Kiss Kamilka: „Ha sokan haladunk egy felé, akkor nagyon messzire el tudunk jutni.”
Idén 10 éve, hogy Hollywood tündöklő zenés-filmes világa, a hazai sikkes, csillogó swing korszak elevenedik meg a Kamilka & Pesti Sikk munkásságában. Az NKA által többszörösen támogatott dalszövegíró, Kiss Kamilka énekesnő és a kétszeres Fonogram-díjas zeneszerző, zongorista Lőrincz Ádám az aranykor fényűző stílusát a mai modern igényekhez igazítva hozza közel a közönséghez, mindezt 100%-ban magyar nyelven. A csapat május végén a Stefánia Palota - Honvéd Kulturális Központ színháztermében ünnepelte jubileumát, ahol saját zenekaruk mellett az 1998-ban alakult tatabányai Black Diamond Big Band, a három csodás hölgyből álló vokalista kar, a több ritka ütős hangszert is felvonultató Kebuszek Zsolti, továbbá a Kővirágok Show kórus emelte a zenei élményt. A repertoárt illetően nem lehetett okunk panaszra, a formáció két nagylemeze („Pesti Sikk”, „Szupernő”) anyagain túl az 1930-as évek nagysikerű swing, latin feldolgozásai is helyet kaptak, de friss-ropogós Kamilka & Pesti Sikk szerzeményt is hallhattunk. Személyes kedvencet azért nehéz kiemelnem, mert az egész műsor magával ragadóan érzelmes, értelmes, természetes, felemelő volt. Egy este erejéig belecsöppentem egy olyan csodavilágba, ahol semmi sem volt felesleges, ahol nem volt egyetlen másodpercig sem ok az unalomra. Ahol Kamilka pont olyan csodálatos hősnőként ragyoghatott, amit manapság csak a mesékben láthatunk. A legjobb az egészben, hogy ez valóság volt, tényleg megtörtént. A maradandó élményt jelentő műsor több ingert is kiszolgált, ugyanis nem csak a hangzás volt lélekmelengető, de az összművészeti kavalkádhoz hozzátett Ágoston Stefánia jövőre 20 éves divatmárkája, a külföldön is nagy népszerűségnek örvendő TiCCi Rockabilly Clothing lenyűgöző, 20 perces bemutatója, valamint a tokaji Benkő Borház inspiráló borai is. A koncertet követően Kamilkával beszélgettünk.
Emlékszel arra a pillanatra, amikor először jöttél rá, hogy mennyire fontos számodra a zene?
Művész családba születtem, így a kezdetektől az életem része volt a zene, a különböző társművészetek, a kreatív életszemlélet. Nagyon sok meghatározó, alkotó szellemű emberrel találkoztam már gyerekként is. Édesanyám a Kodály kórus tagja volt, zenepedagógus, maga is vezet, vezetett több kórust, édesapám pedig rézfúvós hangszereken tanít, fúvós zenekart vezet, megszámlálhatatlan éve zeneiskolai igazgató, zenekari művész. Kvázi az anyatejjel együtt szívtam magamba a zenekultúrát. Amikor még olyan kicsi voltam, hogy nem tudtam önállóan fellépni, érdemben a színpadon lenni, akkor is felöltöztem egy-egy ilyen esemény előtt, hogy majd én a háttérben valahogyan részt vehessek az egészben. Éreztem, hogy ott kell lennem, hogy alkotnom kell.
Kicsiként is mindig kitaláltam furcsa kis performanszokat, főleg onnantól, hogy megszülettek a húgaim. Mégiscsak szórakoztatni kellett a családot a születésnapokon, Karácsonykor, egyéb ünnepeken. Akár akarták, akár nem… Amíg a húgaim még picik voltak, addig a plüsseimmel, a játékaimmal, a babáimmal tartottam előadásokat, miniverseket, mondókákat mondtam, énekeltem. Nagyon élesen emlékszem arra is, hogy már általános iskola alsó tagozatában írtam dalokat szövegekkel, és sokan nem hitték el, hogy ezeket én találtam ki, megjegyzem teljesen jogosan. Nem egy általános elfoglaltság... Amikor a nagymamámnál voltunk nyaranta, az unokatestvéreim is próbára tettek többször, hogy random dolgokról írjak szöveget. Szóval nagyon korán tudtam, hogy kreatív az elmém, hogy új dalokat tudok alkotni, és nem csak mások munkáit tudom előadni.
