Tóth Ádám: „Szeretnénk egy olyan zenei lábnyomot hagyni, amiben még jobban ki tudunk teljesedni.”
Amennyiben nézel tévét, Tóth Ádám arca ismerős lehet számodra Sebestyén Balázsék „Gyertek át szombat este” műsorából, valamint a „NőKomment” című talkshowból. Ádám jelenleg Pápai Joci koncertjein muzsikál. Beszélgető partnerem korábban legtöbbször a háttérben munkálkodott, szerzőként, gitárosként és producerként több dalt köszönhetünk neki, az utóbbi időben azonban egyre bátrabban kerül előtérbe, immáron EDEM néven előadóként is bizonyít.
Ha azt mondom, hogy Gyula, vagy hogy Budapest… Melyikről mi jut az eszedbe?
Gyula az életem origója, a szülővárosom. Imádom Gyulát, nagyon szerettem ott felnőni, gyönyörű emlékek kötnek hozzá, illetve szüleim és testvérem mai napig lent élnek. Leginkább ők szoktak feljönni hozzám Budapestre, de azért néha én is hazajutok.
A felnőtt életem valójában Budapesten kezdődött, körülbelül tíz éve. Egy szerelem, Veres Mónika Nika miatt költöztem fel tulajdonképpen, ami akkor egy teljesen evidens döntés volt. Nem éreztem egy percig sem a veszélyét, sem a nehézségeit. Akkoriban Békéscsabán dolgoztam tördelőként, a Békés megyei hírlap szerkesztőségében, amit egyébként szerettem, de könnyen el tudtam engedni. Felhívtam az egyetlen pesti grafikus ismerősömet, hogy nem-e tud munkát számomra. Tudott, úgyhogy felköltöztem, Nikával pedig összebútoroztunk. Nem voltam ismert a pesti zenei életben, Nika ehhez nagyon sokat hozzá tudott tenni, hiszen akkor szerepelt a Voice című műsorban. Később játszogattunk duóban, illetve egy-két zenekaros bulin is gitároztam mellette. Neki köszönhettem, hogy megismertem Bigát, illetve a körülöttük lévő kiváló zenészeket. Innentől egyre többet zenéltem. Bekerültem a Bereczki-Szinetár zenekarba helyettesíteni, Abaházi Csabát kísértem, Bebével játszottunk, Oláh Geri X-Faktor győzelme utáni első turnéjában is részt vettem, illetve megismertem Garami Gabit és a Funky Staff-ot, ahol később állandó tag lettem. Itt találkoztunk Temesi Bercivel, aki már akkor zenei rendezője volt RTL-es produkcióknak, ahová általa én is eljutottam.
Summa summarum, a két város két teljesen különböző értékkel bír számomra. Az egyik a gyerekkor, a felhőtlen, barátkozós, zenélgetős, házi bulizós időszak, a másik pedig a karrierépítős, aktív cosmopolitan felnőtt élet.
Mielőtt rátérünk a zenére, nem mehetünk el amellett, hogy Art Directorként is tevékenykedsz. Ez hogy, mikor jött a képbe? Van olyan munkád, amire büszke vagy?
Alapvetően grafikusként dolgozom. Nagyon szeretem a grafikát, a tipográfiát, teljesen kikapcsol. Szerencsésnek érzem magam, mert tényleg olyan dolgokat csinálok, amiket nagyon szeretek. A JOY magazinnál, illetve a Runner’s World magazinnál art directorként dolgozom, illetve a Street Kitchennél is hasonló munkát végzek, bár ott nem adtunk neki titulust. Ezekre mind nagyon büszke vagyok. Korábban a Lufthansa Techniknek is készítettem mindenféle grafikai anyagot, de terveztem már éttermeknek is arculatot. Van egy képem a lakásban, ami egy montázst ábrázol a büszkeségeimről, legalábbis ebben a témában. Hála Istennek ezek olyan ütemben bővülnek, hogy nem tudom őket folyamatosan upgrade-elni, de tervben van ez is.
Folytassuk egy már egészen biztosan ismerős kérdéssel. Hogy jött az életedbe a zene?
