B. NAGY RÉKA: „Amitől a legjobban félsz, az lesz a legjobb dolog”
Bájos arc, extravagáns külső, fülbemászó dallamok. A mindössze 24 esztendős B. Nagy Réka 2017 óta aktív YouTuber, aki az évek során egyre közelebb engedte magához a nézőket a videóiban. A zenei pályafutása kezdetén mégis félt attól, mit fognak szólni a gondolataihoz, hogyan vélekednek majd érzéseiről. Ha Rékával beszélgetek, mindig úgy érzem, sokkal bölcsebb a korosztályánál és tiszta lelkével, kitartásával remek példakép lehet a nála is fiatalabb generációk számára is.
Instagramodon az "Énekesnő, Szerző, YouTuber" hármassal mutatod be magad. Ez a sorrendiség írja le a tevékenységedet leginkább?
Mindig a zene volt az első az életemben, már kislányként ezt tartottam a menekülő utamnak, egy olyan világnak, ahová bezárkózhatok. A Youtuberkedés viszont könnyebb útnak tűnt. Eleinte telefonnal készítettem egyszerűbb videókat, aztán kinőtte magát a projekt: örülök, hogy mára sikerült egy olyan követőtábort kiépítenem, akik a saját dalaimra is nyitottak. Idén nyáron végre több koncertlehetőséget is kaptam, úgyhogy igen, szeretném így meghatározni magamat.
Voltak jegyek, amelyek már kicsiként is jellemeztek? Írtál verseket, állandóan dúdoltál például?
Amióta megtanultan írni, folyamatosan jelen van az életemben. Készítettem osztálynaplót, az irodalom volt az egyik kedvenc tantárgyam, megpróbálkoztam versírással is. Továbbá a zene is mindig hangsúlyos szerepet töltött be a mindennapjaimban, zeneiskolába jártam és kórusban énekeltem.
Én tiniként mindig szövegként, versként is elolvastam a dalszövegeket.
Ó igen, ezt én is csináltam és csinálom még ma is! Amikor zenét hallgatok, fontos, hogy pontosan értsem a szövegét, mert sokkal többet tud adni az a dal, aminek mondanivalója, üzenete van. Persze időnként olyanokat is hallgatok, amelyektől egyszerűen csak jól érzem magam. Ennek ellenére számomra azok az előadók igazán inspirálóak, akik nem csak egy hangulatot igyekeznek átadni. Avril Lavigne számai például ilyenek. Amikor tiniként a videoklipjeit néztem a TV-ben, azt éreztem, én is olyan szeretnék lenni, mint ő: egy vagány csaj, aki tehetséges énekesnő és elgondolkodtató számokat ír. Egyébként sokan nem gondolják rólam, de a metál az egyik kedvenc zenei műfajom:. imádom a Bring Me the Horizont.
Úgy tudom, sokáig nem is hallgattál magyar zenéket.
Négy-öt éve kezdtem el aktívan követni a magyar előadókat: a Margaret Islandet inspirálónak tartom és a Bagossy Brothers Company dalszövegeit, hangzásvilágát is szeretem.
Ki a legjobb frontember szerinted?
Lábas Viki eszméletlenül jól kommunikál a közönségével és persze kristálytisztán énekel. Mindig arra biztat mindenkit, hogy merjenek szabadok lenni, ezt nagyon tisztelem benne.
Mi jut eszedbe, ha azt azt mondom: legjobb koncertélmény?
A metál koncerteken nemcsak a zenekaroktól kaphatunk élményeket, hanem a közönségtől is, ami hihetetlenül összetartó. Elképesztő, mennyire figyelnek egymásra, egyből segítenek, ha valakinek szüksége van rá. A Siklósi Örs emlékére szervezett koncerten megható volt látni, milyen elképesztő energiákkal énekelték a dalait. Nagy fájdalmam, hogy őt nem ismerhettem meg személyesen. A Sziget Fesztiválon pedig végre hallottam élőben Anne-Marie-t, akit egyébként már régóta követek, el is sírtam magam a fellépése közben. Elmesélte, miért írta a dalait, illetve gyakran felszólal a bodypositivity mellett, ami nekem szívügyem.
Egyre több videós tartalmadban bukkan fel a zene, olykor gitározol is. Miért pont ez a hangszer kedves a számodra?
