Harcsa Veronika
„A diplomám szerint jazz-énekes vagyok, de nagyon sokféle zenét megkóstoltam már a pályám során” – az Előadóművészi Jogvédő Iroda interjúja Harcsa Veronikával. Harcsa Veronika művészetének különlegessége az érzelmi állapotok, hangulatok drámai, feszültséggel teli megformálása, amelyben a líraiság mellett hangsúlyos szerepet kap az improvizáció. Generációjának egyik legsokoldalúbb és legkiemelkedőbb, nemzetközileg is elismert énekesével a többi között a közelmúltban megjelent Debussy NOW! albumról, a Művészetek Völgyében betöltött jazz nagyköveti szerepéről és a járvány zenei életre gyakorolt hatásairól is beszélgettünk.
Az új albumon Debussy legszebb dalaiból készítettetek kortárs átiratokat, így egy különleges megközelítésben mutatjátok be a klasszikus francia szerzőt és műveit. Hogyan jött a témaválasztás ötlete, illetve hogyan alakult ki a triótok?
Razvaljajeva Anasztázia hárfaművész keresett meg engem, mint nem klasszikus énekest. Két év műhelymunka következett ezután, sokat kísérleteztünk tempókkal, hangvételekkel. Anasztáziának nem kevés munkája volt abban, hogy az eredetileg zongorára írt dalokat átültette hárfára, én pedig amellett, hogy igyekeztem végig hű maradni a kottához kerestem, hogy az én hangom hogyan működik együtt ezekkel a kompozíciókkal. Azt is hamar felfedeztük, hogy nagyon jól áll ezeknek a daloknak, ha improvizációval kötjük össze őket, természetesen mindig azokat a zenei elemeket, motívumokat felhasználva, amik eleve benne vannak a műben. Ez egy nagyon élvezetes kutatómunka volt, de az elejétől fogva éreztük, hogy jó lenne egy harmadik, elektronikus effektekkel dolgozó tag, hogy 21. századi hangzást adjon a daloknak. Fenyvesi Mártont kértük fel erre, akit régóta ismerek, a jazz tanszakra is jártunk együtt a Zeneművészetin. Hárman együtt kialakítottunk egy olyan megszólalást, amelynek során Marci megkapja élőben azt a hangot, amit a hárfa és én kiadok, ezeket effektezi, hangtereket képez belőlük, amelyből a végén egy hol álomszerű, hol filmszerű hangzás jön ki.
Külön énekleckéket is vettél a Debussy projekt miatt. Miért érezted ennek szükségét, hiszen hangsúlyozottan nem klasszikus énekhangon szólalsz meg?
Bennem volt a vágy, hogy amennyire a hangképzésembe belefér, ismerkedjek másik megközelítéssel is. Találtam a feladathoz egy olyan embert Kéringer László személyében, akivel nagyon jól megértettük egymást és aki nem a klasszikus technikát akarta rám erőltetni, hanem csak az eszközkészletemet nyitogatta. Azóta is járok hozzá.
Jazz-énekesnőnek tartod magad?
A kategóriák okozta problémák miatt azt szoktam mondani, hogy énekes vagyok. A diplomám szerint jazz-énekes, de sokféle zene tud inspirálni. És hál’ istennek nagyon sokféle zenét megkóstoltam már a pályám során.
A járványhelyzet miatt a hazai jazzélet is nehéz helyzetbe került, az elmaradó élő koncertek helyett előtérbe került az internetes jelenlét. Miért döntöttetek úgy, hogy most jelenjen meg a lemez, annak ellenére, hogy koncertezni – egyelőre – nem lehet vele?
Egyrészt azért, mert a legtöbb zenész az alkotásba menekült a karantén időszak alatt, így annyi bemutatatlan új album készült el, hogy biztosan dömping lesz ezekből éveken át. Másrészt pedig nagyon sokat dolgoztunk már ezen az anyagon, fel tudtuk venni nyáron, amikor a karantén egy picit fellazult, és úgy éreztük, ez a lemez elkészült. Egyszerűen nem akartuk tovább tartogatni. Az is igaz, hogy bár nagyon szeretjük élőben előadni ezt a műsort, ez egy olyan zene, ami otthon a kanapén is működik, ezért egyáltalán nem bánom, hogy turné nélkül, de bemutatásra került.
A Gyémánt Bálinttal közös projekted duó és quartet formájában is folyamatosan működik. Ezt hogy kell elképzelni, melyik formáció a stabil zenekar?
A duó a magja a produkciónak, ez az, ami volt és ami lesz is biztosan. A quartet ennek egy kibővített verziója. Két lemezt készítettünk duóban Bálinttal és utána úgy éreztük, hogy a játék lehetőségünket tágítaná az, ha lenne mellettünk ritmus szekció is, dobbal, nagybőgővel. Ezért kezdtünk el két belga zenésszel együtt dolgozni, tavaly augusztusban már a második közös lemezt vettük fel velük. A két formáció párhuzamosan működik, mivel nagyon sokféle helyszínen koncertezünk és sokszor a helyszín dönti el a tagok számát: például egy nagyobb fesztiválon ritmus szekcióval lépünk fel, de egy templomban, vagy egy igazán pici klubban ketten szólalunk meg.
2014 óta saját udvart is vezetsz a Művészetek Völgyében. A fesztivál harmincéves jubileumi programjait a tervek szerint 2021-ben tartják meg. Készülsz rá?
Igen, ez a szívem csücske. Ha minden jól megy, akkor idén nyáron már 8. alkalommal fogok udvart vezetni, legalábbis a völgy nagyon optimista. Arra kértek, hogy egy teljes programot állítsak össze, igaz, hogy a korábbiakkal ellentétben kizárólag magyar fellépőkkel, de teljes műsorral készülünk, és nagyon bízunk benne, hogy megvalósulhat a fesztivál.
A koncertprogram mellett a napközbeni kísérő programokat is te szervezed a fesztiválon. Hogyan lettél a jazz udvar nagykövete és mit jelent ez?
A Művészetek Völgyében tipikus az, hogy egy-egy programhelyszín, egy előadóhoz vagy zenekarhoz kötődik. A jazz a kezdetektől fogva jelen volt a völgyben, de soha nem volt dedikált udvara. Amikor megkerestek nyolc évvel ezelőtt a szervezők, az volt a céljuk, hogy a jazz kitüntetett szerepét tovább vigyék és jobban kommunikálhatóvá tegyék a jazz udvart azzal, hogy van egy nagykövete. Én lettem ez a nagykövet, vagy udvargazda, ami egyrészt egy reprezentatív feladat, hiszen ott vagyok 10 napon keresztül, fogadom az embereket, oda lehet hozzám jönni bármilyen kérdéssel, kéréssel. Másrészről én állíthatom össze a műsort, ami egy nagyon izgalmas feladat és valóban, ebbe nemcsak koncertek férnek bele, hanem a délelőtti jógázás is, az énekes workshopok, ringató és kézműves foglalkozás, új programunk pedig a bakelithallgató, amelynek során egy vinyl lemezgyűjtő mutat nekünk ritkaságokat.
Van emellett valamilyen hobbid, ami kikapcsol?
Persze! Szeretek olvasni, sportolni, közel lakom az erdőhöz, úgyhogy sokat sétálok ott a barátaimmal, illetve a Covid egyik ajándéka, hogy már régóta szerettem volna megtanulni kenyeret sütni, amire tavaly márciusban alkalmam nyílt. Már akkor kineveltem egy kovászt, aki azóta is életben van, már lassan egy éves lesz. Most is éppen kenyeret dagasztok.
Termékeny dalszerző vagy. Ehhez a nyugalom mellett személyes élmények, új impulzusok is szükségesek. A hosszúra nyúlt járványhelyzetben, amikor utazni nem nagyon van lehetőség, mi az, ami feltölt? Honnan jön az inspiráció?
Az inspirációval nincs gondom a mostani szituációban sem, mert azt én könnyen megkapom filmekből, beszélgetésekből, könyvekből. Ami nekem nehézséget okoz az alkotásban az az, hogy nem látom, hogy mit mikor fogok tudni eljuttatni a közönséghez. Nem lehet mindig csak vetni és sohasem aratni: nem dolgozhatok mindig új számokon és írhatom meg a sokadikat úgy, hogy már a hússzal ezelőttit sem tudtam átadni a közönségnek. Ez így nem inspiráló. Nekem inkább ezen kell átlendülni.
Mit gondolsz, ha vége a veszélyhelyzetnek, az emberek ugyanúgy mennek majd koncertekre, vagy esetleg már megszokták azt, hogy az otthoni fotelből is elérhető minden?
