iLAND: Álmok közös halmaza
Az idei év egyik legkiemelkedőbb zenei eseménye az iLAND bemutatkozó albuma, A Sziget megjelenése. A parádés album és a teltházas lemezbemutató koncerttel a háta mögött két boldog zenésszel, Pálvölgyi Géza billentyűssel és Madarász „Madi” Gábor gitárossal Rozsonits Tamás beszélgetett.
Music Media Magazin: Madi, te mikor hallottál először az East zenekarról?
Madarász Gábor: Amikor megjelent az első nagylemezük, a Játékok 1981-ben és szerepeltek a televízióban. Akkoriban, akit a tévében lehetett látni, sztárnak számított. Aztán, amikor Sopronban jártak, (ahol felnőttem) mindig elmentem a koncertjeikre.
Music Media Magazin: Géza, a Játékok felvétele előtt csatlakoztál az East együtteshez és a stúdiómunkához kapcsolódik egy történet egy nem várt vendégről…
Pálvölgyi Géza: Nyilván Yoko Onóra gondolsz, aki számunkra is ugyanolyan nagy meglepetést jelentett, mint mindenkinek. Akkoriban éppen egy magyar barátja volt és Yoko kíváncsi volt a stúdióra. Nagyon kedvesen és közvetlenül viselkedett, érdeklődött a felvétel iránt, bele is hallgatott s nagyon tetszett neki. Aztán később, amikor Budapesten koncertezett, küldött a zenekar minden tagjának tiszteletjegyet.
Music Media Magazin: Az East debütáló nagylemeze volt a progresszív rock stílus első korongja Magyarországon, holott erre a műfajra ki volt éhezve a közönség. Hogyan sikerült elérni a megjelenését?
Pálvölgyi Géza: Az ősi East lemez előtti útjának eredménye, amit végigjártak. A Lemezgyár „kérése” volt, hogy az addig instrumentális zenét játszó csapat vegyen be egy énekest, akkor lehet szó nagylemezről, így került a zenekarba Zareczky Miklós, aki a Jazz Konziban osztálytársam volt. Egyik órán szólt, hogy billentyűst keres az East, van-e kedvem csatlakozni? Volt! Lementem egy próbára, Móczán Peti (basszusgitáros, zenekarvezető – a szerző) azt mondta, hogy blues, játszottunk egy bluest, mondta rendben… és most akkor „zsongadozás”, ami azt jelentette, hogy minden hangszeren elkezdtünk zsongani, zenei hangulatokkal követni egymást. Tetszett nekik az irány, ahogy én gondolom a zenét, így lettem East-tag, hatalmas örömömre. Így klappoltak a dolgok, jókor voltam jó helyen, ennyi történt.
Music Media Magazin: Utoljára a zenekart ebben a felállásban a pilisborosjenői Fenevad Fesztiválon láttam (1983. augusztus 13), a katonaságtól szöktem ki. Aztán a csapat átalakult.
Pálvölgyi Géza: Ott lehetett megtapasztalni valójában, hogy mi lehetett volna az East-ből, hogyha egy másik országban kezdi el a pályafutását. Nem arról van szó, dehogyis, hogy bármiféle elnyomott státusszal ruháznám fel a zenekart, mert amúgy minden lehetőséget megkaptunk, csak ott olyan hatalmas színpadon és technikai háttérrel szólalt meg az East, mint azok a prog-rock zenekarok, akiket szerettünk, mint a Pink Floyd, a Genesis és a többiek, akik kizárólag hatalmas színpadokon léptek fel hatalmas háttérrel, vetítésekkel és színpadi elemekkel. Ezen a fesztiválon harmincezer ember előtt játszottunk a The Rolling Stones egyik színpadán, tőlük bérelte az amerikai filmes stáb, mert egy filmforgatás adta a fesztivál apropóját. Külföldi volt a technikai stáb is és akkorát szólt a zenekar, hogy mi is meglepődtünk. Ez volt az, amire mindig vágyott az East: ott tudtuk először úgy megmutatni magunkat, ahogy és amit ez a zene kíván.
Music Media Magazin: Ti először személyesen mikor találkoztatok?
