„Kellemes drukk van bennünk.” Bemutatkozik a Tornóczky All Access.
Az elmúlt nyáron négy dallal robbant be a hazai zenei köztudatba a Tornóczky All Access. A dinamikus, autentikus zenekarban olyanok bizonyítanak, mint Nagy Ricsi (ének), Temesi Berci (basszusgitár), Zombori Atus (dob), valamint a névadó gitáros, a Kőbányai Zenei Stúdió igazgatóhelyettese, Tornóczky Ferenc. A formáció fontosnak tartja a gyökereket, számukra minőséginek, előremutatónak tartott előadók, zenészek lábnyomaival haladnak saját útjukon. A tagok szeretnének fontos üzeneteket, értékeket átadni a fiatal nemzedék számára, illetve erőt adni annak a generációnak, akik ezeken a csodás zenéken nőttek fel. Ősszel készül az első Tornóczky All Access lemez.
Feri, a te fejedből pattant ki ez a rock-blues zenekar. Mikor született meg ennek a bandának az igénye, ötlete benned? Mi az alapkoncepciótok?
Feri: Világéletemben olyan zenekarokban játszhattam, amiket a magaménak érezhettem. Ilyen volt a Póka Egon Experience is, amitől Egon sajnálatos halálával el kellett búcsúznunk. Ez a tragédia nyomott hagyott a szakmai életemben, valamint a magánéletemben is, nehéz feldolgozni. Nem volt más választásom, tovább kellett lépnem. Így álltam neki a saját zenekarom létrehozásának, amit gyakorlatilag már régen meg kellett volna tennem. 25-26 évnyi szakmai siker után azt hiszem, most már tényleg indokolt a saját formációm.
Hogy érkeztek meg a társak?
Feri: Bercit kézen fekvő volt, hogy meghívom a zenekarba. Jó barátok vagyunk hosszú évek óta, hihetetlenül szeretjük, tiszteljük egymást. Vele beszéltem először a terveimről. Ezután Atus személye merült fel bennem, mert tudtam, hogy Berci szeret vele játszani, a szakmai kvalitásai zseniálisak, magától értetődőek. Éreztem, hogy jó választás lesz. Ricsit pedig a Kőbányai Zenei Stúdióból ismerem, ahol én voltam a zenekari tanára, osztályfőnöke. Tudtam, hogy arra a zenére, amit csinálni szeretnék, ő a legalkalmasabb énekes. Hallottam tőle azokat a dalokat, amiket szerettem volna játszani. Szerintem ennyi év után jó érzékem van rá, hogy kiválasszam a megfelelő embereket, hiszen a Kőbányain is ezt csináljuk. Ricsi igazi jelenség, megfogja az emberek figyelmét. A legmagasabb színvonalon űzi, remekel a magyar dalokkal. Ricsi és Berci korábban nem zenéltek együtt, de az első, második próbán már azt láttam, hogy mindannyian mosolygunk. Éreztem, hogy jó döntéseket hoztunk.
Berci: Így van. Atussal több mint hét éve dolgozom, 18 éves kora óta együtt tevékenykedünk különböző formációkban, a saját zenekaromban is. Rengetegszer álltunk együtt színpadon, ezért gondoltam rá. Ricsi pedig már az első próbán megvett magának.
Amikor megkaptad a meghívást a TAA-ba, mi járt a fejedben?
Ricsi: Izgatott lettem. Nagyon kíváncsi voltam, hogy Feri mire is gondolt pontosan. Nem tudtam mire számítsak, amiben biztos voltam az az, hogy ha Ferivel dolgozom, biztos jó lesz! A végeredmény ennek ellenére minden várakozásomat felülmúlta.
Atus: Semmi vacillálás nem volt bennem. Tudtam, hogy nagyon jó lesz ez a banda, így azonnal elfogadtam a meghívást.
Ricsi, te nemrégiben azt mondtad, hogy bár megannyi produkcióban bizonyíthattál már, úgy érzed, ebben a zenekarban találtad meg igazán a helyed. Miért?
Ricsi: Amikor felköltöztem Budapestre Nyíregyházáról, akkor egy új zenei közegben, egy új városban kellett megtalálnom saját magamat. Az elmúlt egy évben, amióta a srácokkal dolgozunk, azóta érzem azt, hogy tényleg a helyemen vagyok. Nagyon jó velük muzsikálni és én is jobbnak érzem magam köztük.
Fontosnak tartjátok a gyökereket, számotokra minőséginek, előremutatónak tartott előadók, zenészek lábnyomaival haladtok a saját zenei utatokon. Eláruljátok, hogy kikről van szó pontosan? Miért ők inspirálnak benneteket?
Feri: Póka Egon kapcsán nem tudom szavakba önteni, hogy mi mindent adott nekem. Az, hogy olyan szakmai sikereket értem el, amilyeneket, azt két embernek köszönhetem. Édesapámnak, mert tőle tanultam meg gitározni, valamint Egonnak. Sok színpadon álltunk együtt, nagyon sok mindent tanultam tőle. Babos Gyuszi kollégával nagyon sokat beszélgettünk. Az emberi, zenei hozzáállása igazán példamutató. Hoboék pedig annak idején lefordították magyarra azt az autentikus amerikai zenét, amit mi most játszunk. Nekik köszönhetjük, hogy kineveltek olyan generációkat, akik fogékonyak erre. Az, hogy mi most 2022-ben ilyen zenét játszunk nagy sikerrel, nekik köszönhető.
Berci: Rájuk emlékezünk, kalapot emelünk, tisztelgünk előttük. Méltómódon igyekszünk tovább vinni azt a fáklyát, amit ők gyújtottak. Az ő lábnyomukon haladunk tovább, szeretnénk friss nyomokat hagyni egy olyan generációnak, akik lehetséges, hogy rajtunk keresztül ismerik meg ezt a műfajt.
Ha már gyökerek… Mi jut eszetekbe a szülővárosotokról?
Feri: Budapesten éltem mindig. Zuglóban nőttem fel, ám Kőbánya a meghatározó területem. Rengeteg dolog van itt, a Kőbányai Blues Fesztivál, a Kőbányai Zenei Stúdió, sok a kötődésem. Nagyon szeretem Budapestet, sokat változott, van, ami jó irányba, de persze van olyan is, aminek nem tett jót.
Berci: Herendet tartom a szülővárosomnak, ott nőttem fel, oda jártam bölcsibe, óvodába, iskolába. A szüleim ott élnek a bátyámmal együtt. Büszkék lehetünk többek között a Herendi Porcelánmanufaktúrára. Veszprémbe jártam koncertekre, ott ismertem meg az élőzenét, ott találkoztam olyan muzsikusokkal, akiknek köszönhetően 17 évesen végül hangszert ragadtam.
Ricsi: Nagyon szerettem felnőni Nyíregyházán. A szüleim, a legjobb barátaim ott élnek, nagyon sokat tanultam tőlük.
Atus: A Tisza. A parton volt egy nagy szórakozóhely, ahol 12-13 évesen már mehettem zenélni az éjszakába édesapámmal. Itt nagyon sok dalt, műfajt megismertem. A legjobbaktól a legrosszabbakig.
Atus, a nemrégiben megjelent Középeurópai Hobo Blues III. című dalotokat Deák Bill Gyulával készítettétek el, ami nagy öröm volt számodra. Miért?
Atus: Az első zenekaromban, még Tiszakécskén csomó hazai előadótól játszottunk dalokat. Köztük Deák Bill Gyulától is. 10 éves voltam akkor, imádtam azokat a számokat. Egyszer egy koncerten játszhattunk előtte, találkoztam vele a backstageben, akkor még nem hittem volna, hogy végül egyszer együtt muzsikálhatok vele. Nagyon jó érzés!
A próbafolyamatokon túl rögzítettetek egy stúdió sessiont is, ennek a darabjait kezdtétek el publikálni. Miért ezzel mutatkoztatok be a közönségnek?
Feri: Bercivel elsőként abban egyeztünk meg, hogy szeretnénk játszani. Nagyon sokan egyből saját zenéket kezdenek el szerezni. Én viszont egy olyan zenekart szerettem volna, ahol mindannyian nagyon szeretünk együtt muzsikálni, ez ugyanis mindig átjön a közönség számára is. Azért rögzítettük ezeket a dalokat, hogy tisztán lássák, hallják az emberek, hogy mennyire tudunk zenélni. Pont ezért volt bátorságunk olyan vendégeket is elhívni magunkhoz, mint Deák Bill Gyula, Tátrai Tibor, vagy éppen László Attila. Velük még erősebb lett a produkciónk.
Berci: Az első anyagokkal szerettük volna belőni azt az irányt, amit képviselni szeretnénk a jövőben. A vendégekkel a közönség is megérti, hogy a rock-blues vonul az, amit hitelesen szeretnénk továbbvinni.
És akkor jöjjenek a dalok!
Berci: A dalok között akadnak gitárcentrikusak, mint például a „Flash on the pan”, a „Give me one reason”, a „Hendrix Medley”. A nagy előadók munkássága mellett mai kortárs dalok közül is szemezgettünk. A számokat elsősorban Feri találta ki, az ő kedvenceit játsszuk, de szerencsére ez a halmaz közös. Nem volt olyan dal, amit ne szerettünk volna a fiúkkal.
Ricsi: Alapvetően magyar számokat imádok a legjobban énekelni, de a külföldiek közül szeretem a zúzós, gyors tempójú, jó dalokat. Ilyen a „Flash on the pan”. A nagy kedvencemet a Deák Bill Gyula dal jelenti. Nagyon jó érzés volt, amikor a Csend Stúdióban rögzítettük ezeket a számokat, ráadásul eljött hozzánk Bill, Tátrai Tibusz, László Attila is. Nagyon-nagy energiák szabadulnak fel bennem, amikor énekelem ezeket a szerzeményeket.
Feri: Tisztában vagyunk azzal, hogy a magyar emberhez magyar dallal jutunk el legjobban, így figyelünk arra, hogy sok magyar számunk legyen. Ezért vettük fel Charlie „Zenegép” számát, valamint a „Zöldcsillag”-ot, amit még Hoboval, Billel, Egonnal is eljátszhattam annak idején.
Túl vagytok az első koncerteken. Mik a tapasztalatok?
Feri: Kellemes drukk van bennünk a koncertek kapcsán, ami izgalmassá teszi az egészet számunkra. A tapasztalat az, hogy nagyon-nagy érdeklődéssel, szeretettel fogadnak minket mindenhol, kizárólag pozitív visszajelzéseket kaptunk. Szerettem a Kőbányai Bluest, de a nyíregyházi Vidor fesztiválról is csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Fergeteges a fogadtatás, az utóélet.
Berci: Látjuk, hogy a már említett előadók korosztálya, valamint a mai fiatalok is megérkeznek a koncertjeinkre. Nyitott ránk a közönség. Minden alkalommal, minden fellépéssel fontos dolgokkal gazdagodunk.
Ricsi: Minden koncerttel egyre jobbak vagyunk, bár nem tudom, hogy a legutóbbi koncertünk után mi lehet még durvább. Nagyon jó a srácokkal együtt zenélni, remélem, hogy sokáig csinálhatjuk ezt még.
Atus: Mindegyik koncertünk nagyon energikus, jó hangulatú. Jó érzés, hogy minden generáció megérti, átérzi azt a zenét, amit csinálunk.
Ősszel készül a lemez. Nyilván menetközben forrják ki magukat a dalok, a zenekar, de… Nagyjából mire számíthatunk tőletek?
Feri: Igen, a lemezkészítés a tervünk, de hozzá kell tennem, hogy hihetetlenül elfoglaltak vagyunk mindannyian. Rengeteg dalötletem, sok témajavaslatom van, amikről szólhatnak majd a dalaink. A következő lépésünk az, hogy lemenjünk a próbaterembe, hogy együtt kidolgozzuk őket. Ez a produkció akkor lesz igazán ütős, ha tényleg együtt csinálunk mindent.
