Sok átalakítással, csiszolással jönnek létre a Decadancer dalai
A Decadancer véleményem szerint egy valóban üde színfolt a hazai zenei palettán. Az elsősorban post-wave stílusban alkotó csapatot a rock, a pop és az elektronikus zene sokszínűsége inspirálja. A valóban különleges, senki mással össze nem téveszthető hanggal megáldott énekest, Ficzkó Andrást az egykori Machine Mouse formáció frontembereként szerethette meg a közönség („Fenn a csúcson”,” Az ajtó nyitva áll”, „A játékos”), de nem csak ő lehet ismerős a zenekedvelők körében, hiszen basszusgitáron a Kiss Forever Band tagjaként a világot járó Pocky (Fűzfa Zoltán), gitáron a Sex Action és a F.O.System Mátyás Attilája, dobon pedig Gerő Balázs (szintén Sex Action) erősíti a bandát. Megannyi produkcióval a hátuk mögött igen színes a műsoruk a srácoknak. A fellépések terén repertoárjuk remek érzékkel épült fel, a saját dalok mellett feldolgozásokat is játszanak, például olyan előadóktól, mint Robbie Williams, vagy éppen a Duran Duran. A témák széles skálán mozognak, a dalok eddig többségében angol nyelven csendültek fel. Közös bennük, hogy mindannyian imádják a 80-as évek wave és szintipop világát, valamint hogy régóta szerettek volna közösen is zenélni. Erre ad teret, lehetőséget a Decadancer. Mindenképpen figyelemre méltó formációt alkotnak ők.
Andris, nem mehetünk el amellett, hogy téged a hazai közönség elsősorban a Machine Mouse formációból ismerhet. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?
Andris: Nem is akarok elmenni mellette, mivel harminc évvel ezelőtt ott kezdődött a zenei pályafutásom. Viszontagságos szakasza volt az életemnek, sikeres, kevésbé sikeres időszakokkal, szünetekkel egyaránt. A végére a rengeteg tagcserétől, a különböző külső hatásoktól elfáradt a dolog. Különböző személyi ellentétek is tarkították a végső időszakot, amelynek lezárására 2014-ben került sor.
A Decadancerrel izgalmas, új irányba indultatok el zeneileg mindannyian. Hogyan jött létre a zenekar, ki-mikor érkezett? Kinek a fejéből pattant ki alapvetően a Decadancer?
Andris: A Machine Mouse-ból való kiválásomat követően nem sokkal Pocky fejéből pattant ki az az ötlet, hogy kellene közösen valamit csinálnunk. Valami olyan típusú zenét, amit most lehet hallani a Decadancertől. Ehhez kerestünk társakat, akiket hosszas keresgélés után megtaláltunk, Mátyás Attila szólógitáros és Gerő Balázs dobos személyében.
Pocky: A zenekar ötlete valóban az én fejemből pattant ki. Évek óta játszom tribute bandában és régóta vágytam arra, hogy saját dalokat játszhassak. Volt korábban egy próbálkozásom, de az nem váltotta be a reményeimet. Ez a formáció számomra egy kiváló csapat, ahol mindannyian kiélhetjük zenei mindenevőségünket. Először Andrissal beszéltem erről az ötletemről, elkezdtünk demózgatni is együtt, de nem haladtunk jól, mert hiányzott valaki, aki tud gitározni, zeneileg is hozzá tud tenni az egészhez. Ekkor kerestem meg Matyit, akiről tudtam, hogy több zenei irányzatban is jól érzi magát. Aztán megjött Bali is és megszületett a Decadancer.
Matyi: Pocky és Andris körülbelül egy éve dolgozhatott együtt, amikor megkerestek engem, hogy volna-e kedvem beszállni. Habár én elsősorban rock és underground zenét játszom, azért ez a fajta zenei világ is nagyon közel áll hozzám. Még a 80-as években kezdtem el komolyabban zenélni, akkoriban a wave zene és a Duran Duran nagy hatással volt rám, szóval örömmel mondtam igent. Az érkezésemet követően kértük fel Gerő Balit dobolni, akivel én már évek óta zenélek együtt.
