Szóra érdemes! - Szabó Ági
A Szóra érdemes! második részében az Artisjus-díjas Szabó Ágival beszélgetek, aki a hétköznapokban és a dalszövegei által is kulcsokat ad az embereknek az életükhöz és saját magukhoz. Major Eszter interjúja Szabó Ágival
Ha nem úgy alakult volna az életed, hogy dalszövegíró lesz belőled, akkor most mivel foglalkoznál?
Abból kiindulva, hogy 12 éves korom óta egyfajta életvezetési tanácsadóként működöm a környezetemben, valószínűleg ilyesmivel foglalkoznék. Már akkor is sokan mesélték el a gondjaikat, így sokszor jóval idősebb, akár 40 körüli szomszédasszonyokat is instruáltam például a párkapcsolataikban. A magam fiatalságával próbáltam átadni nekik azt a fajta kommunikációt és problémamegoldást, amit otthon láttam, ami a megértésen és a szereteten alapul. És képzeld, hallgattak is rám, ami nagyon jó érzés volt. A segítőkészség is részben a neveltetésemből fakad, mindkét szülőm empatikus, emberszerető hozzáállást tanított a bátyámnak és nekem. Az említett kulcsokból párat így tőlük kaptam, anyukámtól például azt, hogy semmit ne tegyek mással, amit én sem akarnék, hogy velem tegyenek.
Többféle spirituális módszert tanultam azóta, ezek mind segítenek, amikor a szűkebb vagy tágabb környezetem hozzám fordul a problémáival. Szóval ezekből azt gondolom, hogy valamiféle segítő lennék. Ami egyébként is vagyok, csak sosem éltem belőle.
Egyébként, amikor azt mondtad, hogy segítségnyújtás, akkor az jutott eszembe, hogy ez a dalszövegeidben is megjelenik. A mai napig karitatív módon segítesz a környezetednek?
Így van, puszta emberi szeretetből. És ezt egyébként hivatásomnak is sokkal jobban érzem, mint a szövegírást. Tudod, hogyha megkérdezik tőled, hogy mi a hivatásod, akkor azt mondod, amit akkor is tennél, hogyha 0 Forint van érte, és hogyha hajnali 5-kor keltenek fel vele, akkor is szívesen csinálod, mert egyszerűen ott van benned erre a legbelsőbb motiváció.
De végül dalszövegíró is lettél. Mesélsz arról, hogy kik voltak a legfontosabb szerzőtársaid a pályád elején, és kik azok, akik a legnagyobb sikereidben melletted voltak és a legnagyobb inspirációt nyújtották számodra?
Akivel a legtöbbet dolgoztam és a legnagyobb sikereket értem el, az Rakonczai Viktor, aki a 90-es és 2000-es évek egyik legmeghatározóbb szerzője. Az én legsikeresebb Zséda dalaimnak, a Motelnek és a Mindhalálig mellettem-nek is ő a zeneszerzője. Aztán Kiss Gábor, aki az Olyan, mint te című dalt írta Szekeres Adrinak és azon kívül is van jónéhány ikonikus dala. Szűcs Norbival is sok közös meghatározó dalunk született. A Keserű méz kapcsán a Romhányi-Pély párost említeném, velük mindig nagyon különleges volt az alkotói közösségünk. A pályám elejéről pedig kiemelném Szendőfi Peti barátomat, aki a fúziós jazz-rock és jazz műfaj kiválósága, vele sokszor sikerült olyan igényes, nem megszokott dalokat készíteni, amiket mással nem. Az ő zenei világa és tudása számomra mindig is nagyon inspiráló volt. Az elmúlt években pedig, amióta újra írok, Harmath Szabi dalaiban találom meg legjobban magam. Kifejezetten jó hallgatni és írni az ő dalait.
Kik azok, akiknek a dalszövegei a legjobban hatottak rád és melyek a kedvenc dalszövegeid az elődeinktől?
Engem leginkább Horváth Attila szövegei nyűgöztek le, már azelőtt, hogy egy dalt is megírtam volna. Bármilyen témához nyúl, olyan mély rétegeit tudja felszínre hozni, amik dalszövegekben ritkán jelennek meg. Elképesztő témaválasztásban, szókincsben és a bemondásokban is, lásd Jég dupla whiskey-vel vagy Jobb láb a bal cipőben. Ez utóbbi nagy kedvencem, de hozhatnám példaként az egész Charlie és Cserháti életmű Attila által írt dalait. Ami még zsenivé teszi őt számomra az az, ahogy a dráma és a humor arányát adagolja, ahogy ezek között egyensúlyoz. Egyszerre sírsz és nevetsz – például A mama hívott ma éjjel vagy a Jó hírt mondok című dalban. Mivel a humor, a szarkazmus és (ön)irónia életem legfőbb túlélési eszközei, az ő szerzői munkássága áll hozzám legközelebb. Hasonlókat tudnék mondani Sztevanovity Dusánról is egyébként, nyilván az LGT életműhöz nem is kell sokat hozzáfűzni. Tőle az Esküvő című Zorán dalt fedeztem fel magamnak pár évvel ezelőtt.
Akkor igazán különleges élmény lehetett, hogy Horváth Attila is rád szavazott egy szakmai díjnál.
Igen, az Európai Arany Művész Díj zsűrijének ő is tagja volt. A díjátadóra majdnem el sem mentem, annyira nem számítottam rá, hogy nekem ítélik. Eredetileg ő adta volna át nekem a díjat, de egy ügyelői tévedés miatt végül őt egy másik kategóriához hívták be. Ott a színpadon meg is említette, hogy támogatta az én győzelmemet és örömmel adta volna át nekem a díjat, ha ez a hiba nem történik. Ettől vált számomra igazán értékessé ez az elismerés.
Mielőtt elmondod, hogy a sajátjaid közül melyek a kedvenceid, kíváncsi vagyok, hogy melyik dalszövegeiddel érted el a legnagyobb sikereket.
A Keserű méz, a Bennünk a világ, Zsédától a Motel, Szekeres Adrientől az Olyan, mint te és Tóth Verától a Sorskerék volt a legsikeresebb munkám, valamint a Hóban ébred kezdetű karácsonyi dal, ami különös módon egy négysoros reklámból a nézők követelésére született meg teljes dalként. Ez lett Madarász Gáborral közös dalunk, az Add tovább, amit Csondor Kata énekelt.
És a te kedvenceid magadtól?
A régebbiek közül a Bennünk a világ Rácz Gergőtől és a United: Keserű méz.
Az egyik legfontosabb dalom pedig az elmúlt években született meg: Zdroba Patrik Hontalan című dala. Ez a szöveg a világnézetemnek valamiféle esszenciája, meg tudtam benne írni egy olyan témát, ami igazán foglalkoztat, és megnyugvást ad, hogy legalább néha megoszthatom ezeket. Büszke vagyok a Nu metalt játszó Pennhurstnek írt szövegeimre is, mert itt olyan témákat írhattam meg, amiket popdalokra nem lehet. Az emberben az embert és az Alku című dalokat nagyon szeretem arról az albumról. Egy másik nézőpont szerint pedig Moór Bernadett (Bedy) Valami új című dala a kedvencem. Ez óriási szakmai kihívás volt, Fekete-Kovács Kornél swingjére, mert olyan sok benne a hang, hogy csak füllel nagyon nehéz lekövetni. De nem baj, szeretek olyan dalra írni, amihez kotta kell, mert igaz, hogy nehéz, viszont nagyon hálás is, mert sokféle megfogalmazás belefér, apróságok, kis poénok, amiknek végre van hely. Egyébként ennek a szövege egy könnyű téma, amivel sok nő találkozik. Amikor az életünkben valami nem tökéletes, és ahelyett, hogy abban vagy épp a fejünkben raknánk rendet, elkezdjük a lakásunkat rendezgetni, dekorálni. Ebben a dalban egy ilyen bevásárlós, lakberendezős napon megyünk végig Bedy-vel.
Vannak-e olyan szövegeid, amik kifejezetten saját élményből születtek?
Alapvetően mindig kicsit benne vagyunk a dalokban a nézeteink és az átélt élményeink által. Még akkor is, amikor az énekes a saját sztoriját kéri, hogy írjuk meg, mi akkor is hozzátesszük kicsit a sajátunkat. Viccesen ki szoktam emelni, hogy ez alól kivétel például a Motel – hiszen soha nem bujkáltam motelekben. És mi szövegírók azt is tudjuk, hogy a létező legritkább esetben vagyunk éppen abban a hangulatban, amilyen dalt kapunk. Erre a legjobb példám az Unisex Csoda az élet című dala a pályám elejéről, amit zokogva írtam. A legéletigenlőbb dalom lett, miközben az életemet éppen teljesen kilátástalannak éreztem. De mindig ott volt ez az alázat bennem, hogy a dal dönti el a témát és kész, én nem mehetek a dal ellen, mert akkor nincs egység és nincs harmónia. Ezek viszont nagyon nagy tapasztalatok, és ebből építkezik az ember lelkileg és szakmailag is. Szóval csak nagyon ritkán van, hogy az ember lehetőséget kap arra, hogy olyat írjon, amilyen az állapota, de ilyen is előfordult. Az egyik ilyen a Miért pont ő, ami épp akkor talált el, amikor ezt éreztem – bár még a szövegbe is beleírtam, hogy ez valójában egy nagyon hülye kérdés. És ott volt szintén Veránál a Boldogtalan, ami pont lekövette a saját ráeszmélésemet néhány komoly életmegfejtésre. Ami nagyon érdekes, hogy Tóth Verával a mai napig működik ez az összekapcsolódás közöttünk. Észrevettük, hogy az életszakaszaink nagyjából párhuzamosan haladnak, és amit én megírok neki, az legtöbbször vele pont két napja történt meg. Mindezt úgy, hogy Vera nem szeret adni témákat, mert nem szereti összekötözni a szárnyainkat, tehát információ nélkül születnek meg ezek a szövegek. De említhetem például a Hívj fel című Auth Csilla dalt is, amit valóban akkor írtam, amikor valakinek nagyon vártam a hívását. Ennek a türelmetlenségét, humoros részleteit, apróságait írtam meg abban a dalban.
De ebben a témában a szívemhez legközelebb a Group'n'Swing Csak egy dal és Micheller Myrtill Kell, hogy lássalak című dala áll, amelyek a szerelmemről, Mátéról íródtak 14 évvel ezelőtt. Ezekbe beleszőttem azt a bizonytalanságot és várakozást, ami megelőzte a mi boldogságunkat, és ezeknek a kézzelfogható tüneteit, a hozzá kapcsolódó érzéseket.
Fotó: Hénics Fruzsina
Volt-e olyan szöveged, amit teljesen félreértelmeztek?
Általában nem jut el hozzánk, szövegírókhoz, hogy hogyan elemzik a szövegeinket a hallgatók, de olyan van, és az rendszeresen, hogy amit én nem szerelmes dalnak szántam, azt is úgy értelmezik, mint például a Keserű méznél, ami egyáltalán nem szerelmes szöveg.
Illetve Hien sütis dala jut még eszembe, a Túl szép, aminek kapcsán az a nagyon szomorú tapasztalatom volt, hogy igazából sokszor nem félre-, hanem egyáltalán nem értelmezik a dalokat a hallgatók. Az akkor elkészült honlapom vendégkönyvében nagyon vegyes kritikákat kaptam arra a dalra. Hien akkor még csak 15 éves volt, de egy nagyon bölcs, nagyon érett lányt láttam benne, aki tud gondolatokat közvetíteni. Ez a szöveg arról szólt – és én úgy éreztem, hogy ez fontos téma lehet a tinédzsereknek –, hogy vedd észre, ha valaki csak mondja, hogy érdekled, miközben a veled kapcsolatos dolgokra nem figyel. Több ilyen szimbólum is volt benne, például, hogy nem tudja a nevedet, mert mondjuk kicsikémnek hív. Az egyik ilyen sor volt az, hogy “De mondd meg, van-e hab a kedvenc sütimen!”. Sokan pusztán a süti szótól teljesen kiborultak, pedig aki értelmezte a szöveget, az mind rájött, hogy okkal van ott. Egymásnak magyarázták a tartalmat a kommentelők, és volt, akinek én is megírtam válaszban, hogy miről szól. Annak nagyon örültem, hogy ezekre legtöbben jól reagáltak és elfogadva a magyarázatot visszavonultak.
Melyik a leggyorsabban és a legnehezebben megírt dalszöveged?
A leggyorsabban a Mire várunk még Botos Esztinek, a legnehezebben pedig a Motel született meg. Ennek szakmai magyarázata van, mert képzeld el, hogy soronként két szótagban kell elmesélni egy történetet úgy, hogy még kötőszavakat sem használhatsz. Abban a dalban az volt nagyon nehéz, mire kitaláltam, hogy egyáltalán milyen struktúrában lehet tartalommal megtölteni. És ott még nemcsak a verzék, hanem a középrész és a refrén is nagyon nehéz volt ritmika szempontjából. Mindig az a legnagyobb feladat, amikor a magyartól teljesen távol álló ritmikára kell írni. Belőled szárnyalnak ki a gondolatok, de semmi nem megy rá belőlük a sorokra, mert a magyar nyelv egyszerűen nem olyan lüktetésű. Egyébként is ez a munkánkban a legnehezebb: amikor ezekre a sorokra kell egy olyan kivonatot készíteni, ami azt mondja el, amit te szeretnél, de bele is fér a szótagszámba, és ráillik a megadott ritmusra. De ha én tudom mit akarok írni, és engedi a dal is, akkor könnyen megy.
Mi az a téma, ami még kimaradt? Van-e hiányérzeted? Mivel hozzád sok ember “élete” fut be, van-e olyan történet, amit szívesen átadnál, és várod hozzá a dalt?
Én nem annyira a témát illetően érzékelek hiányt, hanem inkább abban, hogy azokra a popdalokra, melyeket kapok és kaptam egész életemben, nem lehet ráírni azokat a témákat, amelyeket szeretnék, vagy nem azzal a kifejezésmóddal, ahogy én szívem szerint írnám.
Ráerőltetni meg nem lehet, mert ha nincs elég szótag, ha nem olyan a hangulata a dalnak, akkor nem lesz ott a dal-szöveg-előadás egység, így az inkább egy egotrip lesz, nem pedig egy jó dal.
Szóval hogyha azt kérdezed, hogy van-e hiányérzetem a szakmával kapcsolatban, akkor inkább az a válasz, hogy olyan dalokra szeretnék írni, amik nem dobnak le magukról mélyebb, érzékenyebb, vagy akár közéleti, spirituális témákat, és ezek szofisztikáltabb, különlegesebb megfogalmazásait.
Arra nem gondoltál, hogy milyen lenne fordítva alkotni, hogy a szövegeidet zenésítik meg?
Biztos, hogy könnyebb úgy írni, viszont nem tudom, hogy működnék-e abban is. Nekem a zene a fő inspiráció, kérdés, hogy lenne-e anélkül is. Bár dalszövegnek való verset is eddig csak úgy írtam, hogy aláénekeltem valamit. Muszáj, különben, hogy zenésítik meg? Az biztos, hogy jöhetne olyan új előadó vagy zeneszerző, akinek belefér a poptól való nagyobb eltávolodás.
Te a dal melyik részével szoktad kezdeni az írást?
Mindig a refrénnel kell kezdeni, erre minden szövegíró az első alkalommal rájön, amikor ki kell dobnia a nagyon jól megírt verzéit, mert nem tudja alátámasztani egy rövid, kifejező, párszótagos konklúzióval a refrénben. Nyilván elkövettük mindannyian, hogy hú, de jó ez a verze, imádod írni, mert különleges, de még nincs meg az egésznek az esszenciája, a bemondás. Akkor kezdheted majd az elejéről, mert szinte biztos, hogy visszakapod a szöveget. Nekem egyébként ez a fajta bemondás nem hiányzik, de az előadók és zeneszerzők ragaszkodnak hozzá még most is. Szerintem nincs rá akkora szükség, és egyáltalán nem is divat mostanában. Simán megteszi egy dalból kiragadott félsor is.
És végül: mire vagy a legbüszkébb a díjaidon kívül, és mit tartasz a legnagyobb erényednek?
Arra nagyon büszke vagyok, hogy az Olyan, mint te belekerült pár évvel ezelőtt egy irodalom könyvbe, mint elemzendő szöveg. Ha erényekről kérdezel, azt hiszem, hogy az egyik, ami miatt nagyon hamar elterjedt a nevem a szakmában az az, hogy a dalt úgy adom vissza, ahogy kaptam, tehát hogy amennyire csak lehet, lekövetem a zeneszerző által elképzelt szótagszámot és ritmikát. És mindig igyekszem, hogy az előadó is boldog legyen a dallal, dolgozom inkább többet, csak hogy minden a helyén legyen. Bennem ez egy annyira erős motiváció, hogy szerintem ezért szeretnek velem dolgozni. Az elmúlt években azt a dicséretet kapom meg legtöbbször az előadóktól, hogy amiket leírok, valódi érzelmeket idéznek elő bennük, és nincs szégyenérzetük, amikor eléneklik. Ezt különösen fontosnak érzik, ha nehezebben megírható témáról van szó, ami mondjuk önmagában közhely, de szeretnének róla énekelni, csak valahogy másképp. Ezeknél a szövegeknél az arányokat nagyobb kihívás eltalálni, eleve mi is félve nyúlunk hozzájuk – ilyenkor szokták mondani, hogy velem tennének próbát, hátha kevésbé lesz kompromisszumos a dalszöveg. Ez engem egyébként nagyon boldoggá tesz, mert pont emiatt dolgozom néha extrém sokat egy dalon, és új erőt nyerek abból, hogy ezt esetleg észreveszik.
Mindig örülök, amikor sikerül egy klasszikus popdalra mélyebben ábrázolnom egy témát, úgy, hogy közben emészthető marad. Talán a legbüszkébb is erre vagyok.
Major Eszter
.jpg)
2023. augusztus 8. 08:29