A holnap hangjai - Wolfolks
A tizennegyedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2021-2022 évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Wolfolks zenekarral folytatjuk, ők az ÉTER Fesztivál tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
A Wolfolks zenekar hivatalosan 2019-ben alakult meg, de már előtte is zenéltünk együtt, csak sokáig - nagyjából 2 évig - gondolkoztunk, hogy mi legyen a zenekar neve. Rácz Viki (ének, gitár, doromb, didgeridoo) énekes-dalszerző dalaival és fellépéseivel kezdődött el a folyamat, hamarosan Sosterics Betty (djembe, cajon, perka) csatlakozott a koncerteken. Eleinte indie-folk-pop zenei stílust képviseltünk, azóta erősebb az ethno, folk, illetve világzenei vonal. Dalainkat a természet iránti szenvedélyünk inspirálja. Az így létrejött dalok hangulata változatos: a „keleties” lelket nyugtató békés harmóniáktól, az önfeledt táncolós pörgős zenékig minden megtalálható egy Wolfolks koncerten.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Éppen a természet iránti szeretetünk miatt fontos számunkra a környezetvédelem, Viki a PET Kupa önkéntesei közé tartozik, akik megállíthatatlanul és töretlenül küzdenek a Tisza menti ártéri erdők tisztaságáért. Még ugyan környezetvédelemről nem szól dalunk, de természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem is fog. Szeretnénk minél több emberben tudatosítani, hogy az erdők, vizek, hegyek, mezők és egyéb természeti szépségek, illetve az ott lakó élőlények létezése már jó ideje veszélyben forog. Ha számunkra kedvesek ezek a helyek, tennünk is kell érte (egyénenként és egymással karöltve is), hogy megőrizhessük, illetve visszaállíthassuk a biodiverzitást.
Másik szívügyünk az emberek közötti egyenlőség megteremtése és fenntartása. Legyen szó akár a női-férfi különbségekről, akár a rasszok közti különbségekről, akár a nemi identitás vagy szexuális irányultság alapján való megkülönböztetésről. Utóbbi témában már készült egy dalunk is, amit terveink szerint október végén/november elején szeretnénk kiadni, ez a dal elhangzott már az ÉTER Fesztiválon is, címe: Csintalan.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Sokszor hallottuk már más zenészektől, előadóktól, hogy divat lett az a műfaj, amit mi képviselünk. De rögtön hozzá is teszik, hogy látszik, mi ezt nem azért csináljuk, hogy minél népszerűbb legyen a zenénk, hanem azért, mert nekünk őszintén ez a világunk, mi ebben érezzük jól és otthonosan magunkat. Igyekszünk nem csak a gyökereinket, azaz a magyar népzenét, hanem más népek zenéit is beleszőni a művekbe, ezért sokszor nyakon csíphető egy-egy dalban némi keleti dallam, vagy egzotikus hangszer. A zenekar dalaira jellemző, hogy miközben alapvetően akusztikus hangszerekre épülnek, a kiadott dalokat azért megbolondítottuk elektronikus hangszerekkel, szintetizátorokkal is. Ami igazán különlegessé teszi őket, az az énekes, Viki énekstílusa és hangszíne, ami annyira egyedi, hogy több ezer előadó közül is felismerhetővé teszi őt és a Wolfolksot.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Hú, nehéz kérdés. Az biztosnak tűnik, hogy továbbra is megmarad, vagy inkább fokozódik a streaming platformok és az egyéb digitális zene lelőhelyek jelentősége. Tehát mindenki magának dönti el, milyen zenét hallgat, ráadásul egyre több hallgatónak nagyon széleskörű a fogyasztása, ugyanúgy hallgat hiphopot, ahogy rockot vagy dzsessz zenét is. Ez a fajta nyitottság mindenkinek az előnyére válhat, ugyanúgy, ahogy lehet ennek akár egy negatív hatása is, hiszen nem egy kicsi piacon versengenek a hallgatókért a zenekarok (például a rock zenekarok egymás között), hanem mindenkivel. Véleményünk szerint a mi zenénk egyelőre kicsit rétegzene, nem annyira széleskörűen hallgatott, de a tendenciák arra mutatnak, hogy van jövője ennek a műfajnak, ráadásul egyre populárisabbnak számít hallgatói körökben. Bárhogy is legyen, mi mindenképp tovább zenélünk és írjuk a dalokat. Nagyon szeretjük ezt a zenei világot, és reméljük, hogy lesz rá kereslet a későbbiekben is, hiszen a legtöbb energiát és lendületet a közönségtől kapjuk.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
