„Szívvel-lélekkel muzsikálni…” Szőke Nikoletta jazz énekesnő, dalszerző
Szőke Nikoletta huszonkét éve van aktívan jelen a magyar és külföldi pop és jazz zenei életben. Együtt zenélt például Szakcsi Lakatos Róberttel, Lakatos Pecek Gézávals, Mohay Andrással és a Balázs Elemér Grouppal – velük közös lemezt is kiadott. 2005-ben megnyerte a Shure Montreux Jazz Voice díját, hazánkban pedig a 2021-es Dalban vált jobban ismertté az “Új Esély” c. számával. Eddig hét albumot adott ki és folyamatosan turnézik világszerte. Jelenlegi formációja a Jazzplosion, de a pop zenében is jelen van, illetve dalszerzői tevékenységet is folytat. Beszélgettünk a kezdetekről, a korai mentorálás fontosságáról, a zenei életének jelentősebb állomásairól és hogy mennyit számít a közönségnek, hogyha szívvel-lélekkel van az előadó a színpadon.
Zenész családba születtél de a pályád eleinte nem ilyen irányba indult, hanem közgadasági szakközépiskolába jártál 18 éves korodig. Miért döntöttél úgy, hogy mégis inkább a zenével szeretnél foglalkozni? A családod mennyire volt támogató ebben?
Egészen kicsi korom óta énekeltem otthon, házi koncerteket adtam a szobámban a tükör előtt zárt ajtók mögött. Titkon mindig arról álmodoztam, hogy énekesnő leszek, de nem volt hozzá bátorságom, hogy tudatosan ilyen irányba menjek. Félénk voltam, de közben - vagy pont emiatt - feszegettem a határaimat, kerestem a kihívásokat. Jött a középiskolában a szalagavató ünnepség, és a diákok különböző produkciókkal készültek. Szinte villámcsapásként jött az ötlet, hogy mi lenne, ha megkérdezném a főszervezőt, hogy felléphetek-e énekes műsorszámmal. Azt mondtam magamban, hogyha ezt meg tudom csinálni, akkor ez lesz az utam. Nagyon nagy siker volt a fellépés, ráadásul egy fantasztikus közösségi élmény is, mivel többen vokáloztak, rappeltek az osztálytársak közül, a többiek pedig végig drukkoltak. Azután nem volt kérdés, hogy ezt akarom csinálni. A család eleinte nem támogatott ebben, nagyon féltettek. Sok zenész van a családomban, de én voltam az első nő, aki zenész pályára lépett. Rendszertelen, sok utazással járó hivatás, rengeteg munkával, és abszolút kiszámíthatatlan a siker. Amikor látták, hogy komolyan gondoltam, és gyorsan jöttek az első visszaigazolások is, onnantól teljes mértékig támogattak. Ma már nagyon örül zenész édesapám is, hogy követtem őt ezen az úton.
Hogy indult a zenei karriered? Kik voltak azok a meghatározó személyiségek, akik segítettek az indulásban? Hogy kerültél velük kapcsolatba?
Volt egy fiatal tehetségeket bemutató koncert a Thália Színházban, ahol felléptem kezdő énekesként rögtön a szalagavatós sikeren felbuzdulva. A koncert után elkezdtek hívni profi zenészek fellépni, színpadra kerültem pop-és táncdalokkal. A jazz viszont az akkor még leendő férjemmel, Barcza Horváth József nagybőgőssel együtt jött az életembe, ő mutatott be Winand Gábornak is, aki a mesterem és egyben példaképem is lett. Az első ének órát követően hamar elkezdtem jazz zenészekkel is fellépni. Ez egy kis közösség, gyorsan híre megy, ha van egy új tehetség. Szakcsi Lakatos Róbert és ifj. Szakcsi Lakatos Béla zongoristák, Lakatos Pecek Géza és Mohay András dobosok, valamint Józsi, aki a mai napig producerem, meghatározó személyiségek voltak a pályám indulásában. Mai napig hálás vagyok Egri János bőgősnek is, aki egészen kezdőként elhívott a zenekarába énekelni, sokat tanultam általa. Segítők közül kiemelném még Maloshcik Róbertet, a Magyar Rádió akkori jazz főszerkesztőjét, aki már fél évvel az első ének órám után felléptetett a 6-os Stúdióban, és Pallai Pétert, aki az első lemezemet is szponzorálta, és szintén sok koncertre hívott meg.
