MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

GOJIRA - Tökéletes egyensúlyban (előzetes a következő nyomtatott számból!)

Habár éppen csak megjelent magazinunk nyári száma, a rekkenő hőségben már a hűvösebb időkre gondolunk, ezért úgy döntöttünk, a szeptemberben érkező következő újság címlapsztorijából közzéteszünk némi ízelítőt. Íme: Nemcsak az év, de az elmúlt évek egyik legjelentősebb metálalbumával jelentkezett áprilisban a Gojira. Túlzás nélkül állítható, hogy a francia-amerikai csapat klasszikus rockzenék felé tendáló, mély mondanivalót közvetítő és fergeteges hangzású dalaival új dimenziókat nyitott meg saját stílusában, amivel alaposan felkavarta az állóvizet maga körül. A Fortitude, azaz Bátorság címmel ellátott anyag megjelenése óta hatalmas siker világszerte - a Billboard-listán például a tizenkettedik helyen nyitott -, ami akár arra is predesztinálhatja a Gojirát, hogy a kultikus státuszból kilépve hamarosan a szélesebb közönségrétegeket megszólító zenekarok között találja magát. A metálos gyökereit világzenés törekvésekkel modern kontextusba helyező, ugyanakkor végtelen letisztultságot árasztó Fortitude-ról a kvartett egyik fő dalszerzője, a sokak által generációjának legjobb metáldobosaként számon tartott Mario Duplantier mesél magazinunknak.

Létezett valamilyen előzetes zenekari elképzelés arról, hogy milyen irányba kellene kormányozni a Gojira hajóját az új lemezanyaggal?

MD: Általában tervek nélkül vágunk bele a lemezkészítésbe, a kép menet közben alakul ki: összejövünk, jammelünk, majd megnézzük milyen használható ötletek sülnek ki a közös zenélgetésekből. Sokkal egyszerűbb folyamat ez, mint bárki gondolná, a kezdetekkor még nincs benne semmilyen intellektuális csavar, szinte kizárólag fizikai kölcsönhatásokról szól az egész. A spontaneitást tartjuk szem előtt, és azt, hogy a színpadon működjön, amit épp gyúrunk. Az életünk 90 százalékát turnézással töltjük, így a dalírást is a koncertezés irányából közelítjük meg. Korábban persze más szemlélet uralkodott nálunk is, régen az volt elsődleges, hogy kreatívnak mutassuk magunkat, eredeti témákat írjunk és a művészi jelleg is kidomborodjon, szóval nem igazán érdekelt minket az, hogy mi lesz a koncerteken, fognak-e működni a dalaink a színpadon? Aztán ahogy egyre nagyobb helyeken kezdtünk játszani, a gondolkodásunk erről is megváltozott. Én magam dobosként különösen átértékeltem sok mindent. Ha az ember a Guns N’Roses vagy a Metallica előtt léphet fel egy hatalmas stadionban, akkor rájön arra, hogy ilyen helyeken teljesen más típusú témák tudnak hatásosak lenni, mint egy kis klubban. Joe-val, a bátyámmal többször beszélgettünk arról, hogy egy teltházas arénában olyan dalokat kell játszani, melyek megfelelően képesek rezonálni abban a közegben és azon fizikai paraméterek közepette. Manapság az ilyen típusú gondolatok is befolyásolnak minket, amikor új lemezt készítünk. 

Jól áll nektek a világzenés beütés az Amazoniában és a The Chantben. Ez a behatás honnan jött?

MD: Egyértelműen a gyermekkorunk hozománya. Franciaország délnyugati csücskében egy Ondres nevű apró faluban nőttünk fel. Csodálatos természeti adottságokkal rendelkező környék. Hogy mást ne mondjak, a játszóterünk egy hatalmas erdő volt, telis-tele ősfákkal, bambuszligetekkel és vadregényes tavakkal. A település tulajdonképpen egy nagy kiterjedésű természetvédelmi terület szélén található, az Atlanti-óceán csupán 5 percre esik tőle. A természet eme közelsége óriási hatást gyakorolt ránk gyerekkorunkban, a Gojira zenéjében pedig a kezdetektől igyekszünk reprodukálni azokat a hangokat, amiket ott hallottunk, illetve azt a zabolázhatatlan erőt, amit megtapasztaltunk az elemek által. A víz és a szél olyan energiákat képesek elszabadítani, hogy elmondani nem lehet. Amikor elindítottuk a zenekart, a próbatermünket az erdőben alakítottuk ki a bambuszok között. Rengeteg irdatlan méretű öreg és élettelen bambusz vett körül minket és állandóan játszottam rajtuk a dobverőimmel. Az első lemezünkre anno fel is tettünk részeket az így készített felvételekből, mert leírhatatlanul szép hangjuk van! A bambuszerdőben amúgy roppant érdekes neszek keletkeznek: például amikor fúj a szél, a bambuszok szó szerint énekelnek. Tényleg hihetetlenül muzikális, amit a természet bizonyos helyeken alkotni képes! A környezet és a vadvilág közelségének igénye mindig is fontos részét képezte a kultúránknak.

A Fortitude szerintem az eddigi legemészthetőbb, legdalközpontúbb Gojira-album a sorban. Tudatos lépés volt részetekről a közérthetőbb fogalmazásmód?

