Nagy Szabolcs: mindenből igyekszem kihozni a legtöbbet
Alapvetően sajtókommunikációval foglalkozik, de egy ártatlan telefonbeszélgetést követően harmadmagával elindította a Fülesbagoly blogot. A projekt dinamikusan fejlődni és bővülni kezdett, mostanra pedig a Fülesbagoly Alapítvány kuratóriumi elnökeként igazgatja a Fülesbagoly Tehetségkutatókat, és szervez egyéb kulturális rendezvényeket. Portrébeszélgetés Nagy Szabolccsal.
A Fülesbagoly felülete már jó néhány éve feltűnt nekem. Azóta tehetségkutatók is megrendezésre kerültek ilyen néven, ráadásul több városban is. Ha valaki mégsem találkozott volna ezzel a névvel, röviden hogyan mutatnád be azt, hogy mivel is foglalkoztok? Miről szól a Fülesbagoly?
Az egész 5 évvel ezelőtt a Fülesbagoly bloggal indult, ami elsősorban hazai zenei tartalmakat, magyar előadókkal készült interjúkat, híreket közöl. A bloghoz szervesen kapcsolódnak a Fülesbagoly Tehetségkutatók, amiket a Fülesbagoly Alapítvány szervez, ahogy más kulturális programokat is.
Milyen utat jártál be, hogyan sikerült eljutnod arra a pontra, ahol most tartasz? Hogyan indultál és mik voltak a főbb állomások ebben a folyamatban?
Nehéz lenne ezt egy interjú keretein belül, viszonylag röviden megfogalmazni, mert lényegében egy fél életútról beszélünk. Voltak fontos döntések, elengedések, találkozások, kudarcok és sikerek, ahogy mindenki más életében. Fordulópontból is volt jó pár. Egy példa: anno rongyosra hallgattam a Kornt, és a Metal Hammer nyereményjátékán indultam, és nyertem egy bécsi utat a zenekar koncertjére. Lénárd Laci, a lap főszerkesztője mondta, hogy írjam meg az élményeimet a magazinba. Nekem ott kezdődött az újságírás. Ha nem nyerek a koncertjátékon, ki tudja, merre vitt volna az élet?
Mikor és mi volt az első gondolat, ami kapcsán megszületett a Fülesbagoly ötlete?
Nálam jellemzően a semmiből jönnek az ötletek, hétköznapi élethelyzetekben, erdőben sétálva, forró fürdővízben fekve vagy autót vezetve. A blog ötlete akkor született, amikor egy régi újságíró barátommal beszélgettem telefonon. Akkor épp az egyik nagy hírportál szerkesztője volt, és kérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem zenei tartalmat gyártani nekik. Nem hozott különösebben lázba a felvetése, viszont ahogy leraktam a telefont, bevillant, hogy kéne egy „saját” felületet csinálni.
A blog létrehozása mellett mindig is a terv része volt a tehetségkutatók indítása? Milyen feladatokkal találtad szembe magad az ilyen jellegű rendezvények szervezésénél?
Nem volt terv a tehetségkutató, egy beszélgetés során értesültem arról, hogy az Öröm a Zene tehetségkutató-hálózatból hiányzik a Fejér megyei helyszín. Én Fejér megyéből, Martonvásárról származom, és Andrásik Remónál, az Öröm a Zene vezetőjénél bejelentkeztem, hogy csinálnám a tehetségkutatót. Megkaptam a szervezési jogot, és létrehoztam az elsőt Martonvásáron. Ezt követte Budapest, majd Debrecen. A feladatokról órákat tudnék mesélni, mert a partnerek felhajtásától kezdve a kommunikáción és a szervezésen át az utógondozásig bezárólag a három tehetségkutató 12 hónapos munkát ad nekem.
A blogon és a tehetségkutatókon túl vannak további projekt tervek, amikkel tovább bővítenéd a palettát?
Egyre több teendő van magával a Fülesbagoly Alapítvánnyal. Társszervezésben csináljuk a Lemezjátszó-programsorozatot, és vannak egyéb tervek is, de ezekről korai lenne még beszélni.
Melyek voltak eddig a legnagyobb szakmai sikereid és eredményeid?
Ha már itt tartunk, a tehetségkutatókat ide sorolnám. Mostanra több mint 30 zeneipari szereplő bevonásával zajlanak, és közel 100 nyereményt osztunk ki. De nem feltétlenül a legnagyobb és leglátványosabb munkák mindig a legsikeresebbek. Sajtókommunikációval foglalkozom, sok közleményt írok, és egy jól sikerült sajtóanyagnak is a mai napig nagyon tudok örülni. Jellemzően az okozza a legnagyobb örömöt, ha egy projektbe beleszeretek, szívvel-lélekkel csinálom, és aztán van is eredménye. Ilyen volt például legutóbb a Down-szindróma Világnap magyarországi sajtókampánya.
A szakmában eddig eltöltött éveid során van egy kiemelkedő pillanat vagy legszebb élmény? Természetesen, ha akad több, akkor nem kell minden áron választani közöttük. Az ok lehet szakmai siker, elért eredmény, de személyes kötődésű is.
