Molnár Tamás
A Szóra érdemes! első részében a friss Artisjus-díjas Molnár Tamással beszélgettünk, aki egyszemélyben dalszerző, szövegíró és előadó is. Most dalszövegíró minőségében kérdeztem, hiszen ebben a kategóriában kapta meg ezt a neves szakmai díjat. Major Eszter interjúja Molnár Tamással
Hogyan kezdődött a pályád? Kinek írtad az első dalszövegeidet? És mi lennél, ha nem szövegíró lennél?
Ha nem szövegíró lennék, akkor zenész volnék. Az első dalszövegeimet magamnak, pontosabban az akkoriban alakult zenekaromnak, az Anti Fitness Club-nak írtam. Eleinte próbáltunk feldolgozásokat játszani, de mivel nehezen tanultam meg más dalait, ösztönösen inkább sajátokat kezdtem el írni. Alapvetően gitárosként indultam, de aztán valahogy az énekes, a dalszerző és a dalszövegíró poszt is rám maradt. Borzasztóan egyszerű és agresszív, négy akkordos punkzenét nyomtunk, rebellis szövegekkel, rendszer- és társadalomkritikával és azzal a magasra emelt harmadik ujjal.
Mi volt akkor a munkamódszered: zenére szöveg vagy szövegre zene?
Kezdetben a próbateremben született zenei alapokra kezdtem el ordibálni. Azt, hogy milyen hangmagasságban éneklek, nagyban meghatározta, hogy sokkal halkabb volt az énekerősítő, mint az összes hangszer együtt. Az biztos volt, hogy üvölteni kell.
A dallam nem élvezett prioritást, ekkor még kizárólag a szöveg és annak ritmikája diktált. Ha mégis volt egy fix énekdallamom, egy erősebb sorért könnyen kötöttem magammal kompromisszumot.
És hogyan álltál neki, amikor már másoknak is írtál szöveget, és kaptál egy majdnem teljesen készre hangszerelt, meghatározott ritmikájú demót?
Kihívást láttam benne. Izgalmas volt, hogy más énekesek előadásában hallhatom a soraimat még akkor is, ha az előre megírt énekdallam miatt ez sokszor egy olyan kirakósjátékra hasonlított, aminek véges számú megoldása van.
Nem feszélyezett?
Nem, mert sokat tanultam belőle. Addig a zenekaromba készült dalaimnál egy időben írtam a harmóniavázat, az énekdallamot és a szöveget, szóval három dolgot csináltam egyszerre. Később már a részfolyamatokban hittem, ami lehetővé tette, hogy a dal egy-egy komponensére jobban tudjak fókuszálni. Először megszületett a zene, majd az énekdallam és csak végül a szöveg. Ennek az lett az eredménye, hogy sokkal erősebbek lettek a dallamok, de gyengébbek a szövegek. Ekkor fordítottam az egészen, megírtam előre a szöveget és addig mantráztam, amíg ki nem adta az énekdallamot. Ekkor egyértelműen a szöveg lett jobb és a dallam kevéssé, de közben az új perspektíva új alkotóélményt is hozott. Ekkor jöttem rá, hogy fontos a diverzitás, tehát a munkamódszerek folyamatos változtatása segít elkerülni a monotonitást és ébren tartja az alkotókedvet a többszázadik szöveg után is. Ha csak alkalmazottként, fixen megadott kamu angolra kellett volna írnom, abba lehet, hogy hamar beleőrülök.
Vannak olyan szövegek, amiknek a megszületésére konkrétan emlékszel?
Nem annyira emlékszem ezekre a pillanatokra, nálam a dalszerzés és a szövegírás is sokszor bénázásból áll. Tehát mindent, ami eszembe jut, leírok, és mindent, amit érzek, lefogok a hangszeren. Persze vannak heuréka-pillanataim, de olyan is, amikor becsapom magamat egy-egy ilyennel, mert épp jobbra értékelem azt, ami megszületik, mint másnap. Az is lehet, hogy sokkos állapotba is kerülök, amikor megtalálom az adott dal kvintesszenciáját. Talán ezért sem emlékszem konkrétan ezekre a pillanatokra, mert a flow élmény felülírja, hogy éppen hol vagyok és mit csinálok.
Hol és hogyan írsz?
