MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

RADAR: 15 év, 666 koncert

Tíz éve került a látóterembe a Radar zenekar. Mák István énekes – az interjúalanyom – rendületlenül látogatta a Rockinform szerkesztőségét akkoriban, hogy tájékozódjon a CD mellékletes megjelenés részleteiről. A látogatás eredménnyel járt, még abban az évben megjelent a csapat első albuma. Azóta Makuval rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, hol privát, hol hivatalos formában. Most is éppen egy közös érdekeltségű koncert szervezése ügyében egyeztettünk, mikor kiderült, hogy a zenekar még nem volt bemutatva a MMM hasábjain. Az interjú készítése közben rájöttem, hogy itt nem csak az első lemez megjelenésének van jeles évfordulója, hanem a zenekar megalakulásának is, valamint a koncertszám is „érdekes alakzatot” vett föl: 666. Szóval most „ledaráljuk” az eltelt 15 év fontosabb momentumait, de már a jövőbe is tekintünk egy kicsit. 

Tizenöt éves a zenekar. Gondolkodtál-e már azon, hogy melyik volt a legeredményesebb évetek?

Nagyon jó kérdés, főleg úgy, hogy nem is egyeztettük, és egyből falhoz állítasz. Nem agyaltam még ezen. A négy lemezünk, ami megjelent korábban, azoknak a megjelenési évei - nekünk, mint „kevésbé sztároknak”- meghatározóak. Vagy legalábbis valamit dobott a működésünkön, nagyobb lett a lendület és ezt éreztük mi is. Mind a négy lemezünk megjelenésénél ez volt - 2010, 2012, 2015, 2018. Azok jó évek voltak, körülbelül a lemez megjelenésétől számított egy évig nagyobb volt a pörgés és a figyelem. Ezek jó időszakok voltak, minden album megdobta az ázsiónkat.

Ezeken kívül, hála Istennek, mindig érik az embert olyan impulzusok, olyan hatások, amiktől feldobódik, például, amikor meghívják olyan helyre, ahová nem is gondolta, hogy eljuthat. Ilyen volt jó néhány fesztivál, motoros buli, Erdély – többször is-, vagy a Francia, Olasz, Angol koncertek.

A tizenötödik évben – októberben- túlestetek a 666. koncerteteken, erről mondanál egy-két mondatot?

Az történt, hogy egy nyár éjszakai hazautazáskor, puszta véletlenszerűen kezdtük számolgatni - felvetődött a buszban-, hogy vajon hány koncertet játszott a zenekar. Nyilvántartásban vezetjük a fellépéseket, kezdetektől fogva… Arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon ezt az évet, ha befejezzük, hol fogunk tartani. Aztán most ősszel ez megint eszembe jutott, gondoltam utána is nézek. Úgy számoltam, hogy jövő tavasszal lesz meg a 700 kereken. Agyaltunk, hogy ha jövőre lesz 700, akkor most 666 körül járhatunk. Elkezdtünk visszaszámolni - pont aznap készültünk Békésre játszani-, és kiderült, hogy pont az a 666. Számmisztika – kicsit poénos, érdekes volt. Ez a 666. utazása volt a zenekarnak, jó buli volt, létszámban is, mindenben.

2004. december a zenekarindító beszélgetés, 2005. január az alakulás. A mai zenekarba mennyien vagytok az alapító tagok közül, illetve akkor mi volt a koncepció, mi volt a terv?

Igen, a bandának pont egy ilyen évfordulós alakulása volt. Karácsony előtt szóban megalakultunk, meg a két ünnep között is formáltuk magunkat, majd január első hétvégéjén már próbált is a zenekar. Onnan datálódik az indulás. Nálunk is voltak tagcserék, mint máshol.

Na jó, tizenöt év alatt az előfordul…

Sajnos elkerülhetetlen volt, akármennyire is sajnálatos… Bár azt mondom, hogy a váltások többnyire szükségesek voltak, kellettek.

Mert eredménnyel jártak...

Abszolút! Teljes mértékben. Azt mondom, hogy akik elmentek a zenekarból, azoknak el kellett menniük, mert nem voltak igazán csapatjátékosok, meg pozitív gondolkodásúak. Volt sajnálatos távozás is a zenekarból. Összességében, a jelenlegi felállásból Rácz Ati gitáros és jómagam vagyunk a kezdetektől. Viszont erősíti a zenekarnak az állapotát-helyzetét, hogy rajtunk kívül két ember is több mint tíz éve tagjai a csapatnak!

A legfrissebb ember az mióta van itt?

A legfrissebb, az az ötödik tag – Popomájer Tibor basszusgitáros. Már másfél éve nyűvi a bőgő húrjait. Rajta kívűl már-már „őskövületnek” számítanak: Fagyas Sándor dobos és Losonczi Péter gitáros. Illetve, ha már névsorolvasás, akkor a két alapító neve is szerepeljen! Rácz Ati gitáros és jómagam, Mák István nótafa.

Mi volt akkor a tervetek? Világsztárság, metál, egyebek?

Viccesen fog hangzani, de  mi soha nem szerettünk volna világsztárok lenni. Szeretem nézni a sztárokat, szórakoztatnak, akár filmről, zenéről legyen is szó. De mi abszolút nem vágytunk címlapokra. Bátran mondhatom, hogy szeretjük, amit csinálunk, és ez, ha valakinek tetszik, meg, ha meghívnak, vagy pozitív a visszajelzés, akkor ez nekünk maximális sikerélménnyel ér fel. Ez a sztárság fogalom nálunk kicsit másabb is, de nem vágytunk soha ilyenre.

Annak idején, amikor elindultunk, illetve egy-két évre rá, be akart szervezni minket egy management, hogy tolná a szekerünket, csak egy kicsit a fizimiskán kéne változtatni, meg minimálisan zenei stílust is… Szépeket mondott, nagyokat, meg jókat, de megköszöntük az érdeklődést.

Az elejétől fogva megtaláltátok azt a zenei vonalat, amit fejben elterveztetek? Az működött is egyből, vagy a tizenöt év alatt voltak komolyabb zenei változások is?

Nem volt semmilyen változás, első pillanattól kezdve ez volt az elképzelésünk. A zenekarban mindig is olyan zenei ízlésű emberek voltak - eleve egy baráti kötelékről beszélünk-, ahol a régi, klasszikus heavy metalon nevelkedett mindenki. Az első perctől nem volt kérdés, hogy mi legyen a stílus. Hard rockos, heavy metalos ötvözetszerűség, mi ezt így hívjuk. Ezt imádjuk, ez élvez előnyt minden tekintetben.

Az első lemez előtt „tököltetek” demó anyagokkal?

Nem nagyon. Volt néhány saját dalunk, ami később nem is állta ki az idő próbáját, nem éreztük olyan jónak, kidobtuk, azt gondoltuk, írunk majd jobbat. Nem demóztunk, nem kísérleteztünk. Egy idő után eldöntöttük, hogy már eltelt annyi év, hogy elég a feldolgozásokból - mert mi is úgy indultunk, mint mindenki más, hogy a kedvenceinktől játszottunk dalokat. Majd elkezdtük írogatni a saját számokat, de nagyon lassan haladtunk. Nem volt demózásra se lehetőségünk, se időnk, se anyagunk, mert az első három év arra ment el, hogy bejárassuk a zenekart. Ahová lehetet menni, mi mentünk játszani. Ismerjenek meg minket! A feldolgozásokat is imádtuk játszani. Három év után kezdtünk saját dalokban gondolkodni, amikor eldöntöttük, hogy lemezt akarunk, és megírtuk az első album anyagát. Szexuálisan fogalmazva: semmi előjáték, egyből odatoltuk!

Ami minket részint összeköt, az az első lemez, ami a Rockinform mellékleteként jelent meg…

Teljes mértékben. A te koordinálásoddal. Ha még emlékszel.

Jártál hozzánk a szerkesztőségbe egyeztetni, hogyne emlékeznék!

Igen, jó néhányszor... Szóval 2010-ben jelent meg az első lemez, akkor te még oszlopos tagként terjesztetted az igét ott az újságnál.

Az egy meghatározó dolog lehetett nektek is, mert Rockinform melléklet ide, vagy oda, arany, majd platina lemez lett az az album. Meséld el a részleteket!

Puskázok, a falamon megnézem, itt állok előtte... A 2010-es évek azért is voltak jók - több szempontból-, mert mi többször is voltunk a Rockinformban CD mellékletként. A 2010-es, amiről beszélünk, az jóval nagyobb példányszámban jelent meg, mint ami kijött két év múlva, másodikként. Ha jól emlékszem hatezerháromszáz példányban jelent meg az Új hajnal. Ezért kaptunk érte aranylemezt, majd később a platina is meglett.

A második lemez is elérte ezt?

2012 decemberében jelent meg az Embertelen kor újságmellékletként, szerintem az 5000 példányban. Itt is dupla elismerést kaptunk.