MD: Nem tudom, mennyi volt ebben a tudatosság, de az biztos, hogy ezúttal még struktúráltabb, összefogottabb és kerekebb dalokat akartunk írni. Személy szerint nekem különös fontossággal bírt a kompakt, lényegretörő hozzáállás a zeneszerzésben. Célom volt, hogy eljussunk idáig, de nem azért, mert meg akarunk felelni bármilyen elvárásoknak vagy feljebb szeretnénk kapaszkodni a fesztiválfellépők szamárlétráján. Mindössze hűek szerettünk volna lenni önmagunkhoz azzal, hogy olyan zenét írunk, ami a mai énünket láttatja. Már rég nem vagyunk tinédzserek, de még a húszas éveikben járó fiatalok sem. Őszinte leszek: ha manapság eszembe jut a From Mars To Sirius, ami a harmadik lemezünk volt, azt gondolom róla, hogy az akkori önmagunk és világnézetünk tökéletes leképezését adta. 24 éves voltam, amikor készítettük, ma viszont 40 vagyok és egy 40 éves embernek nagyon körültekintően kell eljárnia, ha metált akar játszani, mert könnyen kliséparádéba torkollhat a nagy igyekezet. Komolyan, nincs annál kiábrándítóbb, mint amikor öregemberek azt bizonygatják, hogy még mindig képesek ifjonti hévvel tolni a metált. (nevet) Biztos érted, amit sugallok ezzel: felnőtt emberként felnőtt zenét akarok játszani, ami a lehető legkifinomultabb, ami csak telik tőlem. Persze, a Fortitude-on is találni üvöltős, acsarkodós részeket, de ezek is felnőtt formában, kontrolláltan szólalnak meg, nem egy tesztoszteron-túltengéses tini módján. Amikor meghallok valami amerikai metalcore-bandát, mindig elbűvöl, hogy mennyire dühösek, mindazonáltal nem tudom elképzelni, hogy 40-50 évesen is képesek lesznek ezt hitelesen művelni. Egy 25 éves dühét elhiszem, de egy 40-es éveit taposó férfit azért már más kell, hogy mozgasson. Az évek előrehaladtával minden megváltozik: a gondolkodásunk, a viselkedésünk, és az is, ahogy a dalszerzésre tekintünk. Elismerem, hogy ez a folyamat a közérthetőség térnyerését eredményezi, de a letisztultság ezzel jár. Családunk, gyerekeink vannak, apaként és férjként is egyensúlyra törekszünk a magánéletben, ami a zenében is egyértelműen megnyilvánul.

Az Amazonia dallal szót emeltek az Amazonas vidékének védelme mellett. Miként született ez a dal?

MD: Az egész onnan jött, hogy 2019-ben mi is láttuk a híradásokban, hogy 80 ezer tűzfészek több mint 9 ezer négyzetkilométeren emésztette fel az esőerdőt. Először csak nyomorultnak, dühösnek és tehetetlennek éreztük magunkat, majd arra jutottunk, hogy az ilyen mértékű természetkárosítás mellett nem mehetünk el szó nélkül. Eldöntöttük, hogy írunk egy dalt, ám amikor készen lettünk vele, azt éreztük, hogy a siránkozás nem elég, tennünk kell még valamit: előbb kapcsolatba léptünk a térség elhivatott vezetőivel és felajánlottunk egy bizonyos összeget az őslakosság megsegítésére, majd ennél is tovább mentünk: létrehoztunk egy platformot és elindítottunk egy pénzgyűjtő kampányt, amivel az ottani egészségügyi alapellátás fejlesztését céloztuk meg. Azóta egy aukciós ötlettel is előálltunk, melynek lényege, hogy híres zenészek hangszereit árverezzük el havi rendszerességgel, a befolyt összegek pedig szintén az őslakosok javára létrehozott pénzügyi alapot gyarapítják. Hogy mást ne mondjak, többek között a Metallica basszusgitárosa, Robert Trujillo is az ügy mellé állt. Baromi jó érzés tenni valamit, részese lenni valaminek, amivel jobbá tudjuk tenni a világot. Azt gondoljuk, hogy mindannyiunknak kötelessége és felelőssége foglalkozni az esőerdők pusztulásával, mert kivétel nélkül mindenkit érint a probléma. Amazónia a világ biodiverzitásának jelentős részét adja, több millió állat- és növényfajnak ad otthont és komoly befolyással bír Dél-Amerika klímájára, mindamellett alapvető jelentőségű az egész bolygó légkörére nézve. Ha az emberiség ezentúl is olyan ütemben fogja pusztítani, mint eddig, akkor drámai következményekkel kell szembenéznie az utódainknak és főleg az ott élő őslakosoknak: éghajlatváltozás, globális felmelegedés, erdőirtás nyomán fellépő természeti csapások, fajok tömeges kihalása, újabb járványok kitörése és még sorolhatnám. Ez olyan kérdés, amit senki nem intézhet el egy vállrándítással - se te, se én.

https://www.gojira-music.com/
https://www.facebook.com/GojiraMusic

Írta: Danev György


2021. július 9. 09:10

Minden jog fenntartva. 2021 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA