A Korg izgalmas megoldásai zenészek számára!
A sokunknak kedves cég az utóbbi években igen szimpatikus húzásokkal lepi meg a zenészeket: egyrészt csúcsra járatja hagyományosnak mondható workstation szériáját, másrészt igen izgalmas hangszerekkel lepi meg a sound design-ban vagy élő elektronikus performance-okban utazó zenészeket. Az elsőre az új Nautilus széria, az utóbbira az SQ 64 szekvenszer és az Opsix nevű új szintetizátor a példa.
Nautilus
A Kronos 2011-es megjelenése óta a Korg zászlóshajója; a 2014-ben megjelent legutóbbi széria óta sokan várják az új Kronost (a többiek meg elégedetten használják a meglévőt, melynek gigantikus tudása évekre való felfedezni valót kínál). A Korg 2021-ben sem tervez új Kronos szériát, itt van viszont a Nautilus, melynek tudása nemhogy eléri, de néha meg is haladja a nagytesót, az ára viszont jóval kedvezőbb annál.
A Nautilus már külalakjában is gyönyörű, e sorok írójának szívét megmelengeti a klasszikus M1-re hasonlító puritán, fekete ház, igaz itt egy óriási képernyő virít a hangszer közepén a kétsoros LCD helyett. 3 féle kivitelben dobják piacra, 61 és 73 súlyozott, valamint 88 kalapácsmechanikás billentyűzettel. Az előlap egyszerűbb, mint a Kronosé, pl. hiányzik a nyolc fader. Hiányzik még a Karma arpeggiator is, helyette egy egyszerűbb arpeggiator és egy drum track szerkesztő került bele.
A gyártó szerint ez a szinti rendelkezik a legtöbb presettel a valaha létezett összes Korg hangszer közül, és nyugodtan higgyünk is nekik: közel 500 MB-nyi preset memória és 14 beépített PCM bővítő hangszíneiben lubickolhatunk. A Nautilusba szinte mindent belepakoltak, amit eddig a Korg fejlesztői kitaláltak: összesen kilenc (9!) hanggenerátort kapott, ezek közül megújult az eddig is egyedülálló modellezési technikákat alkalmazó SGX-2 zongoraszekció. Van benne ezen kívül klasszikus elektromos zongorákat és jellemző effekt/erősítőket tartalmazó rész, jól ismert tonewheel orgona szekció, MS-20 alapú moduláris szintetizátor, vintage és modern szubtraktív szintetizátor, fizikai modellezéses és waveshapeing szintetizátor, és természetesen brutális sampler a felhasználói, a legendás Korg, és a rengeteg külső gyártó által készített hangszíneknek. Az egyes hanggenerátok hangszíneit kombinálhatjuk is egymással a Korgtól megszokott Program vagy Combination módokban, így tényleg elképesztő mennyiségű hangszín felett uralkodhatunk. Hogy ne vesszünk el a navigációban, a hangszer három kategóriába rendezi a hangokat: “Unique” a különleges, szokatlan, sound-design feladatok, “Current” a mai divatos zenei stílusok, és “Standard” a hagyományos hangszerelések számára.
A Nautilus természetesen nem csak egy stúdióban használható elképesztő hangbank, hanem egy rendkívül intuitív elő hangszer is. Ezt olyan funkciók segítik, mint presetváltáskor a hangszínek zökkenőmentes átúszása egymásba, a Dynamics tekerő, amivel rendkívül gyorsan beállíthatjuk a számunkra legkedvezőbb velocity beállítást, vagy a Set List mód, amivel összeállíthatjuk és rendszerezhetjük (akár szín szerint) a koncert alatt használt beállításokat.
A kezelőfelületet a Kronoshoz képest újratervezték, így egyszerűbb lett a funkciók elérése. Ha nem lenne elég az óriási, színes touch-screen és a fedélzeti kezelőszervek, akkor külső MIDI-kontrollert is csatlakoztathatunk a hangszerhez. Ha már csatlakozás: a sztenderdnek számító USB összeköttetés mellett találunk egy Ethernet csatlakozót is, ami meggyorsítja a nagyméretű hangminták utazását a Nautilus és a számítógépünk között.
Habár a legtöbben elköteleződtünk a nagyméretű számítógépes hangbankok mellett, egy Nautilus kaliberű hangszer azért elgondolkodtatja (főleg a koncertező) billentyűst, hogy kevesebbet kéne a fránya komputer előtt ülni, és helyette inkább zenélni, zenélni… Kíváncsian várjuk a kicsikét.
SQ-64
A kis SQ1 sequencer régi jó barátunk, minden moduláris rendszer kötelező darabja, ahogy mondani szoktam: minden jó háztartásba kell belőle (legalább) egy darab. A Korg most továbbgondolta a koncepciót, szerencsére fél szemmel kísérte a konkurens termékeket is, így azok hibáit kijavítva, előnyeiket pedig kiegészítve megalkotta a piac egyik legjobb hardver szekvenszerét. Az SQ64 minden kisebb stúdió vagy live act központja lehet, hiszen MINDEN ismert csatlakozási szabványt tartalmaz (MIDI, USB, CV-Gate), tehát szoftverek, analóg és digitális szintetizátorok és moduláris rackek vezérlésére egyaránt alkalmas, akár egyszerre is. A kezelőfelülete rendkívül intuitív, hangszerszerű, totális kontrollt biztosít három hangszer- és egy dobsáv irányítására. A négy sáv talán kevésnek tűnhet, de figyelem, itt négy teljesen valós időben kontrollálható sávról beszélünk: az SQ64 inkább előadói, mint kompozíciós eszköz. Természetesen semmi akadálya, hogy szinkronban más szekvenszerekkel, DAW-okkal, dobgépekkel együtt hajtsuk a cuccot, erre szolgálnak az analóg sync be-kimenetek, de MIDI szinkront is tud.
