SZERZŐK Egyesülete - Németh Alajos, “Lojzi”
A 90-es években játszottunk egy tehetségkutatón a Fekete lyuk nevű helyen. A folyosón és az öltözőkben a zenekarok egymással beszélgettek, ment az ismerkedés, és az volt az általános vélekedés - tulajdonképpen a konklúzió -, hogy ha azt akarod, hogy jól szóljon a demód, Németh “Lojzihoz” kell stúdióban menni… nála van a recept. Viszonya a fiatal generációkhoz azóta is kifejezetten közvetlen. Update-el. Persze színpadon áll, és tolja a BIKINI-t, sikerük 1982 óta töretlen. Nemrég megválasztották Őt - Németh Alajost, “Lojzit”- az Artisjus 15. elnökének.
Mehetünk kronológiában?
Ígérem, gyors leszek és tömör! A 70-es évek végéig még tartott szinte az egész világon, a vietnámi háború ellenpontjaként kialakult óriási szabadság iránti vágy. Rengeteg nagy sztár énekelte be magát évtizedekre az emberek szívébe. Gondolj csak Woodstock-ra! Ezek a dalok önmagukért szóltak, és azért, mert szívből zenéltek az előadók.. A 80-as években észrevették az üzletemberek, hogy a rock’n rollban milyen nagy pénz van. Elkezdtek előadókat kitalálni, felépítették őket, és sztárcsináló gépezetet állítottak mögéjük. A siker az előadóké lett, a pénzt pedig zsebre tették az üzletemberek. Az üzlet fejlődött, a profit nőtt - közben mindenki nagy autókkal akart járni - a produkciók jelentős része ellaposodott.
Ez máig is tart. Arénákat lehet megtölteni. Az üzletember kifizeti a zenekart és a költségeket, a hatalmas profitot meg ő teszi el.
A közönséget sajnos még mindig meg lehet vezetni könnyű playback produkciókkal.
Amerikában és számtalan más országban nem így van. Ott a közönség csak élő produkciókra költ, ismeretlen fogalom a cd-re tátogás.
Magyarországnak is megvolt a maga Woodstock-ja?
Ifjúsági park… volt a Keksz, a Syrius, a Mini. Alternatívnak tűnő, de mégis populáris zenék, amik magasra tették a mércét. A Bem rakpartot úgy meg tudta tölteni a Mini, hogy a Clark Ádám térig hömpölygött a tömeg. Ezek még maguknak csinált sikerek voltak PR nélkül. Szinte szájról szájra terjedő sikerek. Ha elmentél egy ilyen bulira, elképesztő mennyiségű boldogsághormonnal találkoztál. Ültek az emberek a földön, szívták a cigarettájukat, buliztak, dumáltak. A P-Mobil és az Edda berobbanása óriási volt! A kazetták kézről kézre jártak, a suliban egymásnak ajánlgatták a zenekarokat a diákok. Tehetségből fakadó, önmagától gerjesztett zenék. Az igazi produkciók egyébként a mai napig így terjednek. Csak most az interneten tudnak a jó bandák berobbanni.
Érdekes, hogy ezt mondod, mert az internetre a zeneipar egy része a mai napig mumusként tekint. Te mióta tudod, hogy ez lehet az érvényesülés útja?
Nagyon hamar rájöttem. A rendszerváltás után elindult a magánosodás, rengeteg új kiadó jelent meg a piacon, elindult a szabadverseny, a zenészek és a szerzők pedig lemaradtak… a pénzt azok rakták zsebre, akik a legkevesebbet áldozták a zenébe. Kialakultak a gazdasági érdekek, és ők kezdték diktálni a piacot. Megmondták a zenekaroknak, hogy milyen zenét kell játszani, milyen hosszú legyen a dal, miről szóljon a szöveg, hogyan kell hangszerelni, stb. hogy piacképes legyen.
Aztán megjelent az internet és óriásit fejlődött. Azt tölthetsz fel, amit akarsz, és ha már van egy kevéske pénzed, reklámozhatod az anyagodat. Simán eljutsz 300.000 emberhez. Néhány tv-műsor, vagy rádiócsatorna van, ami ennyi embert elér, oda viszont nehéz beférni. Vagy ha mégis, és bemész egy riportra, gyakran le sem játszák a dalodat… csak a riport mehet. Hol van még ilyen a világban? Vagy olyan, hogy a rádióban 70 % külföldi zene szól és csak 30 % hazai? Ennek pont a fordítottjának kellene lennie. Azt mondják a rádiós szerkesztők, hogy nem lehet ennyi magyar zenét játszani, mert nincs elég jó zene! Ez nem igaz!