Amikor leszedték a remittendát az újságból, a CD még kicsomagolva bekerült az áruházakba, úgy is piacon volt...

Így van, nagyon jól emlékszel. Azt tudom, hogy az első lemez olyan 7000 példányos lehetett összeladásban. De már a következő, a második lemez – akkor már a Bölcskey Misiék gondozták a lapot- csak 5000 példányban jelent meg.

Nem rossz! Folytatás a harmadik és a negyedik CD. Azoknál milyen kiadási körülmények voltak? Nem újságmelléklet volt, ugye?

EZS Music volt a kiadónk, Erdélyi Zsolt cége gondozta a kiadványt.

Annak már semmi köze az újsághoz, az már egyből boltokban, nagyobb üzletláncokban volt terjesztve…

Igen, a harmadik lemezünket – 2015-, a Mindenáront, főleg saját magunk terjesztettük, koncerteken, néhány lemezboltban. Illetve postáztuk a megrendelőknek. A negyedik, „Lehetetlen” című anyagunk Zsolt jóvoltából hozzáférhető volt több nagy üzletláncban, például: Media Markt, Spar. Köszönettel tartozunk érte! Egyébként ez a lemezünk, az utolsó, az került be a legtöbb helyre. Az volt könyvesboltokban is, például a Libriben. Ez meg is látszott a Lehetetlen fogyásán. Amúgy a hármas és négyes anyagunk is aranylemez lett.

Zsolt terjesztett még benzinkutakon is egy időbe, ha jól tudom.

Mi oda nem kerültünk ki – talán akkor már nem működött ez a vonala-, de a Sparban, Médiában nagyon jó eladásokat produkált az anyag, főleg a keleti régióban. Nyíregyháza, Debrecen, Miskolc, Szolnok, Békés, Eger, itt „nagyon erősek” voltunk. Még azzal is büszkélkedhettünk, hogy Nyíregyházán, Debrecenben egy hónapig a 10-es eladási listán a 3-4. helyen álltunk! A Libri hálózatba, illetve a még létező lemezboltokba is sikerült bekerülni. Hozzánk képest egy elég tűrhető promóciót, megjelenést-terjesztést kapott az anyag.

Azt tudjuk jó ideje, hogy miként szűntek meg a kisebb lemezboltok, meg a közepesek is, egyre kevesebb helyszín maradt, ahol lemezt lehet eladni. De, ha már lemezek... készültök egy új albummal. Az mikorra jöhet ki, hogy áll?

Kihasználtuk ezt a vírus szünetet, amikor lehúzták a redőnyt, és nem lehetett menni sehová márciustól, akkor elkezdtünk ötletelni az új dalokon. Bár télen akartunk ezzel foglalkozni, de előre hoztuk.

Nagyon jól haladtunk, mert a lemeznek a hetven százalékát megírtuk júliusig, amíg tartott ez a stop. A hiányzó néhány dalt a téli időszakban szeretnénk összevarázsolni. Ha minden szép és jó, akkor januárban bevonulunk a stúdióba, és felvesszük az anyagot. Mi amúgy sem nagyon játszunk januárban-februárban, nem jellemző. Ezt anno kitaláltuk, hogy az év első két hónapjában mindig próbáljuk be az új műsort. Aztán márciusban bepakolunk a buszba és decemberig megyünk, játszunk. Most ezt a januári, februári szünetet szeretnénk kihasználni arra, hogy befejezzük a hiányzó dalokat, és fel is vesszük az anyagot. Én nagyon szeretném, ha nyár elején kijönne az új anyag.

Kiadó marad?

Ez most egy nagy kérdés számunkra, beletrafáltál... Van fél évünk, hogy ez eldőljön. Nagyon megfontoljuk, hogy mitévők legyünk.

Esetleg lemezcím van már?

Van egy sanszos, de még nem vagyunk benne biztosak, ezért még nem árulom el. Megvárjuk, hogy milyen lesz az a maradék három új dal. Legutóbb, a Lehetetlen lemeznél jártunk úgy, hogy már kilenc dallal megvoltunk, és nem volt még az albumnak címe. Így még nem jártunk… A lemezek címadó dalát mindig előre megírtuk, és tudtuk, hogy az lesz az. Nem írtunk később olyat, ami le tudta volna váltani ezeket. Legutoljára viszont az történt, hogy nem volt még címadó nóta, a stúdióba vonulás előtt egy héttel írtuk meg ezt a dal. Az a poén, hogy az lett a legjobb nóta a lemezen, ahogy egy címadónak kell!

