Itt van körülöttünk, senki sem látja Sokszor tünetmentes, de ettől még nagyon veszélyes lehet …
„Valójában semmi sem olyan, mint amilyennek látszik.” Mielőtt valakinek csalódást okoznék vagy netán meglepetést, leszögezem: nem az egészségünkről lesz szó és nem is a kattintások számának hatékony növelése volt a célom. Ez az írás nem arról szól, mint amire a főcím hallatán 2020-ban gondoltunk. Van itt valami más, ami a világjárvány előtti világban napi szinten beszédtéma volt. Arról az időről írok, amikor ezekről a mondatokról még nem a közvetlen életveszély jutott eszünkbe, hanem valami más. Valami egészen más…
Már nagyon régóta gondolkodom valamin. Sokáig nem állt össze a kép. Valamin, ami talán segít majd mindenkinek. Talán hosszabb távon segít mindenkinek. Segít a most egyébként is segítségre szoruló iparágnak abban, hogy feldolgozzuk a múltat, hogy megértsük a jelenleg zajló eseményeket és főképpen, hogy felkészüljünk a jövőre.
Évekkel ezelőtt fogalmazódott meg bennem a gondolat, néhány tucat előadás és szakmai javaslattétel után erőt kéne már venni magamon és végre össze kellene foglalni mindent. Egybegyúrni az egészet. Újabb prezentáció vagy egy tréning a hallgatóknak? Vagy helyszíni oktatás? Ez mind igen hasznos, de csak a szokásos sablon. Nem erre vágyom. Most nem úgy kellene csinálni ahogy eddig. Szakítva a hagyományokkal és nem szakmai fórumon, nem online órán és nem egyesével elküldött ajánlott levélírással. A gondolat végig ott motoszkált a fejemben.
Aztán eljött a 2020 is. Az év elején még senki sem gondolt az egész világot érintő, ilyen mértékű változásokra. Egyszerűen nem hittük el, hogy ez megtörténhet, hogy bárkivel megtörténhet, hogy velünk is megtörténhet. Szinte egyik napról a másikra minden megváltozott.
Emlékszem arra a napra, hallgattam a híreket vezetés közben. Két nap alatt épp az ötödiket. Tulajdonképpen nem is hallgattam, addigra már kívülről fújtam a konzervanyagot. És ahogyan a hírolvasóval együtt hangosan elmondtam én is ezt a két mondatot, mintha villám csapott volna ide mellém, közvetlenül az anyósülésbe. A párhuzam megdöbbentett.
És elkezdtem írni. Ez lett belőle. Egy kisregény. Parányi hozzájárulás a mához, egy röpke kis emlék a jövőnek. Hogy ki és mit lát majd benne - ezt az olvasóra bízom.
Gondoljunk most együtt arra, amikor az élet visszaáll a régi kerékvágásba. Megint lesznek nyilvános - sok száz, ezer vagy tízezer embert megmozgató - események. Egyszer majd ismét a régi jelentéssel bírnak a címbeli szavak, nem pedig egy mindent átalakító, felforgató 2020-as év jut róla eszünkbe. Ez a szorongató érzés még nagyon-nagyon sokáig velünk marad. Elfelejteni már sosem fogjuk, csak idővel egyre kevesebbet beszélünk majd róla.
Ahogyan az lenni szokott, minden mindennel összefügg, a technológiai fejlődés nem állt meg, csak – érthető okokból – mostanság egyáltalán nem felkapott ez a téma. A történet régen kezdődött, lapozzunk vissza az időben és elevenítsük fel, mi is történt valójában.
1994
Melegen süt még a nap, de már lenyugodni készül. Most még hihetetlennek tűnik, de a késő délutáni rekkenő hőség a nyár dereka ellenére hajnalra már fáradt, fázós hűvösre változik. Pár éve hozták létre a tavat, felduzzasztva a kis folyó vagy inkább nagyobb patak vizét. Négy éve kezdték el a terepmunkát, két év alatt megtelt a homokos meder vízzel, egy éve már bent vannak a halak is.
Idén 150 éves a faluról (bocsánat, kisváros) szóló legelső feljegyzés amely megemlíti a települést. Ez a legelső nagy rendezvény itt. Kiplakátolták a környező falvakban is, nagyon készülnek rá, nagy ünnep ez nekik.
Már tegnap lejöttünk. Idefelé jövet megálltunk, hogy megnézzük a szállást. A polgármester fogadott minket, mikor megérkeztünk valami bőrönd volt a kezében amit a kocsiból vett ki, láthatóan telefonként használta. Nagyon jószívűek itt az emberek, marasztalni akartak, de inkább csak becuccoltunk a házba, aztán indultunk is tovább feltérképezni a helyszínt.
Szépen lassan mindenki megérkezett. Sanyi sem fordult árokba, az aggregátor a tó szemközti partján pöfög majd este, mert persze „effektként” lámpák ott lesznek majd ott is lerakva. Karcsi is időben ideért a cuccal és ma alig veszekedtek Gyurival, ami nagy szó, mert általában mindig veszekednek. Főleg Karcsi. Olyan morgó medve típus, de valójában nem is haragszik. Tudom.
A közel negyven éves teherautó oldalához rögzítettük a legnagyobb keretes vásznunkat, őszintén szólva nem is értem, miért nem OT-s a rendszáma. A gát közepén parkol, arra vetítünk majd szép színes gobókat a lámpákkal, meg persze a lézerrel is rajzolunk rá. Jó eséllyel nem fújja el a szél a nettó 12 tonnás vasat, legfeljebb lesz egy megtépázott vásznunk (nem ez lenne az első) aminek Zoli nyilván egyáltalán nem örülne lévén, hogy Közép-Kelet Európában nincs még egy ekkora méretű jelen pillanatban. Tivcsi egész éjjel világított, ezért még mindig alszik. Gyuszi is ébren volt végig a lézerek miatt, de ő már régen felkelt (kezében egy palack kólát kortyolgat kávé helyett). Sanyi mindig mosolyog, még akkor is, amikor hajnalban a fáradtságtól lefejeli a lézer-vezérlő gépet, amiből rengeteg színes „spárga” lóg mindenfelé. Laci ugyan alszik (ő bárhol tud) viszont, ha aktuálisan ébren van mindenben segít. Aranyból van a szíve, ha valamit nem ért utána néz a legapróbb részletekig. Gabi köttette be az áramot az oszlopról, mindent elintézett a „helyi ELMŰ” segítségével.
