Terápiás könyvet írt édesanyjával Tarján Zsófi
Míg korábban Verebes István írt „Maya” címmel könyvet Hernádi Juditról, addig a színésznő idén lányával, a kiskorától szintén művészi ambíciókat dédelgető Tarján Zsófival szerzett egyet közösen. Így, az olvasást követően állítom, hogy „Ne maradjon kettőnk között„ kiadvány esetében egy páros fejezetekből (az első felvonásokban a Jászai Mari-díjas színésznő, a második részekben pedig a minden korosztályt megszólító Honeybeast frontasszonya mesél) álló terápiás könyvről beszélhetünk.
Ha egyetlen hosszabb interjút láttál, olvastál már valamelyik művésznővel, azt biztosan sejteni vélted, hogy egy nagyon erős személyiséget kaptak mikrofon-, vagy diktafonvégre. Nem tévedtél! Legalábbis ezt támasztja alá a nemrég megjelent könyv is, amelyben mindketten elképesztő őszinteséggel csaphatnak arcon. Az olvasás során azt érezheted, hogy egyikük sem akarja sem magát, sem a másikat tökéletes emberként, mindentudó zseniként beállítani, sőt!
Tarján Zsófi és Hernádi Judit kapcsolata tele van mélységekkel, magasságokkal, már megoldott feladatokkal, de még megoldatlanokkal is. Nem tagadják, hiába van közöttük szoros kötelék, őszinte szeretet, ragaszkodás, mégis időről-időre előfordul, hogy egyáltalán nem értik, mégis mi a fenéről beszél a másik. Akadály akadály hátán, próbák soha véget nem érő sora... Van, hogy időt, teret adnak a másiknak, de el sosem engedik egymást, folyamatosan tesznek a kapcsolatukért, és minden bizonnyal ez a legfontosabb. Érdekes látni, hogy mennyire máshogy tudja megélni ugyanazt két egymáshoz nagyon közel álló (akár egy vérből levő) személy. Az ő esetükben példa erre, hogy amíg Hernádi könnyedén játszadozik nőiességével, addig Zsófi annál nehezebben élte, éli meg ezt a szerepet.
A könnyed hangvételű, több mint 300 oldalas írásban mindketten mesélnek az olvasóknak:
- a szüleik, nagyszüleikhez fűződő kapcsolatukról,
- a gyermekkorukról, az otthon kapott mintákról,
- a tinédzser évekről,
- a nagy szerelmekről,
- a tanulmányaikról,
- a göröngyös szakmai útjukról,
- a konfliktusaikról,
- a túl korán, vagy túl későn, esetleg rosszul meghozott döntéseikről,
- a nagy felismeréseikről,
- az életük fordulópontjairól.
Akad itt lámpaláz, nagy példaképek, irigykedő pályatársak, kockázatvállalás, mások fárasztó kérlelése, generációkon átívelő traumák, negativitásba való beleragadás, de megjelenik a társtalálás rögös útja is.
Ahogy azt mindkettejüktől megszokhattuk, ez a kiadvány sem nélkülözi az iróniát, az öniróniát, de a humort sem. Szerettem, hogy nem egy rózsaszínködös sztorit kaptam tőlük, bizony vállalják a rizikót, hogy akár egymást, de akár másokat is megsérthetnek egyenes, nyílt gondolataikkal. Persze nem bántó szándékkal!
A fejezeteket Zsófi csodás grafikái választják el egymástól, amelyekbe könnyű beleszeretni, beleragadni.
Most pedig jöjjön egy kis kedvcsináló idézet a könyvből: „Egy szempontból viszont nagyon más lett A Dal, mint az X-Faktor. A döntőt már nem közvetítésként néztem, hanem beültem én is a nézőtérre. A műsort az M1 stúdiójában vették fel, ahol akkor, 2014-ben már évek óta nemkívánatos személynek számítottam. Ezért szerencsére a kutya sem foglalkozott velem, nem vették fel minden mozdulatomat… Csodálatos élmény volt ez a szabadság, köszönet érte azoknak, akik elintézték, hogy az M1 ne vegyen tudomást a létezésemről! Köszönet érte, hogy úgy izgulhattam végig Zsófi fellépését és sikerét, mint bármelyik más szülő. Hogy úgy lehettem tanúja a lányom élete legfontosabb pillanatainak, hogy nem kellett viselkednem – egyszerűen csak az anyja lehettem…” (183. oldal)
Az Open Books kiadó által gondozott „Ne maradjon kettőnk között” kiadvány elérhető a legnagyobb könyvesbolt hálózatokban.
Hatos Niki
2021. december 22. 05:15