Balázs: Amikor én csatlakoztam a srácokhoz, már tudtam róla, hogy létezik ez a zenekar, hiszen Pocky évekkel korábban már mesélt erről az ötletéről, tervéről. Az „Underworld” dal szövegét együtt formáltuk meg.
Ahhoz, hogy egy zenekar hosszú évekig sikeresen alkosson együtt, jól működjön, fontos, hogy szeressétek, de minimum tiszteljétek egymást. Minden körülmények között.
Pocky: Andrissal évek óta barátok vagyunk, csak egy kis időre elsodort minket egymástól az élet. Ő egy jó ember, jó énekes, szeretek vele dolgozni. Matyi szintén nagyon jó ember, jó zenész. Néha kicsit indulatos, de ráncba tudja szedni a csapongó fantáziám, ami kevés embernek sikerült eddig. Balázsban egy rendkívül objektív személyt ismertem meg, ami fontos, amikor vitás helyzet alakul ki. Kiváló dobos.
Andris: Matyival mindig is szerettem volna valami közös projectet, már a kilencvenes években is, de akkor nem jött össze, mert mindenkinek más zenei formációja volt. Pockyval egy zenekarban is voltam, így értelemszerűen már ismertük egymást, tudtam hogyan dolgozik, mire képes. Gerő Balázs dobost Matyi által ismertem meg, mert az ő zenekarában dobolt, és Matyi nem véletlenül javasolta őt, abszolút közénk való.
Matyi: Amellett, hogy mindenki jó és tapasztalt zenész, talán az a legfontosabb, hogy régóta jó barátságban vagyok mindenkivel. Balázst azért hoztam a formációba, mert több mint tíz éve zenélek vele, tökéletesen összecsiszolódtunk ennyi idő alatt.
Balázs: Andrisról először sokan talán nem gondolnák, hogy mennyire emberséges. Szerintem ő egy csupaszív ember, aki példás családapa is egyben. Hihetetlen lexikon amúgy, ami lenyűgöz. Pockyban szeretem, hogy egy igazi álmodozó, aki időnként abszolút el van rugaszkodva a valóságtól. Ez szerintem nagyon jó dolog. Matyiban a munkamorált szeretem, ami egy bizonyos szintű szigorral. fegyelemmel társul.. Brutális a humora.
Mi jut eszedbe a formáció első bulija kapcsán?
Balázs: Izgalom, várakozás, remény...
Andris: Szerintem rögtön megvolt az összhang, amit igazából már a próbákon is éreztünk, de a koncerten vált nyilvánvalóvá, hogy jól működünk együtt.
Pocky: Pont most néztem meg videón, szerintem mostanra sokkal jobbak vagyunk!
Matyi: Nagyon élveztem az első bulit. Persze azért izgultunk is, hiszen egy bemutatkozó koncert sokat számít, főleg úgy, hogy gyakorlatilag a régebbi csapataink közönsége előtt is kellett bizonyítanunk egy teljesen más stílussal.
Sajnos a megalakulásotokat követően nem sokkal jött a világjárvány, a pandémia. Azóta volt pár lehetőségetek, melyik Decadancer fellépés, koncert volt számotokra eddig a top?
Andris: Nincsen kedvenc fellépésem az együttessel, mert mindegyiket egytől-egyig élveztem, de a pandémiának köszönhetőn valóban nem volt még olyan sok alkalmunk. Minden koncerttel egyre jobbnak érzem magunkat.
Pocky: Nekem minden buli eseményszámba megy, így nincs különbség számomra.
