MEHRINGER MARCI: „A legjobb döntésünk volt, hogy elkészítettük ezt a lemezt.”
A még mindig szemtelenül fiatal Mehringer Marcit sokan az X-Faktor 2021-es szériájában ismerhettük meg, ám a srác sokat tesz azért, hogy rácáfoljon a televíziós tehetségkutatók versenyzőivel szembeni előítéletekre. Mindezt a MEHRINGER nevű bandájával karöltve teszi, amelyre jómagam tavaly augusztusban, a „Hóvirág” dal megjelenésekor figyeltem fel. A mindössze másfél éves formáció októberben kiadta első nagylemezét „111” címmel. A korong elnevezése az egységet, az újrakezdést szimbolizálja, ráadásul augusztusi súlyos balesetük is éppen a 111-es kilométerkőnél történt… A színes, piszkos, érett, alapvetően rockos korong egy gondolkodó, érzékeny huszonéves fiatal világát járja körbe. A dalok között akad bulis, de van dühös is, témaként megjelenik például a szociális szorongás, az otthon, vagy éppen a felnőtté válás. Marcival több témát érintünk ebben az interjúban, de az i-re a pontot természetesen a remek lemez teszi fel.
Mivel most beszélgetünk először, kérlek engedd meg, hogy egy klasszikus kérdéssel nyissak. A te családodban milyen hagyományokról tudhatunk a zenélést illetően? Hogyan jött az életedbe a zene?
A családomban sosem volt zenész, tulajdonképpen alkotóként a művészethez sem volt senkinek semmi köze. Az viszont tény, hogy művészetkedvelő családba születtem, ahol mindenkit érdekel a kultúra, édesanyám például a festészetet, az irodalmat szereti. Az én életembe teljesen organikusan érkezett meg a zene, már gyerekként gitározni tanultam. Az elején inkább szülői unszolásra, nem is szerettem gitározni kezdetben. Aztán magamtól elkezdtem énekelni, teljesen saját, belső indíttatásból eljártam tanulni is. Beleszerettem az egészbe.
Bár zenekaroddal kinőtted a versenyt, de sokan az X-Faktorban ismerhettünk meg téged. A műsor előtt milyen próbálkozásaid voltak a zenét illetően? Azt tudom, hogy volt egy saját rock'n'roll zenekarod. Hogy tekintesz vissza rá?
A show előtt aktívan zenéltem, a gimis időszakban mindenféle, a szörnyűnél is szörnyűbb helyekre elmentünk játszani, illetve próbálkoztunk kisebb fesztiválokon is. Nyilván inkább kevesebb, mint több sikerrel. Nagyon amatőrök voltunk, sok mindent nem tudtunk még. Mára sokkal több tudást magunkra szedtünk a világról, saját magunkról, a zenélésről, az alkotásról. Leginkább az alternatív rock irányában mozogtunk, készítgettünk saját dalokat, de nem sok eredményt értünk el velük. Ennek ellenére nagyon élveztük, én azért szerettem, mert elkezdtem saját szövegeket írni, alkottam. Igazából az X-Faktorban is csak azt tudtam, hogy nagyon szeretem a zenét, de komolyabban nem hittem el, hogy nekem a zenélés lenne megírva. A műsor egy igen megterhelő időszaka volt az életemnek, de sokat tanultam belőle. Akárcsak a gimis éveimből.
Ha azt mondom, hogy Pécs-Budapest… Mi jut eszedbe?
Budapest számomra az a hely, ahová mindig célokkal érkezem. Ahol azért teszek, hogy előrébb lépjek, hogy haladjunk, a terveinkkel foglalkozom. Szeretek itt fellépni, új embereket megismerni. Budapest egy olyan közeg, egy olyan kulturális központ, ahová tartozni szeretnék, de közben van igényem az elvonulásra is. Szükségem van arra, hogy távol legyek a zajtól. Budapesten nagy a hangzavar, sokszor sok idő eljutni A-ból B-be. Pécsen kevesebb teher van a vállaimon, itt vannak a barátaim, a nyugodt környezetem, itt jó léteznem. Itt van a stúdió, itt van a próbaterem, itt tudok leginkább alkotni.