Hárman vettük le Peti cam lock-os betáp konténerét (a múltkor megmértük az ata carne miatt, kellett a tgk. teljes terheléséhez - 108 kiló ez a kis disznó) hatan toltuk fel a hegyoldalon a fűben, félúton az oszlopig. Hozzáteszem, jó erőben vagyunk, de majd 300 méterre van az oszlop. (Azt hiszem nem szeretném ezt csinálni még húsz év múlva is.). A pálmát nálam Karcsi dimmeres konténere viszi, két méter harminc centi magas és legalább 150 kiló. Egyszer levettük hátfalas emelő nélkül. Ketten. Ezzel sosem dicsekedtünk, mert inkább úgy mondanám, hogy a dimmeres konténer csak úgy leugrott a kocsiról. Magától. Sok esélyt nem adott a beleszólásra a gravitáció, hát inkább hagytuk, történjen, aminek történnie kell. (a dimmer túlélte, csak néhány száz „pucuka” ugrott ki a helyéből – a szerk.)
(Foto: illusztráció - Kalocsai Rchárd Budapest Music Expo 2017.)
Ma megvolt a fürdés a tóban, volt idő mindenre (szinte kínosan lassan telt az idő, már-már zavarba ejtő pihenéssel telt az egész nap) Együtt raktuk össze a fényt, a hangot. A lézerhez csak páran nyúltunk (mert az törik, ráz és még vizes is) Most nyugalom van, gyakorlatilag minden kész. A csoportkábellel volt egy kis gond, de Tibinél (most is) volt egy másik kifejtő valahol a kocsi mélyén az ő kis titkos készletében.
Line check megvolt, hátravan még a vokál. Aztán marad egy óra enni vagy aludni amíg a zenekar meg nem érkezik. Későn fogunk ma is hazaérni vagy inkább túl korán. Holnap nem megyek sehova, végre kialszom magam. Hol is tartottunk…? Mikrofonok! A vezetékesek megvannak, kontroll rendben, nem indulnak elől a ládák, Tibinek (ő egy másik Tibi) úgyis minden a kisujjában van. Már látom a végét. Bekapcsolom a mikrofont. Ez a vezeték nélküli dolog egy csoda. Méregdrága volt, de nekünk már van belőle kettő. Az elemet ne felejtsétek el kicserélni a beállás után. Apropó, kinél vannak a 9V-os új elemek?). Főhős mikrofon bekapcsol, egy, kettő, egy kettő, nem recseg. Hál’ istennek itt nincs „taxis kolléga” és remélem nem is lesz aki „rányom” majd a diszpécserre. Volt már benne részünk, sajnos többször is Pesten, a belvárosban. Szól a mikrofon, néha kicsit fúj ugyan, de működik. Ez a fújás csak akkor van, amikor nem beszél bele senki, a vevőn a zajzár lesz vagy valami… Állítunk rajta egy csavarhúzóval, meg a vevő (egy darab) botantennáján is egy kicsit. Na most! Ferike, ha már úgyis ott sétálsz, mute-old ki a pulton légyszi. Köszi! Megszólalt. Egy - kettő, one – two. Ez az! A színpadon végig megvan. Kész, várjuk a zenekart.
Előkeresem a telefonomat, értem már miért volt ilyen nehéz a táskám. Reggel óta rá se néztem, talán még nem merült le. Felhajtom az antennáját és hazatelefonálok. De, előbb keresek térerőt. Azt mondják a főút mellett, a polgármesteri irodánál szokott sikerülni. Rémlik a polgármester 450MHz-es készüléke, ezek szerint ott már megy a 900MHz-es rádiótelefon hálózat is. A nagy semmittevés után jól fog esni végre egy kis mozgás… elsétálok röpke két-három kilométeres térerővadászatra.
1998
Voltunk már itt, emlékszem a helyre, azóta épült néhány ház a vízparton. Az áram még mindig messze van, Ádámtól jöttek stage hand-ek, ők jó fejek, idén talán könnyebb lesz így nekünk is. Tavaly rosszabb volt a szállás, most jobb a szoba és tiszta az ágy. „Nem is kellet elővenni a hálózsákomat, mint legutóbb az xxxx-ben” konstatálja a tényeket Gyuszi.
Egész nap a csapatnak sütötték a lányok a palacsintát a parti kifőzdében. Elfogyott a liszt, sosem volt még ekkora forgalmuk (és ennyi borravalójuk). Peti is ideért (ő egy másik Peti, nem az akiről korábban írtam) a párjával, Mindenhova együtt járnak, kedves kislány, mosolygós és gyorsan tanul. Ha idősebb lenne pár évvel talán többet is beszélgetnénk. Nagyon ritka ebben a szakmában lányokat látni, a 40 kilója ellenére felemeli a 25 kilós három lencsés kivetítőt egyedül. Ha kicsit idősebb lenne, talán…no de házi nyúlra akkor sem lövünk. Az érkezésükről közülünk senki sem tudott, de most kifejezetten jó, hogy (egyébként mindig) késve érkeznek mindenhova.
Mint kiderült, még tegnap reggel az irodában vezetékes telefonon beszélt Peti a Gabival. Mára úgysincs más munkája, meg szép időt is mondtak ezért csak úgy leugrunk ha nem gond „ugyan már csak 400-500km oda-vissza, úgyis akarunk egyet fürdeni” (600km - a szerk.) Így, ha már úgyis jönni akartak, hát egyúttal hoztak nekünk még egy 63A-es kábelt és két lámpához pótízzót a raktárból. Egyébként szerintem Peti ment el kocsival lisztért is, mert ő ilyen, sosem az érdekli mit kap cserébe, csak az, hogy mit adhat másoknak. Tehát, a legnagyobb gond is megoldódott, újabb száz palacsinta rendel. Nagyon melegen sütött ma nap, végre már nem tűz annyira. Itt a víz mellett valahogy kilehet bírni. Nem irigylem a bódéban a palacsintasütő lányokat.
A videósok jöttek hatan vagy heten, általában rengetegen vannak vagy még annál is eggyel többen. Ők jönnek mindig a legkésőbb, de legalább etikátlan módon, a legkorábban lelépnek. Most ez nem jött össze. Mármint a legkésőbb jövünk, ugyanis még tegnap, sötétedés előtt megérkeztek. A múlt éjjel csináltak vágóképeket így biztos, hogy legalább nem zavarta őket a tömeg. Három kamerával felveszik az esti produkciót is. Az egyik kameránál Attila, eddigi pályafutásom alatt ő az első - Jenőn kívül - aki videós létére elsőre megértette a DI box működését. Azóta mindig van egy nála is, hátha szükség lesz rá valahol. Nem nekünk, nekik! Ha így halad egyszer talán majd ő is fog vágni meg szerkeszteni. Majd kialakul.