2005-ben nyerted meg a “Shure Montreux Jazz Voice” díját. Mennyire tekinted ezt fontos lépcsőfoknak a zenei fejlődésed tekintetében? Minek volt ez az elismerése?
Máig a legmeghatározóbb lépcsőfok a karrieremben. A versenyt követően azonnal olyan színpadokon találtam magamat, amelyek akkor még szinte elképzelhetetlenek voltak itthon fiatal előadók számára. Folyamatosan koncerteztem a zenekarommal a legjobb magyar fesztiválokon, csodálatos bánásmódban volt részünk mindenhol mind a szervezők, mind a közönség részéről. Az első hely Montreux-ben egy nagyon jó ajánlólevél mindenütt a világban, nem véletlen, hogy a japán kiadóm is ragaszkodott az ottani bemutatkozó albumom promóciójában ehhez. Visszaigazolást kaptam a képességeimről, de ez csak a belépő volt. Emlékszem, az eredményhirdetés után a versenytársak azt mondták, hogy most jön majd az igazi munka, készüljek fel. Igazuk volt, nagyon kemény munka vezetett odáig, ahol most tartok…
Hét lemezed jelent meg eddig, Európában, Amerikában és Japánban is. Magyarországon is jelent meg albumod?
Az első lemezem, a Golden Earrings magyar kiadó gondozásában jelent meg, az kapható itthon is. A Balázs Elemér Grouppal énekeltem két évig, velük is jelent meg két lemez, de nagyon vágyom rá, hogy legyen új szólólemezem itthon. Idén fog megjelenni az első magyar nyelvű, saját dalokból álló albumom.
Mi az, amit kiemelnél a nemzetközi turnéiddal, koncertjeiddel kapcsolatban? Milyen visszajelzéseket kaptál eddig a nemzetközi és magyar közönségtől?
Nagyon sokfelé jártam, énekeltem többek között New York-ban, Tokióban, Rabatban, Londonban, Brüsszelben, Koppenhágában, Berlinben Japánban. Japánban még jellemző a klasszikus értelemben vett rajongás a jazz előadók iránt, például kézzel írott leveleket postáztak a kiadómhoz, az érkezésünkkor a hotel előtt várt egy fiú, aki autogramért érkezett, a koncertek után pedig testőr állt mellettem dedikálás közben. Egy-két ilyen nem mindennapi helyzetet leszámítva igazából nincs jelentős különbség a hazai és a kinti közönség között. Az emberek mindenhol azt érzik meg leginkább, hogy mennyire van jelen az előadó a színpadon, mennyire énekel-muzsikál szívvel-lélekkel. Ha ez megvan, mindenhol ugyanannyira értékelik.
Nemcsak a jazz világában mozogsz otthonosan, hanem pop dalokat is szerzel. Mi motivál téged abban, hogy több zenei műfajban is kipróbáld magad? Melyik áll hozzád a legközelebb?
Tulajdonképpen pop dalokkal indult a karrierem, a fent említett szalagavatón még Jamiroquai, Destiny’s Child és Madonna számokat énekeltem, mindig is szerettem a jó pop zenét és az afro-amerikai stílusú zenéket. A jazzben aztán annyira elmélyültem, hogy sokáig nem is vonzott más zene előadóként, de továbbra is hallgattam sokféle műfajú dalt. Hét éve megszületett az első saját magyar nyelvű számom, aminek a stílusa nem tervezetten lett könnyedebb, mint amiket addig énekeltem, hanem egyszerűen tükröződött benne a sokfajta zene, amit szeretek. Énekesként és dalszerzőként is nagyon ösztönösen működöm, mindig azt csinálom, amit éppen a legjobban élvezek. Ezen kívül más motiváció nincs, így alakult, hogy a jazzhez hozzájöttek az utóbbi időben a poposabb hangvételű dalok is.
Nemcsak énekesként ismerünk téged, hanem dalszerzőként is. Ez már az indulásodtól jelen volt, vagy idővel alakult ki? Mondj egy-két olyan számot, amit te írtál eddig és már hallhattunk!