Gyerekkoromban kezdődött minden, amikor is unokahúgom szintijét össze-vissza nyomkodtam, viszont már ebből érezték a szüleim, hogy érdekel ez az irány. Amikor meglátogattuk a rokonokat, rendszeresen lecsaptam a hangszerekre. Az általános suliban volt egy osztálytársam, aki gitározott, tök menő volt. Tizenhárom éves koromban kezdtem el gitározni nagybátyám 7 húros gitárján. Apukám, illetve két nagybátyám tudtak néhány akkordot, amit aránylag gyorsan elsajátítottam. Ott már szerintem tudtuk, hogy az érdeklődési kör abszolút a zene, a kérdés az volt, hogy ez mennyire lesz komoly. Tudtam, hogy még gyorsabban szeretnék fejlődni, viszont nem láttam a környezetemben olyan személyt, akitől úgy igazán tudtam volna tanulni, úgyhogy a 14 éves Ádám magától beiratkozott egy zeneiskolába. Egy évig Gyulára jártam, aztán 6-7 évig Szegedre Varga Györgyhöz. Apukám eleinte elvitt hetente-kéthetente Szegedre, később pedig busszal mentem önállóan, vagy egy barátommal. Klasszikus gitározást tanultam, miközben egy hosszú hajú, félig latin, félig rocker srác voltam. Ez úgy jött ki, hogy hallgattuk, játszottuk a haverokkal a Red hot-ot, a RAGE-et, a System of a down-t, a Slipknot-ot, de közben egy latin zenekarban muzsikáltam 16 éves koromtól. Rendszeresen koncerteztünk, nem is keveset. A 3 amígó-ban Samu Ernő volt az énekes, aki nagyon jól énekelt, és abszolút hiteles latin macsó volt, mi fiatalok pedig segítettük őt a színpadon. A felállás: dob, 3 gitár, basszer, perka. Én szólóztam. Brutálisan jó iskola volt minden szempontból, nagyon-nagy zenekari rutint adott, évekig eltartott. Közben persze volt egy bandánk barátokkal, akikkel Red Hot Chili tribute zenekart csináltunk. Fel is léptünk néha lokál szinten. Nagyon sokat zenéltem, gyakorlatilag az volt a lételemem. Majd elkezdtem a blues, jazz zene irányába érdeklődni. Jártak haverok a Kőbányai Zenei Stúdióba, ahonnan hoztak haza impulzusokat, zenéket, mi otthoniak pedig beszívtuk azokat. Ebben az időszakban bekerültem egy blues zenekarba, a Borsodi Blues-ba, ahol Borsodi Laci volt a frontember. Brutálisan jó zenészek, nagyon jó zeneiség lengett körül. Sosem felejtem el, amikor elsőnek meghallottam őket zenélni, arcon csapott a kocsmában, hogy én ennek az egésznek a részese szeretnék lenni. Annak is, amit ott láttam, hallottam, de alapvetően magának zenének. Elkezdtünk jammelni, barátkozni, majd bekerültem a zenekarba. Az egy nagyon inspiratív időszak volt, brutális zenei fejlődéssel.
.jpg)
Beszéljünk az eddigi nagyobbnak számító produkcióidról! Mit tanultál, mit szerettél, mit szeretsz bennük?
KÁLLAY-SAUNDERS BAND: Saunders egy mérföldkő volt az életemben, nagyon jó időszakot éltünk meg együtt. Megtanultam a showbiznisz olyan fortélyait, amit addig nem tudtam, nem értettem, nem láttam. Megtanultam azt, hogy milyen nagyon sokat haknizni, majd azt is, hogy milyen egy létező brand mellé zenekart alapítani.
OLÁH GERGŐ: Gergővel mai napig szoktunk együtt zenélni, gyakorlatilag együtt alapítottuk a Roma Soul formációját. Brutális frontember, nagyon-nagy énekesnek tartom. Igazi őstehetség, mindenféle próba nélkül teljes mértékben profin le tudja hozni a bulikat, ami szerintem abszolút egy fentről kapott adottság. Ezt szívesen elsajátítanám, ha lehetne.