Sok ilyen van szerencsére. Igyekszem minden évben bevállalni egy-egy jó ügy sajtókommunikációját térítésmentesen. Ez jellemzően úgy történik, hogy a hétköznapi életben, hírfogyasztóként belefutok valami problémába, és bejelentkezem, hogy segítenék. Időnként kételkedve fogadnak, így volt ez a Szegedi Vadasparknál is. A pandémia miatt be kellett zárniuk, viszont a fő bevételi forrásuk a jegyeladásból származott. Felvázoltam nekik egy PR-tervet arra vonatkozóan, hogy a bajba jutott intézmény állatait fogadják örömbe az emberek. A sajtókampány hatására két hét alatt közel 8 millió forint adomány érkezett a Vadasparknak. Felemelő érzés volt megtudni az eredményt.
Kicsit személyesebb kérdés, hogy milyen a te kapcsolatod magával a zenével? Hogyan kerültél közel a világához? Volt zenei irányzat, ami külön megragadott akár a kezdetekben, akár most?
A zenével még általános iskolás koromban az unokabátyám, Krisztián fertőzött meg. Többek közt Accept, Helloween, Kreator, Metallica, Rice pörgött nála. Azonnal betalált a rockzene, s bár azóta tágult az érdeklődési köröm, a rock és a metal megmaradt, és örökké meg is fog maradni. Értelemszerűen szeretek zenét hallgatni, és többet is szeretnék, mint amennyi belefér az időmbe. A kocsiban mindig szól a zene a legváltozatosabb stílusokban. Hangulatfüggő, mit hallgatok, széles a paletta, lehet az Edvard Grieg, Manu Chao, Morcheeba, Faith No More vagy System Of A Down.
Mit gondolsz a magyar zeneipar aktuális helyzetéről? Hogyan érzed, milyen irányba halad jelenleg?
Amennyi rálátásom van, az alapján azt mondom, hogy vegyes a kép. Látok tök jó kezdeményezéseket, illetve azok megvalósítását, de a kárt okozó érdekharcokat és a teszetoszaságot sem tudom nem észrevenni. Összességében azért inkább derűlátó vagyok, és bízom az előrehaladásban.
A hazai zenei produkciók közül meg tudsz nevezni néhányat, amik az elmúlt időszakban nagy hatással voltak rád?
Persze. Világszínvonalú dalokat, lemezeket alkotott a Subscribe, a Fábián Juli & Zoohacker, az Antares és a Napra, de biztos van még pár név, ami most nem jut eszembe.
Gondoltál valaha arra, hogy a zeneipar világán belül, de külföldön próbálj karriert építeni?
Egyáltalán nem, a munkám teljesen az itthoni kapcsolatokhoz, a magyar nyelvhez és kultúrához köt.
Mik a legnagyobb nehézségek számodra a szakmád területén?
Borzasztó nehéz szünetet beiktatni a munkába, akár csak egy vagy két napot. Most először, pár hete kikapcsoltam hat napra a telefonomat, és csak a családdal és magammal törődtem. Szuper érzés volt, sokat töltődtem.
A külföldi élmények, a tapasztalataid és a szerzett információk alapján összevetve hol látod a legnagyobb különbséget a hazai, valamint a többi zeneipari terület működésében?
Nincsenek külföldi sajtókommunikációs tapasztalataim, ezért sajnos erre a kérdésre nem tudok válaszolni.
Hogyan merült fel az Index Stenk podcast műsorvezetői posztja? Hogyan állsz bele ebbe az újabb, izgalmas feladatba?
Megkerestek az Index-től, először egy másik, de hasonló feladatkörrel, de végül a Stenk podcast szerkesztésében és műsorvezetésében állapodtunk meg. Izgalmas munka, szeretek beszélgetni, főleg olyan témákban, melyek nagyon érdekelnek.
A Fülesbagolyra visszatérve: mik az aktualitások, melyek a jelenleg uralkodó témák a blog, valamint a tehetségkutatók körül?
A blog a hazai produkciókra fókuszál. Látható az a trend, hogy inkább a rövidebb híreket olvassák az emberek, ezért ritkán készülnek hosszabb anyagok, nagyinterjúk. A tehetségkutóknál a debreceni döntő sikeresen lezajlott, most fordulunk rá a budapesti kommunikációjára, előkészítésére.
Mik a rövid, illetve a hosszú távú tervek a Fülesbagoly életében?
Haladunk a megkezdett úton, igyekszünk a Fülesbagoly minden platformján a magyar kortárs könnyűzenét segíteni.
Egyénileg milyen szakmai célok vannak előtted, amiket szeretnél elérni a következő időszakban?
Vannak tervek, de jelenleg nagyon a mát és a közvetlen holnapot élem meg, mert rengeteg a projekt, és egy ilyen leterhelt időszakban kevésbé tudok a holnaputánra koncentrálni.
Ha bárki hasonlóban gondolkozna, esetleg inspirálódna ezeket a sorokat olvasva arra, hogy olyanba vagy hasonlóba kezdjen, mint amivel te is foglalkozol jelenleg, akkor mit tanácsolnál?
Nehéz úgy beszélni a munkamódszeremről és a habitusomról, hogy ne tűnjek nagyképűnek. Maximalista vagyok, mindenből igyekszem kihozni a legtöbbet. Minden lehetőségnek utánajárok, hogy egy munkát elvégezzek vagy egy problémát megoldjak. Ha nem ezt képviseled, ne kezdj bele ebbe a szakmába, mert úgy nincs értelme.
Salvai Ádám
2021. július 24. 18:35