Free Style Chamber Orchestra
A Free Style Chamber Orchestra egy igazán különleges színfolt a hazai jazz-színtéren, hiszen ez az első olyan professzionális, állandó kamarazenekar Magyarországon, amely vonósokból, fafúvósokból, jazz-combóból és tekerőből áll. Az elmúlt 16 évben rengeteget koncerteztek itthoni és külföldi jazz fesztiválokon, és elkészítettek három nagylemezt is. Idén két új műsorral is készültek, ezeket egy téli–tavaszi turné keretein belül mutatják be. Többek között erről is beszélgettem a zenekar alapítójával, Nagy János Yancha zongorista–zeneszerzővel.
Milyen terveitek voltak az idei évre az FSCO-val, és ebből mi valósul meg?
Azt terveztük, hogy ősszel indulunk el egy 16 állomásos ifjúsági koncertsorozattal, ez a járványhelyzet miatt csúszik, így decemberben kezdődik és tavasszal ér véget. Kétféle műsort játszunk, az egyik a Tavaszi szél címet kapta. Ez a program többnyire az én szerzeményeimet és népdalfeldolgozásaimat tartalmazza, mindemellett Frey György és Pozsár Eszter is írtak az együttes számára, de a fiam, Nagy Ábel is szerez nekünk dalokat, melyek a repertoárunk részét képezik. Az általunk játszott népdalfeldolgozások között pedig szerepelnek olyanok is, amiket még annak idején Vasvári Pállal közösen írtunk. A másik koncertprogram pedig a Nagy János Trióval lemezre vett Debussy 100 nagyzenekari változata, a Jazz de Lune, amit Bogányi Gergely zongoraművésszel közösen adunk elő. Ezek a koncertek úgy néznek ki, hogy Bogányi Gergely bemutatja a műveket az eredeti formájukban, majd mi ezután játsszuk el a feldolgozást. Persze, játszik olyan művet is, amit mi nem dolgozunk fel, és mi is megszólaltatunk néhány olyan darabot is, amit ő nem játszik a koncerten. Minden esetre a koncepció mégiscsak az, hogy az eredeti klasszikus darabok elhangzanak magas szintű előadásban, ezután pedig meg lehet hallgatni ezeknek az újraértelmezett átdolgozásait is. Ez a két program lesz bemutatva lehetőségeink szerint minél több vidéki és budapesti helyszínen. Ezen kívül októberben készítünk egy közönség nélküli koncertfelvételt is, Pécsen a Metronóm Jazz Klubban, október 19-én pedig Budapesten, a Fasori Evangélikus templomban fogunk játszani iskolai keretek között. A Tavaszi szélnek december 11-én, a Fonóban lesz nyilvános bemutatója. Mindezek létrejöttében nagyon sokat segít nekünk a Nemzeti Kulturális Alap.
A zenekar 2004-től bő tíz évig nagyon aktív volt, majd néhány év szünet következett, aztán felélesztettétek a produkciót, újra koncerteztek. Miért indítottad el annak idején az FSCO-t?
Nagyon érdekelt ez a fajta zenekari hangzás, ami vonós zenekarból, fafúvósokból és ritmusszekcióból áll. Nyilván lehet olyan projekteket csinálni, ahol ritmusszekció keres maga köré vonósokat és fafúvósokat, de engem jobban érdekelt, hogy milyen, ha ez nem projektszerűen működik, hanem ez egy állandó formáció. Így együtt kezdhetjük el megtanulni azt a közös nyelvet, amit játszunk. Az is egy szempont, hogy egy ilyen összeszokott formációnál, ahol mindenki a jazz nyelvét beszéli, a zeneszerzőnek is egyszerűbb a dolga, hiszen nem kell tekintettel lennie arra, hogy a vonós sorban főleg klasszikuszenészek ülnek, szabadabban írhatunk így a zenekar számára. Tehát ez volt a cél, amiért létrehoztam ezt a zenekart, hogy ez egy állandó formáció legyen. Szerintem nagyon szépen is indult, évekig jó is volt, megjelent három lemez, és aztán egyszer csak eljött egy olyan pont, amikor úgy éreztem, ezt a történetet zeneileg nem lehet tovább fokozni, nincs tovább. Ekkor tartottunk 3-4 év szünetet. Alkalmi munkákra időnként összeállt a zenekar, egy-két animációs film zenéjét játszottuk például, de nem koncerteztünk. Valamikor így 2017 végén – ’18 elején gondoltam azt, hogy ez a 3-4 év pihenő elég is volt, új lendülettel megyünk tovább.
Kik a jelenlegi felállás tagjai?
A kezdetektől, lényegében az első próbától kezdve a zenekar tagja Haraszti Krisztina brácsán, Blaskó Mihály fagotton és Csonka Gábor hegedűn. Nekem nagyon fontos volt, hogy ők most, az újraindulásnál is velünk legyenek. Más régi tagunk még Zsemlye Sándor szaxofonos, Berdisz Tamás a doboknál, Frankie Látó és Kézdy Luca hegedűn. Ami újdonság, hogy van ütőhangszer is, Joubert Flóra, a trió dobosa ütőzik az együttesben. Mivel a Debussy műsor a trió lemezének a nagyzenekari átirata, időnként Flóra ül be a dob mögé, és Tamás ütőhangszerezik, ez egy egészen különleges, jó színt hoz az együttesbe. A ritmus szekció új tagja, a mi imádott basszusgitárosunk, Frey Gyürgy. Amikor tavaly ősszel a Müpában játszottunk, akkor elhívtuk vendégként Lantos Zoltánt (hegedű). Annyira megtetszett nekünk az ő játéka és neki is a zenekar, hogy végül is ő is velünk maradt. Azt mondhatom, hogy ritka az ennyire erős hegedűs gárda egy zenekarban, ahol ilyen nagyszerű szólisták vannak, különösen ebben a műfajban. Ha már a vonósokról beszélünk, Pribay Valéria játszik csellón, így teljes a vonós szekció. Van még két új tagunk a fúvósok között is, az egyik Gordon Teodóra klarinéton. Ő klasszikus tanárként végzett és régóta játszik különböző klezmer zenekarokban. Már gyakorló tanár és előadóművész volt, amikor úgy döntött, hogy az ETÜD szakközépiskola diákjaként ismerkedik a jazz műfajjal. Én itt hallottam őt az egyik improvizációs gyakorlaton, fújt egy pár hangot, és rögtön tudtam, hogy ha újrakezdjük az FSCO-t, őt hívom majd klarinétozni. Az együttes másik vezetője eredetileg Pálhegyi Máté volt, aki most Bécsben él és dolgozik. Amikor felmerült bennem a gondolat, hogy újra el kellene indítani az együttest, akkor az első dolgom volt kiutazni Bécsbe, hogy Mátéval megbeszélhessük, hogy hogyan tudjuk a Bécs – Budapest távolság ellenére közösen működtetni a zenekart. Végül sajnos nem találtunk erre megoldást, így felhívtam Pozsár Esztert, akivel tulajdonképpen azóta játszunk együtt amióta felkerültem Pestre, így ő vette át a fuvola posztot, sőt, azóta az együttes vezetésével kapcsolatos gondolataimat is vele beszélem meg. Ami még érdekessége az FSCO-nak, hogy most már állandó tagunk ifjabb Szerényi Béla tekerőn, így a kamarazenekar, fafúvósok és ritmusszekció koncepció gyakorlatilag kibővült a népzene szekcióval is. Nagyon örülök, hogy ilyen kiváló gárda jött össze, ahol zeneileg tudjuk kompromisszumok nélkül a maximumot adni. Az emberi részéről nem is tudok méltó szavakat mondani, bármi ami eszembe jut túl giccses, mégsem közelíti meg azt a baráti, szinte családias hangulatot ami akár a próbákon, akár a koncerteken van.
Hogyan jött az ötlet, hogy Bogányi Gergellyel közösen adjátok elő a Debussy 100 műsort?
Egy közös zongorista barátunkon keresztül ismertük meg egymást még jó pár évvel ezelőtt. Aztán amikor a trióval készítettük a Debussy lemezt, akkor valahol a felvételek felénél arra gondoltam, hogy meg kellene mutatnom a Gergelynek az átdolgozásainkat. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit szól ehhez egy ilyen fantasztikus klasszikus művész, úgy gondoltam, azonnal be is fejezem a felvételt, ha ő azt mondja, hogy ez az anyag nem jó. Találkoztunk, én megmutattam a felvételt, és nagy örömömre tetszett neki. Ott született meg az a gondolat, jó lenne olyan koncerteket adni, ahol elhangzik az eredeti mű is, majd utána megszólal a feldolgozás is. Hozzátenném, ezek nem a „klasszikusok pop ritmusra” típusú feldolgozások, hanem inkább újraértelmezésnek mondanám ezt, ahol fel-felcsendülnek az eredeti témák, a darab hangulatát és mondanivalóját értelmezzük jazz nyelvén, a jelenben. Így alakult ki ez a kapcsolat. Egyébként nagyon érdekes volt, hogy a lemezzel kapcsolatban ott találkoztunk, ahol az ő zongoráját gyártják. Ezzel a hangszerrel már volt szerencsém találkozni Milánóban a világkiállításon, amikor Mózes Tamarával adtunk duó koncerteket, majd a gyárban is játszhattam egy 40-45 percet egy frissen elkészült hangszeren. Évek óta sokat hallottam arról, milyen fantasztikus ez a hangszer, már nagyon vártam, hogy kipróbálhassam. Nem csalódtam, fantasztikus élmény volt játszani rajta. Az első pillanattól kezdve azt adta vissza, amit szerettem volna hallani. A terelőnyílásoknak köszönhetően körülvesz a hang játék közben, ami fantasztikus élmény. A mechanika a másik érdekessége, ami tökéletesen adja vissza azt, ahogyan billentesz. Azt gondolom, hogy ez a zongora ugyanazt a színvonalat képviseli, mint a legnagyobbak, akár a Bösendorfer, a Steinway vagy a Fazioli, mind billentésben, mind megszólalásban.
Ha már szóba került a zongora, mesélnél arról, hogy az FSCO-ban milyen hangszereken játszol?
Főleg zongorázom az FSCO-ban, de például Fender zongora hangszínen is játszom. A Roli seaboardot viszont elviszem az FSCO-ba is, mert ez a szintetizátor nagyon közel áll hozzám. Szeretem, hogy nem csak az ütésre vagy esetleg a nyomásra érzékeny mint egy hagyományos billentyűzet, hanem szinte intonálni lehet a hangszeren. Reagál mindenre, ami nem kifejezetten zongoristabillentés, vagyis például nyomásra, húzásra, és hajlításra, ami nekem sokkal emberközelibb mint egy szintetizátor, akkor is, ha maga a hang digitálisan van előállítva. Az FSCO-n kívül használok Korg Radiast és Nord Stage-t. Viszont az a zongora amit igazán szeretek, és mindenhova viszek magammal, az a Korg SV2, ez most az új nagy szerelmem a digitális hangszerek világában. Mostanában divat az elefántcsont tapintásának az utánzása, ez itt remekül sikerült, ami jó, mert picit olyan, mintha zongoránál ülnél. Nagyon szeretem a billentését is, és nagyon jó a hang, lényegében az összes hangszín szépen szól. A kezelőfelület pedig már az SV1-nél is megnyerte a tetszésemet, nagyon jó, hogy nem kell hangszínváltás közben menükben járkálni, a betöltésre éveket várni, majd leokézni, hanem tulajdonképpen egy csavarás, egy kattintás, és készen is van. Ami nagyszerű, miközben a hangszínek között keresgélek, nyugodtan játszhatok tovább, nem hal el az a hang, amit előzőleg kiválasztottam.
Vannak más terveitek a turné utáni időszakra?
Először is lejátsszuk ezt a koncertsorozatot, a Debussy 100-at Bogányi Gergely, a Tavaszi szél programot pedig Kubinyi Júlia és Szokolay Dongó Balázs vendégművészekkel. Tervben van, hogy ezután előadjuk majd egy friss darabomat, egy zongoraversenyt, remélhetőleg ezt is bemutatjuk majd nemsokára. Az első két tétel zongoraátirata viszont már decemberben hallható lesz, amikor is Mózes Tamara zongoraművész – énekesnővel adunk duó koncertet a Zeneakadémián.
Pacziga Linda
2020. december 21. 07:25