Nemrégiben megéltetek egy balesetet, ami alapjaiban forgatta fel a világotokat. Mivel ez egy érzékeny téma, nem szeretnék nagyon belemenni, de örülnék, ha elmondanád, hogy jelenleg hogyan tekintesz az egészre?
Bár egy drasztikus történés volt az életünkben, azt gondolom, hogy sokkal negatívabban tekintenénk vissza rá, ha nem épültünk volna fel mindannyian, ha nem tudnánk tovább zenélni. Hatalmas szakmai, emberi támogatással jöttünk ki ebből a kilátástalannak tűnő helyzetből. Rengeteg tanulságot hozott számunkra, mindannyian teljesen máshogy fogjuk fel az életet. Olyan dolgokat látok a srácokon, amiket korábban nem. Egy halálközeli élmény valóban sorsfordító, ilyenkor nagyon sok minden fordul meg az ember fejében. Bármilyen furcsán is hangzik, ez a baleset egyszerre volt hatalmas átok és hatalmas áldás számunkra. Fekszünk az autópályán, nincs semmink, megsemmisült a teljes hangszerparkunk. Aztán olyan helyekről, olyan mennyiségben kapunk segítségeket, hogy végül adományt is tudtunk adni.
.jpg)
Evezzünk pozitívabb vizekre. Biztosan te is tudod, hogy időről-időre mindenkinek jól esik, ha kap pár pozitív, valóban őszinte visszajelzést. Kérlek, mesélj a zenekarod tagjairól!
FRICK PÉTER: A dobos urunk, aki bármiből képes felállni, aki bárhová felmászik, aki bármit meg tud csinálni. Ő szenvedte meg legjobban a balesetünket is. Peti minden őrültségben, minden jóban benne van. Egy vidám, jólelkű gyerek, aki üde színfoltja a zenekarunknak. Gyakorlatilag csak pár éve kezdett el dobolni a gitárosunk unszolására, hatalmas tehetség, lehetőség van benne.
MARCSEK MÁTÉ: Egy zseniális agy. Ő az egyetlen hivatalosan is tanult zenészünk, most már egyetemi szinten tanul, rettentően képzett, tehetséges billentyűs, zongorista. Neki ugyanolyan fontos a könnyű- és a komolyzene, Máté mindkettőben kiemelkedően teljesít. Olyan érzékeny gyerek, mint én. Nagyon szeretem, nagyon jó barátok lettünk, ő a legfrissebb tagja a zenekarunknak, de mára teljesen eggyé váltunk vele.
KŐVÁRI DÁNIEL: Ő a zenekar lelke, aki képes egyszerre mindent csinálni. Egyszerre basszusgitározik, énekel, dalt ír, pakol, vezet, kreatívkodik. Mindent észben tart, mindenben részt akar venni. Nélküle nem lenne ugyanolyan a zenekar. Sok vitánk van egyébként, mert sok dologban nem értünk egyet, de végül mindig kompromisszumot kötünk. Mára jó barátok lettünk.
TORMÁSSY LORÁND: Együtt nőttünk fel, az apukáink ismerték egymást. Régebben volt egy hatalmas vitánk, ami után másfél-két évig nem beszéltünk. Fiatalok voltunk, még gyerekek, nem tudtuk kezelni az egónkat, saját magunkat. Mára kivívtuk egymás tiszteletét, szeretetét. Amúgy őt nem nehéz szeretni, mert ő szerintem Jimi Hendrix reinkarnációja. Hihetetlen tehetség, aki autodidakta módon zenél úgy, ahogy nagyon-nagyon kevesen.
Ha egyetlen dal erejéig a zenekarod tagjainak helyet, hangszert kellene cserélniük, mit gondolsz, mi történne a színpadon?