Berci: Mindannyian belerakjuk majd a magunk részét, kíváncsian várom, hogy mi sül ki belőle. Magyar, szövegcentrikus blues-rock zenét szeretnénk alkotni. Igazán maradandóval szeretnénk előjönni.
Az utolsó körös kérdéseimet külön-külön teszem fel nektek, hogy meglepetés legyen számotokra a magazinban.
Mit csodálsz a legjobban Feriben?
Berci: Nagyon-nagyon jó barátom, régóta jóban vagyunk. Nem csak gitárosként csodálom őt, pedagógiai mivoltáért is dicséretet érdemel. Sok fiatal gitáros köszönheti neki, hogy színpadon áll, sok zenész inspirálásáért felel ő. Az egész ország büszke lehet rá. Mindig csillogó szemekkel muzsikálunk, az energiáink összeadódnak minden alkalommal. Kiváló pedagógus, nagyon jó ember.
Ricsi: Amellett, hogy Feri nagyon durván gitározik, nagyon jó tanár is. Mint embert nagyon megkedveltem az elmúlt években, sokat köszönhetek neki. Az a profizmus és az az alázat, ami benne van, nagyon tanulságos az élet minden területén.
Atus: Bármilyen körülmények is vannak, ő ugyanolyan kegyetlenül gitározik. Mindig megmarad a humorérzéke.
És Berciben?
Feri: Ha a szakmát nézem, akkor nagyon régóta muzsikálunk együtt. Már az elején hihetetlenül meggyőzött, minden hangszer elképesztően szól a kezében. Úgy basszusgitározik, ahogy az adott zene megkívánja. Hasonlóan gondolkodunk a zenéről, minden műfajban kiváló. Emberileg is közel állunk egymáshoz, mindent megbeszélünk, együtt panaszkodunk, segítjük a másikat, az egyik legjobb barátom. Mintha a testvérem lenne.
Ricsi: Berci egy csupaszív ember, elképesztő számomra az a profizmus, amivel ő dolgozik.
Atus: Nem láttam még ilyen kitartást, törekvést, mint ami benne van. Tiszteletre méltó.
… Ricsiben?
Feri: Jóval fiatalabb, mint mi Bercivel. Elképesztő lazasággal, elképesztő hangon képes énekelni. Erős, férfias, kerek a hangja. Nem akar rekeszteni, semmi felesleges dolgot nem pakol bele a dalokba. Kiáll előre, nem finomkodik. Tudtam, hogy ő lesz a tökéletes választás, nagyon boldog vagyok, hogy velünk van.
Berci: Azon kívül, hogy kiváló énekes, egy olyan előadóművész, akire szüksége van a mai generációnak, a mai világnak. Nem kell se hang, se videó, elég egy kép, hogy az ember lássa, milyen energiák szabadulnak fel benne. Képes felrobbantani a színpadot! Zsigerből jön neki minden, átjön a színpadon, amit csinál. Büszke vagyok rá, hogy a csapatunkban van.
Atus: Ricsi az egyik legnagyobb forma, akivel találkoztam. Csomót szívatjuk egymást a próbán, útközben, a koncerteken. Nagyon megszerettem.
És végül Atusban?
Feri: Hihetetlenül nyitott mindenre. Szuperlatívuszokban tudok csak beszélni róla. Alapvetően dobos, de elképesztően muzikális, úgy gitározik, hogy sírva fakadok. A dobja úgy szól, hogy hetekig tudom hívogatni egy-egy szólója után.
Berci: Nagyon régóta dolgozom vele, minden stílusban hozzá tud szólni az adott dalhoz, nem csak dobon, hanem billentyűn, gitáron is. Kiemelkedően alkot. Jó látni, hogy velünk nő fel. Bár megy a szekere, velünk maradt, hűséges, talán pont annyira büszke arra, hogy velünk dolgozik, mint mi rá. Kiváló zeneszerző, producertárs.
Ricsi: Atus a polihisztor a zenekarban, aki mindenen úgy játszik, mintha gyerekkora óta csak azt csinálná. Olyan humora van, hogy miatta röhög állandóan az egész csapat.
Hatos Niki
2023. január 23. 05:34