A taoista szól belőlünk, amikor azt mondjuk, nehéz megítélni, hogy mi a pozitív vagy negatív. Igazából nagyon új trendek talán nincsenek, csak a régiek fokozódtak. Már 10 éve sem feltétlen tudott egy zenekar önerőből egy egész albumot összerakni, vagy simán csak nem érte meg anyagilag. Akkor az EP volt az általános jelenség. Most már odáig sem jutunk feltétlen el, hanem már gyakran csak egyesével érdemes kiadni a dalokat. Úgy vannak a digitális platformok optimalizálva, hogy annál több embert érsz el, minél gyakrabban gyártod a tartalmakat. Ennek megfelelően rengeteg új zene van nap mint nap, a verseny egyre jobban fokozódik és ez valószínűleg így is lesz a közeljövőben.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Biztosan, hiszen vannak előadók, akik csak ebből élnek. De ha nem is lesz hirtelen az emberből popsztár vagy felkapott zenész, attól még szintén meg lehet élni tágabb értelemben vett zenélésből. Sokakat ismerünk, akik például másokat tanítanak hangszereik rejtelmeire, vagy épp zeneboltban/ kiadónál /fesztiválnál /rádiónál vagy tulajdonképpen bárhol máshol dolgoznak a zene iparon belül. Rengeteg a lehetőség, aki keres, az előbb-utóbb remélhetőleg megtalálja a szívéhez legközelebb álló hivatást vagy munkahelyet, ahol szintén zenével fog foglalkozni, csak kicsit másképp. Azért aránylag keveseknek adatik meg az, hogy csak és kizárólag dalok írásából és koncertezésből megéljen, de ez sem lehetetlen.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Mi úgy látjuk, amilyen széles skálán mozog a zenei ízlés, annyira vegyes a zenészek megítélése. Vannak, akik szerint a zenészek léhűtők, nem csinálnak semmi valódit vagy hasznosat és ők a tücskök, akik egész nyáron hegedülnek, aztán télre felkopik az álluk. Ha azt mondod, zenész vagy, gyakran ütközhetsz abba a kérdésbe, hogy jó, de miből élsz meg? Valószínűleg ez még a múltból itt ragadt hozzáállás, hiszen idősebb zenészektől is halljuk ugyanezt. Mások viszont kikerekedett szemekkel néznek, lelkesen kérdezik a zenekar vagy formáció nevét, rögtön jön a YouTube, Spotify, stb. Vagy épp felajánlják a vendéglátós kollégáik elérhetőségét, hogy ott zenéljünk. Mostanában velünk szerencsére inkább az utóbbi szokott előfordulni, de azért nekünk is meg kellett küzdenünk az előítéletekkel.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Fogalmunk sincs, mitől lesz valakiből világsztár. Az valószínű, hogy nem árt, ha az ember angolul énekel, az viszont a magyar zene ipari előrehaladásnak nem használ (valamiért az emberek szeretik érteni, miről szól egy dal, pedig gyerekkorunkban egyáltalán nem érdekelt az angol dalok hallgatása közben). Szóval ez így már önmagában eléggé ellentmondásos. Az biztos, hogy hatalmas teherbírás, kitartás, szorgalom és önbizalom is kell hozzá. Meg egy nagy adag tehetség.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Csodálatos intézmények. Mindig lehet találkozni olyan zenekarokkal, előadókkal, akikkel a jövőben akár lehet együttműködni is, vagy csak leülni egy sörre és beszélgetni. Jó érzés zenészek között lenni, hiszen mi sokszor egy külön nyelvet beszélünk, amit nem mindenki ért meg. De amikor együtt vagyunk, máris indulhat az eszmecsere hasonló témákban, mint amikről itt is szó van.