GARAMI FUNKY STAFF: A legjobb értelemben vett igazi party zenekar. Minőségi zenélés, jó helyeken, jó közegben. Sokat tudtam tanulni tőlük a koncertek során, hiszen ők már egy nagyon rutinos közeg voltak akkor, amikor én belecsöppentem a produkcióba. Nagyon szeretem a funky-t, a zenekart, Gabeszt.
AMAGALI: Gusztitól nagyon sokat tanulhattam. Szeretem az élethez való hozzáállását. Az utóbbi időben nem dolgozunk együtt, de szerintem jó alkotó páros voltunk. Vannak emberek, akik a jelenlétükkel is inspirálnak, ő abszolút ilyen volt számomra.
CSERPES LAURA: Laura mindig meg tud nevettetni. Vele mindig a humor volt a fókuszban, még akkor is, amikor éppen szomorú dalt írtunk. Nagyon bírom benne, hogy laza, jól le tud lazulni a színpadon is, amitől közvetlenné válik. Ezt szeretik az emberek, átjön a hallgatóknak.
PÁPAI JOCI: Ez a jelenlegi főprodukcióm. Nagyon szépen nő fel a csapat, nagyszínpadokon játszunk, jó időpontokban. Egy profi stábbal rendelkező, profi csapat, ahol a kollektíva brutálisan erős. Emberileg, zeneileg számomra kimagasló az egész banda, remélem, még sok közös koncertet megélünk együtt.
YOUNG G: Bécivel közösen bérlünk egy stúdiót, ami által evidens volt, hogy együtt dolgozzunk. Már egy albumnyi dalnál tartunk, amelyek nagyon erős számok, sok mondanivalóval. A drogtól az édesanyákon keresztül a szexig minden szóba kerül. Nagyon szeretek vele dolgozni, igazán inspiráló srác. Jól kiegészítjük egymást.
KIRÁLY VIKTOR: Viktorral nemrég kezdtünk el együtt dolgozni, Béci egyik dalába jött közreműködni. Azóta készítettünk egy új számot közösen, nagyon jó hangulatban, aránylag gyorsan tudunk dolgozni. Hangszerelünk, dalt írunk, szöveget írunk, teljesen a kreativitásról szól az együtt töltött idő. A produceri munkáimban maga a kreatív alkotás lett a legfontosabb számomra.
.jpg)
Mesélj a legfontosabb gitárjaidról!
Van egy 2004-es Fender Telecasterem, ami velem van már 14 éve, ezzel jártam a Megasztárban is. Sima Standard Tele, viszont Corona Californiában gyártották, ahol a Custom Shopokat is készítik. Lehet ez az oka, hogy nagyon jól szól. Nemrég vettem egy Duesenberg fullerton tv-t Somogyvári Danitól, ami előtte a Pápai Jocié volt, azelőtt pedig a Szabó Zé-é. Úgyhogy már rossz nem lehet. Ezzel játszok mostanában, atombiztos nyak, kegyetlen hangkép. Érezni rajta, hogy egy drágább kategória. Illetve van még egy gitár, ami nálam nyaral gyakorlatilag. Ez egy Gibson Les Paul Custom, atom humbucker hangkarakter. A Gibsonoknál nagyon-nagy a szórás, ami a szólást illeti. Ez egy kifejezetten jó hangú gitár, egyébként Joci egyik gitárja, viszont már sajátomként tekintek rá. (Ádám nevet)
Producerként, szerzőként is aktív vagy. Milyen eszközökön dolgozol?
Egy Apple Mac Studio-n dolgozom. Ez viszonylag új cucca az Apple-nek, direkt vágóknak, fotósoknak, zeneszerkesztőknek fejlesztették. Van egy 40-ezres MIDI billentyűm Vavra Bencétől, illetve egy UAD hangkártyám. Egy Genelec G Four stúdió monitoron dolgozom, ami gyakorlatilag egy Genelec 8040-nek felel meg. Szerencsére nagyon jól szól a stúdió, úgyhogy egy közel lineáris hangképet hallunk, ami nagyon-nagyon fontos ahhoz, hogy később mindenen meglegyen a hasonló hangkép.
