A holnap hangjai – kisbetűs ünnepnapok
A tizennegyedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2021-2022. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a kisbetűs ünnepnapok zenekarral folytatjuk, ők a soproni Sop-rock tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
A kisbetűs ünnepnapok zenekar vagyunk, leginkább talán alternatív-rocknak nevezhető az, amit csinálunk, de inkább úgy szeretjük elmagyarázni, hogy milyenek vagyunk, hogy megmutatjuk. 2018-ban hoztuk létre a zenekart, Gollob Marci (gitár), Torda Barnabás (basszusgitár) és Velek Domonkos (billentyű) kilencedikes osztálytársak voltak akkor. Tavaly augusztusban csatlakozott hozzánk Kiss Konrád a dobokon.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Konkrétan megfogalmazott nincs, csak annyi, hogy ne csináljunk kétszer ugyanolyat. De egymás között beszélgetve sokszor jutunk arra, hogy a tisztesség és az őszinteség hatalmas erény, amiket nem könnyű elsajátítani, de meg kell próbálni minden körülmények között.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Hárman 18 évesek vagyunk, a dobosunk 16, ennek ellenére úgy érezzük, hogy fel tudjuk venni a lépést a nálunk öt-hat évvel idősebbekkel is. Zeneileg meg nagyon magas elvárásokat helyezünk magunk elé, de azoknak általában a saját mércénk szerint meg is tudunk felelni. Reméljük, hogy a saját generációnkat inspirálni tudjuk, vagy legalább megérinteni.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
A zenei trendek azt mutatják, hogy a rap-trap vonallal lehet a legtöbb embert elérni, de a magyar alternatív közeg is hatalmas, van mit meghódítani. Erre vállalkozunk.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Az biztosan negatív, hogy egyre kevesebben járnak koncertekre és egyre kevesebb helyre lehet koncertekre járni, főleg vidéken. Pozitív viszont, hogy rengeteg nagyon igényes zenei projekt van ma itthon, amit érdemes követni, hallgatni. Ellenben emellett sok produkció lesz hamar elfelejtve a mostaniak közül szerintünk.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
A többség valószínűleg nem tud megélni, de örülnénk, ha tudnánk javítani ezen a rossz arányon. De természetesen, ha az ember több lábon áll, az mindig jó, főleg a saját magunk sokoldalúságában rejlő lehetőségek kiaknázása miatt is.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
A régen tág fogalom, de még a „nem olyan régen”-ben is alig-alig éltünk, ezért nehéz megítélni számunkra. Azt tudjuk, hogy a rendszerváltás előtt teljesen máshogy működött a lemezkészítés, viszont ma se idegen a zeneipartól az igazságtalanság és a tisztességtelenség. Szeretnénk mindkettőtől távol maradni.
A saját mikroközösségünkben gyakran piedesztálra emelik a zenészeket, de nyilván az interneten nem kell messzire menni, hogy ennek az ellenkezőjét is megtaláljuk. Az biztos, hogy ma már annyira nem hiszik lókötőnek azt, aki zenél, viszont 2022-ben is nagy felelősség színpadi embernek lenni, talán nem is érnek oda erre sokan fejben.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
A kisbetűs ünnepnapok Azariah-t és Beton.Hofit jelöli.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Eleinte nagyon szokatlan és kreált szituációnak éreztük, hogy egy üres klubhelység színpadán zenélünk reggel tíz órakor pár árgus szemmel figyelő zsűrinek, nem volt természetes. Aztán rájöttünk, hogy aki itt hangulatot tud csinálni, annak mindenhol menni fog. A hangulati dolgokon túl pedig természetesen nagyon sokat segítenek a kezdő zenekaroknak a nyeremények, és a szakmai visszacsatolás – mi például a színpadképünket is átalakítottuk az egyik fordulóban kapott vélemények alapján. Aztán visszacsináltuk, majd a következő fordulóra újra megcseréltük, hogy lássák, hogy tanultunk belőle, azóta már maradt is.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Vannak jók, de kutatni kell őket. Az, hogy mennyi zenekarban van meg a potenciál a szintlépésre, azt nem tudjuk megállapítani.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Mint fesztiválozó mindig hatalmas élmény, de iszonyatos módon elfáradunk rajtuk pár nap után. Zenész szemmel nézve pedig legnagyobb álmunk, hogy színpadról színpadra járhassunk nyáron, és megismerkedjünk új helyekkel, szituációkkal, emberekkel. Ha nem lennének fesztiválok, akkor mi találnánk ki.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Sajnos nem látunk bele annyira, de fontosnak tartjuk, hogy pezsgő és befogadó legyen, nem csak mint egy közösség, hanem mint egy új zenei formációknak szívesen lehetőséget adó helyszín. Főleg vidéken hiányzik ez sok helyen az országban.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Számunkra biztosan az, ha egy kicsivel több kisbetűs ünnepnapok lenne benne.
Köszönjük a beszélgetést.
.jpg)
2022. október 4. 12:13