Hasonlóan a népszerű szoftver-kontrollerekhez, az SQ64 lehetővé teszi, hogy intuitív módon, az előlapon található padeken játszva vegyünk fel dallamokat és akkordokat élőben. A három hangszeres sáv egyenként 64 lépéses szekvenciák írását teszi lehetővé. A szekvenciák hosszát minden sávon külön-külön is beállíthatjuk, tehát semmi akadálya izgalmas poliritmikus kompozíciók írásának. Ezeket természetesen játék közben is állíthatjuk, ahogy egy csomó funkciót is, pl. a lejátszás irányát (előre, hátra, oda-vissza, véletlenszerű), a tempó felezését-duplázását, note-ok ki-bekapcsolását, stb. A note-okhoz modulációs értékeket is rendelhetünk (pl. egy szűrő vezérléséhez), az aktuálisan beállított mennyiségeket a pad világításának erőssége jelzi. Hasonlóan zseniális funkció, hogy minden kimenethez tartozik egy LED, ami felvillan, ha az adott kimeneten valami információt küld ki a szekvenszer. Ez nagyban megkönnyíti a “ménemszól” kezdetű hibakeresést a stúdióban.
A gép kivitele remek, strapabíró fémházzal és masszív gumi gombokkal rendelkezik, nyilván a vehemens koncertező zenészekre gondolva. Ráadásul az ára sem lesz veszélyes, tehát valószínűleg, a kisöcsihez hasonlóan ez is minden jó háztartás kötelező kelléke lesz.
Opsix
Ahogy a bevezetőben említettem, rendkívül szimpatikus húzás a Korgtól, hogy egyformán fontosnak tartja a fejlesztést, és a hagyományok ápolását. Nem csak saját, remek hangszereik klónjain dolgoznak folyamatosan (pl. Wavestate), hanem más gyártók klasszikus modelljei előtt is rendszeresen tisztelegnek. Ilyen volt a nemrég megjelent ARP 2600 és Odyssey, a Buchla hagyományokat ápoló Volca Modular, és ilyen volt a Yamaha DX7 FM szintézisére épülő Volca FM is.
Az Opsixről régóta keringenek pletykák, a tavasszal kiszivárgott fotók alapján elégedetten dőltünk hátra: végre lesz a Volca FM után egy normális méretű DX7 klónunk (ami remek dolog, de nem különösebben izgalmas, főleg DX7 tulajdonosok számára). Szerencsére nem így történt: az Opsix, bár DX7 alapokon nyugszik, inkább a klasszikus hangszer továbbfejlesztésének bizonyul: egy sokféle szintézist használó, izgalmas digitális sound-design eszköz lett belőle! Nézzük tehát részletesen.
Kiinduló pontunk a klasszikus, 6 operátoros - 32 algoritmusos FM szintézis. Az Opsix már itt belecsap a lecsóba: a 32 gyári algoritmus mellett lehetőségünk van saját algoritmusok létrehozására is (ez az, amit oly sokan hiányoltunk eddig az FM szintikből), az operátorok pedig a szinusz mellett fűrészfog és négyszög hullámformát is tudnak. A hangszer ezen kívül rendelkezik többféle filterrel: az Opsix tehát nemcsak FM, hanenm egy 6 DCO-s analóg szubtraktív szintetizátor is! Ráadásul az operátorok nem csak FM, hanem Ring Modulator, Filter, Filter FM és Wavefolder módban is használhatók; az előlapon különböző színű LEDek jelzik, hogy éppen melyik módban vagyunk. A hangfaragás egyébként rendkívül intuitív módon zajlik a hangszeren, de ha nincs kedvünk programozni, akkor használjuk a Dice (dobókocka) funkciót, amivel véletlenszerűen generálhatunk hangzásokat.
Az Opsix modulációs lehetőségek széles tárházát kínálja: 3 LFO és 3 ADSR EG áll a rendelkezésünkre, ráadásul a jelút 12 pontban megszakítható; ezzel, és a fentiekkel együtt az Opsix túlzás nélkül nevezhető egy szabadon konfigurálható digitális moduláris szintinek. A sound design-ra a koronát a 20 effektet tartalmazó effektprocesszor teszi fel.
Az Opsix a Wavestate-hez hasonló gyönyörű, 3 oktávos házban kerül forgalomba. Az előlap színei a DX7-et idézik, a hangszer nagyon kompakt, könnyű, jól hordozható. Mind a hat operátor frekvenciáját és hangerejét saját kezelőszervekkel (potikkal és faderekkel) irányíthatjuk, így már a legkisebb beavatkozásokkal is teljesen más karakterű hangzásokat kreálhatunk valós időben. Az előlapon találunk még egy nagyfelbontású kijelzőt, mely oszcilloszkópként és spektrumanalizátorként is működik. Hab a tortán az arpeggiator és a 16 lépéses polifónikus step szekvenszer.
A szoftverhanszerek dömpingjének közepén felüdülés néha egy olyan “igazi” hangszerrel találkozni, aminek nemcsak súlya és szaga van, de ráadásul hangszerként kezelhető felülete, és olyan hangja, amiről minden plugineket állítgató zenekészítő álmodik - és sajnos csak álmodik. Kedves Korg fejlesztők: csak így tovább!
Borosi Gábor
Metropol Stúdió
2021. február 26. 10:26