A rockzene szárnyain
Muzsikusként belekóstolt a ’70-es évek kialakulófélben lévő rock-világába, jó pár szerzeménye fiókban várja a szebb napok eljövetelét. Bábáskodott a Dinamit- és a Pandora’s Box születésénél, de később, aktív zenei korszakának lecsengése után, a „Helllo” Magazin főmunkatársaként is sokat tett a rock műfaj életben tartásáért. Zenészi ambíciói mellett egyre fontosabb szerepet töltött be a dalszövegírás, amely a Zöld, a bíbor és a fekete című emlékdalban csúcsosodott ki. Mindemellett sárkány- és vitorlázórepülőként több, súlyos baleset után is újra ünnepelhette „születésnapját”. 2009. július 22-én adott interjújával emlékezünk Csiga Sándorra, aki 2022. április 9-én hunyt el.
Többféle identitásodból legalább kettőt otthonról hoztál magaddal; a zenéhez való vonzódást és a repülés iránti olthatatlan szeretetet.
12 évesen tanultam hegedülni, de nagyon utáltam édesapámnak az ebédhez Dankó Pista nótáit játszani; ráadásul még énekelni is kellett! Annál inkább kezdett csábítani a szárnyait éppen bontogató rockzene, amit akkoriban még beatnek neveztek. A korszak nagyjai – az Illés és az Omega – formálták zenei ízlésemet. Zenei affinitásom anyai nagybátyámhoz, Domonkos Józsefhez kötődik, aki a váci Bazilika orgonáján játszott. Ő egyébként együtt nőtt fel Szörényi Leventével.
A rólam készült első fotók Dunakeszin, egy vitorlázórepülő mellett ábrázolnak, szinte járni is a füves repülőtéren tanultam meg. A kényszerű hegedűjáték elleni lázadásom miatt utolért a család bosszúja; sem zenei törekvéseimet, sem a vele párhuzamosan feltörő repülés iránti belső kényszeremet nem díjazták, sőt tiltották. Mindezt annak ellenére, hogy repülős családból származom – szüleim képzett pilóták voltak – rokonaim között az Angol beteg című filmből ismert Almásy Lászlóval.
Több robbanást is megértél a ’70-es évek akkor formálódó zenei életében. Hogy élted meg az átalakulásokat?
Az elsőt ’71-ben a Locomotív GT jelentette, a második két évvel később ért, amikor Frenreisz Károly elhagyta a zenekart és életre hívta a Skorpiót. Itt már Papp Gyula billentyűsre figyeltem, teljesen lenyűgözött a játéka. Ebben az évben Czapp József barátom unszolására Budapestre költöztem, megalakítottuk első zenekarunkat, a Sikátort. Ez a csapat nem azonos a tíz évvel későbbi – gyilkos peronoszpórákról énekelő – alternatív bandával. Orgonára nem volt pénzem, ezért gitároztam.
Közben egyre jobban elmélyültem a folytonosan formálódó rockéletben, fölmerült a P. Mobillal való szerzői együttműködés lehetősége. Elképzelésünk nem volt elég határozott, így nem lett belőle semmi. A Skorpió első formációja a ’70-es évek végére már elfáradt, bíztattam Papp Gyulát, hogy új zenekart kellene csinálnia. Aztán eljött a robbanás ideje, létrejött a Dinamit. A kezdeti összeborulásból sok új nóta született, de „odaföntről” vigyáztak rá, hogy milyen szövegek készülhetnek, mit lehet kimondani, énekelni.
Írtál saját dalokat, mégis inkább szövegíróként kerültél be a köztudatba. Neved egybeforrt a Radics Béla, majd később Bencsik Sándor emlékére kibővített rock-himnusszal.
Évek óta készítettem saját nótákat, de ezek valahogy nem kerültek felszínre. Elhatároztam, hogy szövegíróként próbálom megtalálni a helyem. Már a Dinamitnak is írtam, de a cenzúra miatt nem vállalhattam föl az általam írt verseket. Első komolyabb szerzőtársam 1978-ban Máté Péter volt, vele egy nagyon jó George Benson-szerű dalt írtunk. Horváth Charlie-nak szánta, de ő éppen akkor ment ki Skandináviába. Kisebb kacskaringók után egymásra találtunk Cserháti István billentyűssel, aki Bencsik Sándor gitárossal együtt akkor szállt ki a P. Mobilból. Rendkívül tehetséges zenészek mindketten, az Örökmozgó motorjai voltak. Varga Miklós énekessel megalakult a Pandora’s Box, Miklóst később Vikidál Gyula váltotta a mikrofonnál.
Az a bizonyos rockhimnusz, a Zöld, a bíbor és a fekete zenéje régebb óta készen volt, de Bencsikék valamiért nem nagyon szerették ezt a dalt. Készült rá szöveg, de még nem éreztem igazán kiforrottnak, így vártunk a bemutatóval. Amikor a rádióban este hallottam, hogy meghalt Radics Béla, már tudtam, ez a nóta róla fog szólni. Nagyon rövid idő alatt elkészültem a verssel, emlékszem, összepróbáltuk a dalt, fölálltunk és mentünk a temetésre. Akkor még nem gondoltam, hogy Bencsik Samu, akivel együtt álltunk Béla sírjánál, öt év múlva Ausztriában kiveti magát az emeletről.
Schuster Lóránttal, a P. Mobil frontemberével 1993-ban megbeszéltük, hogy egy versszakot hozzáírok, ami kifejezettem az öngyilkosságba menekült gitárosnak állít emléket. Az új verziót négy nagyszerű énekes – Varga Miklós, Vikidál Gyula, Deák Bill Gyula és nem utolsó sorban, a közelmúltban elhunyt Tunyogi Péter – énekelte lemezre; máig fantasztikus siker.
2005-ben Cserháti István billentyűs is elment közülünk, de a halálos ágyánál megbeszéltük, hogy több versszakkal nem bővítjük a nótát, mert túl hosszú lenne. Ez már így marad mindörökre.
A zenélés mellett jutott időd kedvenc sportodra, a repülésre?
A rock műfaj ideiglenesen kezdett kifáradni, így energiám java részét a repülésre fordítottam. Ugyanis a szülői tiltás ellenére tizenöt évesen csak kiszökdöstem a reptérre, és megtanultam vitorlázó gépet vezetni. Amikor otthagytam a P. Boxot, elmentem sárkányrepülő pilótának, ahol két évre rá válogatott kerettag lettem. A vitorlázó és sárkányrepülő mellé mindenféle más jogosítványt is megszereztem, például a kísérleti üzemi, azaz berepülő pilótát is. Az ilyen gépekkel való versenyzés fokozott veszéllyel jár, emiatt szinte minden évre jutott egy baleset. Ezek közül „emlékezetes” egy tizennyolc méteres zuhanás következtében szerzett állkapocscsonttörés, mindkét oldali arccsonttöréssel kombinálva, az utolsó versenyen pedig harminckilenc méterről esve gerinctörés – az ilyeneket nem nagyon szokás túlélni.
Azóta nincs halálfélelmem. „Rendes” évi baleseteim dacára tudtam hozni az eredményeket, így tizenöt évig nem estem ki a válogatottból. Érdekes, hogy a rekordok és kupák ellenére inkább az elszenvedett baleseteim miatt lettem médiasztár. Amire büszke vagyok: Bertók Attila a jelenlegi sárkányrepülő világbajnok az én szárnyaim alól nőtt ki.
Mostanában egy igazi rock-legenda, a P.Box együttes életre keltésén fáradozol. Látod-e értelmét annak, hogy a mai gazdasági-kulturális –, mondjuk ki: jó részt értéktagadó – társadalmi közegben egy lassanként feledésbe merülő formációt feltámassz?
Jó kérdés. Már a fiatalok is feszegetik Pandora szelencéjét. A Pandora által felnyitott, majd újra lezárt szelencében egyetlen dolog maradt: a Remény. Szervezzük, hogy a P. Box különféle felállásaival, valamint neves vendégzenészekkel kiegészülve, júliusban ismét maradandó produkcióval örvendeztessük meg a közönséget.
Hegedűs István
.jpg)
2022. október 6. 05:04