A holnap hangjai – SNIFFYCTION
A tizennegydik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2021-2022. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a SNIFFYCTION zenekarral folytatjuk, ők a pécsi Z-faktor Dalverseny tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
A zenekar jelenlegi formációja 2019 óta működik, azonban története kicsit előrébb tehető. Egy gimnáziumi bandaként indult, elsőkörben a nyolcvanas évek glam metal éráját követve, aztán az évek során a számos tagcsere során alakult ki a zenekar jelenlegi felállása. Gitáron az egyik alapítótag Fazekas Borbála, a dobok mögé Antal Lilla ült 2016-ban, 2018-ban Jakab Kitty csatlakozott basszusfronton és 2019-ben egy frontember váltás a zenekar teljes megújulását hozta, énekes poszton Csakmag Viviennel. Az azelőtti glamrock vonalat felváltotta a jelenlegi tagok változatos stílusokban jártas zenei ízlésének elegye, amely megmaradt a klasszikus rock formáció (hangszeresen egy trio vagyunk gyakorlatilag) vonalán, de összzenei világunk kiegészült különböző műfajokból hozott - pop-metál-hiphop-punk-progresszívebb zenei elemekkel. Mi csak “modernstenkrock”-nak nevezzük.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Alapvetően jellemző a szövegeinkre a változatosság és ritkán/vagy sohase nyúlunk a klisés témák után. Sokszor egy érdekes élmény inspirálja őket, de gyakran csak jön egy spontán, sokszor nagyon evidens gondolat, vagy megfigyelés a mindennapokból, ami aztán elindít egy gondolatmenetet. Ettől olyan témák születnek, amik igazából mindenkit foglalkoztatnak, olyan problémákról írunk, amikkel mindenki küzd és azt üzenik a hallgatónak, hogy nincsenek egyedül. Jó lenne, ha a koncertjeinken is minél több sorstársunkat láthatnánk, a jelenlegi célunk azokat a “snifferek’-et megtalálni, akikkel személyesen is találkozhatunk egy-egy koncert alkalmával.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Az eddigi visszajelzések alapján több irányzat kedveli a zenénket a rétegen belül és azt is szoktuk visszahallani, hogy nem csak a rock műfajt kedvelők számára befogadható. Azok is szívesen hallgatják, akik a kevésbé zúzós dallamvilágot kedvelik. Nincs erre recept és nem így terveztük, egyszerűen csak ez jön a négyünk elegyéből. Talán ez adja az egyediségét a zenekarnak. Minden számban van valami olyan riff, ének vagy ritmika, amitől dögös lesz a zenénk. Ja, és lányok vagyunk, ami talán izgibbé teszi mindezt:D
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Nem a mainstream-et képviseljük, a műfaj miatt a rétegzene kategóriájába tartozunk, viszont talán pont emiatt alakíthatunk ki hűséges rajongótábort. A műfajilag rokon zenekaroknál is ilyen építkezést látunk. Az élőzenés koncertek révén, egy lassú, de biztos közönségépítés várható jó esetben. A folyamatos koncertek és alkotás hozhatnak csak eredményt. Ezen kívűl a közönséggel való kapcsolatteremtésben látjuk még a dolog esszenciáját, mi ezt is szívesen csináljuk, szeretjük az interakciót koncertek előtt/közben/után. Ha a magic működik zenekaron belül, működni fog a közönséggel is és így reméljük, hogy van jövőnk és helyünk a zeneiparban.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Ami minket illet, a legjobban annak örülünk, hogy elindult Magyarországon egy élő/hangszeres zenét preferáló mozgalom mind a zenészek, mind a zeneipari szakemberek segítségével, ami már látható következményeket is hoz magával. Mindig volt egy törzs közönség, akik szerettek koncertekre járni és tudták értékelni, amit az élő zenei élmény tud adni egy közösség számára, de talán most újra sikerül egyre nagyobb tömegeket megmozgatni, hogy igenis járjanak koncertekre, mert pótolhatatlan élményt tud biztosítani. Szimpatikus, hogy nagyon sok előadóművész újra zenészekkel jár koncertezni, nem pedig egy zenei alappal, jóval magasabb minőséget adva így produkciójának. Továbbá a magyar nyelvű zene / magyar zenekarok promotálása az itthoni piacon, a hallgass hazait, egy baromi jó kezdeményezés. Nagyon sok jó zenekar, zenész, előadóművész van itthon csak valahogy az internet mély tengerében nehéz eljutni a fülekhez, de talán egyre többen, a felnövekvő generációk között is, hallgatnak magyar zenét. Talán ezek hatására többen is nyúlnak majd hangszerhez, akár csak hobbiként, ezzel kézzelfoghatóvá válik számukra is a zene és zenélés áldásos hatása; és ha még az ismerőseit is “behúzza” ebbe láthatatlan szférában csak hab a tortán. Ahogy Charlie is megénekelte, a zene gyógyszer, ráadásul közösségteremtő ereje van, pozitív hatásai közelebb hoznak minket és talán, ha mindenki rendszeresen élne ezzel a lehetőségével, talán sokkal jobban szeretnénk egymást és mindenki sokkal boldogabb is lenne.
