Tényleg itt a búcsú?
Kezdjünk egy könnyű rejtvénnyel a számok tükrében: öt híján ötven, de, hogy utóbbi lesz-e, az még a jövő zenéje. Ám annyi bizonyos, hogy március 8-án a jeles évfordulót ünnepelő Old Boys, valamint az azt követő The Simon & Garfunkel Story előadása osztozik az Erkel Színház színpadán. Hogy ne maradjunk kétségek között, Szidor László zenekarvezető-alapító szavaiban ott a rejtvény megfejtése, akitől azt is megtudtuk, milyen körülmények között zajlanak a patinás zenekar havi rendszerességgel megtartott margitszigeti táncos rendezvényei, valamint beszélt a négy és fél évtizedes születésnapi koncert koncepciójáról is.
Utcai plakátok hirdetik, hogy az Old Boys búcsúra készül. Ezek szerint az Erkel Színház március 8-i előadása lesz a negyvenöt esztendeje változatlan népszerűségnek örvendő csapat utolsó koncertjének színhelye?
Nem, ilyen értelemben még nem búcsúzunk! Abban a tekintetben viszont igen, hogy mindannyian benne vagyunk a korban – a tagság jó része hetven és nyolcvan év között ingadozik –, ilyen módon egyáltalán nem biztos, hogy öt év múlva még létezni fogunk. Hogy egészségesek leszünk és még zenélni is tudunk. Búcsú lesz ugyan, de csak a nagy koncertekről, klubokban, kisebb táncos helyszíneken azonban továbbra is találkozhat velünk a közönség. Ha öt év múlva netán mégis képesek leszünk színpadra állni, azt ráadásnak fogjuk tekinteni. És még valami: nem szeretnénk abba hibába esni, mint egyes zenekarok, akik több „búcsúkoncerttel” köszönnek el a közönségtől.
A hat alapító tagból mára hárman maradtunk: elhatároztam, ha ebből a háromból csak egyvalaki kiesik, végleg befejezzük. Negatív példa számomra ugyanis egyes nyugati zenekarok gyakorlata, hogy egy valaha egységes, neves csapat egy, vagy két főre fogyatkozva új, ismeretlen tagokkal viszi tovább a nevet. Nem látom ennek értelmét, hiszen az új formációnak, a nevet leszámítva, semmi köze az eredeti zenekarhoz.
Immár hagyomány, hogy a Krokodil Rock szervezésben a zenekar ötévente valamely neves teátrumban ünnepeli megalakulásának kerek évfordulóját. Mint legutóbb a negyvenedik születésnapot is az Erkel Színházban. Visszanézve, öt év távlatából hogyan értékeled az előadást? Milyen érzésekkel jöttetek le a színpadról?
Eddig a tízéves, huszas, huszonötös, harmincas és a negyvenes jubileumot tartottuk meg ünnepélyes keretek között. A legutóbbin is nagyon jól éreztük magunkat, csak úgy, mint a közönség, ami jól látszik a felvételeken: a legnagyobb videó megosztón visszanézhetők. Ami a bulit illeti: ismét sikerült olyan számokat belopni a műsorba, amelyek nem feltétlenül a táncolós kategóriába tartoznak. Tizenhat tagú nagyzenekar játszott mögöttünk, amely ugyan nem éri el a tíz évvel korábbi MÜPA koncerten közreműködő MÁV szimfonikusok létszámát, ám hangzásban tudtuk hozni az elvárhatót. Vannak olyan koncertrészletek, számok, amelyeknek az említett videó megosztón több milliós (!) a nézettsége. Azt gondolom, ez olyan visszajelzés, amelyre büszkék lehetünk. Üzenete, hogy az előadás jól sikerült, valamint az is, hogy nem csökkent a zenekar iránti érdeklődés. És ez mindenféleképpen pozitív.
Hosszú ideig az Old Boys rendszeres fellépő helyének, mondhatnánk „klubjának” számított a patinás Gellért Szálló, amely felújítás végett bezárt. 2022 elejétől a margitszigeti Nagyszállóban – ugyancsak havi egy alkalommal – rendezitek a tánc-, illetve vacsoraesteket. Hogy vált be a helyszín és a rendszer?