Nekem az a legkomfortosabb, hogy olyan közegben legyek ilyenkor, ahol semmi sem zökkent ki, semmi nem zavaró és semmi nem vált ki belőlem ingereket. Így tudok a legjobban koncentrálni. Ha például a Budai vár romantikus lépcsőinél várnám az ihletet papírral és tollal, biztosan hamar elkezdenének idegesíteni a csoszogó emberek, a csiripelő madarak vagy egy síró kisgyerek. Egyébként az ötleteket és vázlatokat a telefonomba szoktam írni, de rímekbe már a gép előtt rendezek.
Kik a legfontos zeneszerzőtársak a pályádon? Kiknek a dalai által tudtál kiteljesedni?
Az egyik Szabó Zé, akit a mesteremnek tartok. Soha nem voltak dalszövegírói ambícióim, de amikor kaptam tőle egy ilyen megkeresést, nem álltam ellent, szóval ő indított el a pályán. A másik Somogyvári Dani, akivel együtt életre keltettünk egy csomó olyan zenei álmot, amikre azóta is büszkén tekintek vissza.
Melyek a kedvenceid a saját szövegeid közül és mások dalszövegeiből?
A sajátok közül mindig a legutolsó. Most épp a Mondd című dalom, ami talán az egyik legjobban sikerült balladám. Nagyjából fél óra alatt született meg a szöveg, de mint tudjuk, a jó dalhoz nem idő kell, hanem pillanat. Mások dalai közül nem tudnék egyet, de többet sem kiemelni. Annyi sok jó hazai dal van, hogy szerencsére holnap estig itt ülnénk, ha elkezdeném sorolni őket.
Mi a legnagyobb sikered eddig, amit elértél dalszövegíróként?
Ugyanaz, mint előadóként, hogy 20 évvel azután, hogy elkezdtem, még mindig azzal a lelkesedéssel csinálom, mint anno. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy amikor leülök írni, ugyanazt az elhivatottságot érzem, mint gyerekkoromban, az a flow kap el. Nem veszett ki belőle a játék, nem lett a munkám, sokkal inkább a hivatásom, terápia és búvóhely.
Melyik dalodra kaptad a legtöbb visszajelzést?
Mostanában a Majkával közös dalunk lett a leghangosabb, ami szerintem az elmúlt évtized egyik legmegosztóbb dala. A megjelenésekor ömlöttek a kommentek és sokáig vitatéma volt itthon. Később az év hazai rap-hiphop hangfelvétele kategóriában Fonogram-díjat kaptunk érte, amiből kitűnt, hogy ez több mint egy dal, és talán mindketten meghaladtuk magunkat vele. Peti első körben dalszövegíróként gondolt rám az „Azt beszélik a városban” c. szerzeményével. Mivel kicsit megszaladt a tolla, arra kért, finomítsak a refrénjén. A környezete azt sugallta neki, hogy a rendszerkritikájával kissé túllőtt a célon, amit később már ő is hinni vélt. Mivel tiszta libabőr lettem a sorait hallgatva, meg amúgy sem értek egyet az öncenzúra ilyen formájával, inkább írtam hozzá két újabb (szerintem még durvább) refrént és egy bridge részt. Felénekeltem egy demót, hogy kb. érezze, mire gondoltam, mire azt válaszolta, hogy ez így jó, ahogy van. Néhány szöveget már írtam, de ez volt az első eset, hogy dalszövegíróból előadóvá léptem elő.
Mostanában leginkább a szóló megjelenéseidet látni. Az Anti Fitness Club és a JETLAG zenekaraidba írt dalaidat teljesen magad mögött hagytad?
Az AFC és JETLAG markáns zeneisége és megjelenése könnyen megkülönböztethetőkké tette őket, ugyanakkor olyan vastag kontúrvonallal körbevett brandeket alakítottam ki, amik nem tették lehetővé a változás és a fejlődés lehetőségét. Ahhoz, hogy szólóban ki merjek állni, elsősorban önbizalomra volt szükségem, de meg kellett békéljek a polgári nevemmel is, ami lássuk be, nem túl egyedi. Kellett hozzá némi bátorítás a környezetemtől és a szimpatizánsaimtól is, meg persze egy csomó alkotóidő, ami a Covid alatt mind-mind megadatott. Tavaly jelent meg az első szólóalbumom, 2024-ben pedig egy közreműködős lemezzel jövök, amiről folyamatosan hozom ki a feateket. A koncerteken persze az előadóként eddig megjelentet 7 albumomról válogatunk, így a zenekarommal az AFC őskövületektől a JETLAG slágereken át egészen a szólólemezes dalaimig érintünk minden fontosabb mérföldkövet.