Matyi: Érdekes, nekem van kedvencem, mégpedig a pár héttel ezelőtti Backstage Pub bulink. Ez a kis klubkoncert nagyon jól sikerül, tényleg kezd összeérni ez a csapat. Remélem, hogy hamarosan nagyobb helyszíneken, nagyobb színpadokon is tudunk majd játszani.
Balázs: Azt hiszem az első koncert volt a kedvencem. Ezt a bulit követően érkezett a covid, amióta sajnos száz sebből vérzik az élőzene.
Hogyan látjátok a közönségeteket? Úgy sejtem, hogy széles a skála.
Andris: A közönségből én úgy látom, hogy nem egyetlen korosztálynak szól a zenénk, tíz évestől egészen a hetvenesekig élvezik a dalainkat. Valami ilyesmi is volt a tervünk, nem akartunk kimondottan egy korcsoportot megcélozni, azt szeretnénk, hogy színes maradjon a közönségünk.
Pocky: A közönségünk szerintem is elég vegyes, és érdekessége, hogy sokan vannak, akik például a rockból ismernek minket, de ezt a zenét is megszerették. Merem hinni, hogy miattunk is. Jó látni, hogy nyitottak az emberek.
Matyi: A koncertekre a régebbi zenekaraink közönsége is eljön, jó látni, hogy akadnak köztük ilyen nyitott emberek is. Ők nyitottak a tőlünk szokatlan zenei váltásra. Most abban a fázisban vagyunk, amikor abszolút célunk a megismertetésünk, hogy szélesebb réteghez is eljusson a zenénk.
„That’s You” címmel jelent meg az első, 10 dalt tartalmazó albumotok. Hogyan jöttek létre a dalok? Ki dobta be elsőként az ötleteit ennél a korongnál?
Andris: A számok úgy készültek, hogy Pocky és Matyi elkészítették a zenei alapokat, az ötleteket, a szövegek nagy részét, majd átküldték nekem, amit végső formába öntöttem a stúdiózásra. Nincsen kedvenc számom, de több olyan akad, ami elsőbbséget élvez. Nagyon fontos, hogy nemrégiben elkezdtünk magyarul is számokat írni, a hamarosan érkező dalunk már magyarul fog kijönni.
Pocky: Az első album dalait én jegyzem ugyan, mint ötletgazda, de a többiek nélkül nem lenne a végeredmény az, ami most hallható. Hiába jó a terv, ha nincs, aki felépítse a házat. A zenei ötletek Matyitól és tőlem jönnek, ez valahogy mindig alakult, erre nincs rendszerünk. A szövegírás van, amikor közös, van, amikor egyéni folyamat.
Matyi: A most készülő második lemeznél az én alapötleteimmel is sokat dolgozunk, közösen hangszereljük meg őket a többiekkel. Végső formájukat Závodi Gábor hangmérnök-producertől kapják a dalok.
Tudom, tudom, hogy mindegyik dal egy szerelemgyerek, de jelenleg, életed mostani szakaszában melyik dal a kedvenced az első korongról?
Pocky: Számomra lehetetlen a választás, nekem mindegyik dal a kedvencem.
Matyi: Huuu, mindegyiket nagyon szeretem. Ha mégis választani kell, akkor az „Underworld”.
Balázs: Az első lemezt a „That’s you” dalon kívül abszolút szeretem, de ha kedvencet kell megneveznem, akkor az a „Spirit”, a „Destiny” lehetne.
Ha beszélünk a pozitív irányról, akkor nézzük meg a mérleg másik oldalát is. Melyik volt az a dal, amelyik a legnehezebben született meg?
Andris: Szerintem egyik dal sem született túl nehezen.
Balázs: Én úgy érzem, hogy az első lemez dalai szinte adták magukat. Én mindig azt mondtam, hogy olyan jók az alapok, hogy csak mi ronthatjuk el őket…
Matyi: Már nem is emlékszem… Mindegyik dal elég sok alakításon ment át a végleges verzióig, ez tény. Talán a „Trip of Soul” volt az, ami kicsit nehezebben állt össze, de Závodi Gabi egy remek csavarral igazán jó kis dalt hangszerelt belőle.