Madarász Gábor: A Billentyűsök Éjszakáján (Budapest, Papp László Sportaréna, 2008. szeptember 26), Szentmihályi Gábor (Michel) dobossal és Zsoldos Tamás basszusgitárossal mi hárman kísértük az est főszereplőit, a billentyűsöket. Ott találkoztunk először; minden billentyűsnek volt egy blokkja, Gézával elkezdtünk zenélni és nagyon tetszett a játéka, az egész hozzáállása és kapcsolatban maradtunk. Aztán később, ahogy bekerültem az Eastbe, az egy vicces sztori: Géza felhívott és kérdezte, hogy van-e kedvem eljönni East-koncertre (Pécs, Kodály Központ, 2012. június 8). Mondtam, hogy persze, hozhatok vendéget is? Mire ő: nem, nem közönségként gondoltam rád… gitározni kellene a zenekarban!
Music Media Magazin: Géza, miért éppen Madit hívtad?
Pálvölgyi Géza: Az Eastben egy idő után folyamatosan gitáros problémák voltak, játszott Varga Janó után Maróthy Zoli, Mohai Tomi, Karácsony James, Tátrai Tibusz is, de mivel elfoglalt zenészek, nehéz volt a dátumokat összehangolni, egyeztetni. Felvetettem Móczán Petinek, hogy oldjuk meg végre ezt a problémát, vegyünk fel egy állandó gitárost, akire hosszabb távon számíthatunk. Madival a már említett koncert óta nagyon jó volt a kapcsolatom, gondoltam, végre megvan az a fickó, aki minden szempontból hosszú távon is tökéletes megoldás. És így is lett szerencsére..
Music Media Magazin: Aztán hogyan lett az Eastből iLAND?
Pálvölgyi Géza: 2017. október 23-án az East adott egy nagy életmű-koncertet a Papp László Budapest Sportarénában. Ez egy összefoglaló koncert volt az első klasszikus és a második felállással, sőt, a legkorábbi korszakokat is felidéztük, egyben le is zártuk az addigi fejezeteket. Két-három évvel a koncert után, miután már ennyi ideje nem játszott az East, kezdett megfogalmazódni bennem, hogy mivel egy fél emberölőnyi munkánk van benne, ne hagyjuk itt, és így abba, nem volt szívünk azt mondani, hogy ennek itt vége. Csináljunk új néven, új zenekart, új albumot, így alakult az iLAND. Adott volt Dorozsmai Peti, Takáts Tomi, Madi és elhívtuk Kontor Tomit, a fantasztikus basszusgitáros-énekest, és így együtt egy nagyon összeillő zenekar jött létre. Sokan mondják nekem: „Te, ez olyan, mint az East!” Mire én: mert ez az East legutolsó formációja, és én ott játszom 1981 óta! Nem arról van szó, hogy valamit folytatunk, hanem a megkezdett utunkat, magunkat folytatjuk. Azt, amit elkezdtünk A szerelem sivataga című lemezzel (1988), vagy a Radio Babellel (1994). Ez az iLAND. Egy út folytatását halljuk most, a jelenlegi gondolkodásunkkal. Az első lemezünk A Sziget egy új anyag, nem az történt, hogy régebbi darabokat formáltunk át. Természetes, hogy Szurcsik Józsi alkotta a borítóját, aki 1981-ben a Játékok című lemezünkét is.
Music Media Magazin: Látva és hallva az iLAND zenekart, azonnal átjön, hogy ti nagyon szerettek zenélni és egymással játszani. Hogyan születnek a dalok? Átmentek egymáshoz és mutogattok a másiknak dalötleteket?
Madarász Gábor: Pont így.
Pálvölgyi Gáza: Én úgy dolgozom, hogy készítek egy zenei hangulatot, zenei alapot, amire aztán felépül a dal, mint a kártyavár. Mikor kimentem Madi stúdiójába, ember még annyi mikrofont, erősítőt nem próbált ki, mint mi, hogy minél élőbb legyen, semmi gépi ne maradjon a lemezen. Az a csoda ebben, hogy más műfajokban játszó emberekkel itt valami olyan dolog történik, hogy minden erősíti egymást.
Madarász Gábor: Én pedig azt vettem észre ennél a brigádnál, hogy egy picikét mindenki meg tudja élni azokat az álmait, amelyeket eddig máshol nem tudott. Ezek a zenei álmok valahogy átfedésbe kerültek, van közös halmazunk. Ezek az álmok még a tinédzser korunkból fakadnak talán, ezeket mindenki szeretné megélni és megvalósítani. Nekünk ez most, ennyi idős korunkra sikerült. Valahogy összeértek az álmaink és mindannyian egyet gondoltunk mindenről. Közösek az álmaink.