Van itt egy szép új színes lézer, meg egy brutális zöld, mindkettőnek átfolyó hidegvíz kell folyamatosan a hűtéséhez. Felkutattuk a vízvétel helyét Misivel. Bár van nálunk szivattyú is, a tó vízével mégsem hűthetjük az üvegárut. Végre találtunk egy tűzcsapot. Ha ma este tűz ütne ki a parton, akkor úgysem kell lézer az oltáshoz. Jelenleg a lézer a fontos, tehát vagy - vagy. Ezt a kérdést gyorsan lezártuk. És mivel ezen a tűzcsapon kívül két kilométeres körzetben nincs más lehetőség vizet fakasztani, így kifektetünk Misivel kétszer nyolcvan méter slagot. De jön már a segítség! Hallom Laci hangját messziről. Mindenki hallja úgy nyolc-tíz kilométeres körzetben. Van három új tanulófiúnk, sebesen szaladnak. Zsolt időnként nagyon szét van esve, Gergő és a kisebbik Laci sokkal rendezettebb, utóbbi talán néha túlzottan is. De hát ő egy computer-zseni, látom nem neki való ez a nem alvós road-olás. Laci vette őket kezelésbe, elég volt egyszer rájuk kiabálnia. (Ketten közülük pályaelhagyók lettek viszonylag hamar – és nem a kiképzés miatt. Azóta mindhárman vezető beosztásban dolgoznak „civil” területen. Ezek szerint vagy a fiúk vagy a nagyobbik Laci mégiscsak tudtak akkor valamit – a szerk.)
(Foto: illusztráció - Kalocsai Rchárd Budapest Music Expo 2017.)
Nemsokára lemegy a nap és lassan átalakul a part látványa. A családosok készülődnek hazafelé, a környékbeli fiatalok meg lassan kezdenek gyülekezni. Elszaladt az idő, már itt tartunk. Mikrofon bekapcsol. Világít a kijelző, akkor van benne elem! Jó lesz ez még a beállásra is. (Ne felejtsetek elemet cserélni utána! Apropó, kinél vannak az új 9V-os elemek? Legalább 4 darab kell, két főhős, egy gitáros a zsebadóval, meg lesz egy szaxis, felcsíptetjük. Nézd, ennek milyen rövid az antennája… Megvan! (Általános iskola, fizika óra.) A régi rádiós (szép nevén rádió s nélkül) mikrofon „VHF” volt „200 MHz”-es, hosszú pálcával. Az adóból is valami hosszú drót lógott ki. Alacsony a frekvencia hosszúak a hullámok, fordított az arányosság. A régi vevőn hosszú volt az antenna, mert alacsony frekin működött. Ez a mostani teljesen új (méregdrága volt és vettünk belőle hatot) rövid az antenna ez már „800 MHz-es” és négy darab van egy rack-ben. Oh persze, mert ez is diverziti vevő és kettesével konténereztük, az négy antennát jelent. Amúgy már nincs meg a régi cuccból az „egyantennás vevős” sőt, közben vettünk még a VHF-ből, de azok is már mind diverzitik, csak hát hullámhossz, meg antenna-méret…abból a rendszerből semmi nem jó ezekhez. Jó kis rendszer a régi is (Laci gyártatott hozzá mindenféle külső antennát, tartókat, meg koaxot is) De hát mindenki azt mondja, a 800 MHz a jövő. Jobb a terjedés, új a kompander (ez ahhoz kell, hogy összenyomva beleférjen a működési frekvenciasávba maga az átvinni szándékozott hang) ezekhez is be kellene szerezni az „elefántfül” antennákat, meg azt hiszem a régi kábel sem lesz jó (magasabb a freki, nagyobb a veszteség) Az a baj, hogy egyikhez sem jó a „TV-s” koax, pedig az mindig van a videósoknál. Az 75 Ohm-os, nekünk meg 50 ohm-os kell. Mi is lassan megválunk a régi holmitól. Tényleg jobb ennek a mikrofonnak a hangja. Meggyőzött.
Előveszem a „banántelefonomat”, lehúzom a gombsort takaró lapot és telefonálok egyet. Azaz, mégsem. Kisétálok a tó szélére a főútig, ott már van rendes térerő.
2002
Tegnap este érkeztünk az aszfaltozott bekötőúton, ott nem csapódott le a pára, így legalább addig nem lettünk csuromvizesek, míg el nem kezdtük kihordani a lámpákat a susnyásba. Az áramszolgáltató kiépített egy villamos szekrényt (2x 3x63A). Onnan a színpad csak 50 méter. Nem lesz túl sok áram, de majd beosztjuk. … Janiék beüzemelték a munkafényt és hajrá. Szükség is volt rá, mert gyorsan ránk sötétedett, de a világítás- meg a lézershow miatt muszáj volt most mindent összerakni. Mindenki mindenkinek segített (együtt sírunk együtt nevetünk…) Tőlünk szerencsére elég volt két kis láda a Józsitól (amúgy az összes faárut tőle hoztuk). Ezek a kis ládák is csak halkan szóltak, jelzés értékkel kellett a programozás miatt, hogy „lássuk” hol tart a zene a látványhoz képest.
Ma reggel álmosítóan szűrődött át a nap sugara a felhőrétegen keresztül és ez nem változott napközben sem. Párás meleg nap volt, délután már fájt a fejem. A tó vize is langyosan terült el, összhangban az égi jelenséggel. Remélem nem szakad le estére az áldás, mondjuk az „altmanok” jól bírják a vizet, de biztos, hogy nem tenne jót Peti „bólogató lámpáinak” (kb. ötven darab van itt, a nádasban szétszórva) és persze a hangfalakat sem áztatnánk szét, ha nem muszáj. Dél körül kezdtük összerakni a hangot (együtt sírunk együtt nevetünk… a fényesek valahogy pont most mentek ebédelni)
Minden rendben, PA szól, line check kész, Gyuri még farag valamit a processzoron, jöhetnek a vezeték nélküliek. Már régen a helyére raktuk az „URH”-s rack-eket a monitornál, lesz valami késő délutáni bemelegítő előadás, ahhoz kell majd 8 vezeték nélküli. Aztán az esti zenekarnak kell még 4. Laci még délután lehuppant a rack-ek elé, összefűzte a kettes vevőket, kirakta az antennákat (összesen két darab „lapot”) beállítgatta a frekiket. Lacitól (ő egy másik rádió-guru Laci) van valami táblázata a mi Lacinknak, azt mondja az a tuti. Majd tíz éve abból dolgozunk és csak néha-néha számolja át újra, főleg akkor, ha veszünk valami új eszközt … és szerencsére mindig veszünk, mert Zoli állandóan fejleszti a cuccot, szerintem nekünk már több van, mint bármelyik pesti színházban. (Ha nem is több, de újabb, az biztos) Igaz, ami igaz, mindig találtunk a táblázatból üres helyeket, akkor is ha valami sistergett ki tudtuk cserélni másik frekire, így még a színházasokkal együtt sem volt „frekipara”. Fix frekvenciás vevőből már csak kettő van, az is „800 MHz”-es, a többi tizenkettő itt előttem 650-700 MHz körül ketyeg, ezeket lehet már lépésenként (25kHz) hangolni. „Megsültek” (azaz feltöltődtek) az akksik, már egy ideje ilyen „ceruza akksikat” használunk, nikkel metál hidrid a szép nevük, alig bírtam megjegezni. Három teljes garnitúra van forgóban, időzítőórával szereltük a töltőket, így mindig van teli, a többi meg közben töltődik. Persze figyelni kell rájuk nagyon, de sohasem hagytak még cserben, kétévente cseréljük az összeset. Hosszú távon sokkal olcsóbb, mint a ceruzaelem. A mikrofonok szólnak, a színpadon minden rendben, készen vagyunk.
Jut eszembe, valaki keresett az előbb, csörgött, csak nem tudtam felvenni a telefonomat. Látom már, küldök neki egy választ SMS-ben, ha végeztünk, visszahívom.
2007
Megérkeztünk. Úgy látszik, itt csak úgy kinőnek a házak a földből. Kezdenek elfogyni az üres telkek, lassan már nem is lehet lejutni a tópartra. De, legalább volt tereprendezés. Tegnap egy másik buliban voltunk, persze az ország másik végében. Ott hajnalban végeztünk a bontással, 450km egy megállással. De legalább itt vagyunk. Végig aludtuk az utat, nem irigylem Zolit, tegnap is ébren volt, ő vezetett végig. Szerintem nyitott szemmel alszik. Másképp nem tudom elképzelni.
Már érezni a nap erejét, még csak hat óra van, mondjuk arra nem emlékszem mikor indultunk el és hova tegnap vagy talán tegnapelőtt volt? Szóval, reggel lett mire ideértünk. A fényesek tegnap jöttek, készen vannak. Ők most mennek aludni, mi meg kezdünk dolgozni. Fut a time kód, szinkronban a lézer a lámpákkal, együtt a hanggal. Öt lézer vagy száz lámpa és tengernyi hangcucc amit mi hoztunk. Reggeli, aztán kajakómás faáru felpakolás. Hajrá!
(Foto: illusztráció - Kalocsai Rchárd Budapest Music Expo 2017.)
Kiürült a nyerges, megszólalt a felszerelés. Magasan jár a nap és ez most egyáltalán nem esik jól. De, inkább most essünk túl rajta, nézzünk meg mindent, így legalább lesz pár óra még kezdés előtt alvásra. Délután „zsákba futás” két mikrofon elég oda, ugyanazokat használjuk (állványt be kell rakni a színpadra) az ünnepi köszöntéshez, este meg a főszám, a musical. Három rack a színpad mellett, 16 vevő az egyikben (zsebadókkal a színháznak) 4 vevő a másikban (2+2 tartalék, ezekhez van kézi adó meg zsebadó is), meg egy 4-es fülmonitor adó csomag. A 16-os rack „road-ready” csak áramot kell adni neki. Szeretem. Egyben van minden: szivacsos fiókok, antennajel osztók, még az antennák is szivacságyban utaznak, megvan mindennek a helye, az összes apró kis bindzsi (átalakító – a szerk.) koax is van itt, többféle méretben, összesen vagy 50 méter. A két lapantennát felcsattintjuk és már kész is. A másik konténerben kettes (dual) vevők vannak, jó lesz az így mára a saját botantennáival. Kicsit sündisznó, de úgyis csak a kézi adó játszik abból is csak kettő darab (egy csík, azaz egy dual vevő). Ellát végig a színpadon, 50mW-os adók, diverziti vevők… sosem hagy ki. A fülmonitoros (4 csatorna) rack-ben is benne van minden, a vevők, a fülesek és persze az antennajel közösítő is. Ennek is csak áram kell meg egy passzív lapantenna a színpad oldalához.
A 16 csatorna homogén rendszer, minden egyforma benne. A saját „preset”-eket használjuk. Bekapcsolom. Hoppá! Van itt pár darab, amin olykor „jön valami” Belehallgatok a fülessel, sistereg, zajos. Még ki vannak kapcsolva az adók, de a „ribizlik” (az antenna oldalanként mért rádiófrekvenciás jel mértékét mutató LED sor - a szerk.) néha felvillannak. Nézzük csak, lesz itt egy TV adó valahol, ez biztos, hogy 8MHz-es sávot foglal el. Meg kell keresni a gyári papírt, a gyári preset-ekhez tartozó frekvencia értékekkel, meg persze meg kell tudni, hogy ebben a gyári group-ban hány csatorna megy (mehet) egyszerre. …Persze mindig elveszítitek azt a papírt… Megvan, a kábelek alatt volt begyűrve. Most jól jön az infó, nem kell mindent áthangolni. Ez az 58-as TV csatorna lesz (766-774 MHz) kihagyjuk ezt a tartományt, feljebb szerencsére még van szabad hely. A zsebadókat is átnyomkodjuk az új frekikre. Így már kikapcsolva és bekapcsolva is, a vevőkkel összehangolva szépen csendben vannak. „Légyszi, ne rakd már össze őket együtt bekapcsolva egy kupacba! Látod, hogy így mindenhol minden jön! Hogy hogy rakd le? Egymástól húsz centire mindet a színpad szélén, sorba. Köszi!”
Most a kézi adós rack vevői jönnek, nyomok egy „scan”-t. Ez gyorsan ment, megvannak az „üres” helyek. Adót a vevővel összefordítva egy pillanat alatt egymásra találnak az infrán. Legalább nem kell nyomogatni. „Hagyd is bekapcsolva mindet. Igen, az összeset rakd le bekapcsolva. De, ne egy kupacba. Igen, pont úgy mint a többit, egymás mellé. Köszi!”
Akkor jöhetnek a fülmonitorok. (Adó, vevő és a fülhallgató – ez egy szett. A fülhallgató önmagában nem fülmonitor – a szerk.). Szerencsére ezek játszottak már így együtt négyesben, egymással „jóban vannak” de, nézzük meg a mikrofonokkal együtt. Elég távol vannak frekiben a többitől, valahol 500MHz környékén. Őszintén szólva, ha most ezek nem lesznek jók, nem leszek boldog. Kis csavarhúzó van a bicskámhoz, de a fix frekik… lehet kapni sokkal újabbat, korszerűbbet, infrás, meg minden, de azoknak nem ilyen a hangja (És ezeknek tényleg nincs itt a papírja. Tudom, már legutóbb sem volt meg).
Lesz ami lesz, próbáljuk ki. A színpadon lejárva minden rendben, egyik sem zajos és ezek szerint se TV adók, sem a többi mikrofon nem zavarják egymást. Nekem is lehet szerencsém. Azért, érdekelne mi történik valójában. Van még időm és van a laptopomon egy gyári RF tervező program, a fejlesztők elárulták a titkot, így szerencsére tudom szerkeszteni az adatbázisát. Felviszem ezeket a típusokat is, meg a beállított frekvencia-értékeket. A biztonság kedvéért lefuttatom a számítást. Megnyugodtam, a program szerint is rendben lesz így.