Ezen kívül nagyon hasznosak, mert ha nem is ér el helyezést valaki, nagyon értékes szakmai véleményt kaphat dalairól, az előadásmódról, stb, amiből aztán profitálhat. Tapasztalataink szerint érdemes az itt elhangzottakat megfogadni, hiszen a zsűri mindig a zenei élet kiemelkedő alakjaiból válik ki.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Voltak, vannak, lesznek mindig ügyes, ötletes, eredeti zenekarok. Ráadásul a tudatosabbak figyelik a nyugati trendeket is, és gyakorlatilag azonnal rá tudnak kapcsolódni azokra. Így igazából nem igazán van olyan zenei igény, amit a magyar zeneipar ne tudna kiszolgálni (biztos akad, de nem gyakori). Gyakorlatilag bármilyen műfajra lehet találni magyar előadót, ismertebbet és kevésbé ismertet is.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Imádjuk a fesztiválokat. Mind fellépőként, mind simán csak nézőként is. Fellépőként egyszerűen magával ragad minket a fesztiválok hangulata, pláne ha több napot is tölthetünk ebben a varázslatban. Olyankor szövődnek hosszútávú barátságok és kapcsolatok zenész és zenész között, olyankor meghallgatjuk egymást, őszinte érdeklődéssel járkálunk körbe, hogy mindenkit láthassunk előadni. Persze közben fejben jegyzetelünk is, hogy mit tudnánk esetleg máshogy, még jobban csinálni, mi az, amiben még fejlődnünk kell, amit tanulhatunk másoktól. És ugye ott vannak a hajnalba nyúló jam session-ök szintén kapcsolódási pontot nyújtva. Megismerünk egy csomó játékstílust, de ami a legszebb, hogy mindenki odafigyel a másikra, teret adunk egymásnak, hogy megnyílhassunk a művészi folyamatokban, az improvizációban. Szóval szerintünk a fesztiválok kellenek minden zenész életébe, mert mi mindig egy kedves, befogadó közösséget találunk, ami ráadásul ösztönző, hatalmas lendületet ad, és rengeteg ötletet kölcsönözhet a következő művek megalkotásához.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Nagy általánosságban sajnos egyre kevesebb az olyan klub, ahol kisebb zenekarokat, feltörekvő zenekarokat lehet hallani. Illetve egyébként is egyre kevesebbet találhatunk meg ebből a zenei intézményből. Igazából már a közepesen nagy zenekarok is sorban állnak az időpontokért, valószínűleg ezért is lett ekkora szerepe a fesztiváloknak, illetve a feltörekvő zenekarok esetében a tehetségkutatóknak is.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Mi eleinte nagyon küzdöttünk anyagi forrás hiányával. Ha nincs pénz, nincs stúdiófelvétel, akkor a dalokat nem lehet (vagy inkább nem érdemes) kiadni, és akkor nincsen semmilyen referencia anyag, hogy mire is képes a zenekar. Az első lépéseket megtenni talán a legnehezebb. A közönség építése sem történik egyik napról a másikra, és kapcsolatok híján nehéz elérni az embereket. Rádiós megjelenésre pedig az induló zenekaroknak nem sok esélye van - még azoknak is kevés, akiknek vannak kapcsolataik. Szóval igazából talán ebben lehetne segíteni az igazán tehetséges előadóknak.
Persze erre van pályázat, viszont hiányzik az általános tudásanyag az épp belépőknek, ami alapján elindulhatnak. Tehát nem biztos, hogy tudnak a pályázatokról, amik elérhetőek lennének számukra, nem biztos, hogy ismerik a tehetségkutatókat, stb. Ez olyan, mint egy hálózat, ha egyszer felcsatlakozol, utána már könnyebb megismerni újabb és újabb embereket, intézményeket, stb, de alapvető tudásanyag, kiindulópont nélkül ez egy igencsak hosszas folyamat. Egy weboldal, ahol minden, amit tudni érdemes, összesítve van és ingyenesen elérhető azoknak, akik ezzel komolyan akarnak foglalkozni.
Köszönjük a beszélgetést
2022. szeptember 30. 06:28