Music Media Magazin: Nagyon megfontoltatok mindent, nem lehet azt állítani, hogy bármit is elkapkodtatok volna…
Madarász Gábor: Hát, azt biztos…
Pálvölgyi Géza: Készítettünk egy olyan lemezt, amit korábban ilyen-olyan okokból vagy elvárásoknak megfelelés miatt még nem. Elkészítettünk egy azonos gondolatú lemezt, aminek van eleje, közepe és vége. Akadnak hosszabb és rövidebb dalok, amelyeket összefűztünk, nincs köztük szünet. Az egész egy negyvenöt perces mély lélegzet. Valójában mindig arra vágytam, hogy egy ilyen lemezt készíthessek. Elképzelem azt, hogy aki megveszi, otthon kitölt egy pohár bort, leül és meghallgatja egyben, hogy vajon ez az öt fickó mire gondolt? Valóban: sokat dolgoztunk az anyagon, én két éve fogtam hozzá, hogy dalokat írjak rá. Aztán elkezdtem átküldeni őket Madinak. Mit szól hozzá? Milyenek a részek? Milyen a szerkezete? Mire végül az egész összeállt, az tényleg hosszú ideig tartott. Hozzáteszem, hogy én így dolgozom és nagyon szeretem ezt a módszert. Az egész zenekar munkamániás. Madi, ha dalonként nem játszott fel legalább negyven gitárszólót, akkor egyet sem és küldte át nekem: „na, most ezt hallgasd meg! Mert lehet, hogy az előző sem volt rossz, de most csináljuk meg rendesen!” Mindent pont azzal a gitárral, azzal az erősítővel és azzal a mikrofonnal, hogy a legjobb legyen! Ahogy minden hangszer az egész lemezen, ezért tartott a felvétel ilyen hosszú ideig.
Music Media Magazin: Mindannyian több csapatban és előadóval is dolgoztok. Az hogy működik, hogy egy-egy zenei ötlet végül East, Hobo, Ákos, Skorpió, Tátrai Band, vagy iLAND lett/lesz?
Madarász Gábor: Ha írok egy dalt, akkor arra az előadóra koncentrálok, akinek szánom és megpróbálok belebújni a bőrébe, ami nem egy könnyű feladat. Próbálok egy olyan dalt írni, ami neki áll jól. Az iLAND-nél, mivel az előbb mondtam, hogy az egy álom, itt a legbelsőbb érzelmeim jönnek elő és a többieknek is. Amint megérkezik a belső világ, az abszolút passzol az egészhez. Géza azt mondta, hogy az Eastből vezetett az út az iLANDbe. Ő mélyen benne volt már a kezdeti East óta, Dorozsmai Péter és Takáts Tomi is, én kevésbé, ezért nekem kicsit nehezebb a dolgom, viszont nagyon könnyen tudok adaptálódni. Nagyjából érzem, hogy ők mit akarnak és nagyon érzem azt, hogy ez a projekt mit kíván. Megvannak az előéletünkből azok a snapshotok, amit ha az alkalom kívánja, elő tudunk venni, mert oda az pont jó lesz. Mire átszalad egy gondolat, már zsűrized is fejben.
Music Media Magazin: Az iLAND szövegvilága is az Eastben gyökerezik, mégis más…
Pálvölgy Géza: Így igaz. Márkus Józsi írta az East-szövegeket, nagyon erős a szövegvilága. Az iLAND esetében úgy éreztem, hogy Józsi szövegeit kicsit más irányba is szeretném kiteljesíteni. Korábbi gyakorlat, hogy vakszövegeket írtunk az énekesnek, hogy kiderüljön, mi énekelhető, hány szótag az, ami jól énekelhető. Elkezdtem vakszövegeket írni, majd éleseket is. Korábban nem írtam szövegeket, megkérdeztem Józsit, mit szól hozzá, mire ő, hogy nagyon jók, semmi gond nincs velük. Úgy gondolom, hogy a lemezünkön ez a két szövegvilág nagyon jól kiegészíti egymást. Így tudtuk a lemezt szövegileg is felépíteni.
Music Media Magazin: Takáts Tomi a zenekar frontembere, de Madi is énekel a lemezen és a koncerteken. Hogyan alakult ki ez?
Madarász Gábor: Megfenyegettem és megzsaroltam őket… ha-ha-ha! Komolyra fordítva: egyszerűen így alakult.
Pálvölgyi Géza: Mert így volt természetes, így lett jó. A következő lemezen azt szeretném, ha Kontor Tomi és énekelne. Ha egy zenekarban hárman énekelnek, az már egy elég jó arány. Mindhárom hang teljesen más hangulat. Madi dala, a De mégis élünk pont úgy jó, ahogy van, fel sem merült, hogy más énekelje. Az Úton haza című dalomban kíváncsi voltam, hogy szól Tomi és Madi hangja együtt, szerintem nagyon jól sikerült. Itt szeretném megköszönni Jamie Winchester munkáját, aki csodálatos vokálokat alkotott. Ő a zenekar hatodik tagja, aki részt vett a közös munkában a tőle megszokott legmagasabb színvonalon.
Music Media Magazin: A koncerteteken figyeltelek benneteket és annyira jó látni, hogy egy-egy egyéni zenei bravúrnál, megoldásnál összemosolyogtok. Átjön, hogy nagyon bírjátok egymást! Tisztelet és szeretet sugárzik a színpadon és a színpadról.
Madarász Gábor: Ez még egy ilyen régi vágású zenekar. Nem a mai zenei környezet formációinak megnyilvánulásai jellemzőek ránk. Nálunk adott az együtt zenélés, ami szerintem manapság ritka, talán a jazzt kivéve, van köztünk valamiféle kapcsolat, amitől együtt az egész olyan jó. Örülünk egymásnak. Képzeld, ez az első zenekar az életemben, ahol, ha valaki szólózik, a többi lehalkul. Magyarországon ez egyáltalán nem jellemző, a többi zenekarban a falka elpusztítja azt, akinek kilóg a feje.
Music Media Magazin: A hangszerpark is impozáns, amit a színpadra tesztek és használjátok is, kivétel nélkül. Nem csupán díszlet. Géza, elmesélnéd a legendás Moog szintetizátorod történetét?
Pálvölgyi Géza: 1981-ben a Játékok című East lemezen már játszottam rajta. Egy eredeti, 1975-ös Mini Moog Model D. Totál analóg mono hangszer, a csak rá jellemző hangzással. Az elektromos billentyűs hangszerek egyik alaphangszere, mint az orgonák között a Hammond. Ettől is hasonló az iLAND megszólalás, mint korábban az East-ben, mindkettőben sokat használtam és használom. Nem biztos, hogy tudatosan, de olyan hangzásokat keresünk, amiket szeretünk. Madinak is van kb. négyszáz gitárja, a hangszínválasztásban pedig autista. És én ezt nagyon szeretem! Amikor azt hiszed, hogy ezt már nem lehet fokozni, akkor egy hét múlva felhív, hogy: „Na most figyelj!” A másik, ami már a korunkból adódik, hogy el tudunk engedni dolgokat. Tudjuk, mi mikor van készen. Ez a lemez kész van! Egyetlen hangot nem változtatnék. Elkészült, elengedjük. Előtte sokat bütyköltünk rajta, de elkészült. Valóban egy álom-lemez. Olyan hangulatok vannak rajta, hogy kész!
Music Media Magazin: Géza, te vagy az első zenész, akitől azt hallom, hogy egy lemez elkészült. Mindenki más azt mondja, hogy csak befejezték, mert a határidő a legjobb múzsa. De ez a lemez tökéletes. Koncerten is maximálisan ragaszkodtok hozzá, vagy hagytok helyet az improvizációnak?
Pálvölgyi Géza: Sok mindent előre kitalálunk, de Dorozsmai Peti fogalmazta meg nagyon precízen, hogy van egy olyan egy perc, amikor már a közönség is bent van és te is a színpadon és van az a csend, amiből érződik, hogy azért jöttek az emberek és a zenészek is, hogy együtt legyenek. Én ebben tökéletesen hiszek! Ha megvan ez a közös fonal, abból csoda születik.
Music Media Magazin: A lemezetek gyönyörű borítójában (Szurcsik József munkája) két korong lapul: a stúdióanyag mellett egy koncertfelvétel is. Pont azért, hogy hazavihesse bárki egy iLAND koncert élményét?
Pálvölgyi Géza: Nálunk minden a zenéről szól. A koncertlemez is egységes anyag, nincs darabokra bontva. Sok-sok zene, minimális duma. Olyan lett a lemezünk, ahogy igazán elképzeltük.
Music Media Magazin: Vannak már visszajelzések?
Madarász Gábor: Szeretik az emberek. Ez nagyon jó, de én már előre nézek, tehát engem már az érdekel, hogy mi következik. A lemezbemutató koncerten (MOM Kult, 2022. szeptember 6.) nagyon megdöbbentem: nem vártam előre, hogy ennyien eljönnek.
Music Media Magazin: Miért nem?
Madarász Gábor: Mert ez annyira mély és annyira személyes, ami a mostani tempóban, ahogy az emberek élnek, áááá… és de! Imádták az emberek! Végig nagyon figyeltek… én azt gondoltam, hogy ez a mentalitás már kiveszett. Hogy a zene jelenleg már csak háttérfunkciót tölt be a mosogatás és a TV-nézés mellett. Lehet rá tornázni, beszélgetni, szexelni, nem szexelni. Most meg ennek a totális ellentétét tapasztaltam meg úgy, hogy mi nem vagyunk az a tipikus sztárzenekar. Mi semmilyen trendi marketingszempontnak sem felelünk meg. Sőt, törekszünk is erre!
Pálvölgyi Géza: Van egy út, amit végig szeretnénk járuni, megtalálni azokat a helyeket, érdekes helyszíneket, ahol a zenénk valóban élvezhetően hallgatható. Amikor a koncert végén lejöttünk a színpadról, mindannyian azt mondtuk, pedig nem ma kezdtük, hogy csoda élmény volt, az első számtól kezdve valami olyan visszajelzés áramlott a közönségtől, amilyet én még kevésszer éreztem életemben. Nagyon áramlott az energia oda-vissza.
Madarász Gábor: Az az érdekes, hogy olyan számmal kezdtünk, amit nem is ismerhettek és már erre beindult a közönség. A zene vitte el őket. Holott minimális volt a világítás és táncos lányok sem voltak. Visszafogott miliő, ahol a zene a főszereplő. A mi zenénk egy nehéz anyag. Nem technikai, hanem érzelmi értelemben.
Music Media Magazin: Izgultatok az első dal alatt?
Madarász Gábor: Nagyon megilletődtem, Gézán pedig láttam, pedig már alaposan ismerem, hogy izgul. És én is izgultam.
Pálvölgyi Géza: Igen, mert nem tudod, hogy milyen lesz a visszacsatolás. Maximálisan hiszek abban, hogy micsoda ereje van a közönségnek. És ez működik! A koncert végén van egy dal, Az utolsó dal, amit Takáts Tomi egy szál billentyű és gitár kíséretében énekel el. Ott rendesen elérzékenyültem! Annyira szépen énekelte és annyira rólunk szólt, hogy van pár elveszett zenész, aki keresi elveszettnek hitt hangszerét, hogy eljátssza azt a dalt, amit még sosem játszott el… totálisan az iLAND jutott eszembe: amit létrehoztunk, ami mellett minden körülmények között kiálltunk, és most tessék: kézbe vehető, hallgatható. Akkorra már két éves munka állt mögöttünk, és így, ahogy Tomi a Moogra támaszkodva elénekelte ezt a dalt, én ott rendesen elérzékenyültem. Gyönyörű pillanat volt! Ahogy az egész kapcsolat a közönséggel nagyon szép volt. Ebből szeretnénk minél többet!
Music Media Magazin: Miért iLAND lett a zenekarotok neve?
Pálvölgyi Géza: A fentiek miatt. Legyen egy Sziget, ahova jó kikötni, ahova szeret az ember elmenni, időzni.
Music Media Magazin: Mikor láthatunk benneteket koncerten ismét?
Pálvölgyi Géza: Új és jó hír, 2023. március 30-án Budapesten, a Müpa Bartók Béla nemzeti koncerttermében lesz hallható az iLAND élőben. Szeretettel várunk mindenkit, folytatásban pedig, ahol erre lehetőség nyílik minél több helyen szeretnénk bemutatni új koncertanyagunkat. Pálvölgyi Géza, Dorozsmai Péter, Takáts Tamás, Madarász Gábor Madi, Kontor Tamás - az iLAND
Írta: Rozsonits Tamás
Fotó: Mernyó Ferenc
https://www.facebook.com/iLANDbandmusic
https://www.youtube.com/@iLANDband4751
.jpg)
2022. december 1. 06:07