Jurisits Tamás - Készül az Új Gitáros 2022 tehetségkutató győztesének bemutatkozó lemeze
Az Új gitáros 2022 tehetségkutatón tavaly első helyezést elért Jurisits Tamás egyike hazánk ifjú hangszeres tehetségeinek: a Kőbányai Zenei Stúdió négyéves képzését végezte és fiatal kora ellenére már számos stúdiós session van a háta mögött. Több nívós szakmai elismerés birtokosaként Tamás nemrég állt neki első szólóalbuma megírásának, a tervek szerint még idén kiadásra kerülő anyag munkálatai jelenleg is zajlanak a Supersize stúdióban. A készülő albumról és az őt ért zenei hatásokról az alábbi bemutatkozó interjúban mesél a gitáros.
Gyerekként mikor és hogyan kerültél először kapcsolatba a zenével és a hangszerekkel?
“Életem első emléke, ahogy otthon a Van Halen Jump című videóklipjét nézzük apukámmal. Szerintem körülbelül 3 éves lehettem. Amíg a szüleimmel laktam, szinte mindig szólt otthon valamilyen zene apukám jóvoltából. Ezek általában vagy nagy rock-klasszikusok voltak a már említett Van Halen, a Whitesnake és a AC/DC repertoárjából, vagy finomabb zenék: például sok Sting, Richard Bona, Mike Stern, Weather Report is szólt otthon és a kocsiban. Az elektromos gitár hangja már gyerekkoromban nagyon le tudott kötni, de nem foglalkoztam vele komolyabban. Nagybátyám gitározott, így amikor meglátogatott, gyakran elkértem tőle a hangszerét és élveztem, hogy össze-vissza csapkodhatom, az erősítő meg torz hangot ad ki. Először 7 évesen kezdtem komolyabban hangszeren játszani. Az iskolában vagy zene- vagy rajz-tagozatosak lehettünk, én az előbbiek közé kerültem. Egy év szolfézs-felkészítéssel kezdtünk, aztán másodikban választanunk kellett egy hangszert, ami az én esetemben a trombita lett. A kezdeti lelkesedés megvolt, ami persze hamar alábbhagyott és attól kezdve csak nyűgnek számított a gyakorlás, bár ehhez képest azt hiszem 7 évig nyomtam.”
A családodban volt korábban hagyománya a zenélésnek?
“Főként apai ágon elég sokan foglalkoztak és foglalkoznak a zenével, de megélhetésszerűen én vagyok az első “zenész” a családban. A nagymamám énektanárnak készült, aztán végül mégis más irányba kanyarodott az élete, de az éneklés mindig a szíve csücske maradt. Nagypapám gyerekkorában rengeteg bált kísért le tangóharmonikán: egyszer megmutatta a kottáit és a repertoárját, volt benne vagy több száz dal, főként régi nóták és sváb dalok. Az ő gyerekeik, azaz a nagybátyám és édesapám így szintén a zene közelében töltötték gyerekkorukat. A nagybátyám nagy elektronikai szaki volt, alapítottak is saját zenekart, aminek a teljes hangcuccát ő készítette el, beleértve a saját elektromos gitárját is.”
A gitározást mikor és milyen indíttatásból kezdted?
“Gyerekkoromban volt otthon egy klasszikus gitár, amin néha pötyögtem, de igazán csak akkor lendültem bele, mikor az első elektromos gitáromat megvettem. Ez 12 éves koromban volt, egy koncert után, amit a már emlegetett nagybátyám és apukám éppen akkori formációja adott. Volt egy konkrét slide szóló, azt hiszem egy Gary Moore feldolgozásban, amit olyan nagy átéléssel adtak elő, hogy teljesen kikészült tőle a tömeg, persze én magam is. Azt hiszem ez volt az első olyan pont, hogy azt gondoltam, én is ezt akarom.”
Kik voltak azok a művészek, akik nagy hatást gyakoroltak rád a korai időszakban?
“A kezdetekben a keményebb, rockos, torz gitárosok gyakoroltak rám nagyobb hatást, az első és legfontosabb Eddie Van Halen volt. Utána volt egy Metallicás korszakom is, mikor Kirk Hammett és James Hetfield szólóit szedtem le, aztán egyre inkább kitágult a látóköröm, így a metál és a hard rock mellett más vonalakon is elkezdtem haladni: bejött a glam rock, a grunge, a blues rock, ami először a blueshoz, majd a jazz-blueshoz vezetett. Közben jelen volt egy másik vonal is, ami nem feltétlenül gitárközpontú, de erőteljesen formálta a zenei világomat, ez az alternatív-indie irány, meg a pszichedelikus zene, mind magyar, mind külföldi előadók tekintetében. Ilyenek voltak például a Quimby, a Hiperkarma, a Middlemist Red, a Glass Animals és Mac DeMarco. Aztán ezeken keresztül eljutottam a popzenéig, ami ma már meglehetősen sokrétű műfajnak számít. Érdekeltek a Michael Jackson-jellegű amerikai popsztár-zenék is, de a magyar fronton akkor feltörekvő bandák is, mint a Margaret Island vagy az akkori vintage-vonal bármelyik előadója. Ugyanígy bírtam az elektronikusabb műfajok, a dubstep és a techno képviselőit is, például Avicii-t. A gitár szempontjából 16-17 évesen léptem előre komolyabban, akkoriban kerültem a hatása alá olyan művészeknek, mint Guthrie Govan, Scott Henderson, Greg Howe, Joe Pass, Django Reinhardt, akik abba az irányba sodortak, amerre most is tartok.”
A Kőbányai Zenei Stúdió gitár-tanszakára jártál. Milyen céllal választottad ezt az intézményt?
“Az egyik gitártanárom ajánlotta először azzal a címszóval, hogy sajnálja, hogy nem ment oda 18 évesen, mert ott nagyon megtanítják az embert gitározni. Nekem ez pont elég volt, és mikor eldöntöttem, hogy a zene lesz az én utam, jelentkeztem is. Egyrészt szerettem volna hasonló érdeklődésű emberek között lenni, másrészt nyilvánvalóan fejlődni akartam a gitározásban. Csak menet közben jöttem rá, hogy az nem úgy van, hogy odajársz, és két hét múlva Greg Howe leszel anélkül, hogy dolgoztál volna magadon, ami akkoriban rosszul érintett. Aztán gyorsan rájöttem, hogy a munkát magunknak kell elvégezni, amihez viszont kitűnő segítséget nyújtanak az ottani pedagódusok. Mindenkinek megvolt a maga stílusa a tanításban: volt, akitől már azzal is csomó mindent tanultam, hogy meghallgattam a filozófiáját.”
Szerinted mennyire fontos, hogy egy gitáros zenei értelemben véve iskolázott legyen és intézményes keretek között tanulja a hangszerkezelés fortélyait, valamint a zeneelméleti hátteret?
“A nagy zsenik mindig azt hajtogatják, hogy nincs szükség intézményes keretekre, csak csináld azt, amit szeretsz, de ez sajnos a legtöbb embert - beleértve magamat is -, nem viszi előre vagy csak nagyon lassú haladást biztosít, mert nincsenek támpontok, hogy merre kellene indulni, illetve nincsenek megfogalmazott elvárások. Meg lehet mindent tanulni egyedül is, de szerintem ahhoz, hogy egy közös nyelv, repertoár, illetve egy közösség létrejöjjön, fontos az intézményi háttér. Nyilván nem feltétlenül szükséges, de az biztos, hogy nekem az volt.”
Mielőtt szólópályára léptél, részt vettél több stúdióprojektben is. Más világ sessionista zenészként dolgozni, mint a saját utadat járni?
“A két dolog azért nem különül el teljesen, nálam mindkettő jelen van egyszerre, és az a tudás, tapasztalat, illetve kapcsolati tőke, amit a session-zenélésből szerzek, kamatoztatható a saját projektemet illetően is. A session-munka még viszonylag új nekem, de egy bizonyos szempontból sokkal kényelmesebbnek tűnik. Megtanulod a dalokat, próbáltok, lejátszod a bulit. Nyilván ebben is van bőven kihívás és nem is állítom, hogy minden elsőre megy, de ebben az esetben csak az irányított ember vagyok, ami jóval könnyebb, mint irányítónak lenni. A saját formációmban négyen vagyunk és elég megbízhatónak mondanék mindenkit a csapatban, de még így is baromi nehéz megszervezni a próbákat, irányítani azokat és a stúdiót intézni, vagy éppen leírni mindenkinek a szólamokat. Ugyanakkor megvan az a szépsége, hogy miután a saját zenémről van szó, sokkal motiváltabb vagyok, sokat foglalkozom a dalokkal, ami megint csak a zenészként való fejlődésemet segíti előre.”
Tavaly megnyerted az Új Gitáros 2022 tehetségkutatót. Váratlanul ért vagy számítottál a sikerre?
“Azt nem mondom, hogy abszolút nem vártam, de a versenyre úgy mentem, el, hogy lesz, ami lesz, megpróbálom a legjobbat kihozni magamból. Aztán amikor eljátszottam a dalt, úgy jöttem le a színpadról, hogy volt ez már sokkal jobb is. De a backstage-ben mindenki ugyanígy érezte magát, úgyhogy legalább nem voltam egyedül ezekkel az érzésekkel. Amikor bemondták a nevem, azért meglepődtem, de nagyon örültem az elismerésnek!”
A Why Not? című kompozícióddal nyertél, ami a készülő első önálló albumodon is szerepelni fog. A dal rockot, jazz-t és blues-t összeolvasztó fúziós stílusa mennyire határozza meg a készülő anyag milyenségét?
“Eléggé. Sokszínű album lesz, még R’n’B-típusú dal is lesz rajta, illetve most egy hip-hop alapú nótán munkálkodom, de mindre jellemző egyfajta fúzió, egyik sem képvisel kizárólag egy konkrét zenei irányt. Lesznek egymástól távolabb álló dalok, de pont a műfajok keveredéséből adódó eklektikusság miatt nem fog kilógni egyetlen téma sem a lemezről.”
A Why Not? felépítése és zenei identitása engem Greg Howe és Guthrie Govan munkásságára emlékeztet, ahogy a legatókra és hibrid pengetésre épülő játékstílusod is őket idézi. Te magad hogy látod ezt?
“Ez abszolút jó meglátás. Mivel az ő játékuk tinédzser korom óta hatással van rám, biztosan belém ivódott pár dolog a stílusukból. Kőbányán a harmadikos szakvizsgámra egy Greg Howe-dalt vittem, amiben rengeteg kegyetlen gyors legato futam volt, amiket próbáltam a legtökéletesebbre gyúrni. Ezen időszakot követően vettem észre először, hogy a saját játékomban is gyakran megindulnak az ujjaim és ehhez hasonló futamok születnek, de félreértés ne essék, jól tudom, hogy az a színvonal, amit például Greg képvisel, egészen máshol van és még nagyon messze vagyok tőle.”
A gitárhangzásod rendkívül tudatos és kimunkált, ugyanakkor egyáltalán nem steril, van egyfajta ösztönös él, karcosság is benne. Melyek a fő szempontjaid a sound kialakításakor?