Emlegettük hazai pályaként, környékként Nyíregyházát, minden tag onnan származik, abból a térségből?

Szoktuk mondani, hogy a Radar zenekar egy „válogatott vegyes vágott”, mint a jófajta saláták-csalamádék, vagy befőttek. A megye különböző városaiból valók vagyunk. Ketten kisvárdaiak, de van egy nyíregyházi tag, egy tiszavasvári és egy mátészalkai. Szabolcs megye legnagyobb városaiból gyűltek össze a tagok.

Beszéltünk már arról is, hogy külföldön is volt lehetőségetek koncertezni. Ezek között Franciaországról és Angliáról tudtam, mikor jött az első külföldi lehetőség?

Az első külföld az Anglia volt, és büszkén mondom, bár mi nem kiáltottuk világgá, hogy megelőztünk sokakat. Például a Tankcsapda utánunk néhány évre csinált egy hatalmas hírverést belőle, hogy a zenekaruk kijutott Angliába. Mi 2008-ban voltunk először.

Egy koncert vagy több is volt? Több helyszín?

Akkor egy helyszín volt, Norwich városának népszerű zenés klubjában koncerteztünk. Utána, a következő, 2011-ben Franciaország volt. Ez úgy jött, hogy a Tisza tónál játszottunk, és egy hazánkból elszakadt fiú, aki annak idején, a 80-as években oda házasodott, pont itt töltötte a nyarat, a francia barátaival. Mutogatta, hogy milyen jó a magyar gulyás, meg a halászlé... Mi pont ott játszottunk a Tiszafüredi kikötőben. Nagyon jó hangulat volt, összehaverkodtunk, tetszett nekik a bulink. Akkor ő azzal állt elő, hogy: neki egy felejthetetlen emlék marad ez a koncert, mit szólnánk hozzá, ha meghívná a zenekart, mert ismer egy-két klubbot kint, ahová ők is járnak. Az ott bulizó baráti körében volt egy zenész is, Philippe. Ez annyira komoly ajánlat volt, hogy az augusztusi történet után decemberben már küldte is a repülőjegyeket!

2011. március elején kiutaztunk Párizsba, két neves klubban léptünk föl. A második helyen anno még Jim Morrison is énekelt. Ebből is kiderül, hogy ez egy nagyon régi klub volt. Pénteken játszottunk a város egyik végében, szombaton a másik végében.

Előzenekar voltatok, vagy saját bulit nyomtatok?

Az egyik az saját volt, csak mi játszottunk. Ez magyar napnak volt hirdetve, bár köztudott, hogy Franciaországban, Párizsban nem sok magyar él.

Angliában egyébként érezhető volt, hogy több magyar jött el a koncertre, itt annyira nem... De nagyon meglepő volt, hogy mennyire értékelték, hogy elutaztunk, ott voltunk, játszottunk. Nem értették egy szavunkat sem, mert mi ragaszkodunk a magyar anyanyelvhez, szövegekhez. De értékelték a bulit, jó hangulat volt.

A másik helyszínen viszont egy helyi francia zenekarral volt közös bulink. Nagyon nagy élmény volt mind a kettő. A harmadik külföldi portya pedig 2018-ban volt Olaszországban. Oda egy jó nevű olasz metál csapat, a Tarchon Fist hívott és szervezett be minket. Először csak a szombati napra, Milánóba, egy több bandás fesztiválra. Végül ez is két naposra sikeredett, mivel pénteken Bolognaban egy klubban is játszottunk - a két zenekar együtt-, ez volt az előjátéka a hétvégének. Másnap pedig utaztunk át Milánóba, ahol öt zenekaros, nemzetközi fesztivál zajlott. Egy francia, egy olasz, egy luxemburgi, egy svájci, és egy magyar heavy metal zenekar lépett föl. Ez egy több éve megrendezésre kerülő rendezvény volt. Ennyi volt a külföld… Bár tavaly, 2019 őszén, újra visszahívtak minket Angliában élő barátaink egy klubos koncertre, Norwichba - B2 Club. Ahol egy helyi csapat mellett, fellépet még Nagy Dávid gitáros is, akit korábbról a Pokolgép együttesből ismerhetnek. Ő már régen kint él Londonban.

De gondolom, magyarlakta területekre azért eljutottatok?

Hogyne! Felvidéken, Erdélyországban, Kárpátalján számtalanszor játszottunk. Megmondom őszintén, hogy ezek a helyszínek a zenekarnak a szíve csücskei, imádunk kijárni ezekre a területekre. Nekem mindig is a legkiemeltebb koncertek közé tartozott, mikor felléphettünk errefelé. Imádtunk mindig Erdélybe járni, de mondhatom ezt Kárpátaljára is - bár ott mindig nagyon nehézkes volt a határátkelés, ugye nem EU-s határ, mindig nyögvenyelősek voltak ezek a kiutazások. A bulik viszont kárpótoltak. Ott konkrétan a 80-as évek buli hangulatát idézték a koncertek. Nagyon várjuk már, mikor mehetünk újra.

Laikusok pisloghatnak már évek óta, hogy ti, milyen zenekarok előtt játszottatok. P. Mobil, Hobo, Ossian, Pokolgép, sorolhatjuk… Miként működik a ti rendszeretek? Ha jól értelmezem, te koncertszervezőként is ügyködsz, és ebből adódóan jönnek ilyen lehetőségek.

Igen, abból is, meg másból is. Szervezőként tevékenykedtem már a zenekar indulása előtt is. Viszont a közös koncertekben voltak véletlenszerűek is, úgy szervezték az önkormányzatok, vagy a művelődési házak, szervezők, hogy különböző zenekarokat összeraktak egy-egy rendezvényre, koncertre. De tudatosan, más bandákkal közösen összeállva is szerveztünk ilyen bulikat. Kalapács Józsi, vagy Rudán Joe valamilyen formációjával közösen, illetve a Pokolgéppel és a P. Mobillal is voltak ilyen koncertek. Schuster Lórival ez egy nagyon régi kapcsolat, ezért van, hogy a Mobillal csináljuk a legtöbb közös rendezvényt. De úgy vagyunk vele, hogy semmi jónak nem vagyunk az elrontói. Mi bármikor, bárkivel - akár neves, akár névtelen zenekarról legyen is szó- játszunk, s örömmel vesszük a lehetőségeket. Mindig hangulatossá, izgalmasabbá teszik az estét, ha nem csak egy banda lép föl. Látjuk a nemzetközi tapasztalatokat is, összeállnak zenekarok, akár különböző stílusúak is. De itthon is van rá példa, Ossiánon keresztül a Kárpátiáig, a Depressziótól a Roadig sokan csinálnak közös bulikat. Így színesebb, változatosabb a zenei paletta, a közönség is több rétegű, és ez által többen is jönnek el egy-egy rendezvényre.

Önálló, klubos bulitok is van, ugye?

Persze! Rendszeresen játszunk önállóan, egyedül is, de mi is előszeretettel hívunk el kevésbé ismert csapatokat - ismerőseinket, barátainkat. Nálunk minden verzió játszik, nem szabunk határt a zenének.

Fesztiválokra mennyire tudtok bejutni, vagy motoros találkozókra?

Motoros találkozókon sokszor szerepelünk, sok helyen megfordultunk már, de fesztiválokon is. Persze akadnak még szűz helyek. Az idei évet nagyon sajnáljuk, hogy át lett írva a vírus miatt… A Harley Davidson, a Rockmaraton és  további néhány jó fesztivál elmaradt, ahol felléptünk volna. De azért mi idén is ott vagyunk, ahol csak lehet!

Szinte mindenki nehéz helyzetbe került a szakmában, ti valamilyen támogatásba bele tudtatok férni?

Semmilyenbe sem... Komoly támogatást soha nem élvezhettünk. A zenekar önerőből működött mindig. Amit megkerestünk a koncertekkel, azt tudtuk összerakni a további költségeinkre, ha például egy lemezre akartuk összeszedni pénzt. Ha kaptunk is valami támogatást, az nagyon minimális volt. Inkább csak az asztalról lehulló morzsák.

Hogy néz ki az évvége koncert ügyileg? November, december aktív nálatok, amíg engedik?

Így van. Novemberben három koncertünk van, 13. Nyíregyháza, 14. Debrecen, 21. Gyöngyös. Aztán decemberben jön a várva-várt miskolci, Ady művházas buli, a Mobillal közösen! Azt nagyon várjuk, hiszen a tavalyi Miskolc parádésra sikerül, a gárdonyis buli szabadtéren ezer fő feletti létszámot produkált. Végül december 30. lesz a szokásos pesti évzárós koncertünk, ahogy tavaly is. Aztán már csak annyi dolgunk akad, hogy bízzunk egy aktív, tiszta, vírusmentes 2021-ben.

PAYA


2020. október 22. 05:44

Minden jog fenntartva. 2020 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA