Meristem - Sötét fázisban
Tény, hogy a virtuóz gitározásra épülő instrumentális rockzene a ‘80-as évek végén érte el népszerűségének csúcsát, ám az azóta felnőtt gitáros generációk ma is fáradhatatlanul ápolják a műfaj hagyományait, illetve feszegetik annak határait. Előbbi és utóbbi ugyancsak elmondható hazánk egyik fiatal tehetségéről, Barkóczi Bencéről, aki a mesteri hangszerkezelést integrálja szokatlan dalstruktúrák keretei közé. Bence a 2018-as Új Gitáros Tehetségkutató megnyerése óta már a második dalcsokornál tart Meristem nevű projektjével, a nyár végén napvilágot látott új korong a Dark Phase címet kapta. Az elődeihez hasonlóan rendkívül izgalmas témákkal felvértezett anyagról nyilatkozott a gitáros magazinunknak.
Az Új Gitáros Tehetségkutató 2018-as felvonásában találkoztam veled először, amit meg is nyertél. Hogy élted meg mindezt anno, hogy egy kimondottan erős mezőny élén tudtál végezni?
Őszintén nagyon örültem neki! Elsősorban amiatt, hogy a zsűri és a közönség is leginkább a dalomra reflektált, mintsem a gitárjátékomra. Mindig is fontos volt nekem, hogy a dalaimmal győzzem meg a hallgatót, amiben a gitárjáték csak egy eszköz, ami útján az egész megvalósulhat. Úgy éreztem, ezt abban a pillanatban sikerült átadni. Másodsorban feszült is voltam, mert az azt megelőző években jó néhány másik gitárversenyen is indultam és kicsit már kiöregedve éreztem magam ebből a műfajból, hiszen alapvetően ezeknek a versenyeknek az lenne a céljuk, hogy fiatal, még nem bemutatkozott versenyzők adhassák elő, amijük van. Tehát eldöntöttem, hogy ez lesz az utolsó hazai verseny, amin elindulok, az eredménytől teljesen függetlenül. Nyertem ugyan más gitárversenyeket, de az új gitáros sorozatra tekintettem mindig is a legrangosabbként, pusztán az ott megjelent versenyzők miatt. Szóval tényleg nagyon örültem, hogy engem láttak a legjobbnak a sok jó versenyző közül, és kaphattam egy ilyen szakmai elismerést.
A pályádat tekintve mik voltak a fő hozadékai annak a győzelemnek?
A legfontosabbnak azt tekintem, hogy profi körülmények között elkészíthettem a második EP-met, ami ugyan még mindig nagyon kezdetleges zenei érettségű kiadvány volt, de nagyon sokat tanultam a vele való munka során. Később ez az anyag volt az, amit már meg tudtam mutatni másoknak, hogy „figyeljetek, ilyesmi zenét csinálnék, nem akarunk inkább együtt zenélni?” Azt gondolom, össze volt rakva annyira, hogy komolyan lehetett venni, még ha meggyőzőnek nem is lehetett mondani. (nevet) Többek között ez volt az, ami elvezetett Schiszler Somához, akivel elkészítettük a ’Dark Phase’ albumot és aki az első tagja volt a Meristem zenekarnak. Mindeközben persze egy harcostársat és egy barátot is szereztem személyében.
Zsűritagként nekem már akkor feltűnt, hogy kilógsz a mezőnyből: nem divatos sportgitárral, hanem Telecasterrel álltál ki a színpadra, nem feldolgozást játszottál, hanem egy roppant izgalmas hangzású saját szerzeményt. Ez a fajta eredeti gondolkodásmód ma is érvényes rád nézve. Miként alakítottad ki a sajátos zenei világodat?
Nem gondolnám, hogy annyira eredeti lenne ez a gondolkodásmód. Egyszerűen csak a zene a dalszerzést jelenti nekem. Mindent ennek rendelek alá. A kezdeti éveket leszámítva még gyakorlásból sem nagyon játszottam mások dalait. Ha felveszem a gitárt, egyből próbálok egy dalt folytatni, egy éppen függőben lévő témát megfejteni, vagy bármi hasonló. Dalok eljátszása nem tartozik a gyakori tevékenységeim közé, még akkor sem, ha a sajátomról van szó. Ez persze könnyen elszigetel zenei értelemben egy külön világba, viszont ezt azzal szeretem feloldani, hogy rengeteg zenét hallgatok a lehető legkülönfélébb stílusokban és próbálom ezzel inspirálni magam.
A szerzeményeidet hallgatva feltűnő egyfajta vagány eklektikusság, amibe a modern djentes dolgoktól a klasszikus instrumentális gitározáson át egészen a gypsy jazzig sok minden belefér. Hogyan vélekedsz erről?
Nagyon szeretek kísérletezni! (nevet) Mint ahogy már említettem, rengeteg stílusban hallgatok zenét és őszintén szólva csaknem mindet imádom is. Nagyon bezárva érezném magam, ha nem kísérletezhetnék néha hasonló stílusok vegyítésével. Ennek a másik oldala, hogy könnyen túlzásba lehet esni és öncélúvá válni, ami már a zene rovására megy, de próbálom megtartani a kellő egyensúlyt. Valami ilyesmiről is szól nekem a Meristem.
Némileg világzenés hatásokat is felfedezni vélek itt-ott a dalaidban. Létezhet ez?
Nem vagyok művelt a világzenében szóval bármilyen esetleges egyezés a véletlen műve! (nevet)
Általában hogyan zajlik nálad a dalszerzés?
Mindig van egy zenei ötlet, ami elindítja a folyamatot. Ez a legnehezebb rész. Ha ez megvan, akkor már kvázi látom magam előtt az utat, amit a dallal be akarok járni és már csak el kell készíteni, ami pedig a legizgalmasabb rész. A gitárokat a dobokkal egyszerre írom folyamatában, amíg természetesen jönnek az ötletek. Ha elfogynak, elkezdem feldíszíteni hangszereléssel, ami általában megadja a kulcsot a folytatáshoz. Így haladok előre, amíg egy ponton úgy nem érzem, hogy elmondtam mindent, ami ebből az elképzelésből kijöhet. Szeretem, ha egy dal végig egy koncepcióra épül. Ha úgy érzem, kész a dal, akkor még valójában korántsem vagyok készen. Hiszen ilyenkor kezdek el a részletekkel foglalkozni, ami még nagyjából több mint a fele a teljes procedúrának. Viszont a kreatív fázis közben nem szeretek ezekben elveszni, hanem inkább külön munkafolyamatot szentelek nekik.
Nem a saját neved alatt, hanem a Meristem projekt keretein belül alkotsz. Mi ennek az oka? Mennyire tekintető ez szólótevékenységnek?
Az elején kényszerből kezdtem el egyedül zenélni, mert nem találtam meg még a megfelelő embereket ehhez a zenei világhoz. Mindig is az volt a cél, hogy közösségben alkothassak, mert az nem hasonlítható semmi máshoz. A végeredménynek is kimondhatatlanul jót tesz, illetve olyan vibe-ok, megfejtések, pillanatok, érzelmek keletkeznek, amik egyedül sohasem történnének meg. Szóval a kérdésedre válaszolva szeretném, ha minél kevésbé lenne ennek szólóprojekt jellege és ezért a továbbiakban mindent meg is fogok tenni a zenésztársaimmal.
Dark Phase címmel nemrég jelent meg egy hét dalból álló Meristem-album. A korábbi munkáidhoz képest miben tér el az új dalfüzér és mik a kapcsolódási pontok?
Gyakorlatilag mindenben eltér. (nevet) Fő kapcsolódás mégis a dalszerzés, ami egy irreálisan hosszan elnyújtott folyamat volt, így régi és új témák vegyesen vannak benne, valamint rengeteg olyan dologgal kísérleteztem, amivel korábban soha. Ezek egy része nem sikerült olyan jól, egy másik viszont nagyon is, de végeredményben ez volt a cél. Óriási különbség, hogy Soma már belefolyt a basszus-szólamok összerakásába és sok új megoldást hozott, illetve egy olyan hangzással támogatta meg az anyagot, amire én sosem lettem volna képes, és amire mai napig csodálattal nézek. Alapvető attitűdbéli különbség is volt, mert ezt már nem afféle szenvedélyes játéknak fogtuk fel, hanem olyan anyagnak, amit a lehető legjobbra szerettünk volna elkészíteni és ennek érdekében próbáltunk a dolgok legmélyére látni, valamint a lehető legprecízebb munkát végezni. Másik fontos különbség, hogy Markó Ádi jóvoltából igen erős élő dobjáték hallatszik az albumon, ami fényévnyire emelte a zene színvonalat egy midivel leprogramozott dobhoz képest.
Hasonló elképzelések mentén haladtál eme friss anyag elkészítésekor, mint az ezt megelőző kiadványaidnál?