Az, hogy az internet által minden azonal elérhetővé vált számunkra, nem csak zenék, hanem a zenék megalkotása, akár csak pár billentyű segítségével, sok embert vonzott be a zeneiparba, ami egyrészt jó, mert változatos stílusok jelennek meg, még több réteget kiszolgálva, akik nem tudnak hangszeren játszani is tudnak zenét szerezni, viszont ezzel egyidejűleg van egy trend a hangszeres zene nélkülözésére, ezáltal sok hangszeres zenész lehetősége elveszhet a koncertezéstől, ha valaki el tud menni egyedül egy géppel is zenét szolgáltatni. Elég ha csak arra gondolunk, hogy sokan lagziba már inkább csak egy Dj-t hívnak inkább, mint zenekart, mert olcsóbb és sokkal több dalt tud lejátszani, mint egy zenekar eljátszani, ráadásul úgy, ahogy az emberek füle ahhoz szokva van.
Sokszor több a kevesebb. Ez sokszor érezhető zenei színtéren is. Az egyszerűbb zene sokkal inkább értthető a laikus fülek számára, mint egy bonyolultabb zene. Viszont sajnos az egyszerű nem egyenlő az igényessel, és elég nagy hype-ja van már évek óta a trash zenének, ami persze fun rá bulizni, de szerintünk sokak már nem csak bulikban hallgatják és a zenei ízlés kicsit megbicsaklik itt-ott, ami nyilván sok mindenen múlik, a médián, interneten, zeneoktáson. Jó lenne, ha a trashy műfajok, amit kevésbé képzetlenül is el lehet sajátítani, nem szorítanák ki a piacról az igényes muzsikákat, ezáltal sok ember lehetőségét elvéve a kenyérkereséstől, akik rengeteget tanultak és áldoztak a tudásukért.
Az pedig sajnos egy elég erős itthoni trend, hogy nehezen lehet eljutni kis, induló zenekarként az emberekhez, míg tapasztaltuk, hogy magyarországon kívüli koncertjeink során sokkal többen megjelentek a koncerteken anélkül, hogy ismertek volna bennünket, itthon ez sajnos nem jellemző, nincs akkora igény új zenekarok meghallgatására, megismerésére, legalábbis élő zenei színtéren ez eléggé érezhető, persze tisztelet a kivételnek. Továbbá nehéz az embereket csak a zenével/mondanivalóval megfogni, tudatosan kell figyelni az extra tartalmakra a megnövekedett ingerkörnyezet miatt. Az élő zenei események Budapest centralizáltsága is érezhető, jó lenne, ha vidéken is nagyobb teret nyernének az élő zenei események, de ehhez szükséges a közönség érdeklődő partnersége is.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Csak egy produkcióban való részvétellel nagyon nehéz, ez csak annak a pár nagyobb magyar zenekarnak/eladónak megy, akik épp a toplistán vannak. Session zenészként több produkcióban való részvétellel már lehetséges. Vagy esetleg, ha csak a saját projektünkben akarunk dolgozni, vannak kiegészítő szakmák, egyéb zeneipari tevékenységekkel.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
A mai napig megkérdezik, hogy mi a rendes munkád? Sokak szerint a zenész szakma csak szórakozás, hobbi. A laikus nem lát bele, hogy egy produkció mögött mennyi munka, energia van, nem beszélve az anyagi vonzatáról, hogy akár csak megtanulj zenélni, legyen saját hangszered és erősítőd, amin megszólalhatsz. Stúdiók, felvételek, klipek elkészítése és még sorolhatnánk. Mivel a laikus számára a zene szórakozás, ezért sokan azt gondolják, hogy ez a zeneiparban dolgozó embereknek is csak buli és semmi egyébbel nem jár. Ha élvezed, akkor az már nem lehet munka, csak szórakozás. Bár részben ez igaz is, ha élvezed a munkád, akkor az inkább már hivatás, de lehetne vitatkozni a fogalmi kereteken.:D
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Hát, nagyon sok tehetséges jelölt lenne itthon is, azonban mi még mindig csak egy kicsi ország vagyunk. A világ többi részén is hasonlóan sok és jó előadó/zenekar van, akikkel nehéz felvenni a versenyt, főleg ha angol az anyanyelvük. Ahhoz, hogy eljussunk a külföldi emberekhez, szükség lenne sok szerencsére, kapcsolatokra, és ami a legfontosabb, hatalmas háttér tőkére (szponzoráció, támogatás).