Na ezért jó az online. Nem beszélve a metaverzumról, ahol jársz-kelsz, barátkozol, népszerűsíted magad, és nem szól bele a tőke egyelőre. Más kérdés, hogy veszélyes terület, mert félő, hogy az emberek beteszik a lábukat, és ott is ragadnak.
Meggyőződésem, hogy ki is fogja váltani az a tér a földi világot, amire egyébként egyáltalán nem vágyok..
Azért benned is felemás érzések fogalmazódnak meg a virtuális világgal kapcsolatban.
Abszolút. A lehetőséget látom benne, de ott elsősorban az agyak vannak manipulálva és hiányzik belőle a szeretet, az őszinte hátbeveregetés, meg a korsó sör, amit együtt iszunk meg. Nem hiszem, hogy valós találkozások nélkül működni tud a rendszer. Szükségünk van egymásra.
De én egy régi vágású srác vagyok. Az erdőbe járok gombát szedni. Sportolok. Rendszeresen arra készülök, hogy a zenekarommal elmenjünk a koncertekre, és élőben eljátszuk a dalainkat. Én a tízezer tekintetet jobban élvezem, mint a tízezer lájkot.
Akkor Te, személy szerint ma hogyan csinálnád meg a produkciódat?
Én Lovasi András útját nagyon szimpatikusnak találom. Gimnáziumokba járt zenélni, és beszélgetett a fiatalokkal.
Megtudják, hogy ki vagy, hogyan gondolkodsz… ők lesznek azok, akik elmennek a rendezvényeidre, egyre többen lesztek, és hatalmas nagyra nő a közösség. Az a Te közönséged lesz.
Az NKA mai pályázatai is segítenek, hogy könnyebben boldogulj. Nagy dolog, mert aki lemaradt valamelyik vonatról, mégiscsak fel tud kapaszkodni egy másikra. Meg kell írni a jó dalt, a jó darabot, amivel akár nagyszínpadokra is fel lehet jutni - akár szimfonikus zenekarral. De dolgozni kell vele!
Szóval ne féljetek a munkától! Nagyon régen volt, a 80-as évek elején, még a Bikini kezdetén, koncert előtt én magam mentem el plakátozni. Ragasztós vödörrel a kezemben nyomtam tele a várost. Egyszer a Közgáz falait ragasztottam, amikor meglátott Hobo, és kérdezte:
- Mit csinálsz Te itt?
- Népszerűsítem magam és a zenekaromat. - válaszoltam.
- Te még viszed valamire, barátom. Mi a célod?
- Meg akarom változtatni a világot.
5 évvel később egy színházi előadás előtt ő volt, aki fogadta a közönséget, és amikor meglátott, mindenki előtt felkiáltott: - Itt egy ember, aki meg akarja változtatni a világot! - ennyi idő elteltével is emlékezett a szitura.
A SZERZŐK Egyesülete, melynek elnökségi tagja is vagy, egy érdekvédelmi szervezet. Mi az értelme az ilyen jellegű szakmai összefogásoknak? Tud hatékony lenni?
Úgy érzem, hogy az én generációmnak hamarosan lejár az ideje, és ez így van jól. Én sikeres tudtam lenni, és meggyőződésem, hogy a tudást, a tapasztalatot meg kell osztani a fiatalokkal. A helyet nem csak át kell adni, hanem biztosítani is kell nekik, hogy ismerjék a rendszert. El kell nekik magyarázni, hogy kihez kell jogsegélyért menni, mi a hosszútávú népszerűséghez vezető út. Nem beszélve az anomáliák kezeléséről, amiket észre kell venni, és felmérni, hogy ezek hogyan hatnak a becsületes, normálisan működő szerzői társadalom életére.
A legutóbbi fejlesztés, amit Bíró Zsolt - az elnökünk csinált - az egyik legzseniálisabb találmány. A csakadal.hu egy olyan platform, ahová felrakhatod a dalodat, dalszövegedet. Képzeld el, ahogy a rengeteg szerző otthon ül, írja a jobbnál jobb nótákat, de nem találkozik énekesekkel, mert introvertált, mert kereskedni nem tud, vagy egyszerűen csak nincs rá ideje, energiája, hogy eljusson az előadóművészekhez. Na ezt az oldalt felkeresi az énekes - legyen az amatőr, vagy profi -, és ha tetszik neki valamelyik dalod, megveszi. Az egyik leghasznosabb fejlesztés, amivel találkoztam.
