Jerry Lee Lewis élete a rock and roll volt - A „Gyilkos” megtalálta végső nyugalmát
Akinek halálhírét költik, hosszú életű lesz – tartja a mondás, amelyre ezúttal rácáfolt az élet. Néhány napja ugyanis a sajtóban szárnyra kapott a hír, hogy a rock and roll utolsó koronázatlan királya halott, majd gyors helyreigazítás, mígnem 2022. október 28-án minden kétséget kizáróan megerősítették: Jerry Lee Lewist hosszabb betegség után, Mississippi állambeli otthonában, nyolcvanhét évesen érte a halál. A Killer tehát túlélte örök riválisát, a negyvenkét évesen elhunyt Elvis Presleyt, valamint Chuck Berryt, Fats Dominót és Little Richardot. Utóbbi két rockkirály Lewishoz hasonlóan ugyancsak a zongora virtuóza volt, ám hármójuk játékstílusa a közös műfaj ellenére is jelentősen megkülönböztette őket egymástól.
Ahhoz képest, hogy Killernek, vagyis Gyilkosnak is nevezett rock and roll király élete túlnyomó részében két végén égette a gyertyát, szép kort élt meg. Zenész karrierje még az ötvenes évek közepén indult: már gyerekként kettős lelkűnek ismerték, hiszen szűkebb hazájában a Lousiana állambeli Ferrydayben egyházi összejöveteleken vett részt, gospeleket énekelt és zongorázott, hogy aztán nem sokkal később valami lepusztult kocsmában kikötve vérbő boogie-woogie-val és countryval szórakoztassa az egybegyűlteket.
Egyes vélekedések szerint ekkor, más források szerint még tizenöt évesen, erőszakos viselkedéséért ragadt rá a Gyilkos elnevezés. A köztudatban úgy él, hogy a kevésbé megtisztelő címet dinamikus, féktelen, szokatlan zongorajátékával érdemelte ki; nemegyszer csizmájának sarkával, majd felállva, megfordulva, ülepével is célzottan verte a billentyűket. A show a zongoraszék billentyűk közé hajításával ért véget, de rossz nyelvek szerint az is előfordult, hogy hangszerének felgyújtásával. Lewis egyik jellegzetessége, hogy az énekmikront nem oldalról benyúló gémes, hanem a két karja között kinyúló egyenes állvánnyal használta. Aztán ismét csak a rossz nyelvek szerint (a hétből!) harmadik és negyedik feleségének titokzatos halála miatt is kiérdemelte a gyilkos jelzőt…
Visszatérve szakmai pályájához: 1956-ban szerződött azzal Sam Philipssel, a memphisi Sun Records stúdió tulajdonosával, aki Elvist is elindította a világhír felé. Itt rögzítették első kislemezét, a Crazy Armst, amelyet egy évvel később mindmáig legnagyobb slágere, a Whola Lotta Shakin’ Goin’ On követett, s a védjegye lett. Ugyancsak 1957-ben vették fel másik kislemezét; a Great Balls of Fire sikere napi (!) tízezres eladási példányszámával minden várakozást felülmúlt. Jerry Lee Lewis a rock and rollon, illetve a rockabillyn belül új zenei stílust alkotott, amely „pumpin’ piano” elnevezéssel vonult be a rock történelemkönyvébe.
1956. december 4-én a már emlegetett Sun Records stúdióban négy rock and roll-, illetve country sztár találkozása közös dzsemmelésbe torkollott. Elvis Presley, Jerry Lee Lewis, Carl Perkins és Johnny Cash tizenhét, legfőképp gospel és country dalt játszott el egymás szórakoztatására, amelyet az utókorra gondolva Jack Clement hangmérnök rögzített jó érzékkel. A felvétel – Million Dollar Quartet néven – csak jóval később, 1981-ben látott napvilágot hanglemezen, majd néhány esztendő elteltével a bővített kiadás The Complete Million Dollar Session címmel került a boltokba.
Ismert, az ötvenes-hatvanas évek meglehetősen konzervatív Amerikája nem nézte jó szemmel, illetve hallgatta jó füllel a rock and roll térnyerését. A megcsontosodott társadalmi konvenciók borulásától tartva igyekezett – kiváltképp a sajtó útján – gátat vetni az új zene terjedésének. Ekkoriban zuhant le (máig nem tudni, hogy véletlen baleset, vagy szabotázs cselekmény okán) a Buddy Hollyt, Richie Valenst és Big Boppert szállító magánrepülőgép; ekkoriban kapta meg Németországba szóló katonai behívóját Elvis; és ekkoriban kerültek napvilágra Chuck Berry, Little Richard, illetve Jerry Lee Lewis koholt vádas, vagy éppen valós botrányai.
Mondjuk, Lewisszal kapcsolatban semmi kétség: a feltörekvőben lévő zongoravirtuóz-szerző-énekes épp 1958-as brit turnéját bonyolítja, amikor úgy dönt, hogy a nagyobb nyilvánosságnak is bemutatja új feleségét, Myra Gale Brownt; aki történetesen az unokahúga, és aki nem mellesleg tizenkét, vagy tizenhárom éves. Ha e pedofíliába hajló cselekmény nem volna elég, a bajt csak tetézi, hogy az előző két (!) asszonytól (Dorothy Barton, Jane Mitchum) valahogy „elfelejt” elválni… Nem csoda hát, ha még az amerikaiaknál is konzervatívabb angoloknál mindez kiveri a biztosítékot és két évre visszaveti Lewis ígéretesnek induló pályafutását.