Pocky: Szerintem meg a „Beyond The Dark”. Valahogy nem bírtunk vele, úgyhogy a zenekar zenei rendezőjére, Závodi Gáborra bíztuk a nehezét: csináljon dalt azokból a sávokból, amiket felvettünk.
Készült klip a „That's you”, a „Destiny”, valamint a „Garden of Roses” dalokhoz. Neked melyik videó a favorit, miért?
Andris: A már elkészült klipek egy része lírai számhoz, a másik része pedig nem éppen melankolikus dalhoz forgott, így nem tudok kedvencet választani, mert mindegyik teljesen más, eltérnek egymástól, nem tudom őket összehasonlítani. Az biztos, hogy nem véletlenül ezekhez a dalokhoz forgattunk klipeket.
Pocky: Mindegyiket másért szeretem. Mindhárom dal része az életemnek, hol vidámabb, hol szomorúbb fázisa, de mindenképpen lenyomata a múltamnak, amiből a mai napig tudok meríteni.
Matyi: Mindegyiket másért szeretem én is. A „Garden of Roses”-t a kicsit lazább, koncerthangulata miatt, a „Destiny”-t a dalhoz illő látványos, szép képek miatt. Ez egy igazán profi, művészi klip lett. A „That’s You” pedig modern és lendületes videó, ami illik ehhez a jó kis táncos dalhoz.
Balázs: Egyértelműen a „Destiny”. Mind a dal, mind a kép csodálatos.
Ha valaki nem ismeri a munkásságotokat, mit szeretnél, melyik dalt hallgassa meg tőletek először?
Andris: Mindenképpen valamelyik klippes nótát javasolnám neki.
Pocky: Talán a „That's You”, vagy az „Underworld”, de valójában mindegyik dal reprezentálja a zenekar gondolatiságát.
Matyi: Ez megint csak nehéz kérdés. Azt mondanám, hogy indítsa el a lemezt és remélem, talál majd rajta egy-két neki tetsző dalt. Persze, csak ha nyitott erre a zenei világra.
Balázs: Eddig, akinek szerettem volna megmutatni a zenénket, a „Destiny”- t és a „Spirit”- et mutattam elsőnek.
Mi jön most? Mik a tervek a nyárra, idénre?
Andris: Májusban végre vége van a klubszezonnak, addig még lesz egy két koncertünk, például április elsején a Robotban. Tervezünk nyárra is koncerteket, most vannak alakulóban a dátumok. Az angol nyelvű számokat nem mellőzve, mivel azzal kezdtünk, azzal ismert meg minket eddig a közönség, mindenképpen prioritást élvez most az is, hogy magyar nyelven is megmutassuk magunkat a közeljövőben.
Balázs: Bízom benne, hogy sikerül olyan zenekarokat találnunk, akikkel szövetkezve nagyobb közönség előtt tudjuk megmutatni magunkat. Erre is vannak már terveink, ötleteink.
Pocky: Most dolgozunk a második albumon, ami magyarul és angolul is megjelenik majd digitális formában. A magyar nyelvre szükség van kis hazánkban, ugyanakkor nem tudunk elmenni mellette, meg akarjuk tartani azt a világot is, amit az angol nyelv ad hozzánk, mint esszencia.
Matyi: Szeretjük angolul játszani a dalainkat, de tényleg fontos, hogy a közönség is velünk tudja énekelni a szövegeket. Magyarul jobban megértik, hogy miről szólnak. Talán nem mondtunk el eddig a szövegek terén, hogy angolul főleg Pocky ír, őt egészíti ki Bali, aki sokat élt Amerikában. A magyar szövegeket pedig főleg én szerzem, de a végső formáig persze megcsiszoljuk őket együtt, közösen.
Hatos Niki
2022. július 15. 05:00