“Számomra nehéz kérdés a sound, hosszú ideig nem is foglalkoztam ezzel komolyabban, de mostanra érzékelem, hogy ugyanolyan fontos, mint az, hogy milyen hangokat játszom. Több tényezős a dolog, számít az is, hogy milyen a játékstílus, továbbá a gitár és amin a gitárhang keresztül megy (erősítő, hangfal, effektek). Ha csak a saját formációmat nézzük, ott egy superstrat jellegű humbuckeres gitárt használok, és erre kell a soundot belőnöm. Hangzás tekintetében Scott Henderson nagy példaképem, sokszor próbálom azt a világot reprodukálni. Nekem az ő játéka és soundja tűnik olyannak, ami minden zenében elférne, de közben mégis érezhető rajta, hogy erőteljesen a bluesból indul ki. Arra szoktam törekedni, hogy meglegyen a sound ilyesfajta bluesos “szaftossága”, de közben legyen kényelmes és ne kelljen vért izzadni a gyors futamokért sem. Amikor más projektben gitározom, akkor próbálok arra figyelni, hogy a produkció jellegét képviselje a gitárhangzás is.”
Kérlek, mutasd be a hangszereidet néhány szóban!
“Jelenleg három fontos gitárom van: egy Charvel San Dimas, egy Fender James Burton Telecaster és egy Cort Source 335. A Charvel az első mind közül, a legtöbb projektben azon pengetek, rendkívül sokféle hangzást el lehet vele érni, és floydos, ami szintén életfunkciót lát el nálam. A Corttal finomabb zenéket szoktam játszani, a duó-trió koncerteket gyakran azon játszom, illetve ha dzsessz-sztenderdeket gyakorlok, arra szintén ez a legjobb választás. A Telém már vintage-nek számít, és olyan karc van benne, hogy hihetetlen jól át tud szólni a zenén. Blueshoz, countryhoz ezt szoktam nyúzni.”
Technikai szempontból roppant magas szintű a játékod. Mennyi gyakorlással jutottál el idáig és milyen napi rutinnal tartod szinten magad?
“Mikor elkezdtem gitározni, azon kaptam magam, hogy folyamatosan ezzel foglalkozom a szobám mélyén. Tulajdonképpen ez nagyrészt azóta is így van. Sosem gondoltam, hogy kiemelkedő tehetség lennék, az viszont mindenképp erényem, hogy nagyon bele tudok mélyedni azokba a dolgokba, amik érdekelnek. Valószínűleg ennek volt köszönhető, hogy viszonylag gyorsan eljutottam egy olyan szintre, ahol már élveztem, amit csinálok és ez a lendület vitt tovább. Vannak egyébként olyan ismerőseim, akik baromi jól játszanak, de nem szeretnek gyakorolni, Egyszerűen ösztönösen jók. Nekem viszont a gyakorlás mindig valamiféle én-időt, menekülési útvonalat, biztos pontot nyújtott. Vannak bizonyos dolgok, amiket rendszeresen gyúrok, például a váltott pengetés, de nincs konkrét rutinom. Mindig változik körülöttem az élet, más feladatok várnak rám, aktuális kihívásokat kell teljesítenem, melyek általában nagyon különbözőek.”
Mi az, amiben gitárosként mindenképpen szeretnél még fejlődni?
“Szeretném az improvizációmat fejleszteni, mind szólistaként, mind a kíséretekben. Ezt értem a kreativitásra, a time-ra, a hangkészletre, arra, hogy mennyire reagálok másokra, és még sok egyébre. A hangzásomat illetően is szeretnék fejlődni. Jó lenne kapásból tudni, hogy egy adott zenei környezet milyen soundot követel meg, és tudni, hogy hogyan kell azt kikeverni. A dzsesszgitározásban is szeretnék fejlődni, hogy miként játsszak bonyolultabb akkordmenetekre dallamosan, de kifejezően. Szóval sok kihívás áll még előttem.”
Mikorra várható a Jurisits Tamás Quartett bemutatkozó lemeze?
“Pontos dátumot nem tudok mondani. Ha a terveim szerint haladunk, akkor májusban megejtjük a lemezfelvételt, utána már csak az utómunkán múlik minden. Örülnék, ha június-július táján meg tudnánk jelentetni a “Connect The Dots”-t.”
Írta: Danev György
2023. március 1. 06:02