A holnap hangjai - Szaffi
A tizennegyedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2020-2021. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Szaffi zenekarral folytatjuk, ők a szarvasi Dobbantó tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
Szofi:
Én Erdélyi Zsófia vagyok, de inkább Szofiként lehet hivatkozni rám. A Szaffi eredetileg az egyszemélyes énekes-dalszerző projektem. A dalokat gitárkísérettel írom, szöveggel együtt, nagyjából 2019 óta. Újvári Petivel talán egy hónapja zenélünk együtt. Peti szervezett egy eseményt Arlóra, így kaptam a felkérést az Udvar Fesztiválra. Mivel egyedül mentem volna, felajánlotta, hogy gitáron kísér, így együtt léptünk fel. Azóta ez a felállás. Nagyon szeretünk együtt dolgozni, jól is megy a közös munka. Azt gondolom, hogy elképesztően tehetséges gitáros, igazán szívből játszik, ez a legfontosabb talán.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Peti: A „megfogalmazott cél” és „felvállalt üzenet” szavakról sokunknak intergalaktikus világmegváltó kezdeményezések juthatnak az eszünkbe. A Szaffi számok azonban a személyesség skálájának másik végén helyezkednek el. A Szél vagy a Koszorú hallgatása egy nagyon intim érzést nyújt: olyan mintha valaki a fülünkbe súgná a legmélyebb érzéseit és betekintést engedne a szíve, lelke mélyébe. Ilyen értelemben tehát nem beszélhetünk konkrét, minden számra általánosan kiterjedő célról vagy üzenetről, viszont az a bátor őszinteség, amivel Szofi kiáll a közönség elé és megnyitja a szívét mindenképpen szól és mutat példát az önismeretről, mint saját magunk megtalálásának egyik legfontosabb eszközéről.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Szofi:
Remo fogalmazta meg azt a gondolatot a tehetségkutatón elhangzott értékelés alatt, hogy az egyik legfontosabb a zenénkben a lelki tartalom. Én is ezt emelném ki.
Peti:
Első hallgatásra egy barátunk azt mondta a Koszorú című számról, hogy „huhh, láttam a hangokat”. Az először megmosolyogtató mondat szerintem jól leírja, hogy mi történik a Szaffi számokban. A számokat átjáró rendkívül intenzív lelki tartalom olyan pontossággal van közvetítve főleg az énekhang és a költői képek által, hogy olyan mintha egy sokkal könnyebben felfogható, értelmezhető képi világban tárulna elénk a zene. Én valahogy így fogalmaznám meg azt, hogy miért a lelki tartalom kiemelendő.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Szofi:
Most úgy tűnik nekem, hogy viszonylag nagy kereslet van női előadókra, ennek nagyon örülök. A self-produced singer-songwriter cuccok is előtérbe kerültek, ez is szuper.
A hiphop az, ami jelenleg szerintem itthon a legnagyobb figyelmet kapja, ez nem tudom, hogy minket mennyire befolyásol.
Peti:
Én jelenleg – egyébként nem tudnám megfogalmazni, hogy miért – azt érzem, hogy gondolkozik az itthoni zene, hogy milyen irányba menjen. A rockzene olyan mintha haladna a tőle elvárt úton, tőle sokat nem várnak; a „magyaralterbe” fokozatosan csúszik be az elektronika és a zeneelmélet; a 2000-es évek értelmében vett pop zene igazából nem létezik vagy nem érdekes annyira. A legdinamikusabban fejlődő, teret hódító műfaj mindenképpen a trap. Ami erőssége szerintem az itthoni trap szcénának, hogy relatíve egyedi és őszinte a többi zenei irányhoz mérten. Lehet, hogy furcsa, akár megbotránkoztató az összehasonlítás, de hasonlóan őszinte és bátor egy Krúbi és egy Szaffi szám szerintem.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Peti: Teljesen egyértelmű, hogy a járványhelyzetből fakadó ellehetetlenülés sokakat gondolkozásra késztetett. Az elmúlt időszak egyrészt nagyon sok meg nem vásárolt belépőjegyet és át nem élt élményt jelentett az itthoni zenei élet mindként oldalának. Másrészt viszont mintha alapjaiban világított volna rá a zenei élet működésére. Úgy látom, ez elindított egy diskurzust.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Szofi:
Én úgy látom, hogy a zenei mezőben az tud érvényesülni, aki nem kizárólag zenész, hanem több minőségében is kapcsolódik a zenei szférához. Aki kapcsolatokkal, folyamatos aktív szakmai jelenléttel beágyazottá vált/válik ebben a szűk, viszonylag zárt körben.