2012
Rendes tempóban vezettem és nagyon remélem, hogy már 130 alá fékezve kapott le a traffipax. Egy hete minden nap kérem a rádiós eszközlistát, tegnap végre megkaptam, mert eddig még nem volt tiszta melyik holmi honnan-hova fog átmenni. Az egyik mikrofon típusa (frekvenciasávja és hangolási lépésközei) még nem volt meg az adatbázisban, ezt is bepötyögtem. Remélem itt nem ér majd meglepetés, mára ami a valósan ide hozott (bocsi benéztem, meg ja, nem mondtam) eszközöket érinti. Mind a 48 vezeték nélküli berendezés csatornájára van a tervemben használható frekvencia. Csak a biztonság kedvéért még otthon (ez amolyan előzetes „off-line” számítás) megterveztem. Ha lesz is itt még más eszköz vagy TV adó, akkor is marad bőven tartalék a rendszerben, lesz lehetőség a menekülésre (jól működő másik frekvenciára hangolni – a szerk.). Ezért kértem már előzetesen az eszközlistát és ezért javaslok típusra (frekvenciasávra) eszközöket a hazai szolgáltatók fegyvertárában lévő fellelhető berendezéseket az eszközlista összeállításához. Ért már egy-két meglepetés az elmúlt években… Szóval, ennek ma itt működnie kell, legalábbis így papíron biztos.
Nem tudtam reggel elindulni, volt még elintéznivaló az irodában. Két óra negyven perc alatt legyűrtem 300 kilométert. Itt a határszélen az utolsó szakasz nem volt sétagalopp. Azt mondják, meghosszabbítják az autópályát, valami építkezés nyomát láttam útközben, de hát mikorra lesz az kész! Végre itt vagyok és már nem kell az útra figyelni. Ismerős a tópart régről, nem az első találkozásunk. A kis facsemeték úgy megnőttek, hogy már a gátat sem látni a lombkoronájuktól. Látom magam előtt a töltés közepén az öreg teherautót anno az ország legnagyobb keretes vásznával az oldalához erősítve (végül a vászon évekkel túlélte a teherautót, ami két hónap múlva a bontóban kötött ki) … ahol nem a fák, ott a parton lévő nyaralók teteje takarja el a töltést. Nosztalgikus töprengésemből ismerős arcok köszönése ráz fel. Leparkolok a színpad mellé. Jó látni őket, bár egyre ritkábban találkozunk, semmit sem változnak. Vagy csak nem akarjuk észrevenni egymáson az idő múlását? Mindegy milyen rég láttuk egymást, sok év után is ugyanott folytatjuk, ahol anno abbahagytuk valamelyik bontás után a teherautók mellett elnyomva a hajnali torokkaparós cigit. A hivatalos protokoll (na, menj a fenébe a hülyeségeddel – a szerk.) és némi anekdotázás után munkához látok.
(Foto: illusztráció - Kalocsai Rchárd Budapest Music Expo 2017.)
Valamit azért elfelejtettek mondani a srácok: van itt egy szép termetes LED fal. 10 méter széles a színpad, ez a csöppség pedig konkrétan pont ugyanannyi széles. Na jó, a kedves fogadtatásért cserébe nem most teszem szóvá, de azért magamban mérgelődöm még egy kicsit. (később kiderült, erről ők sem tudtak). Laptop, RF mérőműszer elővesz, összedugom, amíg feláll a gépem. Közben végigszaladunk az antenna-rendszeren (máris átrakatok két antennát) Gergő és Atti is segítenek. Látom, itt van Ernő is. Nem először dolgozunk együtt. Szerintem, ha reumásak leszünk, annak a rengeteg őszi, téli, hajnali építést követő pulthoz való többszöri együttes odafagyás lesz az oka mindannyiunknál. Annak ellenére, hogy meleg nyári nap van, hoznak nekem forró kávét, pedig nem is kértem. De tudják, hogy jólesik. Ismernek. Ők már csak ilyenek. Egyeztetünk a helyszínen valójában ott lévő berendezésekről és a produkciók igényeiről. Minden stimmel. Van a listában egy-két ismerős fellépő, üdvözlöm majd őket - ha még akkor itt leszek.
32 csatorna élő mikrofon (zsebadó és kézi vegyesen) 12 csatorna fülmonitor és 4 csatorna külön kérés volt a delay tornyokhoz (átlövés, hogy ne kelljen jelkábelt fektetni végig a part mentén) ez utóbbihoz én hoztam a berendezéseket. Volt már ilyen munkánk együtt, mindennek tudják a helyét, én már nem is kellek hozzá. Némi meglepetés +4 (számítottam rá), az összesen 52 csatorna lesz.
Előkerül a srác akit kb. 20 perce keresünk. Látom az arcán nem érti miért kértem, hogy jöjjön ide. Megismétlem neki, szépen tagolva a szavakat: „Igen, légy szíves kapcsold be a LED falat. Tudom, hogy fényes nappal van és nincs fedés, de nem a képet akarom nézni” (Ezen még jobban csodálkozik ifjú kollégánk) végül bekapcsolja. Odahívom magamhoz és elmondom miért kértem. Így már látja mit csinálok és bólogat. Talán a „váratlan” megjelenésük miatti elszigetelésből adódott vagy egyszerűen csak az általa megütött felsőbbrendű hang okán – nem meglepő módon – két napja senki nem állt szóba vele senki. Csillog valami halvány reményre okot adó értelem a szemében, később talán megérti milyen világba csöppent, talán ő is megváltozik. Akkor esetleg megenyhül majd a többiek szíve is. Vagy nem. Lehet, hogy holnapután már nem is lesz a szakmában. Majd meglátjuk legközelebb ő jön-e a LED-fallal…
Kérek egy „csirkét” (erősáramú hálózati hosszabbító – a szerk.) és a színpad közepén egy konténerre pakolva végigmérem a helyszínt, Persze a LED fal teszi a dolgát, szép tüskéket rajzol a képernyőre. Teljes spektrumban indítom a mérést, bőven a felső határ fölé megyek (470-900 MHz-ig) a teteje nem is kell, de így legalább kielégítem saját kíváncsiságomat a mobiltelefon hálózatot illetően is. Három TV adó jól kirajzolódik, még kettő valahol messzebb lehet, talán a határon túl, de néha-néha még beleszól a „tetejük” az életünkbe. Most egy másik majd harmadik pozíció a színpadon és megvan amiért idejöttem. Leköltözöm a színpad mellé, biztos, ami biztos ráhúzom a TV adókat az adatbázisból is, jöhet a számítás. Feltűnően sok itt a „700MHz”-es eszköz, a tengerentúlról származnak* Felviszem a programba az összes berendezést, most röpke egy-másfél óra és már kész is az eredmény. Mégsem volt annyira egyszerű, mint gondoltam. Ha ilyen ütemben nőnek az igények, legközelebb már ezekkel a berendezésekkel nem fogunk beleférni a sávba. Ennek hangot is adok, hátha később lesz valami foganatja. A lényeg, hogy most minden megvan és van két-két tartalék is minden berendezés-csoporthoz ezen kívül van még 4 a sajtónak (ezt nem kérte senki, de sose lehet tudni, legfeljebb megmarad tartaléknak. Nem tudják, hogy a városi TV jön-e. (És általában jön…) ezért inkább elébe megyünk. Nincs más hátra, fel kell ütni a beállításokat a mikrofon vevőkre és a fülmonitor adókra. Vannak itt olyan eszközök, amelyeket „lát” a tervező-program, azaz valós paraméterekkel, online elérhetők (ez igen nagy segítség) és van, amelyeket nem. Ez utóbbiak esetén nemcsak a mikrofonvevők frekvenciáját kell manuálisan beírogatni, hanem az adókat is át kell hangolni kézzel. A fülmonitornál is ugyanez, csak ott ugye az adó a rack-es, a vevő meg az, ami megtévesztésig úgy néz ki, mintha zsebadó lenne, de az előbbibe ugye a fülhallgatót dugjuk, az utóbbiba a csíptetős mikrofont (head set-et, lavaliert) a főhősön majd két dobozka lesz, az egyik ad, a másik vesz. Külön öröm, hogy itt jórészt már infrán keresztül lehet párosítani adót a vevővel. Szerencsére ez már nem az a pár évvel ezelőtti helyzet, mint amibe belecsúsztam párszor más szolgáltató cégnél (azt is megoldottuk, csak hát…na) szóval, ez nem az a „van itt minden, mint a búcsúban” ennek ellenére azért meg kell küzdeni a sikerért.
