Élet és halál a The Beatles után
John Lennon (1940. október 9. Liverpool – 1980. december 8. New York). A világ rocktörténelmének legmeghatározóbb formációja, a The Fabulous Four, azaz A Mesés Négyek bandája. Hiába a megkülönböztetést nehezítő egyen-gombafrizura, a vékony fekete nyakkendő, a sötét formaöltöny, közülük is kitűnik egy vékony arcú, akkor még szemüveg nélküli fiú. Aki amellett, hogy a banda motorja, mozgatórugója, zeneszerzőként, szövegíróként, énekesként, gitárosként, zongoristaként tolja-húzza a világhír felé azt a szekeret, amelyet a világ The Beatlesként ismer, és amelyért az őrület határáig, vagy inkább azon túl is rajong. A fiút John Lennonnak hívják, és szóló produkcióival bebizonyította, hogy a The Beatles után is van élet. Csakhogy a kibontakozáshoz elkeserítően rövid időt szabott neki a Sors. John Winston Lennon mindössze negyven esztendőt élt, New Yorkban, egy őrült pisztolygolyója oltotta ki az életét.
Helyszín: Az Egyesült Államok legnagyobb városa, New York, azon belül a Central Park, még pontosabban annak sarka és a 72. utca kereszteződése. Időpont: 1980. december 8. hétfő. A Dakota Ház épülete előtt 22 óra 30 perckor hangzik el a kérdés, egy feltehetően őrült, amúgy egy megveszekedett The Beatles- és Lennon rajongó szájából: „Mr. Lennon?”. Majd a választ meg sem várva meghúzza a 38-as ravaszát. Egyes források szerint hétszer, mások szerint ötször. A végeredmény szempontjából mindegy is. A lövedékek hat méterről csapódtak be a világsztár hátába, állítólag már az első halálos sebet ejtett rajta. A gyors segítség dacára – egy rendőrautó szállította a Roosevelt kórházba, ahol újraélesztésével is próbálkoztak – is csupán a halál beálltát tudták megállapítani.
Pedig milyen szépen indult az a nap. Annie Leibovitz már reggel elkészítette a Rolling Stone Magazin részére a ruhátlan Lennonról és a feketébe öltözött Yoko Onóról a címlapfotót, délután pedig a San Francisco-i RKO General Radio Network riporterének kérdéseire adtak hosszú és kimerítő válaszokat leginkább a frissen elkészült (1980. november 16.) Double Fantasy album kapcsán. Az interjú végeztével aztán irány a Record Plant stúdió, hogy az utolsó simításokat is elvégezzék Yoko – Walking On Thin Ice dalán, és ahol már a rajongók hada várta őket. A stúdióba indulva, még a Dakota ház előtt az autogramkérők között, hóna alatt az új nagylemez egy példányával álldogált a huszonöt éves Mark David Chapman is, akinek John dedikálta az albumot. A minden valószínűség szerint bomlott elméjű gyilkos tudatosan készült tettére. Öt (!) órával korábban érkezett Lennonék Dakota Házbeli lakása elé, előtte azonban megvásárolta J. D. Salinger – Zabhegyező (újabban: Rozsban a fogó) című könyvét, amit a házaspár érkezéséig olvasgatott. Tudatosságára mi sem jellemzőbb, minthogy az első oldalra a következő mondatot írta: „Ez a vallomásom”. Eszelősségéről sokat elárul, hogy meg sem próbált elmenekülni, maga elé meredve várta, hogy a rendőrök letartóztassák. Vallomásában feltárta, hogy rajongóként a hatvanas évek közepe óta követi John életpályáját, ám tettének okaira nem tudott/akart magyarázatot adni. Nem gondolhatunk másra, minthogy bálványához hasonlóan ő is hírnévre akart szert tenni… A gyilkost életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték; az amerikai törvények adta lehetőségek szerint többször – eddig pontosan tizenegy alkalommal – kérte feltételes szabadlábra helyezését, amelyet legutóbb 2018-ban utasított el New York állam illetékes hatósága. Kegyetlen tettét még az sem enyhíti, hogy Yoko Onótól bocsánatot kért a negyven éves évforduló kapcsán.
Mark David Chapman John Lennonnal megölt egy mítoszt. Egy legendát, amely nemzedékének dalban-versben előadott szószólója volt. John Julia Stanley és Fred Lennon gyermekeként jött világra, ötéves volt, amikor apja elhagyta a családot, anyja pedig lemondott róla. Nagynénje Mimi nevelte, ám ez a szárnyait bontogatni készülő gyermeket nem gátolta abban, hogy édesanyjával családon kívül is tartsa a kapcsolatot, és aki bendzsózni is megtanította. Még a tizennyolcat sem töltötte be, amikor egy autóbaleset következtében elveszítette édesanyját. A lobbanékony természetű, gyakorta agresszív fiúnál hamar kiütköztek művészi hajlamai: a zene mellett érdeklődése a rajz felé fordult. Tehetségét felismerve, és Mimi közbenjárására felvették a Liverpool College of Art iskolába, ahol megismerkedett első feleségével, Cynthia Powellel, akitől később első gyermeke, Julian született. A legendás brit iskolai fegyelmet azonban korántsem John személyére szabva találták ki, tanulmányait elhanyagolva, ekkorra már visszavonhatatlanul elkötelezte magát a rock and rollal. Példaképe a korszak férfi szex-szimbóluma, Elvis Presley lett, az ő hatására kezdett komolyan muzsikálni, de hasonló módon csodálta az akkor divatos rock and roll sztárokat is, mint Buddy Holly, Chuck Berry, vagy Little Richard. Már az iskolában megalakította első zenekarát a skiffle-irányzatot követő The Quarryment, amelynek 1956. júliusi fellépésére Paul McCartney is ellátogatott. Aki az egyik szünetben játszott egy dalt – Twenty Flight Rock címűt – a Quarrymennek, gitározása valósággal lenyűgözte Johnt. Az ismeretségből hamar komoly barátság született, és új formációjával, amelyhez Paulon kívül George Harrison gitáros is csatlakozott, Johnny and the Moondogs néven vállaltak fellépéseket. Ám hamarosan nevet változtattak, előbb (Buddy Holly Crickets elnevezésű zenekara nyomán) The Silver Beetles (így, dupla e-vel!), majd lerövidítve és némileg változtatva The Beatles néven száguldottak tovább a világhír felé.
1960 augusztusától november végéig egy hamburgi kocsmában játszottak, amelyre John úgy emlékezett vissza, hogy „Liverpoolban nőttem fel, de Hamburgban váltam felnőtté”. Decemberben szűkebb pátriájukban is megmérettek, a Litherland Town Hallban, Liverpoolban adták első koncertjüket. Ezzel beindult a szekér: 1961 januárjától Cavern Club, majd visszatérés a hamburgi Star klubba, ezt követően Brian Epstein menedzselése mellett felveszik első kislemezüket a Love Me Do-t. Az azt követő a Please, Please Me kislemez már a slágerlista első helyére kerül, amely hamarosan egy egész nagylemezt eredményez. Ekkor már Ringo Starr ült a doboknál. A The Beatles ekkor már ünnepelt sztárzenekar Angliában, 1964-ben pedig elindult Amerika meghódítására. Sikerrel. E gyorsan jött népszerűség az egymást kiegészítő Lennon-McCartney szerzőpáros istenadta tehetségének is betudható. Egy évvel később az angol királynő a négy gombafejűt lovaggá ütötte; az MBE kitüntetés a legrangosabb Nagy Britanniában, ám ez mit sem gátolta a később „békeharcosként” feltűnő, rendkívül népszerű muzsikust abban, hogy 1969-ben visszaadja azt a brit uralkodónak. John Lennonnak nem ez az egyedüli meghökkentő, politikai töltetű cselekedete: még 1966-ban, a London Evening Standard újságírónőjének azt találta nyilatkozni, hogy nézete szerint a kereszténység hamarosan el fog tűnni a Föld színéről, és ők, mármint a The Beatles már most népszerűbb, mint Jézus. A kiszólás persze óriási vihart kavart, aztán Lennon részéről bocsánatkéréssel végződött.
Ugyanezen esztendőben, augusztus 29-én került sor a The Beatles utolsó élő fellépésére a San Francisco-i Candlestick Parkban; alig két hónapra rá megismerkedett későbbi második feleségével Yoko Onóval, aki nagyban meghatározta életének további részét. Máig vitatott, hogy a Mesés Négyeknek is nevezett, földcsuszamlásszerű zenei robbanást előidéző zenekar felbomlása a japán származású nőnek, vagy épp Brian Epstein kiváló menedzser 1967-ben bekövetkezett halálának tudható-e be. Mindenesetre tény, hogy 1970. április 10-én sajtóközlemény tudatta a nagyvilággal, hogy Paul McCartney kilépésével a The Beatles megszűnt létezni. Felbecsülhetetlen zenei örökségéről huszonkét kislemez, tizenhárom stúdióalbum, és hat mozi-, illetve tévéfilm tanúskodik.
Még a The Beatles felbomlása előtt, 1968-ban járunk, amikor John, Rishikeshbe, Maharishi Mahesh indiai jógi meditációs központjába érkezik felesége Cynthia társaságában. Három hónappal később meglátogatja Yoko Ono, akivel a zenész otthonában rögzített első közös album felvételei közben egymásba szeretnek, novemberben pedig már ki is kimondják válásukat Cyinthiával. Az első (kísérleti) lemez még ugyanebben az esztendőben elkészül és Unfinished Music No.1: Two Virgins címmel kerül a boltokba. Az első és hátsó borító kettejüket meztelenül ábrázoló obszcén fotója miatt barna csomagolópapírba burkolva forgalmazzák; ám annak zenei tartalma (a jól bevált rock helyett alternatív) egyáltalán nem aratott osztatlan sikert. Rákövetkező év márciusában, Gibraltárban összeházasodnak; a népszerű muzsikus a nevét Winston helyett Onora változtatja. 1969 szeptemberében John Lennon végérvényesen szakít a The Beatlesszel.
A Plastic Ono Banddel rögzített következő, második kísérleti LP sem sikeredett jobbra. Az Unfinished Music No.2: Life With the Lions az USA slágerlistáján mindössze a 174. helyig jutott, miközben Nagy Britanniában fel sem került topra. Nem így az ugyancsak 1969-ben megjelenő kislemez, a Give Peace A Chance, amelyet szállodai szobájukban a nászágyban üldögélve, rajongóik körében rögzítettek. Ezután több sikeres kislemezt bocsátottak útjára, amelyekre nem lehetett panasz, hiszen ’69 és 1976 között a listák élvonalát ostromolták. Lennon szólómunkái közül az 1971-es Imagine albumot tartják a legnépszerűbbnek. Politikai szerepvállalása (felszólalás a vietnami háború ellen) valamint feminista megnyilvánulásai (pl. a Woman is the Nigger of the World kislemez, 1972) Lennon figyelmét és munkásságát elvonják attól, amiben igazán nagyot alkotott, és amiben kiválóan teljesített: a rockzenétől. A köznyelv mindezt Yoko Ono számlájára – vagy inkább befolyására – írja… Egy biztos: a zene mellett a képzőművészet ugyancsak fontos szerepet tölt be életében, amely valóban japán felesége hatásának tudható be. Több kiállításuk nyílik, ezek közül említésre méltóak az 1970-ben bemutatott John erotikus témájú litográfiái.
Az Imagine nagylemez angliai debütálását követően a házaspár New Yorkba költözik, ám az állandó letelepedéshez szükséges zöld kártyára 1975-ig várakozniuk kell. Ugyanebben az esztendőben megjelenik Lennon Rock and roll című feldolgozásalbuma, és megszületik közös gyermekük, Sean. Az ex-Beatle úgy dönt, hogy fia öt éves koráig szünetelteti a koncertezést és a stúdiómunkálatokat. Még az azt megelőző évben, 1974. szeptember 28-án három szám erejéig részt vesz Elton John New York-i, Madison Square Garden-beli koncertjén, amely John Lennon életének utolsó nyilvános fellépése. John Lennon 1969 júniusa és 1980 novembere között tizenhat kislemezt, 1968 novemberétől 1980 novemberéig pedig tizenkét albumot vett fel. A The Beatles – Anthology 1995-’96-ban kiadott három dupla CD-je közül az első kettő egy-egy vadonatúj dalt tartalmazott. A Free As A Bird, illetve a Real Love John Lennon 1977-ben, illetve 1979-’80-ban az otthonában rögzített demo felvételei, amelyekhez egykori társai a technika segítségével utólagosan hozzájátszották saját hangszerszólamaikat. Az így megkevert dalok posztumusz The Beatles felvételekként járták be a világot.
A nagy visszatérés éve 1980, mikor is óriási lelkesedéssel, reményekkel láttak munkához: augusztusban megkezdik az utolsó album, a Double Fantasy stúdiómunkáit, ahol lemezoldalanként osztozik Yoko Onóval. A várakozás mind a közönség, mind a zenészházaspár részéről óriási. A beindult promóciós gépezetet, a turnéterveket azonban megakasztják Chapman revolveréből leadott halálos lövések…
… Mire Yoko Ono egy lemezkiadó tulajdonos barátjuk kíséretében hazaérkezett a kórházból, a Dakota ház előtt a halálhírre mintegy ötezer fős tömeg várta. Gyertyákat gyújtottak, énekeltek, gyászoltak. Lakóhelyük kapuját ellepték a virágok, levélüzenetek, gyertyák, relikviák. 1980. december 14-én, hat nappal a gyilkosságot követően az emberek világszere tízperces gyászmegemlékezéssel rótták le kegyeletüket John Lennon emléke előtt. A New Yorki Central Parkban száz-ezer rajongó gyűlt össze, a Give Peace A Chancet énekelve, a megemlékezés végén számtalan fehér léggömb, mint megannyi lélek szállt fel a magasba. Ugyanekkor Liverpoolban különböző zenekarok húszezer fős tömeg előtt hat órán keresztül játszották Lennon dalait, amely este hét órakor – a New Yorkihoz hasonlóan tízperces néma megemlékezéssel zárult.
Akik olvasták a tragikus véget ért művész egykori nyilatkozatát, akaratlanul is felötlött bennük az emblematikus muzsikus akár végakaratnak is felfogható megfogalmazása: „Bármit is tegyek a The Beatles utáni időkben, a gyászbeszédemnek így kell kezdődnie: [John Lennon, ex-Beatle…]”. Mert munkássága, akárhogyan is alakult későbbi sorsa, egy életre összefonódott a The Beatlesszel.
Hegedűs István
2020. december 16. 06:56