Bíborszél: 30 év
Sajnos nem sok országosan ismert miskolci zenekar nőtt fel a város falai között az utóbbi kétezer évben. Két kezemen meg tudnám számolni őket. Nemrégiben az Excelsior 35 évéről regéltünk egy interjúban, most a sort folytatva, egy 30 éves zenekar került terítékre. Ősrégi cikkeim között kutatva rájöttem, hogy a Bíborszélről először 1991-ben írtam, amikor azon a bizonyos popfesztiválon komoly sikereket értek el. Fábián Zsolt énekes-szövegíró és Horváth Balázs gitáros-zeneszerző volt a beszélgetőpartnerem, akikkel hozzávetőleg átfutottunk ezen a három évtizeden.
Melyek voltak az emlékezetesebb fellépések a pályafutásotok alatt?
Horváth Balázs: Rengeteg helyszínen, klubban, fesztiválon játszottunk már. Felléptünk a Karthago, Bikini előtt, de a Ladánybene 27-el is… Hosszú lenne a sor, ha mindent felsorolnánk. Erdély is szerepelt már a koncertprogramban, de a pályája elején lévő csapat még Oroszországban is fellépett annak idején, egy fesztiválon!
Fábián Zsolt: A ’80-as évek második felétől indult a történet, a Bíborszél elődzenekara már üzemelt. Szerencsére akkor nagyon pezsgő volt a zenei élet Miskolcon, sok lehetőség volt játszani, megmutatni magunkat. Az Ady Művházban rendszeresen felléptünk, a Molnár Béla/Ifi házban is. Tényleg hosszan lehetne sorolni... Fontos, hogy igény is volt ezekre a bulikra, több százan voltak egy-egy ilyen koncerten - pedig „csak” helyi „amatőr” zenekarokról beszélünk.
Emlékszem, nekem az első fellépésem, az akkor még GMK néven futó zenekarban, az Avasi Gimnáziumban volt, egy suli bálon. Viszont, ami szerintem alapvetően meghatározta a zenekar jövőjét, az a Miskolci Ifjúsági Napok - talán ’87 tájékán - dátumokban nem vagyok jó, lehet a rendezvény neve sem pontosan ez volt… Haha!
A városi sportcsarnok előtti részen volt a rendezvény, mi először léptünk föl nagyszínpadon, nagy rendezvényen. Gyakorlatilag ismeretlen, középiskolás zenekarként akkora sikerünk volt, hogy azt hiszem, akkor döntöttük el, illetve tudatosult mindenkiben, hogy ezzel komolyan akarunk foglalkozni.
És, ha már emlékezetes buli, akkor egyet még mindenképp érdemes megemlíteni: a Vasas Művelődési Ház volt a helyszín, 1990 novembere az időpont, egy élő rádiófelvétellel egybekötött koncertünk volt ott, amit egy igazi legenda, Nemes Laci hangosított! Emlékszem, baromi büszkék voltunk magunkra, hogy vele dolgozhatunk, sajnos szomorú apropója a történetnek, hogy tavaly ő is elköszönt… Szerencsére nekünk megadatott, hogy együtt dolgozzunk - és az ilyen dolgok mind-mind meghatározó, maradandó élmények!
Játszotok-e régi számokat, mondjuk az első lemezről?
Horváth Balázs: Gyakorlatilag a próbákon dől el mindig az aktuális koncertprogram. Attól függ, milyen hangulatunk, milyen kedvünk van. Mostanában előszedtünk néhány régebbi dalt is a 30 éves forduló kapcsán, amit legalább két éve nem játszottunk…
Fábián Zsolt: Minden albumról vannak dalok a repertoárban, de mivel a nagyobb rendezvényeken többnyire az 1 órás műsort visszük színpadra, amiben a „slágereknek” természetesen kötelezően szerepelniük kell, így törvényszerű, hogy egy-egy, akár általunk is kedvelt dal olykor-olykor kimarad, ezeket inkább a klub bulikon hallhatja tőlünk a közönség.
Az, hogy régebbi dal, az viszonyítás kérdése, mivel 1991-től létezett a Bíborszél.