„Igen, minden helyszínen újra és újra, az adott körülményeknek megfelelő RF környezet figyelembe-vételével és az összes üzemeltetni kívánt berendezésre vonatkozó számítás után át kell hangolni” – mondom ifjú videós kollégánknak.
És hogy el ne felejtsem, mielőtt a srácok elszaladnak a vevőkkel a tornyokhoz, a delay-hez is felütjük a frekiket, még itt a monitor pultnál. És most lássuk a próbát. Delay rendben maximális RF vételi jelszint a vevőkön, meg sem mozdul, hiszen egymás szemébe néznek az antennák nyílegyenesen, három méter magasban. Ha berepülne közéjük egy madár, akkor sem lehet baj, a vevők diverzitik. A mikrofonok, fülmonitorok jönnek most, egyesével végigmegyünk mindegyiken. A srácok lebeszélik, bejárják az egész színpadot, én közben figyelem az RF-et a vevőkön. Amelyeket látja a program, azok felől nyugodt vagyok, mindent regisztrál a program, de eddig még csak egy hibaüzenet ugrott fel összesen. (low batt) Bőven megvan a színpad, mindenhol jó, minden. (Még a LED fal előtt egy méterre is) El sem hiszem, hogy készen vagyok. Pont jókor, megjött Tomi, az egyik zenekart ő keveri. Rég láttam őt, beszélünk pár szót, aztán feltűnik Laci az „Öreg” ő egy másik zenekarral jött és mindenki tudja, hogy mindig pontos, így nem lep meg a korai érkezése senkit. Vele is váltok pár szót, aztán magukra hagyom őket, hagy nosztalgiázzanak.
A többieknek most jön a munka java. Elkezdődik a próba, most ők dolgoznak, én meg téblábolok és fülelek egy kicsit. Közben összeszedem a holmimat. Kíváncsiságból azért még elgurulok a főútig, ott is mérek egyet (inverter és mágneses tetőantenna) azt az eredményt is ráhúzom a tervekre. Hozza a papírformát az eredmény, LED fal nélkül nyugodt az RF környezet. Az elemzés sem mutat hibát. Visszamegyek elköszönni és búcsúzásképpen átküldöm a telefon és a laptop között megosztott internet segítségével a fiúknak a végleges tervet, pdf-ben.
(Foto: illusztráció - Kalocsai Rchárd Budapest Music Expo 2017.)
2016
Egyedül jöttem, nyugodt tempóban, alig három óra volt az út. A pálya végén az első kis városban megálltam tankolni. Előbb akartam, de 140-es tempomattal inkább letoltam egybe a pályát. Tavasszal átadták az új szakaszt. Élveztem, hogy alig van forgalom és még nincs rajta se felfagyás, se javítás. Az az igazság, hogy nem is volt kedvem megállni. A navi mutatta az utat, bár annyiszor voltam már itt, hogy csukott szemmel is idetalálnék, de az érkezési idő miatt végig hagytam hogy ketyegjen. A pályán úgyis alig-alig szólalt meg, végig zenét hallgattam a telefonomról. Szerencsére nem csak a pályát építették meg, hanem azzal együtt végig pakolták GSM cellákkal is. Jórészt 4G-s hálózat van, csak egyszer akadt meg a netes lejátszás. Onnan még majd 100 kilométert gurultam a kis falvakon keresztül. Itt a hegyek között azért néha küzdött a navi is magában. Zene nélkül, lehúzott ablakkal élveztem a beáramló nyári forró levegőt.
Nem emlékszem pontosan mikor voltam itt legutóbb, de a környék megint változott azóta. Talán a városka főtere is szépült azóta, de az is lehet, hogy rosszul emlékszem mert legutóbb csak átrobogtam rajta. Akkor odafelé siettem mert késésben voltam, visszafelé siettem mert erősen sötétedett és gyorsan haza akartam érni, mielőtt bealszok a monoton autópályán.
Itt a tónál már a múltkor is alig volt üres hely, rengeteg a víkendház, de most már a túlparton is végig házak állnak. Van amelyik nem is hétvégi ház. Látszik a kéményeken meg az új építésű házak falainak szigetelésén (ránézésre is vagy 20 centi) hogy ezeket egész évben lakják. Ha nem láttam volna üresen, házak nélkül a partot most nagyon vonzónak találnám. Persze így sem rossz. Van víz, villany és úgy látom már csatornahálózat is. Csak ne lenne ennyire messze. Gyakrabban jönnék ide én is.
Messziről látszódik a színpad hatalmas fedett teteje. Józsi le sem tagadhatná, hogy ezt a bulit ő szervezte. Óramű pontossággal zajlik a munka. Profi módon, profi csapattal. Leparkolók a színpad mögött, nemcsak a bekötőút, hanem itt hátul is le van aszfaltozva. Konstatálom magamban, itt legalább előre gondolkodtak. A színpad is betonon áll, alig kell szintezni a lábakat. Ezen kívül még több rendezvény is van év közben, farsangtól a Márton-napig mindent ide hoznak. Érthető a fejlesztés is, jó páran elsüllyedtek már itt korábban (ahogy annak idején ti is – a szerk.) a sárban.
Két nyerges, meg egy 12 tonnás mellé álltam, lehet, hogy útban leszek nekik, de máshol már nem volt közelebb hely. Van itt még néhány mikrobusz, meg személyautó, ők ki tudnak fordulni, de a nyergest azért mégse küldeném bele a nádasba. Az egyiket Laci hozta le (róla eddig még nem ejtettem szót) van neki még egy pár ilyen monstruma. Pont itt van, kivett valamit a fülkéből, most ugrik le a lépcsőn. Ő az első akivel kezet rázok. Ha mégis elmenne (biztosít felőle, hogy esze ágában sincs) akkor majd szól. Amúgy 10 napos lesz a fesztivál, ő is marad két napig, idén ez a nyaralás. Kipattan a fülkéből András is, kezében egy bogrács, sejtem mire készül.
Van még két másik helyszín, azok kisebbek és távolabb vannak, biztosan nem fogják egymást zavarni. Azokról nem tudok semmit. Nem kérték, hogy átmenjek azokra is, de majd rákérdezek.
Megkerülöm a színpad oldalát, itt csoportosulnak éppen a srácok. Vége az egyeztetésnek, pont jókor csöppentem ide. Van sok ismerős és néhány új arc. Szeretettel fogadnak, ahogy én is jó szívvel veregetem őket hátba. Jó újra látni a fiúkat. Kicsit mintha öregedtek volna, de lehet, hogy csak a napsütés miatt látszanak a lebarnult arcok mélyén a ráncok. Aki nincs itt, a többiek, szépen csendben végzik a saját dolgukat. Egy-két lépcsőt még beigazítanak a helyére, a korlátokat rakják. Két oldalon és középen LED falak és rácsok. Jól láthatóan van vagy kétszáz intelligens lámpa a hídon és irdatlan mennyiségű hangfal lóg a tető két oldalán. Tomi most mászik le a hídról, reggel kilenc óta most jön le először. Nem értem, hogy bírja odafent ennyi ideig (mondjuk már azt sem értem, hogy bírja egyáltalán odafent) Pacsizunk egyet, elslattyog, csilingel rajta a beülőre aggatott megszámlálhatatlan mennyiségű karabiner, nem is értem hogy bírja el a sok vasat.
Egyeztetek a hangos stábbal. Lépek egyet a monitorállás felé, kikerekedik a szemem. A fedés alatt kezd kirajzolódni majd tíz év folyamatos fejlesztésének eredménye. 48 csatorna mikrofon, 24 csatorna fülmonitor csatorna szépen rendezetten, gurulós rack-ben mindegyik, ahogy az meg van írva. Gondosan megtervezve, üzembe helyezve, összefűzve. Ezt is megértük. Zsolti, Tibi, Gergő és még sokan mások rengeteget dolgoztak mindezért. Kicsit úgy érzem magam, mint a kisgyerek a játékokkal teli homokozóban, lassan felmérem a terepet és segítséget kérek a választáshoz. Óvatosan dugom be a cat kábelemet a switch-be. Némi IP cím állítgatás után összeáll a kép. Egymás után szép sorban megjelenik a laptop kijelzőjén 72 csatorna berendezés. Lenyűgöző jelenet.
Van az egyik rack-ben RF mérőműszer, azzal (is) mérek, meg a sajátommal is. Tökéletesen kirajzolódik a rádiófrekvenciás környezet. Látszik a LED fal RF képe és látszik, hogy végleg eltűntek az analóg TV adók** A digitek mellett (felett) amúgy sincs esélyünk dolgozni, ezek sokkal veszélyesebbek a mi kis mikrofonjainkra nézve, mint az analóg TV adók voltak. Ha bekapcsolod a mikrofonvevőt és tele van „ribizlivel” azaz, olyan mintha az adód is be lenne kapcsolva (miközben tudod, hogy nincs) akkor szinte biztos, hogy megtaláltál egy DVB-T adót. Ilyenkor a legtöbbször síri csend van a vevő, függetlenül attól, hogy „valamit” vesz. Eszedbe ne jusson így használni a mikrofonodat. Ezek a TV adók cserébe viszont rengeteg TV csatorna sugárzását biztosítják, igen jó minőségben. Mindennek ára van.
Most jöhet a tervezés. Fél óra (tartalékok, egyebek) és enter. Minden egyszerre villogásba kezd. Csodálatos! Látom a programban a rack-es töltőben lévő Li-Ion akkumulátorok állapotát, pár perc és mind fel van töltve, kezdődhet a „tárazás”. Már csak az infrás szinkronizálás van hátra és készen vagyunk. Hozzáteszem, van itt olyan berendezés is amihez még ez sem kell. „Távfelügyelt” rendszer, egyszerre vált frekvenciát a vevő az adóval, akár használat közben is. Erről árulkodik a színpad mellett egy kis méretű dobozka.
És még valami: a berendezéseknek a kétharmada már nem a régi, jól ismert analóg rendszerű készülék. Ezek is digitek. Igen, UHF sávban működő (nem 2,4 GHz) berendezések!
A srácok lepróbálják a mikrofonokat. A frekvencia kiosztást én is elmenettem, meg a Spectrum Manager-ben is eltároltuk. Azért, még ők is mentenek egyet a saját gépükre, biztos ami biztos. Innentől folyamatosan látnak minden információt a saját gépükön, másodperc pontossággal rögzítve az eseményeket. Összeszedem a holmimat, elköszönök. Ha valami van, hívjatok. Azért, hazafelé még benézek a másik két színpadra is, nem kértek rá, de így mindenki nyugodtabb lesz. Én is. Indulok, hosszú még az út hazáig.
2019
Hívtak telefonon, idén is lesz tóparti fesztivál, két hét múlva épül. Úgy látszik három évente megrendezik (vagy csak kimaradt pár évem) Nem tudok lemenni, egyszerűen nincs időm. Odaadtam nekik a mérőműszert, ez már egy sokkal újabb. Vízálló dobozban, szivacságyban, megspékelve egy SIM kártyás kiegészítővel (és lokális wifivel) powerbankkal, az akkumulátor feltöltve. Ha esetleg mégis kimerülne majd bedugják tölteni (de nem fog – a szerk.)
Megérkeztek, szóltak, hogy kész a hang. Bekapcsolták a műszert, ahogy megbeszéltük. Leülök az asztalomhoz, elindítom a programot. Pár perc várakozás és bejelentkezik az eszköz, a GPS koordináták alapján tényleg ott vannak. Látom, van LED fal, itt vannak a TV adók is pont úgy mint korábban. Idén 90 csatorna az igény. Az eszközlistát megkaptam, a vezeték nélküli mikrofonok mindegyike digitális. Előzetesen már szimuláltam a rendszert, elvileg összeáll és még tartalék is lesz. Java része a mikrofonoknak (adó és vevő egyaránt) gyakorlatilag teljesen átfogja a rendelkezésre álló UHF sávot. Ha így nem sikerül, akkor sehogy sem. Ezek a legkorszerűbb berendezések. Ráadásul, ezekből 12 csatorna nemcsak hogy digitális, hanem még „teljesen távvezérelt” is. Azért így könnyebb lesz a munka.
Megvan az első teljes spektrumkép. Szólok nekik, legalább két csatorna fülmonitort bekapcsolva hagytak, azt most kéretik kikapcsolni. Profik a srácok, csak ez kimaradt véletlenül. Újabb mérés, ez most „tiszta”. Elmentem az eredményt a gépemre, kérek még két másik mérési pontot. Ezeket is elmentem. Jöhet a tervezés, ők addig elmennek ebédelni. Kész vagyok, átküldöm a fájlt. Visszaértek, hívnak, feltöltik, enter. Azok, amelyek „automatikusak” mindent megcsinálnak egy pillanat alatt - már készen is vannak. Hol van már az ujjbegyet kinyíró nyomogatás… Azok, amelyek (még) nem ilyenek, infrán szinkronizálják. Megkérem őket, ha van probléma, ha nincs, szóljanak vissza. Este 7 óra van, felcsörgetem őket, tudom nemsokára kezdés, ilyenkor már én sem szeretem, ha hívogatnak. „Minden rendben, köszi. Ne haragudj, most mennem kell, megjött a zenekar”
Nekem van még egy kis dolgom az irodában, aztán indulok haza, ma nincs kedvem a kocsiban rádiót hallgatni, inkább a telefonomról „tükrözök” valami on-line internetes forrást a fejegységre.
2020
Állok a tóparton. Erre jártunk a családdal, éppen már lehetett menni, ki tudja meddig tart ez a helyzet. Kihasználtuk a lehetőséget, így mentünk. Üres minden. Furcsa perverzió, de nálam van az RF mérőműszer. Mérek egyet. Nincs itt most se színpad se ember, csak egy csendes tájat látok, a színpad beton szürke alapjával, ami vakítóan fénylik a nyári napsütésben. Kellemes az idő, rajtunk kívül csak a lakatlannak tűnő házak sora és a jól ismert nyugodt tó látványa ölel minket körül. Látom a gátat, szinte hallom a sound-check-et. Pillanat, csak pár perc az egész. Mindjárt kész vagyok és sétálunk egyet. Nagyon szép ez a környék ismerem régről. Van itt egy kis étterem a városkában, talán nyitva lesz.
Mérek. Megvannak a DVB-T és most már DVB-T2 televízió adók is, de most már más helyen mint tavaly voltak. Hát megtörtént, ahogy mondták. Persze ebben biztos voltam, de így látni más érzés. Olyan, mint 2015-ben volt, hát ismét elköltöztek**** Ismét csökkent a működési lehetőségünk sávja. Örülök is meg nem is. Lesz 5G és az ígéretek szerint ezzel rengeteg sok új szolgáltatás. Kíváncsi vagyok, ahogy millió más ember. Kicsit örülök, mert idén még nem kell az iparágat érintő újabb rádiófrekvenciás korlátozásokkal szembesülnünk és nem örülök, mert idén nem kell ezzel szembesülnünk.
Állok a parton és látom a teherautót a gáton, az oldalához erősített hatalmas keretes vászonnal. Talán majd jövőre konfrontálódunk a megváltozott RF környezettel. Minden alkalommal azt mondtam ezen a helyen, hogy kész vagyok. Most is ezt mondom, de most nem teszem hozzá, hogy minden rendben. Mehetünk, sétáljunk egyet.
------------------------------
*2010-ben, az Egyesült Államokban megvalósul a (nem 800! hanem) „700 MHz-es” korlátozás
**2015-ben az Európai Unióban (és Magyarországon is) megvalósul a „800 MHz-es” korlátozás
Ha esetleg valaki nem tudta volna, a tengerentúlon már sokkal korábban „élvezték” a változások hatását.
***2020. - Az Egyesült Államokban megvalósul a „600 MHz-es” korlátozás
****2020. - Az Európai Unióban (és Magyarországon is) megvalósul a „700 MHz-es” korlátozás
A 2020-as évben Magyarországon bekövetkező változásról szóló dokumentum (Nemzeti Média és Hírközlési hatóság) oldalán található, itt érhető el!
A dokumentum keltétől eltelt időben 2020. szeptember 6. napjával befejeződött az ágazatunkat jelentős mértékben érintő korlátozás.
Ez közérthetően azt jelenti, hogy a PMSE (Program Making and Special Events) céllal használt berendezések (ide tartoznak a színpadi vezeték-nélküli mikrofon és fülmonitor rendszerek is) frekvencia-használata az UHF sávban (ismét) korlátozásra került, azaz a 470-694 MHz frekvenciasávtól (úgynevezett „700 MHz-es sáv”) eltérő frekvencián üzemelő PMSE eszköz használata TILOS!
A földfelszíni televízió adók (DVB-T, DVB-T2) működési sávja azonos a fent említett sávval - ez nem új keletű dolog, az eddigiekben is így volt, azaz a mi eszközeink mindig is a „TV adók mellett” üzemelhettek másodlagos jelleggel – a digitális TV csatornák által használt frekvenciasávokban (8 MHz-es blokkok) már az elmúlt 5 évben sem tudtunk dolgozni, ez a teljes frekvenciasáv az idei évben hozzávetőleg 100 MHz-el csökkent.
A használatot tiltó intézkedések biztosítják a mobilszolgáltatók védettségét, az ún. „5G” szolgáltatás zavartalan működését. A mobil szolgáltatók ezt a technológiát lépcsőzetesen építik ki, tehát a változás nem minden esetben tapasztalható azonnal vagy drasztikus mértékben. Ideig-óráig fizikailag működőképesek is lehetnek az „5G” -vel együtt üzemelő eszközök, azonban: felhívom szíves figyelmedet, hogy - bár kereskedelmi szempontból az UHF sáv 470-694 MHz tartományától eltérő frekvencián működő PMSE berendezés értékesítése nem jelent jogsértést (a világ vezető mikrofongyártóinak magyarországi képviseletei ezt megelőzően már évekkel korábban, tudatosan korlátozták ezek magyarországi forgalomba hozatalát) - a „tiltott sávban” működő berendezések használata minden esetben az üzemeltető kizárólagos felelőssége.
Szívből kívánom mindenkinek, hogy egyetlen koncerten, rendezvényen se hangozzék el a címbeli mondat!
Ezúton fejezem ki köszönetemet a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság munkatársainak az együttműködő segítségért.
Külön köszönöm mindazok kollégák és barátok közreműködését, akik a segítségemre voltak.
Emlékül mindazoknak akik már nem olvashatták el ezt az írást.
PS:
A történet puszta kitaláció, ahogyan a benne szereplő személyek mindegyike kizárólag a képzelet szüleménye. Az esetlegesen felfedezni vélt hasonlóság kizárólag a véletlen műve lehet, így ha esetleg valaki magára- vagy másra ismerne, úgy biztosra veheti, hogy ezúttal sajnos tévedett.
Szuhanek Imre
Eurhythmics Kft.
cégvezető
2020. december
2020. december 23. 06:19