Szerintem az élő zenét soha nem cserélik le az emberek a fotelre. Az nagy kérdés, hogy mikor lesz újra normális koncertélet. Várhatóan első körben csak a helyi élet pezsdül fel. Egyébként nemzetközi szinten ezen a téren a kiadványokhoz hasonlóan már most elképesztő torlódás van: a 2021 ősz, sőt a 2022 tavasz is tele van már a többedszerre elhalasztott koncertekkel.
Szoktál aggódni azon, hogy a rengeteg befektetett munkád ellenére szeretni fogja-e a közönség az adott dalt, célba érnek-e az üzeneteid, lesz-e elegendő bevételed? Igazodsz a közönség elvárásaihoz, vagy azt adod, ami jön belőled és nem érdekel, ki, mit szól hozzá?
Érdekel természetesen egy-egy bemutató előtt, hogy mit fog szólni a produkcióhoz a közönség, de nem keresem a kegyeit. Azt az ösztönt követem, ami engem érdekel zeneileg, ami inspirál. Nekem az nem megy, hogy leülök és írok egy rádiós slágert, én nem ez az alkat vagyok. És hát elképesztően szerencsésnek érzem magam, mert ezek a bizonyos ösztönök vagy kíváncsiság sok irányba elhúztak már és hál’istennek mindig van egy stabil bázis a közönségből, aki követ. Persze egy új anyagnál, mint amilyen a Debussy lemez, mindig kérdés, hogy hogyan fogja megtalálni a közönségét. Ilyenkor próbálkozunk, például ezt a produkciót is megpróbáltuk elvinni a klasszikus közönség felé, de lepattant róluk, ők többnyire a tradicionális megszólalásra kíváncsiak. Majd kiderült, hogy a jazz közönségnek sokkal inkább betalál, valószínűleg azért, mert a jazz zene is sok meglepetést tartogat.
Volt egy olyan pont az életedben amikor eldőlt, hogy énekesnő leszel?
Nem volt konkrét pont és sokáig nem is volt arra utaló jel, hogy belőlem zenész lesz. Szerettem a zenét, zongorázni tanultam, aztán kamaszként váltottam szaxofonra. Amikor ennek kapcsán elkezdtem jazz-t hallgatni, akkor az abban rejlő szabadság telibe találta a lázadó kamasz énemet, megtaláltam benne valami olyan önkifejezési formát, ami a magánéletemben nem volt meg. Én mindig inkább egy introvertált, jó kislány voltam és annyira jólesett lázadva kibontakozni valamiben, hogy aztán egyre többet foglalkoztam vele. Egy idő után mertem csak kimondani, hogy ez akár a pályám is lehet. Mindez a magánéletemben is valódi terápia volt: segített abban, hogy a személyiségem is nyíljon és a habitusom is szabadabb legyen.
Van konkrét álmod, vágyad a jövőre nézve?
Zenészként a Covid megtanított arra, hogy mindennek örüljek, ami van. Úgyhogy én csak annyit szeretnék, hogy soha ne maradjak feladat nélkül. Ha ez megvalósul, az nekem úgy érzem, hogy több mint elég.
Harcsa Veronika 2008-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz-ének szakán, 2014-ben pedig mesterdiplomát szerzett a Brüsszeli Királyi Konzervatóriumban. Korábbi zenekarával, a 2005-ben alapított, saját nevét viselő quartettel négy, számos elismeréssel kitüntetett lemezt készített. Jazz pályafutása mellett pályája kezdetén a magyar alternatív pop szcénában is sikereket ért el az Erik Sumo Band énekeseként. Nevéhez fűződik a Bin-Jip nevű kísérleti elektronikus trió két albuma, illetve egy Kassák Lajos verseit feldolgozó avantgard projektlemez is. A Gyémánt Bálinttal közös duót 2015-ben beválogatták a Németországban rendezett Jazzahead! European Jazz Meeting showcase-ére. Harcsa Veronika eddig huszonöt ország fesztiváljain és klubjaiban lépett fel. Olyan neves művészekkel dolgozott együtt, mint Erik Truffaz, Enrico Pieranunzi, Kris Defoort vagy Nicola Conte, valamint több ízben fellépett a Liszt Ferenc Kamarazenekarral és a Concerto Budapesttel. 2020-ban őt választották az év jazz-énekesnőjének a MagyarJazz és a jazzma.hu szavazói is. A Jazzma szavazásán Gyémánt Bálinttal közös quartetjük lett az év zenekara.
2021. február 10. 13:14