Jól meghatározott elképzelésem sem az előzőeknél, sem ennél az anyagnál nem volt arról, hogy mit szeretnék hallani. Egyszerűen megvalósítottuk azt, amit akkor éppen jónak gondoltunk. Ezt a hozzáállást meg szeretném tartani a későbbiekben is, mert ha van a Meristemnek lényege, akkor talán a szabad gondolkodás az.
Feltűnő, hogy a torzított gitárt milyen sokszor ellenpontozod tiszta hangszínekkel. Mit akarsz ezzel elérni hangzás szempontjából?
Nem akarok vele semmi különöset elérni, vagyis olyan értelemben nem, amit előre gondolna az ember. A hangzások zenei eszközök, amikből szeretek minél többfélét alkalmazni, nincs ebben semmi előre megfontolt.
Milyen hangolásokat használtál a dalokban?
A ’Dark Phase’ dalai mind Drop Db-ben vannak.
Hogy folytak a felvételek?
Rengeteg helyszínen és időn átívelően. A gitárokat a saját setupom segítségével rögzítettem otthon, de az album készítése közben kétszer is költöztem, tehát összesen három budapesti lakásban vettem fel a lemez nyersanyagát. Soma is a saját cuccán rögzítette a basszusokat, szintén két lakáson átívelően. A dobok a SuperSize Recording stúdióban készültek Törökbálinton. Az elektronikus trekkeket nagyrészt én készítettem a saját cuccomon, de néhány dalban (Circus, Infected, Colony Collapse) Hofgard Bálint ötletei is szerepelnek, amiket meg az ő saját motyóján vettünk fel. Az egyetlen szaxofon-betétet Bartók Máté jóvoltából pedig az Y Sound stúdióban rögzítettük. A sávok aztán mind Soma gépén landoltak, amikből összegyúrta az albumon hallottakat.
Rendkívül jól átszólnak a gitárok a hangszereléseken. Hogyan alakítottad ki a fő gitárhangzásokat, milyen hangszereket, erősítőket, effekteket használtál?
Egy Fractal Audio AX8 nevezetű modeller a cucc lelke. Ezzel végig egy moddolt JCM 800-as erősítőt modelleztem, amihez mindenféle effektet használtam. A másik fontos építőkocka a gitár, ami egy Ibanez Thbb10 nevezetű Tim Henson signature modell. Ennek a gitárnak annyira egyedi hangja van és olyan megoldásokat lehet vele eszközölni, ami már önmagában nagyon erősen meghatározta a végső hangzást. Igazából ennyire egyszerű. A modellerből már mentem is a gépbe, amit aztán rögzítettem.
A gitárjátékodat tekintve mit gondolsz, mik az erősségeid és mi az, amiben még fejlődni szeretnél?
Erősségem talán az expresszív játékstílus. Rengeteg frazírt használok gyakorlatilag minden lefogott hangnál. Már-már affektáló gitározásnak is mondhatnánk, de én valahogy mégis ezzel tudom kifejezni magam. Amiben nagyon szívesen fejlődnék, az az improvizatív játék. Mióta ennyire a dalírásra és kifejezetten erre a projektre koncentrálok, azóta az improvizáció szinte teljesen kiesett nálam a pixisből, amit szeretnék visszaszerezni.
Mi volt a legnagyobb elismerés, amit eddig kaptál a dalaidért?
Minden elismerést a legnagyobbnak élek meg, amiről érzem, hogy szívből jön. Ha valaki megállít és elmondja, hogy neki mennyit jelentenek a dalok, annál több nekem nem kell.
Mit szeretnél elérni a Meristemmel? Hogy érzed, ennyire egyedi megfogalmazású zenét van esély szélesebb közönségrétegekkel megismertetni?
Most az a legfontosabb számomra, hogy produkcióként színpadra álljunk. Ha ez megtörténik, utána újabb anyagot szeretnénk összerakni, immár teljes zenekarral, amiről már jónéhány dal el is készült. Nekem alapvetően az alkotás a cél, szóval azt mondanám, hosszútávon minél jobban sikerült albumokat készíthessünk el. Azt hiszem ez számomra a legfontosabb. Úgy gondolom, hogy nem a megfogalmazás számít ebben a tekintetben. Ha sikerül igazán jó zenét készítenünk, szerintem meg fogja találni a maga közönségét, én ebben hiszek.
https://www.facebook.com/meristemmedia/
Írta: Danev György
2020. december 2. 11:14