Hittel és megszállottsággal – Ne állj meg soha már! - 2. rész
„A közönséget nem lehet becsapni. A zeneértő és -szerető emberek pontosan tudják, érzékelik, hogy a színpadi szereplők szándéka őszinte- e” – vallja a Korál Tribute Band alapítója, motorja, gitárosa, aki Felvidékről, Komáromból szervezte meg a Balázs Fecó, illetve a Korál zenei örökségét tovább vivő csapatát. A Covid- járvány ugyan kis időre visszavetette a formációt, ám az alapító zenész elhivatottsága, kitartó munkája mára meghozta gyümölcsét. A „nagy” Korál együttes gitárosát, Fischer Lászlót példaképének tekintő, nyomdokain haladó Lakatos Sándor „Alex” beszélt a tribute zenekar megalakulásának körülményeiről, valamint arról is, mára meddig jutottak ismertségben, népszerűségben.
Fekete Johnny helyett ma egy másik remek énekes torok, Kiss Zoltán áll veletek a színpadon, aki korábban (és többek között) a késői Korál, a Balázs Fecó Band, valamint a Korál Forever frontját erősítette. Ő hogyan került hozzátok?
Az általad említett Covid- járvány rengeteg kárt okozott nekünk. Ennek kapcsán voltak összetűzések a zenekarban, ráadásul a saját vállalkozásom is tönkrement. A fiúkat persze éppúgy megviselte, hisz még ki sem bontakozhattunk, máris le kellett állnunk, elmentek a bulijaink, ők pedig elvesztették a hitüket a zenekarban. Nem volt meg bennük az a lelkesedés, tenni akarás, ami bennem.
Kiss Zolit hallomásból ismertem és felkerestem az ajánlattal. Szerencsére igent mondott, azóta is ő az énekesünk. Zolika mellett az egész zenekari tagság lecserélődött, s ezzel nyilvánvaló lett, hogy nekünk is Budapest felé kell orientálódnunk. Andris a Rockmúzeumot is segítette munkájával, és elintézte, hogy ott próbálhassunk. Ott újra találkoztunk a korálos Fekete Tibor Samuval is, aki a színházi elfoglaltságai mellett is bevállalta nálunk a basszusgitáros posztját. Felner Richárd István, régi barátom jött Tatáról billentyűzni, akiről tudni kell, hogy emellett zseniális szaxofonos. Tatabányáról érkezett a dobtanár Laskay Peti, így Zolikával és velem összeállt a Korál Tribute Band. Ez sem tükrözi azonban a mai felállást, hiszen Samut – aki az időközben megnövekedett elfoglaltságai miatt már nem tudta velünk az idejét egyezetni – az ugyancsak felvidéki Tornyossy László váltotta a basszusgitárnál. Egyébként a 2018-as indulásnál is Laci volt a basszusgitárosunk.
Azonban még ennek előtte felmerült a másik Korál-tag Dorozsmai Peti neve is, ám a stúdiós-, és egyéb munkái miatt nem vállalhatta a tagságot. Mindezek ellenére megtisztelte a zenekart azzal, hogy több alkalommal beült hozzánk a dobok mögé. Az első próbák nem a legjobban sikerültek, de ez nem vette el a kedvem, és főleg a hitem ebben a csapatban és ebben a zenében. Igazam is lett, mert a következők egyre jobbak lettek, majd 2021 júliusában jött az első fellépés a Legenda Sörfőzdében. Az ott megjelent mintegy harmincfős közönségen keresztül nem mérhettük le a zenekar iránti érdeklődést, hiszen az akkori rendeletek szerint csakis az oltási igazolvánnyal rendelkezők léphettek be a terembe.
Ha már szóba kerültek a „nagy” Korál egykori zenészei: milyen viszonyt ápoltok a legendás banda többi tagjával?
Samuka, amellett, hogy egyéb irányú dolgai elszólították tőlünk, a Korál Tribute Band örökös tiszteletbeli tagja, ebben mindannyian megegyeztünk. Büszkén és örömmel állíthatom, hogy baráti viszony alakult ki közöttünk. Említettem, hogy Peti is nagyon elfoglalt, emiatt ritkábbak a találkozások, ám ettől függetlenül vele is korrekt, jó kapcsolatot tartunk fenn. Fischer Laci visszavonult az aktív zenéléstől. Vele, mint említettem, telefonon tartom a kapcsolatot és elmondhatom, tiszteli és becsüli a zenekarunkat, ami – különösen a példaképemtől – nagyon jól esik.
Tehát a kérdésedre válaszolva elmondhatom, hogy a Korál tagjaival a lehető legjobb viszonyt ápoljuk.
A Korál Tribute Band viszonylag rövid idő, néhány év alatt komoly ismertségre, népszerűségre tett szert. Véleményed szerint minek köszönhető ez?
Összetett dolog ez. Véleményem szerint a siker valahol az Égiek kezében van. Három évtized zenei szempontból kiesett az életemből, sosem hittem volna, hogy ötven évesen utolér. És már nem is szeretném elengedni. Azt gondolom, a hitem és a megszállottságom segített ebben. Még hangszerem sem volt, szinte mindent elölről kellett kezdeni. Ezt látván, érzékelvén a kollégáim úgyszintén odatették azt, amire szakmailag képesek voltak, de a sokat emlegetett hitet is sikerült rájuk ruházni.
Sok jót kaptam az élettől. Több alkalommal is egy színpadon állhattam Horváth Charlie-val, akit kísértünk, és aki nagyon szereti a zenekart.
A közönséget nem lehet becsapni. A zeneértő és -szerető emberek pontosan tudják, érzékelik, hogy a színpadi szereplők szándéka őszinte- e. A „civil” életemben végzett munkámban is ugyanezt az elvet vallom és érvényesítem, annak ellenére, hogy sohasem gazdagodtam meg – nem is ez volt a szándékom – de mindig tisztességgel megéltem a keresetemből. Ezáltal a zenekart is tudtam ebből támogatni, ami az említett hozzáállással együtt úgyszintén hozzájárult az elért eredményeinkhez. Nem utolsó sorban pedig úgyis a közönség dönti el jövőbeni létezésünk jogosultságát.
Mindezek összessége a „felelős” azért – ha mondhatom – a szerény sikerért, amiért küzdöttünk és küzdünk a továbbiakban is. Bővült a repertoár, gyarapodott a rajongótábor, ami jó érzéssel tölt el. Köszönet érte mindenkinek, aki részese volt ennek! Szeretnénk tovább menni, ahogy a dal is mondja: „Ne állj meg soha már!”
És van hová tovább lépni?
Nagyon remélem. Bár nem tudom, mi az a csúcs, ami elérhető egy tribute zenekar életében, de, ha csak ennyi adatott volna meg, és itt lenne a vége – ezt már az első koncertünk után is mondtam 2019 júniusában, ahol az anyazenekar ritmusszekciója is megjelent –, akkor is boldog és elégedett lennék.
Hegedűs István
2024. június 2. 09:18