Egy ideje jobban előre jöttél, előadóként is bizonyítasz. Aki nem ismeri még a dalaid, mesélj neki róluk!
Rab vagyok (YoungG, AmaGali): Ez a dal alapvetően úgy indult, hogy egy teljesen másik számba írtunk egy extra részt. Annyira jól sikerült, hogy refrén lett belőle. Egy srácnak hangszereltem akkoriban az alapot, ami neki valamiért nem kellett, én viszont azt éreztem, hogy nagyon erős. Ami a basszert illeti kicsit hip-hop, kicsit trap, éreztem, hogy van valami plusz benne. A kettőt összeraktuk, megírtuk a többi részt. Éreztük, hogy kellene még valami extra bele, ő volt a Béci.
Elfújta a szél (AmaGali): Az előző dalon felbuzdulva gondoltuk, hogy jó lenne valami folytatás, egy pörgősebb dal. Az alap született meg először, egy piázós jammelésből a stúdióban. Gudics Martin barátunk eljött, feljátszotta a bass line-t, a többi részét produceráltam, aztán később ráírtunk egy refrént. Én egyébként mindig a refrénnel kezdek.
Mennem kell (Lacika): Az első két dal ahhoz képest, hogy a vadiúj YouTube csatornámra ment fel, kapott egy pár százezres megtekintést. Láttam tehát a potenciált, úgyhogy gondoltam kellene valami különleges dal. Elhívtam Duka Lacikát, aki egy zseniális hegedűs, feljátszani. Ő adja az elején a témát, Lacikával régóta producerként dolgozom. Nagyon jól énekel, gondoltam miért ne csinálhatná. Ez a dal a legnézettebb jelen pillanatban.
Az utolsó buszjegy (Mario): Márióval már 3-4 éve dolgozom producerként, úgyhogy adta magát a dolog. Ezt a dalt még Gyulán írtam sokkal régebben, úgyhogy mondhatni kész volt. A haverok piszkáltak vele, hogy csináljam már meg. Herold Peti játszotta fel a szaxofontémát, Cséry Zoli billentyűzött, illetve Gudics Martin basszerozott a szerzeményben.
Szerinted milyen egy jó dal? Mit kell tudnia?
Fogalmam sincs. Az biztosan kiderült már számomra, hogy nincsen tuti recept. Trendekre felülni felesleges, mert az, ami valakinek jól áll, lehet, hogy másnak kevésbé. Szerintem a jó pop dal alapvetően egyszerű, ez lehet egy kulcsa, esszenciája. A túl szofisztikált dalokat nem veszik be az emberek, vagy csak nagyon-nagyon ritkán, legalábbis ha pop zenéről beszélünk. A hitelesség, ami nagyon fontos, még ha tudatossággal is párosítva van. Legyen “true” az előadó!
Ki az az előadó, aki nagyobb figyelmet érdemelne?
Lacikát, illetve Kevint mondanám. Lacika már aránylag nagy nézettségekkel bír, de Kevin még nem kapott akkora figyelmet, pedig zseniális énekes ő is.
Szépen elkalandoztunk a múltban, de most itt az ideje, hogy előre tekintsünk... Mit várhatunk tőled a közeljövőben? Min dolgozol jelenleg, mint alkotó?
Jelen pillanatban szeretnék megvalósítani egy olyan projektet, amit eddig nem csináltam még. Írtam egy fúziós, kicsit jazzy dalt, amit rögzíteni szeretnénk a Gudics ikrekkel, Cséry Zolival, Somodi Ádámmal. Szeretnénk mindannyian egy olyan zenei lábnyomot hagyni a pop mellett, amiben még jobban ki tudunk teljesedni. Utána tervezek EDEM-es dalokat, írtam már néhányat, de természetesen a sok munka forgatagában mindenre jut idő, csak saját magamra nem. Ezzel szerintem sokan vagyunk így.
Hatos Niki
2023. január 10. 05:06