MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

MIVIANA: „Kezdem érezni a saját jelenlegi zenei ízem, hangzásvilágom”

MIVIANA tehetségére körülbelül négy éve figyeltem fel. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy feldolgozásai, cover anyagai sok esetben sokkal jobban átjönnek nekem, mint az eredeti dalok. Minya Vivit többek között olyan produkciókból ismerheti a nagyérdemű, mint a 4S Street, az Audiopoeta, vagy éppen az Omega. A fiatal dalszerző, énekes zenéjének izgalmas fűszerezettségét az adja, hogy nem szeretné magát egyetlen stílusba beskatulyázni, bátran kísérletezget, illetve többek között hegedűn, brácsán is játszik. MIVIANA tervei szerint innentől több, az eddigieknél kiforrottabb saját zenével jön majd ki. Úgy gondolom, itt az ideje, hogy megismerjék a Music Média Magazin olvasói is. Érdemes!

Nyíregyházán születtél, de jó ideje Pesten élsz már. Ha most megemlítem neked, hogy Nyíregyháza, mit jut róla eszedbe?

Ez érdekes, az első kép, ami most bevillant, az a Nagytemplom a Kossuth téren. Ott kereszteltek meg.

Tudom, hogy már kislányként is szerettél szerepelni. Mi mindent kaptak a családi rendezvények részvevői?

Volt drámai előadástól a furulyázós zokni kígyóbűvölésig minden. Általában az előadás már ott elkezdődött, hogy a szüleim hálójának bejáratánál, ami egyben a nappalink is volt, jegyszedőként külön karaktert játszottam.

Gyerek színészként is bizonyítottál. Mit tanultál ebből az időszakból?

Például, hogy ha nagyon éhes az ember minden sokkal finomabb tud lenni. Az első darabom a „Valahol Európában” volt, annyira beleéltem magam a karakterbe, hogy az első felvonás végén rohantam a jelenetben lévő nyers krumpliért, mint mindenki más. Igen ám, csak én meg is szereztem, imádtam megenni. Ezt az ízt sosem fogom megunni.

Mikor kezdtél el vonzódni a hangszerekhez? Melyekhez?

Már nagyon piciként Vanessa-Mae-t hallgattam a nagymamámmal. Nagyon jól csinálta, amit csinált. A 90-es években jött be a kevert klasszikus, elektronikus zene, imádtam. Érdekes utat jártam be a hangszerekkel, a mai napig a cselló a hatalmas szerelmem. Ha akkoriban nem olyan szadista a tanárom, mint amilyen volt, lehet sosem tanulok meg még két hangszeren játszani. Emiatt a tanár miatt ugyanis abbahagytam a csellózást az iskolarendszerben. Így jött a másik nagy szerelmem, a hegedű. Suhanyecz Viki volt az első hegedű tanárnőm, nagy hatással tudott rám lenni, a mai napig imádom. Csodásan hegedül, ért a gyerekek nyelvén, ami szerintem ritkaság számba ment akkoriban. Engem legalábbis Viki iszonyat jól kezelt, mindig éreztem a szeretetét. Több mint hat évig kísért az utamon. Ha jól rémlik, ő mesélte, hogy az első órák egyikén közöltem vele, hogy én minimum olyan leszek, mint a Princess…

A hegedűre nagyon hamar ráéreztél. 1 év gyakorlás után már versenytételeket játszottál. Miért szereted ezt a hangszert?

Az elmúlt években sokat formálódott a kapcsolatom a hangszerrel. Volt egy időszak, hogy elő sem akartam venni. Mára picit távolsággal kezelem, nem úgy van központi szerepe az életemben, mint korábban. A dalaim kilencven százalékát nem tudom elképzelni hegedű, brácsa nélkül. Valamilyen formában, akár torzítottan is, de szinte mindenhol meg fog jelenni. Ennek az az oka, hogy kilenc éves korom környékén, - ha ki is hagytam egy időszakot- eggyé vált velem.

Tiniként megkeresett téged egy debreceni egyetemi tanár, hogy foglalkozni szeretne veled. Hogyan jött ez a lehetőség?

Hangszeres gálán játszottam március 15.-én és már zsinórban másodszor nyertem. Itt volt zsűrielnök a tanár úr. Ez a lehetőség kiszakított az addigi kis világomból bizonyos értelemben, megadta, amire nagyon vágytam már rég. Hogy önálló lehessek.

Felvettek a Debreceni Egyetem Zeneművészeti karára, de közben tárt karokkal várt a Kőbányai Zenei Stúdió is. Hogyan alakult ez az időszak?

Az egy durva időszak volt, bár nagyon élveztem. Abban szocializálódtam, hogy az embernek mindent bírni kell, öt-hat fronton is tökéletesen kell teljesíteni. Ha nem is jön össze hibátlanul, akkor is nagyon kell törekedni rá. Ez a kényszer erősen megmaradt nálam. Nem túl egészséges.
Annak egyébként kifejezetten örülök, hogy akkoriban minden felnőtt, akitől segítséget kértem, akár az egyetemen, akár Kőbányán, készséggel segítettek mindenben. Így sikerült megvalósulnia egy érdekes heti beosztásnak is. Három napot voltam Debrecenben az egyetemen, két-három napot Budapesten a Kőbányai suliban, a maradék napokat Nyíregyházán töltöttem. Ez így ment újra és újra. Pár hét után világossá vált számomra, hogy hol érzem otthon magam. A Zeneakadémia egyik kamara termében ültem Budapesten. Hallgattam egy előadást, majd egyszer csak belém hasított. Fel kell álljak, most ezt az egészet itt kell hagyjam, mert énekelni akarok. Kiléptem a Király utcára, egyik lépés jött a másik után. Passziváltattam magam, átadtam a sors fonalát az énekesi karrieremnek. Mire ez a döntés megszületett, már majdnem tizenkilenc éves voltam.

Sokan a cover anyagaid kapcsán ismerhettek meg, amikor olyan dalokat öltöztettél új köntösbe, mint az Imagine Dragons – „Natural”, az AK26 – „Blöff”, Bagossy Brothers Company – „Olyan ő”, vagy éppen az AWS – „Viszlát nyár”. Honnan jött az ötlet ehhez a projekthez? Kik segítettek? Van kedvenc anyagod?

Az „Olyan Ő”-t nagyon szerettem a teljes folyamat alatt. Még a felvételkor is adtunk hozzá, számomra akkor lett teljes. Ugyanilyen izgalmas a Filius Dei – „Classic” című dala. Mindegyik dal, projekt más miatt volt kihívás olyan kérdésekkel, mint hogy: hogyan nyúljak hozzá? Vajon tudok-e hozzá tenni, ha igen vajon  érdemes-e? Tényleg mindet szeretem.
Izgalmas feladat volt JustVidman – „Tudod, Hmmm”- szerzeménye, ugyanis ez egy egysoros dal. A fejemet vakarva ültem felette, hogy ebből, hogy fogok három perces átdolgozást készíteni úgy, hogy izgalmas legyen. Aztán csak sikerült, mire a végére értem, teljesen beleszerettem. Minden dalnál a barátaim voltak velem, hatalmas segítség volt, hogy nem kellett egyszerre a kamerára, a hang rögzítésre, az éneklésre is figyelnem, mivel mindent élőben énekeltem, valamint gitáron játszott Kiss Peti barátom, a The Pontiacból.
Már régóta szerettem volna feldolgozásokat készíteni. Csináltam is, de nem töltöttem fel, valahogy nem úgy jött ki a lépés. Aztán jött a gondolat, hogy mi lenne, ha tőlem igazán távol álló stílusokhoz nyúlnék hozzá. Ez volt az, ami megfogott, a kihívás része.

Bizonyítottál olyan formációkban, mint a 4S Street, az Audiopoeta, vagy éppen Omega. Ha valaki nem követi őket feltétlen figyelemmel, melyik dalt hallgassa meg először?

Az Omegától a „Babylon”-t. A 4s Street-től az „Állj meg”-et, a „Hova tűntél”-t, mindkettőben zseniálisak az ének szólamok. Személy szerint imádok minél több emberrel, minél több szólamban énekelni. Az Audiopoetától pedig a „Szív Ritmus Zavar”-t, az „Aludj jól”-t, vagy a „Kreol”-t.  Utóbbiban van egy számomra kedves hegedű betét, amit én írtam, játszottam föl.

Mesélj a saját dalaid születéséről! Mi a történetük? Kiknek ajánlod?

FŐBÉRLŐ: My favorite quarantine song. (nevet) Minden sora magáért beszél. Para volt az albérletemmel, nem tudtam hogyan tovább, új dalokon dolgoztam. Épp elpanaszoltam egy barátomnak a helyzetemet, aki poénosan visszaírt, hogy írjak dalt a főbérlőmnek. Abban a percben neki ültem, majd mutattam is, hogy „ez a dal egy percig se komoly, de nézd”. Fésűs Ádám (Kállay Saunders Band) nagyon jó zenész barátom rákapott, így véglegesítettük. Mindenki küldözgesse bátran, ha gondja akad a főbérlőjével! Ér a szöveget naprakésszé formálni!

O.X.Y.G.E.N.:  Az első dalom, amit időre kellett megírni, verseny helyzetben. Egy nagy ívű kísérletezgetés. Utólag jó néhány dolgot módosítanék. Ki tudja egyszer lehet megteszem, kiadom újra.

LET YOU AWAY:​ Nyár végi, könnyed, elengedős dal. A háttérbe, vezetéshez kifejezetten ajánlom!

ÉJJELENTE: Szívem féltett kincse. Sokáig ültem rajta annak ellenére, hogy három perc alatt megírtam. A folyamatai viszont végig vezettek nagyon sok felismerésen, amik azóta nagyon sokat segítenek a készülőben lévő dalaimnál. Szerintem azoknak tetszhet, akik átestek már elváláson, szakításon, éltek bántalmazó kapcsolat valamilyen formájában.

Biztosan sokan támogattak téged az eddigi zenei munkásságod során. Kikről van szó?

A barátok mindenek felett, valamint a legközelebbi zenész barátaim, akik hisznek bennem. Nagyon sokszor adnak plusz lökést. Valahányszor nagyon elbizonytalanodom, vagy sok minden nem úgy jön össze, ahogy eredetileg kitaláltam, mindig jön valaki, aki segít újra önmagam felé fordulni, emlékezni arra, hogy valójában mit is szeretnék. Illetve a pszichológusom. Lehet elcsépelt, de mindenkinek el kellene mennie élete során legalább egyszer. Az önmagammal való viszonyom nagyon sokat épült az elmúlt időszakban. Ez az elsődleges, ha bármerre is haladni szeretnénk.

Terveid szerint az eddigieknél kiforrottabb zenékkel érkezel a jövőben. Mit árulsz el nekünk erről?

Először is, már nagyon várom! Másodsorban pedig hihetetlenül izgalmas utazás ez nekem, ahogy a hangszerelés útjain bóklászom, ahogy a folyamatok alatt kezdem érezni a saját jelenlegi zenei ízem, hangzásvilágom. Ez nap nap után felvillanyoz! Van még feladat bőven, viszont minden percét imádom. 

Hatos Niki


2022. november 10. 06:25

Minden jog fenntartva. 2022 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA