Harmadik típusú találkozások - Zságer Balázs az analóg szintikről és az ARP2600-ról
Zságer Balázs, zenész, zeneszerző. A szintetizátorok és szekvenszerek értő felhasználója és tudora. Munkásságát nem kell bemutatni, de a nevével fémjelzett Zagar vagy a Yonderboi Quintett azoknak is ismerős, akik kevéssé ismerősek elektronikus zenei körökben. Kezei közé kaparintott egy ARP2600-as szintetizátort, ennek kapcsán született ez a néhány mondat.
A szinti analóg? Illetve analóg vagy digitális?
Nagyrészt a műfaj, a hangszerelés, a zenei környezet és persze az aktuális kultúrális hatásoktól, hangzás-trendektől is függ, hogy épp milyen szintetizátort használ egy zenész. Az analóg-hangzás inkább egyfajta zenei igényt, minőséget és stílusérzéket tükröz a mai 'elbitesedett' digitális világban. De ha kicsit visszatekintünk az elektronikus zene elmúlt 40-50 évére nem sok olyan kiemelkedő előadót találunk, aki ne használt volna analóg eszközöket. Persze mondhatjuk, hogy nekik könnyű volt, mert a 70-es években nem is volt más – de azt ne felejtsük el, hogy nem állt a rendelkezésükre semilyen DAW, sőt még a MIDI protokoll is váratott magára (1982 Roland Jupiter6). Ezzel csak arra szeretnék utalni, hogy egy mai alkotónak milyen széles spektrumú eszköztár áll rendelkezésre és az, hogy ezekből mit és hogyan használ az szintén az ízlésének és kreativitásának a lenyomata.
Mitől szól jobban egy analóg eszköz?
Az analóg hangszerek esetében egyértelműen az áramkörök és azok struktúráltsága illetve az áramkörök alapvető alkatrészeinek a minőségétől. Az analóg áramkörökben a fizika törvényei szerint elektronok futkosnak, mig a digitáls rendszereknél a 0 és az 1 értékek kombinációi határoznak meg egy-egy hangot – ez a technológia persze manapság már olyan szintre emelkedett, hogy egy-egy felvételen néha csak árnyalatnyi különbséget észlel az emberi fül.
Analóg szintézis - esély a véletlenre
Az analóg eszközöknél számomra az egyik legfontosabb erény, hogy a workflow során számtalanszor véletlen utakra terelődik az ember – például egy ösztönös tekergetés során olyan hangzás jön létre, ami jobb vagy érdekesebb mint amit előre elhatároztam.
A kortárs elektronikus zene hogyan vagy miért kapta fel az analóg szintiket?
Az elektronikus zenében már egy jó ideje elengedhetetlen az egyedi sound-design. Minden producer arra törekszik, hogy unikális hangzást kísérletezzen ki, ami jól körülvonalazható, megkülönbözteti más hasonló előadóktól és nem utolsó sorban a saját stílusjegyeit is tükrözi. Talán ez is indíthatta el az utóbbi években a fél-moduláris és moduláris szintetizátor-hullámot, amely egyre inkább teret hódított az elekronikus-zenei producerek körében. A moduláris rendszerek ugyanis teljesen egyedi nézőpontból rakódnak össze, attól függően, hogy a zenész milyen műfajban dolgozik, milyen hangzást szeretne elérni ahhoz válogatja össze a modulokat - legyen az zajos minimal techno vagy éteri drone ambient. A végtelen lehetőségek és megismételhetetlen hangzás terén pedig ezek az analóg rendszerek verhetetlenek – azt azért hozzátenném, hogy hiába birtoklod ugyanazokat az eszközöket mint amivel Rival Consoles, Four Tet vagy akár Nils Frahm dolgozik, soha nem fogod ugyanazt a patch-et, az oszcilátorok, burkológörbék, LFO-ok és filterek kombinációját összehozni, de pont ez a szép benne.
Mindenki folyamatosan újít, jönnek a modernebbnél modernebb eszközök. Miért maradt az analóg?
Az utóbbi években az analóg hangszerek terén is rengeteg új megoldás született és születik a mai napig. Manapság már nem beszélhetünk csak analóg hangszerről, hiszen szinte minden új analóg szintin már minimum midi és usb csatlakozók vannak. Illetve számos model szoftveres editor felülettel rendelkezik. Aztán reneszánszukat élik az analóg sequencerek és dobgépek is. Másrészről aki színpadon, korrekt koncerthangosítással játszott már analóg eszközön az tudja, hogy mi a különbség egy VST és egy analóg hangszer között. Olyan dinamikai tartomány és harmonikus felhang spektrum jellemzi ezeket az eszközölet, amelyek 'átszólnak' a legkaotikusabb színpadi hangzáson is. Az pedig, hogy nem egy touchpadot kell tapogatni, hanem igazi pótmétereket tekerhet meg az ember kicsit ahhoz hasonlítható érzés, mint amikor egy Opelből átülsz egy Maserátiba.
Mitől más az ARP2600 koncepció?
Az ARP 2600-at Alan R. Pearlman eredetileg oktatási célokra szánta – a hangszer koncepciója egy félmoduláris rendszer, könnyen átlátható beállításokkal és pótméterekkel kombinálva. Az egyik fő jellemzője, hogy három VCO-t plussz egy zajgenerátort is tartalmaz méghozzá egyidejűleg rendelkezésre álló hullámformákkal (8 jelkimenet). Ezáltal meleg hangzású akkordokra és lenyűgöző oktávrétegekre, vastag uniszinókra képes. Mikrohangolása sokszor próbára teszi vájtfülü zenészeket is - mindegyik oszcillátor használható LFO-ként is, melyek segítségével teljesen egyedi modulációs hangzásokat tekerhetünk ki belőle – nem véletlenül, hogy a 70-es, 80as években számos sci-fi filmzenében jelent meg a hangszer, többek között a legendás Star Wars R2D2-jának hangjaként, de a Spielberg Harmadik típusú találkozások c. filmjében szintén az ARP2600-on kommunikálnak a földönkívüliekkel méghozzá egy Kodály-féle pentaton hangsoron keresztül.
Milyen egy legendás hangszerrel dolgozni?
Az ARP2600 rendkívűl inspiráló hangszer, nem véletlenül használták olyan zenészek mint Herbie Hankock vagy Joe Zawinul, de nem csak a legendás múltja miatt inspiráló - az ARP2600 igazi sound designer eszköz, Rendkivűli sub-tartománya van, így elég komoly basszusokat tud produkálni, emellett vastag Prophethez hasonló lead-szólókat tudtam rajta játszani - ristálytiszta a teljes hangtartományban. Az ARP2600-an van egy előerősített jelbemenete burkológörbe-követővel, ami például hasznos tud lenni dobgépekhez. De a zajgenerátorával a gyors burkológörbéknek köszönhetően egyedi, ütős perkusszív hangzást is ki tudtam tekerni belőle. És akkor még nem beszéltem a beépített arpegiatorról, és az intuitív step-sequencerről, amellyekkel egyedi patterneket és loopokat hozhat létre az ember. A szintén beépített spring-reverb pedig igazi vintage karaktert kölcsönöz minden egyes hangjának.
Mi az, amit először megnézel egy hangszeren a kipróbálás során? A tulajdonságok között van-e fontossági sorrend? Ha igen mi ez?
Az oszcillátorok megszólalása után általában a filtert azonnal el kezdem tekergetni, aztán az LFO-kat, ha van a zajgenerátort, a torzítót - mostanában fontosnak tartom, hogy ha kell mennyire tud perkusszív lenni egy hangszer. De alapvetően az első hang megszólalása a döntő, hogy szeretem-e a hangszert vagy nem az én sütim.
Hajdu Zoli
Mi is az ARP?
Az ARP-ot Alan Ron Pearlman, David Friend és Lewis G. Pollock alapította 1969-ben. Ebben az időszakban az elektronikus szintetizátorok még moduláris, nagy, nehéz és nehezen hangolható eszközök voltak. Pearlman és kollégái zeneszerető tudós emberek volta, többek közt a NASA-nál. Műszaki és technológiai tudásukat ötvözve a saját és zenésztársaik igényeivel kezdtek hangszerfejlesztésbe. Céljuk, hogy kiváló hangminőségű, könnyebben használható, szállítható és színpadbiztos hangszereket készítsenek a kor zenészeinek. Első hangszerük az ARP2500 1970-ben készült. Köszönhetően az ARP fejlesztéseinek, rendkívül stabilan tartotta a hangolást. Egyetemi kutatók kedvelt berendezése lett. Olyannyira, hogy A harmadik típusú találkozások című filmben is feltűnt, mint kommunikációs készülék, amivel az idegen űrhajóval kommunikáltak.
Ezt követte a kompaktabb ARP2600, majd az Odyssey és más hangszerek, egészen 1981-ig. Felhasználóik között olyan művészek szerepelnek, mint Tony Banks, a Kraftwerk, Jan Michel Jarre, Joe Zawinul, George Duke, a Depeche Mode vagy Stevie Wonder.
A sikerek és a sikeres hangszerek ellenére, 1981-ben abbahagyta a működést. Tetszhalott állapotából a KORG élesztette fel 2015-ben.
2021. február 2. 10:10