Az indulásomkor nem volt jelen a dalszerzés, később sem terveztem, hogy elkezdjek dalokat írni, váratlanul jött az első zenei ötletem. Épp a kocsiban ültem, amikor eszembe jutott egy dallam szöveggel együtt, gyorsan telefonra vettem, így indult az egész. Amikor először énekeltem el közönség előtt “Az út hadd vigyen” című első dalomat, sokan jöttek oda hozzám utána, és írtak levelet. Sorban jöttek az ötletek, mára már született nyolc dal, és a saját dalaim óta tapasztalom csak, hogy az emberek megosztják velem a történeteiket egy-egy dal kapcsán. Úgy érzem, a saját szerzemények által közelebb kerültem a közönségemhez, sokkal személyesebb lett a kapcsolat. Az “Új esély” című dalommal szélesebb közönséghez is eljutottam A Dal 2021 műsornak köszönhetően.
Nem rég debütált a saját jazz zenekarod az Opus Jazz Clubban. Hogyan indult a zenekar? Hogyan ismerkedtetek össze a tagokkal?
Hosszú évekig hagyományos zongora-bőgő-dob kísérettel énekeltem jazzt, idén szerettem volna frissíteni és két produkciót létrehozni, melyek élesen különböznek. Korábban quartettel játszottunk jazzt és popot egyaránt, idén ezt különválasztom: megalakult az élvonalbeli jazz zenészekből álló Szőke Nikoletta Jazzplosion, mellette pedig a pop zenekarom, amelyikkel a magyar dalaimat játsszuk. A Jazzplosion minden tagjával énekeltem korábban, illetve a tagok egymással is játszottak, mindannyian jól ismerjük egymást, de így együtt még sehol nem hallhatott minket a közönség. Olyan zenésztársakat kértem fel, akik mindannyian a hazai jazz meghatározó zenészei, maguk is saját zenekart vezetnek nagy sikerrel, mindenkinek megvan az egyénisége. Nagyon inspirál a közös munka, igazán lelkesek vagyunk.
Mióta foglalkoztat, hogy létrehozd az önálló zenekarodat? Milyen előnyökkel és nehezségekkel jár a létrehozása és működtetése? Mennyire ad teret ez a különböző zenei kísérletezéseknek?
A quartet formációm a pályám kezdete óta a nevem alatt fut, mivel mindössze 22 éves voltam a megalakuláskor, így az egy nagyon demokratikus működés volt. Ma már látom az akkori hibákat és másképp működtetem a zenekaraimat. Nagy előny, hogy nincs főnököm, viszont a felelősség is az enyém minden tekintetben. A zenei hangzást illetően szintén a magam ura vagyok, de csak akkor sikerül a megvalósítás, ha ehhez megtalálja valaki a megfelelő társakat. Mindennél többet ér a zenekar sikere szempontjából, ha azokkal az emberekkel vagy körülvéve, akikkel egy irányba tartasz és szívesen vannak ott veled.
Szeretnéd a zenekar mellett a szóló karrieredet is folytatni? Mit szeretnél még elérni a zenei karrieredben?
Nagyon szeretnék idén minél több szóló dallal is kijönni, májusig három dalom jelenik meg. Azon dolgozunk, hogy még idén megjelenjen a saját dalokból álló album. Nagyon szeretnék minél több zenei stílusban dolgozni fantasztikus művészekkel továbbra is, ha meg tud maradni az a változatosság, amit most megélek, akkor nagyon boldog leszek. Az álmom az, hogy mindig meg tudjak újulni, mindig jöjjön új inspiráció, mindig megmaradjon a lelkesedés, a többi szerintem annak a következménye.
A magánéletedet mennyire tudod összeegyeztetni ezzel az aktív zenei jelenléttel? A gyermekeid mutatnak-e érdeklődést a zenélés iránt?
Mostanra könnyebb lett a magánélet és a karrier összeegyeztetése, mivel a gyerekeim már nagyobbak és egyre önállóbbak, másrészt szerencsések vagyunk a nagyszülői segítséggel is. Próbálom a koncerten kívüli feladatokat, például interjút, próbát olyan időszakokra tenni, amikor a gyerekek iskolában vannak, így csak a koncertek alkalmával vagyok távol. Mindkét gyermekem nagyon szereti a zenét, a lányom fuvolázik, a fiam gitározik. Mindketten tehetségesek, a lányomnál még kérdéses, hogy mennyire hobbi vagy komoly a dolog, a fiam viszont egyértelműen erre a pályára készül. Támogatjuk őt teljes mértékig.
Schranez Rebeka interjúja.
.jpg)
2023. július 17. 06:40