Melyek azok a dalaid, amelyek kifejezetten saját élményből születettek?
Az én előadásomban hallható dalaim mindegyike ilyen, de ha megtalálom egy másik előadóban és magamban azt a közös pontot, ami lehetővé teszi, hogy úgy írjak neki, hogy közben magamról írok, az is ugyanúgy saját élményből születik. Ha nincs ilyen, akkor a fantáziámra van bízva, hogy történetmesélő vagy karakter-designer vagyok. Szeretem azt is, ha támpontként videoklip koncepciót vagy látványtervet kapok, mert azt nekem már csak “feliratoznom” kell.
Amikor meghatározott ritmikára írsz, akkor te is szoktad azt érezni, hogy az eredeti elképzelésed időnként elveszik, és a túlzott megkötés miatt nem tudod pontosan átadni, amit szeretnél?
Nem, ugyanis ma már gyakran az elképzeléseimet követem még akkor is, ha emiatt nem pontosan ráénekelhetőek a soraim a meghatározott ritmikára. Ha a megírt szövegemben vannak prozódiai eltérések, szoktam kérni a dalszerzőtől egy instrumentális alapot és feléneklem az én verziómat. Az így elkészült demó az esetek nagy részében segít meggyőzni a szerzőtársat arról, hogy az apró különbségek ellenére a dal lényegi részei változatlanok.
De jó! És mondd, van számodra nehéz része a munkafolyamatnak?
A többszöri újraírások nem könnyűek. Harmadjára már nagyon nehezen írok át sorokat, ugyanis az asszociációim újra és újra az első és a második verzióhoz vezetnek. Olyan még amúgy sem volt, hogy a harmadik verzió jobb lett volna, mint az előző kettő, olyan persze akadt, hogy a második nekifutásra lett meg az igazi szöveg.
Refrént írsz először egy dalban?
Ahogy épp kijön. Van, amikor elkezdem írni az elejétől és a refrénnél jövök rá, hogy miről is szól. Ilyenkor nincs az a presszió, hogy most kell megmondani a nagyot, hogy ide kell a legnagyobb ötlet. Lehet, mire a refihez érek már meg is történt, a verze sorai között kibújt az, amit be tudok illeszteni a refrénbe, vagy addigra összeáll bennem annyira a történet, hogy magától kigurul a bemondás. Persze van olyan is, hogy a repetitív résszel kezdek, szóval erre sincs szabály, ezt is szeretem váltogatni.
Mi az a téma, ami kimaradt és még megírásra vár?
Úgy hiszem, ha apa leszek, találkozni fogok egy olyan szeretetérzéssel, amivel eddig még soha. Szerintem ez kinyit bennem olyan kapukat, amikkel még magamat is meglepem.
Szerinted mi a legnagyobb erényed az alkotásban?
A megszállottságom és az, hogy a zenére egy nagy képként tekintek, de minden apró eleméhez hozzá tudok szólni, az első betűtől az utolsó látványelemig.
Van-e számodra valami, ami elviselhetetlen a szövegekben?
Sok ilyen van, de ami rögtön eszembe jut, azok a sorvégi már-ok. Ezeket büntetném. Persze rengeteg olyan szövegírói megoldást hallok, amik ordító hibákkal vannak tele, a közönség imádata mégis legitimálja őket. Ez persze az én szűrőmön nem változtat.
Jókor érkezett az Artisjus-díj?
Bár nem az efféle elismerések motiválnak, nem célom, hogy díjakat kapjak, mégis bevallom, jól esik, hogy látják és értékesnek tartják a munkámat. Nem tudom, hogy a tavaly indult szólóprojektemnek, a korábbi zenekaraimnak vagy a más előadóknak írt szerzeményeimnek köszönhetem ezt, de az biztos, ha a 14 évesen punkzenekart alapító diszgráfiás Tomikának valaki azt monda volna, hogy 20 évvel és 250 dallal később év dalszövegírója díjat kap az Artisjustól, biztosan elbőgi magát.
.jpg)
2023. szeptember 12. 11:12