1963-ban a rock and roll korszak leáldoztával Jerry Lee Lewis zenéje megszelídül, visszatér a jó öreg country muzsikához. A Mercury kiadó gondozásban megjelenő lemezei komoly sikereket érnek el a slágerlistákon, az emlegetett szelídség azonban inkább a muzsikára, mintsem a megszokott féktelen, úgynevezett „rock and roll” életérzésre vonatkozik. A hetvenes évek közepére, italozó, drogozó, szexbotrányokkal tarkított életvitele szinte állandó munkát ad a zsurnalisztáknak. Életét ugyanakkor sorstragédiák is keserítik: első gyermeke, Steve Allen három évesen úszómedencéjükbe fullad, majd a második fiú, aki ráadásul az ő nevét viseli, tizenkilenc éves korában, autóbalesetben veszti életét. Lánya, Phoebe Lewis szerencsére egészséges, apja nyomdokaiba lépve a zenészhivatást választja. Lewis botrányaihoz tartozik még, hogy egy alkalommal – igaz nem akarattal, de – rálő basszusgitárosára, Butch Owensre; állítólag Elvis gracelandi birtoka előtt is lövöldözésbe kezdett, miközben a Király partyjára volt hivatalos. Másfelől az említett időszak a drog-, illetve alkohol elvonókúráról szól; életveszélyes állapotban lévő kórházi kezelésekről, amelyeket szerencsére és a rajongók legnagyobb örömére mindannyiszor túlél.
1977-ben az Elektra lemezcéghez szerződik, ekkorra magánélete pozitív fordulatot vesz ugyan, ám a kiadóval való viszonya aligha mondható felhőtlennek. Az oda-vissza pereskedések után független brit lemezkiadókkal dolgozik. Noha az ötvenes években, a rock and roll zene virágzásának idején nem sikerül Elvis Presleytől a „királyságot” elhódítani, tény, hogy koncertjei több mint öt évtizeden keresztül élményszámba mennek. 1986-ban elsőként kerül be a clevelandi Rock and Roll Hall of Fame csarnokába, 1957 és 2010 között több mint hatvan albumot jelentetnek meg nevével, közte számos aranylemezzel. Munkásságát a Lewis-story hollywoodi változata, az 1989-ben készült Great Balls of Fire mozi is dokumentálja, amelyben Dennis Quaid alakítja a főhőst.
Az ötvenes évek Magyarországa kimaradt a Nyugaton dúló rock and roll lázból, csupán a vasfüggöny mögé becsempészett lemezeken, a Szabad Európa Rádió, illetve a Radio Louxemburg adásain keresztül szivároghatott be az áhított zene. A lázadó rock and roll helyett szovjet csasztuskák, illetve szirupos, blőd táncdalok szóltak a megfelelő fórumokon. Arról nem beszélve, hogy a szocialista állam akkoriban még nem áldozott drága keményvalutát mindenféle felforgató rock and roll zenére. Így Jerry Lee Lewis is csupán több évtizedes késéssel, 1986-ban léphetett fel először Magyarországon, amikor is az akkori Budapest Sportcsarnok színpadán tomboltatta meg a közönséget. Lewishoz illően ez a koncert sem zajlott kisebb botrányok, anomáliák nélkül. A rock and roll sztár gépe jókora késéssel landolt a Ferihegyi repülőtéren, így a bemelegítő Old Boys együttesnek és vendégének, Fenyő Miklósnak jutott a hálátlan feladat, hogy saját műsora lejátszása után a zenész érkezéséig plusz dalokkal szórakoztassa a nagyérdeműt. A másfél órás (!) csúszást nehezen tolerálta a türelmetlen közönség, a siker végül így sem maradt el. Annak ellenére sem, hogy a szokásos befejező show, a zongoraszék billentyűk közé hajítása nem sikerült maradéktalanul, a művész ujjai egy rossz mozdulattól láthatólag bánták a műveletet. A következő megméretésre 1998 nyarán, a budapesti Kisstadionban került sor. Három rock and roll sztár lépett fel egymást követve, Jerry Lee Lewis mellett Chuck Berry és Little Richard idézte fel a régi szép időket. Igaz, a műsor túlnyomó részében Killer helyett húga, Linda Gail püfölte és rugdalta a billentyűket, Lewis, csupán pár szám erejéig ült a zongorához.
Utolsó magyarországi szereplése 2010. október 31-re esett a Papp László Budapest Sportarénában. A hetvenöt éves művésznek ekkorra már láthatólag erősen megrendült az egészségi állapota. A ’98-as koncerthez hasonlóan ekkor is csupán a műsor második felét vállalta, ám a rövidke program alatt is sikerült bizonyítania, hogy a tehetség, az elhivatottság, a közönség szeretete a betegségen keresztül is képes utat törni magának.
2022. október 28- án a rock and roll utolsó koronázatlan királya is eltávozott az égi muzsikosok közé. E napon egy ellentmondásokkal, személyi tragédiákkal, ám kétségtelenül zajos sikerekkel büszkélkedhető életút ért véget. Ám Jerry Lee Lewis zenéje, zongorajátéka a felvételeknek köszönhetően mindörökre velünk maradnak, s tegyük magunkévá végrendeletét:
„Ha majd visszaemlékeznek rám, azt akarom, hogy ne a sok feleségemre emlékezzenek – bár volt egy pár –, és ne is a palotáimra meg a sok pénzre, amit elköltöttem. Azt akarom, hogy csak a zenémre emlékezzenek...”
Hegedűs István
.jpg)
2022. október 31. 06:36