A holnap hangjai – Selah Vie
A tizennegyedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2021-2022. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Selah Vie zenekarral folytatjuk, ők a kecskeméti Öröm a zene tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
Alapvetően hatan vagyunk a zenekarban, melynek tagjai: Petrőcz Jonatán Gedeon (gitár, ének), Dobránszky Rafael (basszusgitár, ének), Horváth Noémi Ludmilla (billentyű), Semsei Izsák (dob), Harmath Benjamin (gitár), Kassai Levente György (basszusgitár, billentyű, gitár). Ezen felül szeretünk alkalmazni fúvósokat és kórust. A 60-as, 70-es és 80-as évek műfajai határozzák meg dalaink stílusát, mint pl. rock, funky, alter, western (a teljesség igénye nélkül). Együtt nagyjából másfél éve zenélünk, melynek eddig 6 dal a gyümölcse.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Rövidtávon célunk az első lemez elkészülése karácsonyig, illetve ennek megfelelően idővel egy lemezbemutató fellépés. Nagy hangsúlyt szeretnénk helyezni az alkotásra, hogy mindig olyan műveket közölhessünk, amivel teljes mértékben meg vagyunk elégedve, ne rontsuk el az elsietéssel. Fellépésekben is szeretnénk erre figyelni, hogy ne vállaljuk magunkat túl semmivel, hanem lehetőség szerint mindig minőséget mutathassunk.
Célunk az öröm, vidámság, életszeretet, életrevalóság képviselése, erkölcsjobbító üzenetekkel kitöltve.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
A szüleink generációjának fiatalkori zenei stílusait úgy igyekszünk használni, hogy akár egy korabeli zenekarnak is tűnhessen, nem modernesítjük.
Amit még a mai korban szinte már ritkának tartunk (kivéve azok körében, akik szintén az hozzánk hasonló műfajokhoz nyúlnak), ha egy előadó/zenekar nem megtört, depressziós, szomorú, melankolikus vagy önpusztító életmódot közvetítő zenét játszik, hanem felszabadult, örömteli, mindeközben jó erkölcsöt követő életet képviselően alkot vagy lép fel, ezzel üzenve a hallgatóknak.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Bízunk benne, hogy lesz lehetőségünk előrelépni több területen is, így igazán örülnénk, ha idővel ismertebb helyeken is felléphetnénk, és lenne anyagi keretünk elképzeléseinknek megfelelően alkotni zenéket, klipeket. Szerintünk mindez nem is elérhetetlen. Mostanság azt látni, hogy olyan lehetőségek adottak (pályázatok, tehetségkutatók, közösségi média), hogy abszolút van mód „befutni”, nem csak a kivételeseknek sikerülhet. Persze az már tehetség, menedzselés és körülmények kérdése, hogy hol tetőzik az adott előadó zenei karrierje. Mindenesetre talán most a legkönnyebb befutni, úgy látjuk.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Az előbb említetteknek megfelelően adottak a lehetőségek ahhoz, hogy valaki „könnyen” befusson, ami jó is, illetve rossz is. Mindig is sokan buliztak, és napjainkban a bulik és diszkók zenéi véleményünk szerint nem igazán érik el a diszkó korszak kezdetén alkotott dalok színvonalát. Szinte matekkal kiszámítható, hogy milyen elemeket kell használni egy dal alkotásában, végül pedig mindenféle jó ízlés nélküli dal születik (tisztelet a kivételnek). Ez a közeg természetesen nagyobb hallgatói kört fed le, mint általában a minőségi zenét játszó zenekarok/előadók közönsége. Ez egy fals visszajelzést ad a művészetre való igényről. Nem túl jó iránynak tartjuk a túl sok depressziós dalt, persze ez ízlés kérdése, mindenki a lelkivilágát tudja tükrözni egy alkotásban, így ezt nem lehet direktben negatív trendnek nevezni.
Ezzel szemben nagyon jó trendnek tartjuk (és itt most külön a magyar zeneiparra utalunk), hogy kezd menőnek számítani a magyaros zene: egyre több előadóra bukkanunk, akik magyaros elemeket használnak a dalaikban, és ez büszkeséggel tölt el bennünket.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Magyar viszonylatban nem igazán látjuk úgy, hogy meg lehet élni belőle, bár mintha javulna a helyzet folyamatosan. Túl nagy a szakadék: aki befutott (azaz ismert), az meg tud élni belőle akár jól is, de aki nem fut be (vagy nem is célja előadóként befutni), annak azért több lábon kell állnia a megfelelő keresetért. Nem igazán létezik a kettő közti állapot meglátásunk szerint.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Véleményünk szerint a magyar zenei kultúra az elmúlt 20 évben mind popularitásában, mind minőségében, mind támogatottságában igencsak elmaradt az azt megelőző időszakhoz képest. Nagy részben azért, mert elvesztette egyediségét, azokat a magyar könnyűzenéhez egyedi elemeket, amik miatt igény van rá az amerikai zene tömegei mellett. Ezek mintáját követni érthető próbálkozás, mivel így törekszik az ember nagyobb hallgatottságra, de ugyanannyira önpusztító is, mert így teszi magát helyettesíthetővé. Szerintünk ez történt az elmúlt években, és napjainkban látjuk a magyar zene reneszánszát, a líraibb, a minél metaforikusabb szövegírás visszatérését, a kísérletiességet a zeneszerzésben és hangszerelésben. Ez viszi ma is előre a magyar zeneipart, és emiatt van rá ismét nagyobb igény. A magyar kultúra kívánja, hogy a zenészekre művészként tekinthessen, és abban az időszakban vagyunk amikor vannak előttünk ilyen példák, akik a zenei élvonalt is képviselik. Ezek miatt javul a zenészekről alkotott kép, mert kezdjük felfedezni, mit is jelent magyar zenésznek lenni.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Tehetség szempontjából nem gondoljuk, hogy ne lenne olyan magyar zenész akinek készsége a világszínvonalat megközelíti. Azonban, mint más európai nemzetekre, úgy Magyarországra is igaz, hogy ez szinte csak akkor lehetséges, ha angolul énekel az előadó. Bármilyen más ország, Izland, Németország, Ausztria, Svédország, mind csak olyan előadójuk törhetett világhírre, akinek a szövege angol nyelvű volt, habár egy-egy dal lehet kivétel, amit megtalál a világ közönsége és szinte érdekességként hallgatja. Ezen kívül a világsiker tehetségen kívül sokkal többön is múlik. Elsősorban azon, hogy megtalálja-e az embert az ipar, a mai zene gépezete, ami utána hajlandó azt a támogatást mögé tenni, ami szükséges a világsztári státusz eléréséhez.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Kiváló talaj a fiatal, feltörekvő előadóknak. Egyrészt arra, hogy tapasztalatot szerezhessenek a színpadi szereplésben, valamint arra, hogy olyan, a magyar zeneipart képviselő emberekkel vegye fel a kapcsolatot, akik segítséget nyújthatnak tanácsaikkal, de akár új lehetőségek megnyitásával is.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Sajnos nincsen olyan állapotban, mint amekkora potenciál lehetne benne. Természetesen ez nem az egyének hibája, hogy nem foglalkoztak eleget a zenével. A magyar kultúrának egyik alapköve a zene, és ezt a zeneoktatásnak is tükröznie kellene a legalapvetőbb részeiben. Az ének-zene tanórák elméleti jellege már a tanulmányaik elején elriasztják a kisiskolásokat attól, hogy több időt töltsenek a zene tanulásával és megismerésével. Egy gyakorlatiasabb metódus, amiben a zeneórák elsődleges célja a tanulók hangszerre való tanítása, és ennek ösztönzése azt eredményezné, hogy rengeteg iskolában alakulnának komolyzenei, jazz, és könnyűzenei zenekarok is. Rendszeressé válnának az iskolák közti zenekari versenyek, melyek idővel az országos minőséget olyan szinten növelnék, amit éveken belül megérezne a hazai zeneipar. Kiszélesülne több, jobb előadóval, zeneszerzővel, hangmérnökkel, menedzserrel, etc. Emiatt fontosnak tartjuk, hogy az iskolák támogatást kapjanak hangszerek vásárlására, és hogy a tanterv olyan módon változzon, ami a zene megszerettetését és a hangszertanulást tekinti prioritásnak.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Feltörekvő együttesek szempontjából remek lehetőség, mivel a nagyobb előadók vonzásából szert tehetnek új hallgatókra. Ezek mellett olyan események, ahol összegyűlik nagyon sok különféle előadó, így a zenészek kapcsolati hálója ki tud bővülni, és a zenészi közösség építésére emiatt nagyon pozitív hatással tud lenni.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Az egyik legfontosabb aspektusa a zenei életnek, és egyben a lelkét jelentheti a város zenei közösségének. Kifejezetten a 90-es években volt hatalmas fontosságú a szorosabb kapcsolatok kiépítésére, és az hozta össze akkor a szakmabelieket, mígnem az egész ipar szinte egy baráti társaságot alkotott. Ugyanez a funkciója ma is, így szükség van ilyen epicentrumokra, ahol egyrészt szorosabb kapcsolatok ki tudnak alakulni, másrészt talaja lehet a zenével kapcsolatos beszélgetések, párbeszédek kialakulásának.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Több szempont is van véleményünk szerint, amiben bizonyos változások sokat számíthatnának a magyar zene jövőjének. Ilyen egyrészről például az analóg hanghordozók vásárlásához való visszatérés. Jelenleg a bakelit-vásárlás egy erős trendként jelenik meg még a köztudatban, de annál nem sokkal több. Kezdenek azonban az emberek rájönni, és ezt tovább is szükséges tudatni velük, hogy hatalmas minőségbeli különbség van a digitálisan és a bakelitról megszólaló hang között. Szerintünk a lemezvásárlás lehet újra mainstream, természetesen a streaminget nem felváltva, de azzal párhuzamosan létezve, egymást kiegészítve. Ez azért lenne fontos, mert a lemezeladás minden előadónak sokkal nagyobb pénzbeli hátteret tudna jelenteni, ami természetesen minden zeneiparban dolgozóra is pozitívan kihat. Segítene abban is, hogy a zene ismét értékként legyen kezelve, mintsem - ami manapság a tendencia - kizárólag használati tárgyként. A zenei közélet minőségének eleme a zenével kapcsolatos párbeszéd és a zene köztudat által való megítélése, és míg remek, ha egy átfogóbb, szinte baráti hálózat ki tud alakulni a kortárs zenészek között klubok és különféle események segítségével, ahogy az a 90-es években volt jellemző, a zenei életbe az tud csak igazán életet lehelni, ha a köztudat tisztelettel és becsülettel van a zeneipar iránt. Ezért persze meg kell viszont dolgozni.
Köszönjük a beszélgetést.
2022. szeptember 16. 14:43