Eredetileg zongorázni akartam megtanulni, de a házunk kicsi volt ahhoz, hogy elférjen benne egy, apukám pedig nem akart szintetizátort venni. Hegedülni kezdtem, nem szerettem. Az első gitáromat hatodikos koromban kaptam, karácsonykor, sírva fakadtam, amikor megláttam - ezt azóta is használom. Azóta három gitárom van, de talán az elektronikus az, aminek a hangzása a legközelebb áll hozzám, valószínűleg Avril Lavigne, valamint a metál, a rock szeretete miatt van ez így.
Kiktől tanultál a zene terén?
Gitározni a 17. kerületi zeneiskolában tanultam Laci bácsitól, aki azóta sajnos már elhunyt. Borzasztó belegondolni, mennyire telik az idő. Az éneklést az általános iskolám kórusában kezdtem el, utána több tanárom volt, musical leckéket is vettem, de jártam a Premier Alapfokú Művészeti Iskolába is.
Volt olyan dal, amit féltél kiadni? Amikor tudtad, hogy hamarosan sor kerül a premierre, és volt pár álmatlan éjszakád miatta…
A „Valahol” volt az első olyan dal, amit száz százalékig én írtam. Ráadásul az iskolai zaklatás, a bullying témáját dolgoztam fel benne, olyan fájdalmaimról beszéltem, amelyek mélyen gyökereznek bennem, illetve valamilyen szinten még ma is megérintenek. Az ilyen számok kétféleképpen sülhetnek el, megbélyegzik az embert, hogy sajnáltatni akarja magát, vagy azonosulnak vele, erőt merítenek belőle. Szerencsére végül az utóbbi történt. A „Nézz rám” esetében is hasonlóan rettegtem.
Tehát, amikor nem a szerelmes témákkal foglalkozol…
A szerelem fázisairól könnyű írni, mindenki pontosan ismeri, nem rendkívüli. A komoly témákról nehezebb beszélni. A „Nézz rám” eredeti verziója például kicsit erősebb, keményebb, feministább volt. A férjemnek, Dávidnak megmutattam, aki azt mondta, szerinte Magyarország még nincs felkészülve egy ilyen dalra. Ezután egy évig formáltam, maradt benne sok minden az első változatból, de már nem olyan sokkolóan szókimondó. A szerzőtársam, Bencsik-Kovács Zoli volt, így egy férfi szemszöge is bele kerülhetett a szövegbe. Féltem, hogy miként reagálnak majd az olyan sorokra, mint hogy „Nőként is helytálltam”, esetleg támadni fognak a klip feminista jellege miatt, pedig én egyszerűen csak annyit akartam üzenni a nőknek, hogy bármire képesek, mert elképesztően erősek. Az asztalos szakmát például kifejezetten férfiasnak tartják, de ha egy nő ezt akarja csinálni, merjen belevágni! Álmomban sem gondoltam volna, hogy végül játszani fogják a rádiók ezt a dalt.
Amikor legutóbb beszélgettünk, akkor még egy másik kiadó hozott össze minket. Időközben a Gold Recordhoz kerültél.
Tudtam, hogy milyen számokat akarok írni, megjelentetni. Amikor elkezdtem a „Harcolok” című dalon dolgozni, az akkori kiadóm azt mondta, túl régies a hangzása, nem hozzák ki. Nem értették igazán. Úgy döntöttem, keresek mást, aki hisz benne, mert szerettem volna, hogy mások is hallják.
Személy szerint nagyon örülök, hogy harcoltál a „Harcolok”-ért! Számomra az a szám egy bizonyíték arra, hogy a fiatal generáció tagjai is tudnak mit a tejbe aprítani…
A Gold Recordnak is tetszett, ők egyből ráéreztek a világomra. Harag nélkül váltam el a másik kiadótól, megértették, miért jövök el. Ma már én is örülök, hogy kiálltam a dalomért, főleg azért, mert fantasztikus érzés visszagondolni az első megbeszélésre a Gold Recordnál. Nyitottak voltak rám, figyeltek arra, hogy mit szeretnék. Producerekkel, szerzőtársakkal hoztak össze, segítenek a klipek forgatásában, biztonsági hálót nyújtanak nekem. Egy családba csöppentem bele, ahol azonnal befogadtak.
Kezdetben a YouTube közösséged lehetett a dalaid közönsége is, de egyre inkább szélesedik a táborod. Mutasd be az eddig kiadott számaid a Music Média olvasói számára is!