Ezen felül egy szakmai összefogásban benne van annak a lehetősége, hogy a célok eléréséért folyamatos presszió alatt tarthatóak a döntéshozók… ez tulajdonképpen a lobbi. Ha nem engednek be az ajtón, be kell kopogtatni az ablakon. Ha valaki ügyes, és kitartó, előbb-utóbb azt mondják, “na jó, elég a srácból, legyen úgy, ahogy ő akarja”. Tulajdonképpen mindig van mit tenni.
Milyen célokkal lehet most lobbizni?
A rádiók rengeteg külföldi zenét játszanak, de erről már tettem említést. Pedig a fiatalok igenis magyar nyelvű zenéket hallgatnak, sőt torkuk szakadtából éneklik… Vitáris Iván - aki olyan, hogy belép az ajtón, és oda kell figyelni - a bandájával "Ivan és a Parazol" a Halott pénz, Fluor Tomiék, a Tankcsapda és az idősebb generációk dalai, akiket pedig ugyanúgy meg kell ismernie az új generációknak. Ezt kellene átvinni a rádiókon és a tv-csatornákon.
Artisjus elnökként milyen kihívásokkal nézel szembe, és milyen vízióid vannak?
Van egy óriási kihívás: a 2100 tag és 23.000 megbízó gondolkodása között kell egyenlőségjelet tennem. Segíteni a különbségeket egy mederbe terelni. Azt látom, hogy mindenki szeretné, ha a jogdíját beszednék, ami természetesen legyen nagy. Itt mondom el, hogy az Artisjus a dal útját követi és fizeti ki. A rendszer átlátható, nyomon követhető. Különféle algoritmusokkal kikalkulálja, kinek mennyi a jogdíja, és kész. Higgyétek el, nem jó annál többet akarni, mint ami jár. Látni kell, hogy melyik dal mit ér, mennyi az értéke adott forgalom mellett.
Természetes, hogy mindenki azt gondolja, ő a legjobb dalszerző, dalszövegíró ami még igaz is lehet, de ha egy dalnak nincs élete - nem játszák színpadokon, rádióban vagy televízióban - forintosítva nem ér semmit. Ettől persze még lehet jó dal, de a rendszer pénzzé váltani csak így tudja. Úgyhogy azt mondom, el kell juttatni ezeket a dalokat minden lehetséges helyre. Ezt kell megértetnem a megbízóimmal.
Sokszor esik szó szakmai berkekben a közös és a független jogkezelők ügyéről.
Igen, ez lett volna a másik nagyon fontos kérdés. Hiszek a közös jogkezelők ügyében, a rendszerük átlátható, szigorú szabályok szerint működnek és precíz stábbal munkacsoporttal dolgoznak… ezen felül a végén a pénz a rendszerben marad. A közös jogkezelő, mint például az Artisjus nem fektethet be üzleti vállalkozásokba, a beszedett pénz mindig a szerzők között kerül felosztásra.
Fontos, hogy a szerzői jogok ügye maradjon azok kezében, akik jól bánnak vele, és egyébként paragrafusok presszúrája alatt végzik tevékenységüket. Ráadásul a törvény szerint a legtöbb európai országban, így Magyarországon is elidegeníthetetlen a szellemi termékhez fűződő jogunk, ami azt jelenti, hogyha Te írtál egy dalt, az a tiéd. Más kérdés, hogy vannak országok, ahol a szerzői jog átruházható, de hangsúlyozom, hogy Magyarországon az Artisjusnál nem.
De hogy ne csak problémákról beszélgessünk, van nagyon jó hírem, bár erre is rengeteget kellett várni, és nagyon sok munka és párbeszéd van mögötte. 2021-től szerzői jogokat is fizet a a YouTube és még néhány szolgáltató.. Szóval jönnek jobb idők.
Úgy látod?
Igen. Mindenképpen. Elmegy a vírus. Újra szabadon mehetnek az emberek koncertekre. Mindenki csinálja a dolgát, és ne felejtsük el, a zene mindenféleképpen mágia. Amit megírsz a konyhádban ma, holnapután lehet, hogy tízezrek fogják énekelni.. Vagy ülsz egy gitárral a kezedben, és anyukák meg a kicsi gyermekeik éneklik a dalodat. A zene csodálatos dolog. Ha valakinek van kurázsija, menni kell és csinálni.
Lombos Márton, a SZERZŐK Egyesületének elnökségi tagja (https://www.facebook.com/szerzokegyesulete)
2022. július 2. 19:18