Horváth Balázs: Igen, de akkoriban még én is a csattogó szárnyú lepkét tologattam a játszótéren, mikor az előd GMK zenekar úgy 1986 körül már működött. Később történt egy névváltás, gyakorlatilag a nagyobb publicitást elért első esemény - Bíborszél néven- az ÁB Popfesztivál nevű rendezvény volt, itt indult el az akkori felállás - a Nem hiszem el dallal. Abban a formációban én még nem voltam benne. Ez egy, a Magyar Televízió és a Rákóczi kiadó által megrendezett fesztivál volt. A döntőben az 5. helyen végeztek a srácok és a közönségdíjat is megnyerték! Ezt követően még ugyanabban az évben jött az első lemez - 1991-ben, Szivárvány címmel. Hivatalosan ettől az évtől számolják a zenekar történetét.
Kacsa, beszélj az első időszakról, első lemezről! Mennyire futott akkoriban a zenekar szekere?
Fábián Zsolt: Rengeteget próbáltunk, a Vörösmarty Művház alagsorában volt a próbatermünk Miskolcon. Nagyon sok dal született akkoriban, de igazán az ominózus, februárban lezajlott Popfesztivál után pörögtek fel az események a zenekar körül. Azt követően, egy hónapon belül aláírhattuk és a kezünkben tarthattuk életünk első lemezszerződését. Hihetetlen érzés volt, ráadásul sikerült elérnünk, hogy a legprofesszionálisabb körülmények között, a Tom-Tom stúdióban vehessük fel az albumot, Dorozsmai Petivel. Ez már akkoriban is abszolút garancia volt a minőségre. Szóval, azon a nyáron már a stúdióban találtuk magunkat. Talán két-három hét alatt született meg a mesterszalag - akkor ugye még nem volt Cubase és egyebek, meg az általa nyújtott rengeteg lehetőség, ami megkönnyíti a munkát. Amit feljátszottál/énekeltél az úgy volt, úgy maradt. Sokszor éjszakáig a stúdióban voltunk, és mindeközben persze rengeteg jó tanáccsal, segítséggel gazdagodtunk a felvételek során. Sosem felejtem el, amikor végeztünk a felvételekkel, kezdődött a keverés és azon tanakodtunk, hogy melyik dallal kezdjük. Dorozsmai Peti, azzal a jellemző, örök mosollyal az arcán mondta, hogy: legyen a Mint a tenger, az olyan jó szám… Aztán ősszel már ott volt a kezünkben egy BAKELIT, a sajátunk, 20 évesen! Tényleg olyan volt, mint egy álom, talán fel sem fogtuk. Mindemellett a rengeteg fellépés, tv-felvételek, klipforgatás. Egyszer csak ott volt mindaz, amiért mindig is dolgoztunk, amire mindig is vágytunk. Egymást követték az események, szóval zajlott az élet..
Emlékszem, én már akkoriban is írtam a zenekarról és azért az elég erős kezdés volt akkor, nem?
Horváth Balázs: A popfesztivál publicitása, az ott elért eredmények és a televíziós szereplés meghozta a várt eredményt, a Rákóczi kiadó szerződött a zenekarral. Egy helyi sörgyár támogatásával már kazettán és lemezen is lehetett hallgatni a Bíborszél zenéjét. Az erős kezdés után volt némi bonyodalom a továbblépésben, ugyanis a szponzori pénzek meg lettek dézsmálva, az akkori menedzser által, ezért meg is szűnt a további együttműködés. Továbbá, ’94-ben, a kötelező sorkatonai szolgálat is akadályozta a zenekari pályafutást. Annyi mázlijuk volt talán az akkori tagoknak, hogy egyszerre és egy helyre vonultatták be őket, így bent is tudtak zenélni, bár ez a zeneszolgáltatás szintjén valósult csak meg, mivel a tiszteknek „húzták a talpalávalót” különböző rendezvényeken.
.jpg)
A második lemezre meglehetősen sokat kellett várni… Zenészek is cserélődtek.
Fábián Zsolt: Sajnos a kezdeti sikereket követték azok a bizonyos furcsa évek. Nem igazán sikerült a következő lépcsőfokokat meglépnünk, és elég sok minden megváltozott. Többek között a zenei környezet is. Az elektronikus zene térhódításával az a fajta stílus, amit mi képviseltünk, nem volt túl vonzó és piacképes a kiadók számára. Talán ennek is köszönhető, hogy az eredeti felállásból Arad Csabi és Kiss Tomi is kiszállt. Gyakorlatilag hárman folytattuk tovább, Farkas Peti, Jurás Karcsi és jómagam. Aztán gitár fronton csatlakozott hozzánk Balázs, a Furcsa évek album már ennek a csapatnak a munkája volt. Megpróbálkoztunk az akkori trendeknek megfelelőbb hangszereléssel, kicsit több elektronikus alapot használtunk, mindemellett megőrizve azt a hangulat- és dallamvilágot, ami jellemezte a zenekart. Felvettük a komplett második anyagot, a Várlak című dalhoz leforgattunk egy klipet, ami később nagyon jó döntésnek bizonyult. Mindezt saját finanszírozásban! Ezzel jutottunk el a Record Expresshez, akik végül kiadták az albumot - és mondhatjuk, ezzel kezdődött a zenekar másodvirágzása.
De, hogy élőben is színpadra tudjuk vinni a műsort, komplett zenekarra volt szükség. Kissé nehezített a dolgon, hogy időközben Karcsi is belefáradt a zenekarozásba. Megint hárman maradtunk, ekkor érkezett Horváth Tomi basszusgitáros, akit később Tóth Szabi követett, majd Rácz Geri gitáros - és ez a felállás maradt is egy jó darabig. A Minden más album már így készült és mivel már egy teljes zenekarban tudtunk gondolkodni, ez természetesen hatással volt a hangszerelésre is. Visszakanyarodtunk az „alapok” felé, dinamikusabb, rockosabb hangzást kaptak a dalok, persze nem dobtuk el a hajunkat, nem erre kell gondolni, csak úgy a magunk módján… Haha!
Aztán eljött a pillanat, amikor Geri és később Szabi is új kihívásokat keresett magának, a pontot az i-re Peti, a dobosunk kiválása tette fel. Az újratervezés két meghatározó figurája Bodnár Balázs és Hudák Ati lettek. Így négyen alkotjuk már 6 éve a mai Bíborszél zenekart.
Elmondhatjuk, hogy a három évtizedhez képest azért nem volt átjáróház a zenekar. A csapatból kiváló tagok döntése mögött sohasem emberi tényezők voltak, minden esetben szakmai vagy magánéleti okok álltak a háttérben. Ez a csapat mindig is egy jó baráti közösség volt és jelenleg is az! Máshogy szerintem ez nem is működik.
Horváth Balázs: Konkrétan 10 év telt el az első lemez után, mikor 2001-ben megjelent a második… Közben én is megérkeztem a zenekarba 1998-ban! Először még csak session zenészként szerepeltem a csapatban, ezt a második lemezt is így játszottam föl, ami a Furcsa évek nevet kapta. Az ezen szereplő dalokból háromhoz is készült maxi és videoklip, a legnagyobb sikert a Várlak című dal érte el. A Viva+ zenecsatorna rengeteget játszotta. Három hónapon keresztül volt fönt a Top 40-es listájukon! És, a kereskedelmi rádiókban is a legtöbbet játszott magyar dalok élmezőnyében szerepelt.
Ez után 2007-ben jelent meg új album, Minden más címmel - ez már magánkiadásban került piacra, mivel a korábbi kiadókkal megszűnt a kapcsolatunk. Most viszont készítjük a negyedik albumot! Nem kapkodunk…
Amikor már szinte alig jelentetnek meg kézzel fogható formátumban lemezt…
Horváth Balázs: Mi szeretjük a kézzel fogható dolgokat. Más az, mikor kézben tartod az albumot, lapozgatod a borítót satöbbi. Komplett nagylemez készül egyébként, 1-2 dal hiányzik még, hogy teljes legyen az anyag. Évek óta az én házi-stúdiómban dolgozunk, zongorán írom a dalokat, mikor késznek érzem, átküldöm Kacsának, ő szelektál, vagy változtatásokat kér, majd megírja az énekdallamokat és a szöveget. A zenekari próbák során természetesen még a hangszerelésen okoskodunk a többiekkel is. Először demóként rögzítjük, azt hallgatgatjuk több cuccon, például autóban is és egy idő után fölvesszük a végleges verziót. Az új lemezről egyébként már a közönség hallhatott dalokat, néhány szerzemény, mint a Miskolc és az Őrangyal már a koncertprogramban is szerepel, illetve klip is készült rá.
Mennyiben változott a zenei arculat az elmúlt 30 év alatt?
Horváth Balázs: A tagok, illetve a korszakok, ahogy változtak, cserélődtek, a zene is változott. Pláne így nézve szembeötlő, hogy ilyen ritkán jelentek meg albumok! Alapvetően ez popzene, helyenként rockosabb hangzással. Az első lemeznél „élő hangszeres” zenei vonal volt, még billentyűs is játszott a zenekarban, majd a 2000-es években a tucc-tucc zene hódított, ott kicsit igazodtunk a trendekhez, a Furcsa évek album egyértelműen poposabb lett, a Minden más – 2007-ben- már gitárcentrikusabb vonalat képviselt. A most készülő új dalokat még rockosabbnak érzem.
Akkor 2025 környékén már lehet, hogy metált fogtok nyomni, ha így haladtok… Említettétek, hogy volt egy előd zenekar, illetve, hogy te is később kerültél a csapatba. A mostani felállás elég stabilnak tűnik már.
Horváth Balázs: Sokáig folyamatos tagcserék voltak, ahogy azt elmondtuk. Mára már csak az énekes, Fábián Zsolt Kacsa maradt meg az alapító tagok közül. A jelenlegi felállás 11 éve üzemel, csak basszusgitáros poszton volt egy váltás 6 éve, Hudák Attila lett a friss ember, aki Tóth Szabit váltotta. Viszont a dob – Bodnár Balázs-, ének, gitár trió már 11 éve van együtt! Tehát értékelhetjük úgy, hogy már eléggé összerázódtunk és összetartunk.
Beszéljetek az idei évről! Készültök e valamivel a 30 év kapcsán?
Fábián Zsolt: Sajnos sok mindent átírt az utóbbi másfél évben a vírus. Nálunk sosem a tervezéssel volt a gond. Most szeretnénk már végre mindenképp kézzel fogható formába önteni ezt a bizonyos, régóta ígért 4. albumot és persze méltóképp megünnepelni ezt az elmúlt 3 évtizedet. A mai napig tartjuk a kapcsolatot – ha nem is napi szinten – a régebbi tagokkal és amikor ez szóba került, mindenki partner volt. Szóval, ez nem lehet akadály, persze ahhoz, hogy ez úgy, abban a formában és minőségben szólaljon meg, ahogyan mi szeretnénk, ahhoz rengeteg szervezés, egyeztetés és befektetett munka kell és ez még előttünk áll.
Az utóbbi két évben, a város napjához – Miskolc- kapcsolódóan videók készültek. Tavaly az Avasi kilátónál, idén pedig a Hámori tónál egy csónakázós…
Fábián Zsolt: Mi is figyelemmel követjük a dalaink nézettségét. A Hiányzol mellett, ami már 1 millió felett jár, az esetünkben megkerülhetetlen Miskolc dal még az, ami egyre több változatban kerül ki a világhálóra. Az utóbbi két évben ráadásul két eléggé rendhagyó formátum is napvilágot látott. Ahogy te is említetted, a 2020-as Miskolc Város Napja alkalmából az Avasi kilátóban forgattunk egy változatot, ezt, már mint Miskolc város Nívódíjas zenekara „követhettük” el! Az egyébként egy mini koncert volt a korlátozások kellős közepén, nézők nélkül, amit a városi televízió rögzített, ezen az ikonikus helyen. Idén pedig ugyanezen ünnep apropójából, Acsai Sanyi ötletétől vezérelve, egy olyan helyen és környezetben forgathattunk a dalhoz egy új klipet, ami azt hiszem több mint emlékezetes. Már maga a környezet - Hámori tó- is lenyűgöző volt! Én személy szerint imádom ezt a helyet, így a klip képi világa szerintem egészen egyedi és különleges lett. Sajnos az eredeti elképzelés, a tóra épített úszó színpad, környezetvédelmi okok miatt nem kapott engedélyt, így maradt a „csónakos” változat - ami a forgatást tekintve nem volt teljesen izgalommentes! Az időnként felerősödő szél ugyanis nem könnyítette meg a dolgunkat, de egy összességében izgalmas és jó hangulatú munka volt - egy gyönyörű helyen, egy jó stábbal.
PAYA
http://www.biborszel.com/
.jpg)
2021. november 23. 15:41