EMLÉKEZZ RÁM: Amikor szakítottam a második szerelmemmel, írtam egy verset, ebből később dal született. Az „Emlékezz rám” még egyfajta útkeresés volt, mert nem tudtam, pontosan merre szeretnék haladni a zenei karrieremet illetően, de vágytam már egy saját dalra. A klip forgatásakor az elképzelések először nem találkoztak a végeredménnyel. Próbáltam felvenni a kedves szőke lány szerepét, amit az akkori menedzserem megálmodott nekem. Megmondták, miként nézzek ki, mit csináljak, hogyan mozogjak. A felvételek előtti időszakban végig koplaltam, utána pedig alig vártam, hogy végre ehessek egy sajtburgert. A számmal most is tudok azonosulni, szeretem a hangzását, jó a zenei alapja, de a klip kevésbé szívügyem. Ekkor még alig volt feliratkozóm, a videó mégis naponta 10.000 új megtekintéssel gyarapodott, nagyon meglepett.
ŐRÜLTSÉG: Egy kedves, jó hangulatú dalt akartam, amit az emberek szívesen hallgatnak. Johnny K. Palmer szövege azonnal megtetszett. A klip elkészítésébe a családom is belefolyt, ezért még kedvesebb nekem az „Őrültség”.
LÁSS BELÉM: Ez eredetileg egy angol nyelvű szám volt, aminek a magyar verzióját Molnár Tomi jegyzi. Szerintem ő Magyarország egyik legjobb szerzője, hatalmas öröm, hogy dolgozhattam vele. A „Láss belém” egy gyönyörű dal, mivel nem én írtam, így bátran mondhatom ezt. A koncerteken is mindig pozitív visszajelzéseket kapok rá, feltölti őket energiával. A hozzá készült videoklipben tűnt fel először a férjem, akivel akkor még nem házasodtunk össze.
MINDEN JÓT: Ezzel a dallal Lotfi Begi keresett meg, megtisztelőnek éreztem, hogy felfigyelt rám. A szöveget Bartalos Jenő írta, aki szintén nagyon tehetséges szerző. A felvétel viszont egy kicsit küzdelmes volt, mert bár jól bírom a kritikát, felhergeltem magam, amiért nem úgy ment az éneklés, ahogy szerettem volna, emiatt a többiek is feszültek lettek körülöttem. Amikor viszont meghallottam a végeredményt, végre elégedett voltam. Egy nagy volumenű klipet álmodtunk meg hozzá, de a lezárások miatt csak egy egyszerűbb videót kaphatott.
VALAHOL: Itt éreztem először, hogy megtaláltam magamat, a hangzásvilágomat. Ez az első dal, aminek én írtam a szövegét. Mivel minden betűben, hangban és fájdalomban tényleg ott voltam, így féltem, mit szólnak majd hozzá, ha megjelenik. Örülök, hogy ennyire sok embernek tudtam segíteni egy olyan téma boncolgatásával, mint az iskolai bántalmazás. A kiadása óta rengeteg üzenetet, történetet kaptam, így derült ki, hogy erőt adhattam vele a mindennapokra. Ez számomra az egyik leghatalmasabb dolog a világon.
HARCOLOK: Ebben a dalomban bukkant fel először az elektromos gitár, bekúszott a picit metálosabb, rockosabb énem. A bennem lévő kettősségről írtam: arról, hogy az egyik pillanatban nem érzem magam elég jónak, a másikban pedig úgy hiszem, hogy bármire képes vagyok. Ez a kettősség sokakat jellemez. „Néha jobbra mennék, aztán balra húz a szívem, A bennem lévő szilánkokat összeépítem” - ez a két mondat gyakorlatilag az önportrém. A szám elkészítésében Miskovits Marci volt a társam, aki nagyon alázatosan, lelkesen dolgozik: szinte azonnal megírta a saját részét. Szerintem ez az eddigi legjobban sikerült szövegem.
ÖLELJ: Szerettem volna visszanyúlni a szerelem témájához és szilveszter éjjel megírtam az „Ölelj”-t. Ekkor már a saját házunkban élhettünk, a kutyusainkkal, végre nyugodt körülmények között. A költözés nagyon stresszes, nehéz időszak volt számunkra, megterhelt minket. Pontosan emiatt szerettem volna adni Dávidnak egy dalt, amit én jegyzek. Az „Ölelj” tényleg rólunk szól, nekem a férjem az otthonom. Hozzá mindig fordulhatok, segít, támogat, nélküle nem tudtam volna végigcsinálni az elmúlt éveket. Amikor erről a dalról beszélek a koncerteken, mindig úgy érzem, hogy sírnom kell. Boldog voltam, hogy nemcsak Dávidnak, hanem Johnnynak és a kiadónak is tetszett. Ha már a házunkban született meg a dal, ott is forgattunk hozzá klipet. Az „Ölelj” tulajdonképpen a „Láss belém” felnőttebb, nyugodtabb, megkomolyodott verziója.
VELED MINDEN MÁS: Ez az első dal, amin Gerendás Danival együtt dolgoztam, közösen formáltuk késszé. Az ének része nehéz volt, sok benne a magas hang, de Dani, valamint Fehér Holló végig támogattak, biztattak. Bár nem akartam az „Ölelj” után egy újabb szerelmes dalt kihozni, egyszerűen így alakult. Ez a kapcsolatok kezdeti, tündérmesébe illő időszakáról szól, amikor mindent tökéletesnek látunk a másikban.
NÉZZ RÁM: Nőként, női zenészként nehéz érvényesülni, iszonyatosan nagy a nyomás rajtunk, sok elvárásnak meg kell felelnünk: legyünk csinosak, okosak, finomak, de határozottak, dolgozzunk, vezessük a háztartást. Szerintem úgy vagyunk tökéletesek, ahogy vagyunk, annyi a dolgunk, hogy összefogjunk, szeressük, erősítsük egymást. Boldog vagyok, mert azt látom a koncerteken, hogy a kislányok is értik, éneklik, bízom benne, hogy egyszer belőlük is erős nők lesznek.
SZABADON: Szerettem volna egy dalt, amivel azt sugallom, hogy mindenkinek lehet rossz napja. Egyszerűen meg kell találnunk az apró örömöket, azokat a dolgokat, amik felvidítanak, erőt adhatnak. Ez lehet az egy finom kávé, egy kis napsütés és a baráti társaságunk is.
HEPIENDEM: Ez a legújabb számom, amit Bencsik-Kovács Zolival írtunk meg akkor, amikor azon gondolkodtam, vajon eljött-e már a happy endem, vagy esetleg még vár rám. A húszas éveinkben sok elvárást támasztanak felénk, elvárják, hogy legyen munkánk, kocsink, házunk, párunk. A „heppiendem”-ben azt fejtegetem, hogy merjünk tenni a dolgokért. Sokan ugyanis azzal fosztják meg magukat a boldogságuktól, hogy rettegnek attól, hogy lépjenek. Amitől a legjobban félsz, az lesz a legjobb dolog. Én is többször fejjel mentem a falnak, de megérte. A dal második részében pedig olyan közhelyeket fordítottunk ki, amelyeket gyakran, nap mint nap használunk.
Szerintem fontos, hogy időről-időre beszéljünk a társakról, akik sokszor „csak” megbújnak a háttérben. Kik a legfőbb támaszaid?
Johnny K. Palmer fontos része az életemnek. Ő volt az első, aki fantáziát látott bennem, rengeteget segített az első dalaim kiadásakor, elvitt a kiadóhoz, a kezdetektől támogatott abban, hogy merjek szövegeket írni. Szeretek vele dolgozni és az évek során jó barátom is lett. Bencsik-Kovács Zolitól eleinte tartottam. Féltem, hogy nem leszek szimpatikus neki, mert azt az influenszer lányt látja bennem, aki most zenélni akar. Már az első találkozásunkkor egy hullámhosszra kerültünk, mindenről tudunk beszélgetni, hasonlóan gondolkodunk zeneileg is. Mint dalszerző, igazi példaképem. Nyitott az ötleteimre, azt is megmondhatom, ha egy sora nem tetszik, újraformálja. Gerendás Dani most Amerikában van, de vele is jó párost alkotunk. Borzasztóan precíz, a „Szabadon”-t háromszor kellett újraénekelnem, mire leokézta. A Gerendások zseniálisak, mindent tudnak, minden hangszeren játszanak. Alig várom, hogy Dani hazajöjjön, és újra közösen zenélhessünk. Örülök neki, hogy vannak ennyire tehetséges emberek, akiknek bár hatalmas a tudásuk, mégis szerények, emberségesek, közvetlenek. Somogyvári Dániel is ilyen, ráadásul elképesztően gyorsan dolgozik is.
A második kliped óta tiéd a videók alapkoncepciója. A képvilág egyből, már a számok megalkotásánál megvan fejedben?
Igen, ez valószínűleg a YouTube miatt is van, abszolút videóban, képekben gondolkodom. Amikor dalt szerzek, szerzünk, lehunyom a szememet, elképzelek magamban egy világot, erre írom meg a szöveget. Mire eljutunk a klip elkészítéséhez, már rég van egy koncepcióm rá.