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Nagyszerű dolognak tartjuk, hogy léteznek ezek a programok, amik lehetőséget adnak a kisebb zenekaroknak, hogy előbújjanak az undergroundból és támogatást kapjanak az előrejutáshoz. Ezen kívül legyen róluk egy objektív szakmai vélemény, ami segíthet a további fejlődésükben. Mi is indultunk többször ilyesmin, és sikerült jó eredményekkel eljönnünk, például nyertünk egyszer hangszer utalványt, ami nagyon jól jött a számunkra, de stúdiófelvételi lehetőséget is kaptunk már. Ezek nagyon jó és hasznos dolgok olyan zenészeknek, akiknek nem feltétlen van annyi tőkéje.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
A zenekarból ketten is főállású tanárok vagyunk (Kitty és Vivi), így mi magunk is igyekszünk megtenni ami tőlünk telik, hogy a következő generációban is legyenek aktívan zenélő, vagy koncertre járó emberek. Azt látjuk, hogy szerencsére vannak olyan programok, amik támogatják a könnyűzene eljutását a fiatalabb generációhoz, ám az állami oktatás részeként még mindig nem igazán jelenik meg, vagy ha van is ilyen jellegű oktatásra lehetőség, az inkább Budapesten vagy még egy-két vidéki városban lehetséges csak. Az állami tantervnek még mindig alig része a könnyűzene, mintha a Bartóknál és a jazznél megállt volna az idő. Még ha hivatalosan nem is kötelességünk, de tanárként akkor is becsempésszük az oktatási stratégiánkba az ismerni való könnyűzenei műveket, előadókat - szívügyünknek érezzük.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Nagyon imádunk fesztiválozni, még jobb lenne játszani is rajtuk. :D
A fesztiválokban az a szuper, hogy nagyon sok, különböző stílusú produkciót találunk egy helyen. Mi is sok zenekart úgy ismertünk meg, hogy elsétáltunk a színpad előtt, megtetszett, amit játszanak, végül ott ragadtunk és a fesztivál után is elkezdtük hallgatni őket, járni a koncertjeikre. Így szerintünk ezeknek az eseményeknek a legnagyobb előnye, hogy sok potenciális közönséget lehet bevonzani.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Budapesten nagyon sok jó hely és program közül lehet válogatni, néhány vidéki városban is kifejezetten jó zenei kultúra érhető tetten, de ismeretlen zenekarokra így is nehéz lecsábítani az embereket. Az előzenekarozás egy jó opció, de kicsi a piac, hogy ennyi sok kis/közép zenekar el tudjon menni a nagyobb zenekarok elé, így potenciális hallgatókat elérni. Ráférne a vidékre egy szélesebbkörű zenei infrastruktúra kiépítése, de nem csak zenei téren, más művészeti ágazatokban is. Ez akár munkahelyeket is teremthetne a különböző művészeti ágazatokban és a közművelődés területén, kevésbé lenne centralizált az ország a kúltúra és az azzal kapcsolatos munkahelyek elérhetőségében.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Ahogy azt említettük is, a könnyűzenei kultúra jobban be kellene épüljön az iskolai kerettantervbe, a művelődés részévé kellene váljon. Így még nagyobb lenne a kereslet a hangszeres műfajokra, igényes könnyűzenei előadók koncertjeire. Ezen kívül: a kis zenekarok megjelenéseinek növelése, például rádiós lejátszások tekintetében, hogy nagyobb tömegeket elérhessenek. Ebből a szempontból sajnos a könnyűzenei média kicsit Budapest központú. Jó lenne a vidéki zenei életet felpezsdíteni, a “két világot” jobban összekötni, ne legyen ennyire nehezen elérhető cél egy vidéki zenekarnak egy budapesti médiumba vagy akár csak egy klubba bejutni. Ami még jó lenne, ha kicsit szélesítenék a megjelenő műfajok palettáját, hogy a hallgatók ízlése is kinyílhasson akár más műfajok felé.
Köszönjük a beszélgetést.
2022. szeptember 24. 05:48