Sőt, azt is tudtam, hogy a régi amerikai filmzenék, maguk a harmincas évek nagy hatással vannak rám. Bár akkor még fogalmam sem volt, mi az a harmincas évek. Például ott volt Jessica Rabbit a „Roger nyúl a pácban” című meséből. Ez a gyönyörű, topmodell karakterű mesefigura, aki egy füstös jazz klubban énekelt egy bámulatos vörös ruhában, teljesen lenyűgözött. Amikor gyerekként megláttam őt a mesében, azt éreztem, hogy „ó, te jó ég, ez én vagyok!”. Azt is láttam a zenés filmekben, hogy a nők nem csak énekelnek, hangszereken is játszanak, színpadot, filmvásznat töltenek be a tudásukkal, a tehetségükkel. Ezek a három-öt éves koromban látott alkotások, művészek hihetetlen hatással vannak rám, a színpadi létezésemre, a zenekari arculatunkra napjainkban is. Már csak a névválasztásunkra is érthetjük ezt, azzal, hogy Pesti Sikk lettünk! Az, hogy anyukámat sokszor láttam gyönyörű ruhákban, apukámat pedig öltönyben, szmokingban, a koncertek előtti megfoghatatlan izgalom, a mindig érezhető finom parfüm illat, a szinte tapintható különlegesség ezeken az estéken mind-mind olyan impulzus volt, ami a mi stílusunkon, romantikus esztétikamániánkon is ott hagyta a nyomát.
Tudom, hogy több helyen elmondtad már, de hogyan indultál el a zenei utadon?
Három éves korom óta tanulom, gyakorlom a zenét! Hallgatom, előadásokra, koncertekre, színházba járok. Számomra nem volt más alternatíva, olyan egyéb pálya, ami mellé szívesen letettem volna a voksom, mint a zene. Úgy gondolom, nem is én választottam ezt a hivatást, hanem valahogy beleszülettem a zenébe. Mindig éreztem, hogy nekem ezzel dolgom van. Tulajdonképpen végigjártam a Magyarországon működő standard lépcsőfokokat. Jártam zeneóvodától kezdve az általános zeneiskola osztályain át a Bartók Béla Konzervatóriumba, majd a Pécsi Tudományegyetem Művészeti karán voltam hallgató Gyöngyössy Zoltán professzor úr osztályában. Aztán jött a Zeneakadémia is. Mindezeket hangszeres zenészként, majd énekesként végeztem el. Tanultam, figyeltem, fejlődtem, néha a hátsó lépcsőn picit feladtam, de úgy igazából soha! Mindig újraterveztem. Az énekmesterem Kővári Judit tanárnő volt, az ő támogatásával a Kővirágok Énekiskola musical-énekes, -színész szakát is elvégeztem. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a kezdetekben játszottam többek között a belvárosi Kolimusical színházban, Sápszki Attila rendező úr darabjaiban csodálatos művészek oldalán. Ezek a tapasztalások is nagy hatással voltak a mostani pályám és művészi szerepem kialakulásában, arculatában.
És mikor kezdtél el vonzódni a csillogó swing korszakhoz?
A swing már nagyon korán elkezdett vonzani engem, körülbelül hat-hét éves koromtól. Szerettem Hollywood aranyporos romantikáját, az elegáns férfiakkal, a csinos, nőies nőkkel, akik egyszerre erősek, mégis szelídek, titokzatosak. A zenéket tekintve pedig a jó lüktetésű, jól táncolható, életigenlő dalokat kerestem, amelyek megszólaltatására, megírására mi is törekszünk. Emellett imádjuk a performansz jellegű show koncerteket, ami a színházi világra is jellemző, ahol nem csak a fül által hallható zenére összpontosíthatunk, hanem egy varázsvilágot építünk fel a díszletekkel, kosztümökkel, fényekkel, táncosokkal. A Pesti Sikk műsoraiban több érzékszervre is szeretnénk hatni. Úgy igyekszünk átformálni a swing stílust, hogy az a mai hallgatóság igényeinek maximálisan megfeleljen.
Vannak előadók, akiket kiemelten kedveltél, kedvelsz?
Nagy hatással van rám, ránk Jamie Cullum, Hamel, Michael Bublé vagy éppen Diana Krall munkássága és modern zenei arculata is.
A Kamilka & Pesti Sikk nem egy mainstream produkció. Nem féltél belevágni?
Nem volt választás kérdése, hogy szeretnénk-e mainstream vonalat képviselni, vagy sem, mert egyszerűen ilyen bohém és romantikus karakterek vagyunk. Civilben is ilyen kissé autentizáló zenéket hallgatunk, abszolút olyan dalokat játszunk, ami a mi sikkes életfelfogásunkra van szabva. Így akadnak funky lüktetésű vagy latin tánczenei elemekkel gazdagított munkák, de vagányabb, kissé poposabb hangszerelésű számaink is. Ösztönösen keverjük a harmincas éveket a mai világunkkal, valahogy ez fakad belőlünk!
Többször találkoztunk a közelmúltban, így én már tudom a választ, de az olvasót is biztosan érdekli, hogy hogyan kell elképzelni mindennapi szettjeidet… A hétköznapi öltözéketek is ennyire sikkes?
Igen, szeretünk elegánsan öltözni. Ádám amellett, hogy kétszeres Fonogram-díjas zeneszerző, zongorista, az üzleti szférában is tevékenykedik, ahol elvárt a biznisz öltözködés. Ha jobban belegondolok, tulajdonképpen szerintem a Zara belőlünk él! Amióta van egy gyermekünk, többször húzok valami trendi, menő sportcipőt a különböző ruhákhoz, vagy tüllszoknyákhoz, amit korábban elképzelhetetlennek tartottam. Ha interjúra, TV megjelenésre készülünk, akkor tudatosan sikkesek, elegánsak vagyunk és hallgatunk azokra a divattervező, arculatunkban szakmailag segítő csodálatos művészekre, akik a stylingban segítik a munkánkat. Ilyen Kiss Márk, valamint Ágoston Stefánia! Fontos, hogy ezek az öltözetek abszolút minket mutatnak, nem jelmezek számunkra, maximálisan önazonosak velünk.
Immáron tíz éves a Pesti Sikk produkció. Hogyan foglalnád össze ezt az évtizedet? Miben fejlődtél?
Lételemem a fejlődés, mindig törekszem arra, hogy jobb legyek. Napról-napra, emberileg és szakmailag is. Erre olyan emberek is sarkallnak, akik számomra kifogásolhatatlan művészek, alkotók. Nagy ikonjaim a magyar palettáról például, akiket maximálisan tisztelek szakmai érdemeikért a kortárs alkotók közül, Kiss Judit Ágnes költőnő, Szabó Ágnes dalszövegíró, Pély Barnabás vagy éppen Geszti Péter szövegíró, előadóművész. Művészeti szempontból igyekszünk olyan emberekkel együtt dolgozni, akik nagyon tehetségek a saját szakterületükön. Nagyon tudok lelkesedni a kreatív tehetségekért, nem hiszek abban, hogy el kell nyomnunk egymást. Itt vannak például a hatalmas hangú soul énekeseink, mint mondjuk a csodálatos Veres Mónika Nika. Én teljesen más típusú előadó vagyok, nekem más művészeti világ, kifejezés áll jól. Igazán boldog tudok lenni, amikor olyan művészek, mint mondjuk ő, sikereket érnek el! Csodálatos remény bennem, hogy az a szakmai közösség, amelyben alkotunk, tud majd egyszer lelkesedni a másik alkotásaiért, hogy tudjuk egymást emelni, támogatni, megerősíteni abban, ami a saját önkifejezésünk. Éppen ezért dolgozom együtt társművészekkel, például kiváló divattervezőkkel, színpad- és fénytervezőkkel. Zenei szempontból a kiváló zenésztársaim ötleteire és Ádám véleményére is messzemenőkig adok, ha szerinte, szerintük máshogy kellene felépítenünk egy koncertet, akkor mindenképpen odafigyelek a javaslatukra. Nyitott vagyok a számomra értékes és tehetséges emberekre, az ötleteikre, mert az én gondolataimat, energiáimat és márkámat is gazdagítani tudják. Ha sokan haladunk egyfelé, akkor nagyon messzire tudunk eljutni. Mindig is ezt hittem, és az eltelt tíz év csak megerősített ebben.
Eddig két fizikai nagylemezetek jelent meg, a „Pesti Sikk” és a „Szupernő”. A mai fejeddel, tudásoddal hogyan tekintesz ezekre a korongokra?
Mind a két nagylemezünkre nagyon büszke vagyok. Manapság már tendencia a művész világban, hogy felülbírálunk egykori alkotásokat, például filmeket, könyveket és a mai látásmódok szerint újraírjuk, újravágjuk őket. Nem feltétlenül tartom ezt jó dolognak. Az, hogy én 10 évvel ezelőtt így, vagy úgy írtam meg egy dalt, az annak a lenyomata, aki akkoriban voltam. Nyilván sokat formálódott ennyi év alatt a zenekarunk is, másként szólunk, mást tartunk prioritásban, de minden dal egy korszak lenyomata. Szoktam mondani, hogy minden számunk olyan, mint egy selfie, ami által megörökítünk karaktereket, pillanatokat, dolgokat, amelyek megtörténtek velünk, eseményeket a környezetünkből, amelyek hatással vannak, voltak ránk. Tíz éve még nagyon más témáink voltak. Azóta lezajlott egy világjárvány, lett egy csodálatos családunk, gyermekünk született, hatalmas karakterfejlődésen ment keresztül mindenki, aki nyitott volt rá. A mai elmémmel, a mai gondolataimmal hitelesen tudok írni a mindennapjainkról, de ez most, a jelenben lehetséges. Én most is nagyon szeretem a korábbi lemezeinket, és azokat, akik akkor voltunk. Alig várom már a következő albumainkat!
Mára szülők is vagytok Ádámmal. Mi az, amit ebben a szerepben megtanultál?
A családi egységünk nagyon fontos eleme a brandünknek. Ádámmal alkotótársakként, barátokként indult a kapcsolatunk, megalakult a Pesti Sikk, aztán olyan elementálisnak, előre elrendeltnek tűnt minden, olyan érzelmi törvényszerűség lett számunkra a közös élet, hogy a szeretetből szerelem, házasság lett, és azóta született egy gyönyörű gyermekünk is. Amikor egy pár életébe kisbaba érkezik, vele együtt eljönnek a különböző, időnként igen nehéz periódusok, időszakok is. Ilyenkor kiemelten fontos, hogy ott legyen a tolerancia, a figyelem mind a két szülő részéről. Amikor megtudtuk, hogy szülők leszünk, azt hittük, hogy nagyjából tudjuk mi vár ránk. Aztán persze jöttek a meglepetések. Minket erősíteni tudott ez a közös kapocs. Ádámot mindig iszonyatosan tehetséges, elképesztő, fantasztikus művésznek tartottam, már akkor is, amikor életemben először hallottam őt játszani, és úgymond semmi közöm nem volt hozzá. Ahogy érzek felé, ahogy gondolkodom róla, az az idő során csak nemesedett, fejlődött, mélyült. A mindennapok nevelnek és tanítanak minket. Az, hogy immáron szülőkként is helyt kell állnunk, a zenéink értékét is emeli, hitelesebbé teszi, mert magunkról, az érzéseinkről egy teljesen új perspektívával bővülve tudunk szólni.
Van egy téma, ami az elmúlt időszakban egyre nagyobb teret nyer, ez pedig az, hogy milyen nehézségek érik a nőket a zeneiparban. Mi jut eszedbe a téma kapcsán?
Nagyon hiszek abban, hogy egy nőnek nincsen szexibb része az agyánál. Felöltözhetünk nagyon stílusosan, betanulhatunk egy koreográfiát, de ha nincs értékes gondolatunk, az hamar lejön és ez nem túl inspiráló. Nemrégiben olvastam, hogy nagyon sokan szégyellik a fizikai testük milyenségét, ám azt sokkal kevesebben, hogy milyen az agyuk… Ha női zenész vagy, sokszor első szempontok között szerepel, hogy szép legyél, jól tipegj a tűsarkúdban, de hogy saját gondolati-, alkotói munkád legyen, az kevésbé fontos. Szerintem kitűnik a tömegből az az eredeti női előadó, aki önállóan is gondolkodik a zenéiről, aki alkot, szövegeket ír. Szerintem szupererőt ad, ha mi nők merünk ezen téren is önállóak, erősek lenni. Higgyük el, hogy képesek vagyunk bármire, művészként, alkotóként is. Ha mi elhisszük, és így élünk, így cselekszünk, akkor elérkezik majd a hőn áhított kulturális emancipáció. Girl power!
Ne menjünk el amellett sem, hogy gyakorlatilag a zeneakadémia elvégzése óta tanítasz is. Nemes, de nehéz szakma ez.
A kezdetek kezdetén azt gondoltam, hogy művész vagyok, és nekem nem dolgom a tanítás. Aztán azt mondta nekem a fantasztikus, általam nagyon nagyra tartott mesterem a Zeneakadémián, Gyöngyössy Zoltán tanár úr, hogy a tanítás az igazi művészet. Aki ezt megérzi, az tényleg tud adni és nem csak tetszeleg a művészeti nevelés oltára előtt. Menő szöveg, isteni forma volt Gyöngy!
A Zeneakadémia elvégzése után nyílt meg az elmém ezen a téren, bevallom addig nem éreztem hívást erre. Aztán jött a szerelem, ami a kicsikkel érkezett meg, ahogyan sorba álltak a Zeneakadémia gyakorló iskolájában a felvételin. Tíz kisangyal kezükben a kottáikkal. Akkor, ott valami égi sugallat kinyitotta a szívemet, hogy adjak, segítsek nekik. Hálás vagyok, mert több korosztállyal is dolgozhattam az elmúlt 13-14 évben. A kezdetekben piciket tanítottam, később aztán egy csodálatos gyerekeket felvonultató televíziós tehetségkutatóba, a „Kicsi Óriások” RTL-es műsorra készítettem fel az énekes főszereplőket, ami szintén egy elképesztően izgalmas időszak volt. Aztán jött a világ legszuperebb éneksulija, a Kővirágok Énekiskola, Victor Tamás és Kővári Judit vezetésével. Egy igazi oázis a magyar zeneoktatás terén. Egy óriási korosztályt magában foglaló, szeretet és elfogadás alapú intézmény, csodálatos tanárokkal és nyíltszívű, tehetséges énekesekkel. Egyedi és fantasztikus hely. Itt lehettem, lehetek a Showkórus project vezetője, valamint olyan művésztanárok mellett énekmester, mint Sütő Mária vagy Kővári Judit.
Később, mindezekkel együtt a Madách Színházban lettem énektanár, a RockSuli musical főszereplőivel dolgozhattam, sok elképesztően tehetséges művészpedagógus mellett. Egy ajándék volt ez a project is.
Mára van egy csodálatos osztályom, amely kiváló énekesekből áll, akik közül sokan zenekarban játszanak, akadnak, akik színházi művészek, de vannak Színművészeti-, vagy más művészeti iskolákba járó hallgatóim is. Ők mind-mind varázslatos emberek, akik mind a maguk karakterében egyediek, mégis megvan az a fajta belső elfogadás és egység, ami egymáshoz fűz bennünket. Ez mindenképpen nagyon fontos, mert érzésekről, érzelmekről van szó, ezeket igyekszünk átadni az éneklés, a zenélés során. Oda-vissza áramlik a szeretet, az energia. Versenyre készítem fel, menedzselem, castingokra küldöm őket, igyekszem a kapcsolati tőkémből is adni nekik. A saját sikereimet beleforgatom az ő eredményeik elérésébe is, mert ez itt kérem szépen a Kamilka nyulai tanszak! Szerintem mindezek mellett azért tudunk ilyen eredményesen együtt dolgozni, mert megvan a feltétel nélküli, szakmai bizalom, látnak, hallanak koncertezni is. Meg tudják tapasztani, hogy ténylegesen hogyan működnek azok a feladatok, érzetek és élmények, amelyekről a hétköznapokban közösen tanulunk. Nagyon jó, ha valaki gyakorlati módon is meg tudja tapasztalni a mestere jelenlétét a színpadon. Én sem felejtem el, bármikor is láthattam a saját mesteremet játszani. Ő egy igazi csoda volt.
Nemrégiben a Stefánia Palota adott otthont a jubileumi, összművészeti esteteknek.
A világ legcsodálatosabb koncertje volt számunkra. Magában foglalta az elmúlt tíz év minden örömét. A fantasztikus zenész barátaink kreativitását, a Black Diamond Big Band zsenialitását, Ádám inspiráló dalait, hangszereléseit. A sokszor huncut, de mindig kedvesen viháncoló Kamilka-szövegeket. A táncos-vokalista lányok izgalmas jelenlétét, bájos szólamaikat. Az 1930-as évek fényűző hangulatát, a közönségünk végtelen szeretetét, a csodálatos TiCCi ruhákat, a csoda kiadónk, a Music Fashion szeretetét. Az arany konfettit, a Benkő Borház Pesti Sikk borát, amelyet nekünk ajánlottak. Azt a kulturális ízt, azt a világot, a mindennapjaink és földi életünk kvintesszenciáját, amit mi csak Pesti Sikknek hívunk.
Hogy sikerült az este? Milyen visszajelzéseket kaptatok róla?
Lélekben még mindig ott vagyunk. De tényleg, mert kizárólag szeretetet és lelkes gratulációkat kaptunk a koncert óta, elmondhatatlanul boldogok vagyunk. A csillagok együtt állása, a sok kreatív befektetett munka meghozta a várva-várt lelkes elégedettséget. Nem lehetnénk boldogabbak.
A Kamilka & Pesti Sikk dalok színesek, életigenlőek. Melyik az az 5 szám, amit szeretnétek, ha többen kedvelnének, szeretnének? Ha valaki eddig nem követte a pályátokat, mely szerzeményekkel kezdjen neki az ismerkedésnek?
Akinek most kellene a névjegyünket adnunk, annak biztosan a legeslegelső dalunkat mutatnám be először, ami a „Hívj fel Drágám!”. Majd a legszappanoperásabbat, a „Bőrlenyomat” címmel, ezt követően az „Élménymilliomos”-t, mert a világ legvidámabb dala! Ha ez nem győzi meg a hallgatót, akkor azt mondom, hogy itt már csak a „Szupernő” vagy a „D-dúr búza” segíthet a kis funky betétekkel és a groove zongora szólóval, valamint a rap betéttel. De maradjunk annyiban, hogy amit erőltetni kell, azt nem kell erőltetni!
Mire számíthatunk tőletek a közeljövőben?
Hamarosan megjelenik az A38 hajón rögzített Akusztik koncertünk, lesznek menő fesztivál fellépéseink a nyáron. Szeptember elején újra eljátsszuk a szülinapi koncertünk anyagát a csodálatos Black Diamond Big Banddel, a fenomenális Elek István és Ludányi Tamás vezetésével. A következő évadban egy big-band-es lemezt készülünk kihozni, amelyet akár igazi sikkes bakeliten is be lehet majd szerezni. Jön egy új, csak a latin dalainkat magában hordozó korong. A Benkő Borházzal közösen a polcokra kerül a hivatalos Pesti Sikk - Gyöngyöző borunk. Minden tervünket, lépésünket rajongva várjuk.
Bízom benne, hogy utatok sok-sok állomásán jómagam is veletek tarthatok, és sokan csatlakoznak még hozzánk! Köszönöm az újabb inspiráló beszélgetést!
Hatos Niki
2023. október 23. 08:44