderül, hogy lehet valaki – igaz, életpályája utóbbi szakaszában – zenész és üzletember is egyben.
A ma már ősnek nevezett Neoton megalakulásig, 1965-ig neked tényleg „Bach volt minden”, ahogy korai dalotokban is énekeltétek? Arra lennék kíváncsi, valóban megfért-e nálad a klasszikus- és a beatzene együtt?
Édesanyám, aki természetes jó zenei érzékkel rendelkezett, hat éves koromban beíratott a Mátyásföldi Zeneiskolába, ahol – és később az előkészítőben – összesen tizenkét évig tanultam hegedülni, meg persze szolfézst és összhangzattant. Tizennyolc éves koromban pedig kaptam egy cseh gyártmányú Neoton (!) Jolana típusú gitárt, amin elkezdtem autodidakta módon játszani.
Nem sokkal később már a gitár lett számomra az első számú hangszer, pedig tizenhét éves koromban még úgy gondoltam, hegedűművész leszek. Koncertmester voltam a zeneiskolai zenekarban, Vivaldi koncertek szólóját játszottam és befértem a Postás Szimfonikusokba is. (Igaz, csak a második hegedűszólamba.) A komolyzene szeretete mai napig megmaradt bennem. Kikapcsolódásként gyakran hallgatok hegedű koncerteket és klasszikus gitár felvételeket. Száz százalékig biztos vagyok, hogy komolyzenei előéletem nélkül nem lettem volna zenész…
Amely pályafutás az Orkán együttessel kezdődött.
Igen, ez volt az első zenekarom. Az Orkánt két testvér, Fazekas Béla és Gyuri alapították. Zab Pista volt a dobos és Vattay-Szabó Zolika – az énekes fia – pedig a zongorista. Halandzsa nyelven énekeltem angol és olasz dalokat, az úri közönség pedig táncolt Cinkotán, a Vidámvásár utcában és az Ikarus Művelődési Házban. Két nyarat vendéglátóztam a Balatonnál – Herrer Pál zenekarában nagyon sokat tanultam – így az Orkán elmaradt, elkezdődött a Neoton sztori.
Kikkel alapítottad a Neotont, és hogyan jött a névválasztás? Gondolom, az említett cseh gitár adhatta az inspirációt…
Kellett valami szakma is, így hát felvételiztem a Közgázra és másodéves koromban ott találkoztam Galácz Lajossal, akinek szintén volt egy Neoton Jolana típusú gitárja… Innen származik a zenekar neve. Talán valami nem létező nyelven azt jelenthette volna: Új Hang.
Első közös fellépésünk a Közgáz Makarenkó utcai kollégiumában volt, ahol egy Magazin nevű, szintén közgázos zenekarral vetélkedtünk és a tiszteletre méltó második helyezést értük el. Szerencsére az ellenfél jogutód nélkül másnap feloszlott, ezzel megnyitva előttünk az utat, hogy ezt követően leuraljuk először az egyetemi kis klubot, később az aulát.
Közben kísérletezni kezdtünk saját számok írásával is. Megpróbáltam összehozni mindkét hangszeremet. Először az 1968 évi Ki mit tud- on használtam a hegedűt – itt visszautalnék az első kérdésedre – a Nekem eddig Bach volt minden című számunkban. Tényleg új hang volt, sikere is lett; döntőbe jutottunk és egy csapásra ismertté váltunk. Nagyon nagy úr volt a hatvanas évek végén a televízió. Egy Kálvin téri boltban kértek tőlem először autogramot. Körülnéztem, hogy tényleg hozzám szól-e a szépséges eladólány?
Természetesen a Neoton-tagok a kor szokásainak megfelelően szinte folyamatosan cserélődtek, Csak Galácz (Galácz Lajos alapító, énekes, gitáros – H.I.) és én voltunk a biztos pont. Azután egyszer csak kialakult egy olyan banda, amellyel már tényleg mertem nagyot álmodni.
A Neoton egyik legfontosabb állomása, egyben legerősebb felállása, a Pásztor László - Galácz Lajos - Balázs Fecó - Som Lajos - Debreczeni Ferenc Ciki alkotta ötös fogat. Utóbbi három muzsikus miként került a zenekarba?
Időrendbeli sorrendben először jött Fecó, majd Ciki és csak utánuk Som Lajos. Ha az akkori zenekarokban dúló fluktuációról beszélnék, valószínűleg kevés lenne néhány A4-es oldal. Fecó a konzervatóriumból érkezett a Ki mit tud előtt tizenhét évesen, egy Farfisa orgonával. Ez nagy szó volt akkor, pláne hogy játszani is tudott rajta. Cikit nem tudom honnan szereztük, de nagyon jó volt a dob soundja, bár az elején még kicsit lötyögött. Lajos pedig Rédey Gábort váltotta (ex Metro) akivel pedig egy igen jó vokál kezdett kialakulni. Beach Boyst és Holliest is játszottunk. Sommal viszont beköszöntött a rock, nemcsak a zenében, mentalitásban is.
Ez utóbbi miben nyilvánult meg?
Lajos más volt, mint mi Galáczcal. Igazi rock macho volt minden tekintetben: öltözködés, duma, színpadi jelenlét és persze a csajok. Az egyik számba beiktattunk egy basszus szólót. Megállt a színpad közepén, fűzős térdcsizmában, valami állatbőrös bekecsben, az egekig kihúzva magát és nem lehetett nem figyelni rá. Fecó pedig belekerült a vonzáskörébe, nagyon jól összekovácsolódtak és ennek később jelentős hatása volt a zenekar történetére…
Ám ennek előtte még teljesült minden zenekar nagy álma. Miként sikerült elérni, hogy 1971-ben – amikor az illetékesek alaposan meggondolták, mely előadónak legyen nagylemeze – megjelenhessen a Bolond város LP? Amely album – akár a népszerűség oltárán áldozva is – túlmutat a könnyen emészthető pop dalokon.
Hogy miképpen került sor arra, hogy belépjünk a nagylemezesek szűk táborába, (Illés, Metró, Omega) már nem emlékszem pontosan; ám az biztos, hogy sokat jártam a Hanglemezgyár illetékeseihez. Akik úgy gondolták, teret kell adni az újaknak is, mint nekünk és persze a Hungariának. (Az is lehet, hogy a mindkét zenekarban érdekelt mentorom, S. Nagy István szövegíró is közben járt). A rendkívül eklektikus lemez eredeti címében még szerepelt az 1970, de csak egy évvel később került a boltokba, meglehetősen mérsékelt sikerrel.
A hivatalos rocktörténeti anyagokban egy afrikai (Nigéria és Ghana) csere-koncertsorozat után hazatérve, Amszterdamban várakozva megnéztetek egy Black Sabbath koncertet. Ennek hatására Som Lajos, Balázs Fecó és Ciki egy ahhoz hasonló (rock) muzsikát játszó új csapat létrehozása érdekében eldöntötték kiválásukat. Mi ennek a hiteles története?
Elég határozottan kézben tartottam a zenekart és hiába osztottam ki jó szerepeket, mások egója – és persze zenei ízlése is – szeretett volna nagyobb teret kapni, amit én sajnos nem vettem észre. Amikor hazajöttünk Afrikából már megalakult az LGT, és az Omega a repülőtéren várta Cikit Laux helyére, aki némi habozás után igent mondott nekik.
Igen, hazafelé Amsterdamban bejutottunk egy Black Sabbath koncertre, ami nagy szerepet játszhatott abban, hogy egy évvel később megalakult a Taurus. Ahová kellett új keyboardos és basszista. A távozókat természetesen árulónak tartottam. Csak évek múlva gondoltam át, hogy valószínűleg így volt megírva és igazuk volt; nem elég, ha én boldog vagyok, legyen más is az.
(Folytatjuk) Hegedűs István
2024. június 17. 07:56