A Grand Hotel igazi – jó értelemben vett – meglepetést, kellemes csalódást hozott számunkra. Az új helyszín minden tekintetben felülmúlja a Gellértet, amelyet egyébként nagyon szerettünk, és ahol nyolc évig szórakoztattuk a közönségünket. Finoman elegáns környezet, a közönség egy, elválasztó nélküli közös térben táncolhat, illetve ülhet, a svédasztalos ellátás fantasztikusan jó minőségű. Ugyancsak elegáns, jó ízlésre vall a terítés, valamint tisztességes, udvarias a felszolgálás; a visszajelzések pedig egyértelműen pozitívak. Általános vélemény szerint is a Grand Hotellel sikerült szintet lépnünk, aminek kimondhatatlanul örülök.
Az elővételes helyfoglalás kizárólag interneten lehetséges, döbbenetes, hogy két-három nap alatt az összes jegyet elkapkodják. Gyakorlatilag szinte azonnal kitehetjük a teltház táblát. Sokan hívnak panaszolva, hogy lemaradtak, ám sajnos nem tudok segíteni. Nincs több lehetőségünk, mindenkinek mondom, meg kell várják a következő hónapot.
Az Erkel Színházban a Simon és Garfunkel duó életéről szóló musical, ha úgy tetszik, show előtt fogjátok felforrósítani a hangulatot. Mit tudhatunk erről, illetve hogyan illeszkedik a két produkció egymáshoz?
Élőben persze még nem hallottam őket, de igyekeztem tájékozódni. Egy nyolctagú bandáról van szó, amely a Simon és Garfunkel duó ötven éves jubileumának tiszteletére hozta létre ezt a színházi előadást. A zene mellett arra is odafigyeltek, hogy az előadók kinézetre is hasonlóak legyenek a világhírű pároshoz. Sikerült megformálni Art Garfunkel figuráját, hozzá hasonlóan a musical színész is magas, vékony, vörös, göndör hajú; a Paul Simont alakító srác alacsonyabb, aki a gitárt is ugyanazzal a tartással szólaltatja meg. És persze a koncerten az eredetihez hasonló módon az előtérben áll a két főszereplő, hátuk mögött a kísérő zenekarral. Ami felvételt hallottam, az nagyon jól szólt.
Többek között ez az előadás is inspirált arra, hogy megcsináljuk a negyvenöt éves évfordulót, amit nem igazán akartam. A végső érv, amely meggyőzött, hogy az Old Boyshoz hasonlóan ez a produkció is „utánjátszó”, tehát a két koncepció jól illeszkedik egymáshoz.
Miként az Old Boys „ülős” bulijain megszokhattuk, vélhetően ezúttal is előkerülnek a repertoárból azon szerzemények, amelyek stílusban illeszkednek ugyan a „hőskorszak” zenéjéhez, ám mégsem a táncolók igényét hivatottak kielégíteni. Egyrészt találkozhat- e a közönség effajta újdonsággal, másfelől – ugyancsak a hagyományokhoz híven – hívtatok-e sztárvendéget?
Részben igen, ám sztárvendéget ezúttal nem hívtunk. A negyvenöt éves jubileum nem arról szól, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően sorra vesszük a magunk mögött hagyott évtizedeket és az annak megfelelő műsor struktúrát. Erre most idő sincs, de fölöslegesnek is tartom; hiszen a törzsközönségünk, amely húsz-negyven éve szereti az Old Boyst, képben van velünk. Úgy gondoltam, ehelyett inkább egy rocktörténeti összefoglalót tartanánk. Olyan forgatókönyvet képzeltem el, miszerint különböző műfajok találkoznak a színpadon, a rock and rolltól kezdve a countryn keresztül az egyéb stílusokig; kiemelve azokat az emblematikus előadókat, akik leginkább megjelenítik az adott zenei világot. Ilyen például – hogy csak néhány nevet említsek – Louis Armstrong, Bill Haley, Eagles illetve a hölgyeknél Cilla Black, Bette Midler, Olivia Newton John vagy Lady Gaga.
Tehát ezúttal is becsempészünk némi újdonságot, amelyeket – remélem – ugyanolyan szeretettel fogad majd a közönség, ahogy a régebbi, megszokott dalokat.
Hegedűs István
2024. március 4. 07:18