Peti: Nem annyira, mint amennyire meg lehetne egy olyan országban, ahol jobban meg lenne becsülve a zene. És nem csak bizonyos szegmensei (értsd: műfajok, korosztályok, ideológiai irányzatok stb.), hanem az összes, amit valamennyien szeretnek. Jelenleg nem elég jól zenélned ahhoz, hogy meg tudj élni a zenélésből. Ez nem feltétlenül elkerülhető, de jobb lenne, ha a siker jobban múlna a zenész kreativitásán, művészi képességein, illetve a fogyasztói keresleten, mint a kapcsolatrendszereken, meggyőzőerőn és a mindenkori kulturális elit szubjektivitásán.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Szofi:
A „régről” nem biztos, hogy a 22 évemmel relevánsan tudok nyilatkozni, de azt látom, hogy talán könnyebb dolga van a mi generációnknak, és az azután következőknek, hiszen a social media olyan (marketing)felületet kínál, ami ezelőtt nem volt jelen. Régebben – ezt mesélték nekem – a zenészek kazettával vitték a demokat körbe a városban, és odaadták a kocsmatulajdonosoknak, hogy hátha összejön egy koncert. Most itt van a TikTok, a YouTube, az Instagram, a Facebook, illetve a különböző streaming platformok, mint a Spotify, vagy az Apple Music, és mind olyan terjesztési felületet kínálnak, mely nem csak egy szűk, az adott kontextus, hely és idő adta kört éri el, így akár Indonéziából is követheti valaki azt, hogy én mit csinálok, és minimális erőfeszítésébe sem kerül. Az, hogy manapság akárki gondol egyet és zenésszé avanzsálja magát – pont, mint én – kérdés, hogy helyénvaló-e, vagy bagatelizálja-e a zenészszakmát. Csökken-e az akadémista zenész presztízse azáltal, hogy egyesek nagytávolból ugyanazon szóval illetik a youtube-coveres arccal tiktokról, vagy ezt teljes mértékben külön kell kezelnünk? Okoz-e törést vagy elkülönülést ez az egészen új jelenség a szakmában? Ilyeneken gondolkoztam.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Szofi:
Lehetséges, hogy félreértem a kérdést. A magyar világsztár olyan magyar zenész, aki nemzetközi szinten is ismert és keresett – én most így értelmezem. Nekem úgy tűnik, hogy Azariahnak hatalmas jelenléte van jelenleg, a zenéje, a kiállása is elbírja ezt a figyelmet. Habár nem követem őt napi szinten, azt hiszem, hogy a magyar dalokat hozta előtérbe az utóbbi időben, gondolom amiatt, mert itt tervez jövőt. Ettől függetlenül nekem úgy látszik, hogy neki lenne lehetősége nemzetközi szinten sikereket elérni, csak perspektívaváltáson múlna. Aminek nagyon örülök, hogy a Mörk végre nemzetközi szinten is kap figyelmet, rettentően megérdemelt, de még így is kevés, itthon főleg.
Peti:
Biztos provokatívnak lett szánva a „magyar” és a „világsztár” egymásmellé rakása. A világsztár fogalma nem hiszem, hogy bárhogy is kapcsolódik a mi zenénkhez. Műfajtól függetlenül, én nem szeretnék világsztár lenni, biztos nehéz. A másik kérdés, ami felmerül bennem, hogy hogyan lehet olyan zenét csinálni, ami mindenkihez egyszerre szól. Aki ezt tudja és még magyar is az biztosan megérdemli, hogy magyar világsztár legyen.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Szofi:
Én azt gondolom, hogy nagyon fontos a jelenléte, és igazán lényeges segítséget tud adni nem csak kezdő zenekaroknak. Fontos, hogy kapunk használható kritikát és véleményt, útmutatást, illetve ismertségre, ebből fakadóan lehetőségekre teszünk szert.
Peti:
Nehéz ügy halandó emberek szubjektív véleményére bízni művészek zenei kreativitásának és képességeinek a megítélését – főleg, ha egyszerre szerepel death metal és egy Szaffi-jellegű produkció a repertoárban. Amire inkább jó (természetesen az anyagi támogatás mellett) egy tehetségkutatóban az a hozzáértő emberek (és itt a többi zenekar kritikus és értő füleire is célzok) konstruktív véleményének meghallgatása. Nagyon sokat tanultam Szarvason a zenéről, de saját magamról is. Örülök, hogy részünk lehetett ebben az élményben.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Peti:
Szeretem, hallgatom.
Szofi:
Azt gondolom, hogy rengeteg a tehetséges, ígéretes előadó, de segítségre van szükségük önmenedzselés terén. Mostanában úgy látom, hogy a siker 60%-át jelenti az, ha valaki képviselni tudja magát.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Peti:
Orfűn játszottunk. Zenészként nagyon nagy élmény azokkal találkozni, akiknek a zenéjét a ködös januári reggeleken hallgatod a buszon fülhallgatóval, akikkel potenciálisan együtt fogsz majd működni és akiket még nem hallottál, de a kedvenceid lesznek később. A mi zenénkkel és ízlésünkkel nem biztos, hogy erre lehetőségünk lett volna más fesztiválokon.
Szofi:
Orfű csodálatos. A kedvenc fesztiválomon, a kedvenc színpadomon játszani a kedvenc magyar előadóim előtt hatalmas élmény. Megtisztel. Rengeteget kaptam ebben az évben is.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Peti: Szerintem nincsen annyira kitalálva, mint a fesztiválélet vagy mint amit az előző generációk meséltek a régi klubéletről. Lehetne több lehetőség.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Szofi:
Főleg az, ha nagyobb lenne az igény a hazai könnyűzenei életre.
Peti: Egy nyitott, kultúrára éhes középosztály.
Köszönjük a beszélgetést.
2022. július 5. 13:46