Szerintem egy dal erejéig simán működne. Tormási szeret dobolni, Danit eltudom képzelni, ahogy üti a billentyűt, Frick elbánna a gitárral, basszusgitárral. Én nem tudom, hogy mit csinálnék ebben az őrületben, káoszban. Valószínűleg maradnék a mikrofonnál. Nem véletlenül van mindenki a maga posztján, de különös kaland, játék lenne ez.
Aktív időszak van mögöttetek, többek között részt vettetek a Hangfoglaló Programban is. Milyen élmény volt?
Nagyon-nagy élmény volt számunkra ez az időszak, mert részt vettünk a Hangfoglaló program mellett a Fülesbagoly tehetségkutatón, végigjártuk az Öröm a zenét, az NKA támogatottjai lettünk. Ezekkel a lehetőségekkel további esélyekhez juthattunk hozzá. Rengeteg fesztiválon tudtunk fellépni, szakmabeliektől kaptunk tanácsokat, minden perce megérte az egésznek. Minden feltörekvő, kezdő zenekarnak javasolnám ezeket a projekteket. Egyszerűen nincs mit veszíteni. Nagyon pozitív dolog az, hogy vannak ezek a lehetőségek.
Nemrégiben előjöttetek egy érett, tartalmas, fontos témákat, kérdéseket fókuszba állító lemezzel. Mi volt az alapkoncepció az alkotás során?
Eredetileg nem volt alapkoncepciónk. Hacsak nem az, hogy nem szerettünk volna rá közreműködőt, azt szerettük volna, hogy kizárólag csak a miénk legyen ez a korong. Már a baleset előtt elkezdtük írni a lemezt, Badacsonyban vettük fel a dalokat. Kezdettől tudtam, hogy komolyabb hangvételű dolog lesz, ez már az első dalokon érződött. Sokrétű album lett, szól dalunk a barátságokról, a közéletről, a szociális helyzetekről, a fiatalokról, a felnövésről, ezek összefüggéseiről. Szeretem ezeket a témákat, közelebb állnak hozzám, mint a szerelmi tematikájú számok. Ezen a lemezen sincsenek szerelmes dalok, és szerintem nem is hiányoznak róla. Aztán megtörtént a baleset, az azt követő körülbelüli másfél hónapban fejeztük be a lemezt. Ez egy pofátlan, dühös album, ami jól leírja a mai fiatalságot. A helyzetüket, a gondolataikat, az érzéseiket, a lehetőségeiket. Egy generációt reprezentáló anyag. Büszke vagyok arra, hogy nem egyetlen stílusban alkottunk, hanem különböző hangzásokkal építkeztünk. Minden dalunk más. Hozzám közelebb állnak az ilyen albumok, nem igazán kedvelem azokat a korongokat, ahol minden dal hasonlít egymásra, hamar megunom őket. Azt hiszem, ez a lemez az első olyan munkám, amire őszintén büszke vagyok. Hosszú út áll előttünk, de úgy érzem, hogy erre később is örömmel tekintek majd vissza.
Minden okod megvan rá. Ki támogatta, segítette a lemez munkálatait?
Demko Matyi barátom csinálta a hangszerelést, a mix–master teendőket, ő felelt az egész lemezért. Matyival mára nagyon jó a kapcsolatunk, igaz barátom, hatalmas segítségünk, a zenei apukánk, nagy hálával tartozunk neki. Mindannyian boldogok vagyunk, hogy ő készítette el a lemezünket.
Itt az idő, térjünk ki a „111” korong minden dalára!
ISTEN: Tulajdonképpen egyfajta összegzése az egész lemeznek, amelyben mindenki megtudja mutatni a tehetéségét. Mindannyiunk gondolatai érvényesültek benne. Egy dal, amivel nem akartunk alkalmazkodni semmihez, senkihez, nem a rádióknak, nem a tévéknek készült. Egy bohém rapszódia a mi tálalásunkban. Bőven van benne rock and roll, két hónappal a baleset előtt írtuk. A középpontban az a kérdés áll, hogy létezik-e Isten, vagy sem. Ha igen, milyen formában? Az utolsó mondata a dobosunktól származik, ő szenvedte meg legjobban a balesetünket. Tőle érkezik válasz erre a kérdésre.
HOVÁ FUTHATNÉK: Jelenleg ez a kedvenc dalom, a lemez kiemelt száma. Arról szól, hogy bárhová is futunk, a problémáink úgyis utolérnek. Közéleti témákkal foglalkozunk benne, reflektálunk a változásokra. Az egyik kedvenc vizuális anyagom is ehhez készült.
EGYSZERŰ NŐK, EGYSZERŰ FÉRFIAK: Ennek a videójában a nagyszüleim szerepelnek, szerintem rettentően vagány lett. Visszaadja azt a kontrasztot, amit szerettem volna vizuálisan megjeleníteni. Azt gondolom, hogy nagyon alulértékelt dalunk, szeretném, ha több emberhez eljutna, ha többen szeretnék. A dal maga közéleti témákkal foglalkozik. Azt is szeretném, ha legalább egyszer elhúzhatnánk a Fishing On Orfű-n, mert erre a dalunkra nagyon jót lehet ám pogózni.
ELADÓ: Ezt a dalt Dani és Lorka írta. Nagyon szép akusztikus szám, amiben Dani nagyon jól meg tud mutatkozni, ezért mindenképpen szerettem volna, hogy rajta legyen az albumon. Számomra a valakivel való elváltozásról szól, az elköltözésről, az újrakezdésről, de Dani nem ezekről a témákról írta. Dani azt szeretné, ha mindenki úgy értelmezné a számokat, ahogy tudja, szeretné, ezért nem is mondja el, hogy mi volt a konkrét ihlete.
¾: Azt hiszem a legmocskosabb dal, amit valaha írtam. Szövegileg legalábbis mindenképpen. Szeretném a szövegírás során minél jobban elengedni magam. Ez a dal beszólós, hangos, felemelem benne a szavamat, kissé vulgáris. Olyan szempontból is ez a legerősebb számunk, hogy ezt hallgatják az egyik legtöbben tőlünk.
PIROS MARLBORO: Sokan arcoskodnak a zeneiparban, erre a jelenségre egyfajta ironikus rock and roll válasz ez a dal. Arról szól, hogy „hú, mekkora királyok vagyunk”, hogy lemegyünk az éjszakába, jól érezzük magunkat, azok a hülye gyerekek vagyunk, akik pár éve voltunk. Egy bulis anyag, nagyon szeretem.
OTTHONOM: Azt hiszem a legszomorúbb, legmegbotránkoztatóbb dala az albumunknak. Olyan szövegrészek vannak benne, amelyekkel rettentően sokan tudnak azonosulni országszerte, egy politikát kritizáló szám. Az elvágyódás, az itthon maradás jön fel benne, a kettő közötti különbség, fájdalom. Nekem több családtagom is külföldön dolgozik ilyen-olyan okokból. Ez az egyik olyan szövegem, amire a legeslegbüszkébb vagyok.
BYE-BYEALEX: Arról az időszakról szól, amit én az X-Faktor után éltem meg, nagyon negatívan. Fél évet pszichológushoz is jártam. Nem voltam felkészülve az egészre, ami érkezett. Igazából egy metafora ez a dal, amivel búcsút intek ennek a nehéz szakasznak. ByeAlexszel egyébként jóban vagyok, nem róla szól a szám, de az ő nevével jól vissza tudok utalni erre a korszakra. Ez a szöveg eredetileg egy vers volt, nem akartam dalt csinálni belőle, de összeségében kedvelem, örülök, hogy végül bevállaltam.
KURVANAGYFALU: A barátságokról, a testvériségről szól, arról, hogy mind egy család vagyunk, az egyetemi gondolataimat tartalmazza. Igazi stíluskavalkád a punk, valamint a hiphop témával.
NEM HALOK MEG SENKIÉRT: Herold Peti szaxi szólója szerintem hatalmas benne, az egyetlen dal, ami nagyon kilóg a lemezen. Egy vidám dallamvezetésű nóta, ami a budapesti éjszakát írja le, vagy a mi kis éjszakai életünket. Egy picit szerelmes, picit limonádé, ami arról szól, hogy senkiért sem szabad belehalni az érzelmeinkbe. A tisztaságot, az újulást, az elengedést ábrázolja.
ROSSZ TÁRSASÁG: Amikor ezt írtam, egy olyan barátnőmmel voltam együtt, aki nem szerette, hogy ennyit koncertezünk. Aki már az elején nem bírja ezt az életmódot, az később sem fogja, így mára már nem vagyunk együtt. Ha az ember egy olyan szakmát, hivatást választ, ami azzal jár, hogy sokat van úton, azt csak olyan társ viseli el, aki nagyon-nagyon sok kompromisszumra képes. Nagyon nehéz ez. A szakítás óta csak több koncertünk lett, és Isten adja, hogy a jövőben még több legyen. A rossz társaság tulajdonképpen mi magunk vagyunk a bandával.
HAMU TÉR - LEHET MÁST: A lemez záródala, egy búcsúdal, ami arról szól, hogy ennyi volt, vége van. Az elvágyódást járja körbe. Danival vagy ezerszer írtuk át, kezdtük újra, hagytuk abba. Élőben nem játsszuk, és nem is valószínű, hogy valaha fogjuk. Egy összegzése egy időszakunknak, a lezárása, a befejezése.
Milyen visszajelzéseket kaptatok eddig az albumról?
Tudom, hogy ez egy általános válasz, de nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk eddig. Az első hat nap során például több mint százezren hallgatták meg Spotify-on, ami számunkra hatalmas lépés volt. Nem a konkrét szám, hanem az, hogy megcsináltuk, hogy kiadtuk, és hogy hallgatják. Sok szakmabéli gratulált nekünk. Olyanok dicsértek meg minket, akiknek nagyon adok a véleményére, és nem gondoltam volna, hogy meghallgatnak, vagy hogy egyáltalán tudnak a létezésemről. Ez számomra felemelő érzés. Megerősít abban, hogy baleset ide-oda, kaotikus év ide-oda, a legjobb döntésünk volt, hogy elkészítettük ezt a lemezt. Az eltelt egy évben felnőtt a zenekar. Ez már nem csak hobbi, nem csak poénkodás, viccelődés közöttünk, letettünk valamit a saját asztalunkra.
Ha valaki nem ismeri a zenekar munkásságát, mit szeretnél, melyik dalotokkal kezdje az ismerkedést?
Talán azokkal a dalokkal kezdje, amelyek kiemelkedően szerepelnek. Ilyen például a mainstream Hóvirág számunk. Ha mélyebbre szeretnének menni a mi világunkba, akkor hallgassák meg az Otthonom-at, vagy a Máshol mi vár?-t. Azt hiszem az a jó bennünk, hogy mi nem kamuzunk, úgy írunk a világról, ahogy valóban látjuk azt. Minden dalunk őszinte, nem találunk ki hazugságokat, valós történésekről, valódi érzésekről írunk.
Egy ilyen korrekt lemez után félve teszem fel az utolsó kérdésem. Mire számíthatunk tőletek a közeljövőben?
Ami az egyik legfontosabb, hogy december harmincadikán megtartjuk életünk első saját Akváriumos koncertjét. Egy teljesen új hangszerparkkal, új stábbal, új dallistával. Egy teljesen új show-t hoztunk össze, olyan fejlesztésekkel, ami gyökeresen alakítja át a projektünket. Nagyszínpados produkciót viszünk színpadra, amilyet korábban még nem csináltunk. Sok-sok ügyes szakember dolgozik velünk. Tavasszal új anyagokat hozunk, készülünk közreműködésekkel, egy kislemezzel még a koncertszezon előtt. Áprilistól pedig gőzerővel koncertezni fogunk, többek között az elmaradt bulikat is pótolni fogjuk.
Kíváncsian várom az újdonságokat, mert szerintem hatalmas reménység, különlegesség vagytok a hazai fiatal zenész palettán. Hamarosan biztosan találkozunk a turnétok valamelyik állomásán. Köszönöm az interjút!
Hatos Niki
2024. február 15. 07:55