Az idei évben megszaporodtak a koncertjeid, amelyeken Bolvári Máté kísér gitáron. Mit tudhatunk a fellépésekről?
Mátét a gitár tanáromnál ismertem meg, hetedik osztályos lehettem ekkor. Együtt játszottunk egy zenekarban, ám ebből én később kiléptem. Egy nap Máté felkeresett, hogy szuper lenne újra találkozni. Megbeszéltük, hogy közös koncerteket fogunk szervezni. Még nem tartok ott, hogy nagyzenekarom legyen, de boldog vagyok, hogy ez az akusztik verzió megvalósulhatott. Általában 10 dalt szoktunk előadni, amiből három feldolgozás. Sokszor hívnak el minket például városi rendezvényre, ahol mindenféle korosztály megtalálható a közönségben és olyanok is részt vesznek a koncerten, akik nem ismernek engem. Miattuk visszük a covereket, a „Bella Ciao” például ilyen, megőrülnek érte az emberek, de a Groovehouse „Hajnal” című számát is imádják. Bár mások dalait is szeretem énekelni, szerencsés vagyok, mert akárhova megyek, mindig ott van a sorok között az én követőbázisom is, akik ismerik a saját számaimat. Egyik kedvenc emlékem, amikor hirtelen elszállt a gitár hangosítása, de a közönség tapsolta tovább az ütemet és velem együtt énekelték a dalt. Elmondhatatlan érzés volt. Végre személyesen is találkozhatok a hallgatókkal, nem csak a virtuális világban.
Több zenésszel volt már lehetőségem dolgozni, mindig furcsa nekem, amikor számukra idegen emberek mesélnek egészen személyes, mély történeteket. Hogyan reagálsz ezekre?
Nemrég egy lány azt mondta nekem, olyanná szeretne válni, mint én. Erre én azt feleltem neki, hogy inkább legyen önmaga, szeresse magát! Láttam, hogy meglepődött. Volt, hogy én segítettem át valakit egy-egy nehéz időszakán, ezeket a történeteket nem könnyű végighallgatni. Időnként a legtöbb, amit megtehetek, az az, ha egyszerűen csak megölelem őket.
Visszatérve a koncertekhez. Azért él a fejedben egy nagyzenekar képe, nem?
Szeretném elérni, hogy nagyzenekaros formációban szólaljanak meg a rockos hangzásvilágú dalaim, amelyekben hangsúlyos szerepe van az elektromos, illetve a basszusgitárnak is.
Az Instádról nagy kedvenceimet jelentik a Pro Jam Session bulikon készült fotók, egyszerűen elképesztő a kisugárzásod. Hihetetlen energiák szabadulnak fel azokon a képeken.
Mindig félve megyek a Pro Jam Session estekre, mert fantasztikus énekesekkel vagyok ott körülvéve. Sosem vagyok elégedett magammal, rettegek a színpadra lépés előtt, aztán amikor kiállok oda, kinyílik a világ, mintha hazaértem volna. Egyébként műsor közben folyton az az érzésem támad, mintha egyáltalán nem mozognék, aztán a képeket visszanézve látom, hogy ez abszolút nincs így. A Pro Jam Session csapata közül bárkivel zenélnék a jövőben, zseniálisak mindannyian. Olyan ez a társaság, mint egy nagy család, akik nyitottan és támogatóan állnak egymáshoz és örülnek a másik sikerének.
Amikor valaki úgy igazán bekerül a zenész közegbe, egy idő után eljut oda, hogy nem csak szakmailag kedvel valakiket, hanem igazi barátságai is kötődnek.
Nagy Bogi közeli barátnőm lett, nincsenek titkaink egymás előtt. De Gerendás Danira, valamint Johnny K. Palmerre is bármikor számíthatok, akármiről legyen szó.
Egy ilyen fiatal lány gondolkodik lemezben?
Nagylemezben egyelőre nem merek, de jövőre szeretnék összehozni egy EP-t. Régóta gondolok rá, bízom benne, hogy 2023-ban megvalósul ez a tervem. Olyan komoly témákról akarok beszélni majd rajta, amelyeken általában a húszas évei elején megy keresztül az ember. Ilyen például a depresszió, a szeretteink elvesztése, az egykori barátok elhidegülése, a testszégyenítés. Ezeket a kérdéseket szeretném feszegetni, miközben egy teljesen új hangzásvilággal is kísérleteznék.
Így legyen Réka, kíváncsian várom az anyagaid a jövőben is!
Köszönöm a beszélgetést!
Hatos Niki
2023. február 16. 05:31