A holnap hangjai – Kellene Kis Kert
A tizenharmadik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2020-2021. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Kellene Kis Kert zenekarral folytatjuk, ők a Vas megyei, szombathelyi tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
A Kellene Kis Kert zenekar jelen felállással nagyjából 2017 tavasza óta létezik. Négy tagú a formáció. A zenekar lelke Horváth Dániel Dudu, aki hegedűn játszik és énekel. Az ütősünk Mészáros Szabolcs kajonnal és egyéb ütős hangszerekkel erősít minket. A dalok harmónia szövetét és effektes, elszállós hangzásait Kulhay András Guli adja elektromos gitáron. A mély szólamokkal a nagybőgő kerekíti ki a zenekar hangzását, és hozza a témák jazz, folk, funky vagy épp latin lüktetését. Ezen Nagy Olivér játszik.
Az elmúlt immár 5 évben több kisebb-nagyobb szünet is volt a zenekar életében. Családi élet, költözés, egyéb zenei és munkahelyi elfoglaltságok mind sorra kerültek. Még volt egy átmeneti tagcserénk is, ami szerencsére nagy visszatéréssel zárult. Szóval zajlott az élet. Ez idő alatt, a próbák és fellépések alkalmával alakult ki az a zene, amit most is játszunk.
Nehéz a stílust szavakkal meghatározni. Mi magunk Funk Folknak nevezzük. A központja Dudu hegedűjátéka, ami már önmagában ötvözi a népzenét, komolyzenét, jazzt, sőt a ritmikus brácsa játékot is. E köré jön a másik három hangszer és hozzák a funkit, az acid jazzt és még egyéb más stíluselemeket.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Szavakkal soha nem fogalmaztunk meg üzenetet, viszont a zene, amit játszunk és ahogyan játszuk, mégis tükröz egy közös világnézetet.
Alapja a folyamatos kölcsönös figyelem. Ez az, ami mentén közösen zenélünk, számokat írunk és fellépünk. Akár egészen különböző karakterek és az általuk hozott eltérő zenei elemek is jó zenévé tudnak érni megfelelő tisztelettel és kölcsönös kompromisszum készséggel. Mindig törekszünk az elfogulatlanságra. A zenében és a zenekar körüli tennivalókban is. Ha zenélünk, mindenki arra figyel, hogy mi történik a zenében, melyikünk épp mit tesz hozzá. Nem eljátszani szeretjük a zenét, hanem inkább utazni vele. A zene a mi varázsszőnyegünk. A közönséget is ebbe az érzékeny figyelembe szeretjük bevonni. Ha ez kölcsönösen megszületik, az jelenti a valódi zenei élményt számunkra. Szerencsére a koncertjeinken ez általában sikerül.
A célunk az, hogy ezt a közös zenélést fenn tartsuk, fejlesszük, tovább vigyük és öröm, ha gyakran és sokan hallgatnak minket. Ez a cél.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Az, amit az előző kérdésre válaszoltunk, az szerintem ide is kapcsolható. Csináljuk, amit igaznak érzünk, és szívesen fogadjuk, ami ezzel jön. Nem azt figyeljük, mit kellene tennünk ahhoz, hogy különlegesek legyünk.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Az elmúlt időszakban több nagyon pozitív szakmai, zenei visszajelzést is kaptunk. Úgy tűnik, hogy ez a kapcsolódás, amit a zenében mi is szeretünk, és amihez mi is kapukat szeretnénk nyitni a saját zenénkkel, az mások számára is őszintén érzékelhető és szívesen kapcsolódnak is az emberek, legyen szó laikus közönségről vagy szakmailag is avatott emberekről. Ezért szeretnénk tovább haladni ezen az úton, és menni sokfelé, és zenélni. Erre látunk is egyre jobb esélyeket.
A zenénkből sejthető, hogy az aktuális trendekből nem igazán táplálkozunk és a zeneipar aktuális rezdüléseit sem igazán figyeljük. Aminek örülünk, hogy a zenei színtér egy meghatározó százalékát teszik ki a fesztiválok, amik sok helyen, sok különböző műfajban az élő zenét segítik. Ezt látjuk a saját utunknak is. Aki nyitott szemmel jár, az talál kapaszkodókat. Vannak pályázatok is, amik tudnak itt-ott segíteni.
Egy jó darabig úgy tűnt, hogy az elektronikus pop zene teljesen dominánsá válik. De szerencsére ez végül nem így lett. Mára ismét valódi zenészekkel koncerteznek sokszor még a középvonalbeli pop produkciók is. Az országosan híres produkciók között is több a valódi zenekar, akik amatőr zenészként kezdték.
Természetesen mindig van egy maréknyi zenekar, aki igazán jól érvényesül és benn van a „tutiban”, aztán jóval többen állnak a másodvonalban, és még többen még hátrább. Egy ekkora országban ekkora lehet az első vonal, és aki már ott van, az érthető módon szeretné ezt a helyzetet minél jobban és minél hosszabban élvezni. Lehet persze irigykedni, acsarkodni, de mi ezt nem igazán szeretjük, csak csináljuk azt, ami hív minket.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Ami egy folyamatos és bosszantó jelenség, hogy mihelyt van valami új nemzetközi trend, annak megjelennek a hazai másolatai. Ennek elenyésző része minőségi, és ezzel együtt áradnak az unalomig ismételt frázisoktól hemzsegő klónok. A külföldi produkciók vak ajnározása egy örök bosszantó trend a magyar zenei színtéren. Kevés önbizalom és sok utánzás. Ihletet meríteni külföldi zenékből önmagában egy jó dolog, de csak akkor érdemes valamit átemelni, ha azt meg tudjuk tölteni valós tartalommal.
Egy külön fejezetet érdemelnének az ifjú titán „internet sztárok”, akik „komoly élettapasztalatukkal” lenyomják a frankót. A videómegosztó oldalakon nagy közönséghez is jutnak, és megy a nagy „RESPECT”-ezés. :) Bájos tünetei korunknak. Legyél valaki, vagyis inkább látsszál valakinek! A hangzatosság a lényeg.
Az érem másik oldala ugyanakkor, hogy ugyanez a médium lehetőséget ad arra is, hogy remek élő zenei rezdülések is eljussanak emberekhez. Például ismert dalok igényes, élő hangszeres átdolgozásai, néhány fős akusztikus felállások is széles közönséghez juthatnak, ami fizikailag nem lenne lehetséges, mivel ez egy kisklubos műfaj, ami mostanában, egy egyre bezárkózóbb világban sajnos háttérbe szorul.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Nagyon reméljük, hogy igen. Valami kockázatot mindig rejt magában a dolog. Több lábon kell állni, akár a zenén belül is az biztos.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Nem érzékeljük, hogy akár romlott vagy javult volna. Az emberek szeretik az előzenét, és szeretik azokat, akik elviszik nekik azt.
Hogy általában mindenki a felszín alapján ítél, az pedig egy állandó jelenség. A legtöbben nyilván azt gondolják, hogy ez könnyű pénz. „Egy óra zenéléssel mennyi pénzt keresnek.” Egy zenész szereti, amit csinál és ez persze ritka nagy kincs. Ezzel együtt látni kell, hogy évek munkája, sok-sok idő, energia és pénz befektetése előzi meg azt, hogy aztán ebből pénzre lehet valamit váltani szintén sok idővel, energiával.
Egy minőségi, jó koncert nem akkor kezdődik, amikor felmegyünk a színpadra. Tágabb értelemben évekkel korábban kezdődik, amikor valaki nem riad vissza egy hangszertől pusztán a kezdeti nehézségek miatt. Ezt elszántság, gyakorlás, spórolás követi, ami után végre meg tudja venni az első középkategóriás hangszerét. Ezután ismét sok gyakorlás jön, sorra befuccsoló zenekarok, próbaterem díjak, sok jó és rossz tapasztalat, amitől sokan ismét csak visszariadnak. Utána megint csak sok gyakorlás, talán már egy minőségi hangszer, újabb zenekarok, sok tapasztalat, ismét jó-rossz vegyesen. Ha ezeket végig jártuk, előfordulhat, hogy már egy jobb zenekarral, normális összegért léphetünk fel, amiből lehet már fizetni a próbatermet, a hangszer karbantartását, a benzint, esetleg a kisbuszt stb. De a fellépés aznap is kora délután kezdődik a pakolással, utazással, kipakolással, színpadra való felszereléssel, és várakozással. A koncert után ugyanez jön fordított sorrendben hajnalig. És a zenészek többségének nyilván még ekkor sem lehet ez a kizárólagos bevételi forrása.
Aki zenél, az ezt vállalja. Tiszta sor. A kérés csupán annyi, hogy ítéletalkotáskor mindent vegyünk számításba.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Mindig van akár több olyan hazai előadó is, akiről el lehet mondani, hogy ha pl. angol nyelvterületre születnek, akkor most világsztárok lennének. Egy részüket benyeli az előbb említett „világtrend másolás”, és aztán külföldi zenék hazai másolatait énekelve szólnak a rádióból. Persze ez hozza a kiszámítható lemezeladást és koncertszámot, úgyhogy teljességgel érthető a dolog.
Tehetségben nem maradunk el a világ élvonalától, az biztos. Viszont a többi dologban, ami kell még hozzá, abban érthető módon igen. Például nincs világ, vagy akár csak európai nézettségű zenei tv csatornánk. Nincsen akkora zenei piac Magyarországon, aminek a bevételéből biztonsággal el lehet indítani valakinek a világkarrierjét.
Ettől függetlenül vannak világhíres magyar zenészek, csak nem a pop zenében. A jazz és a klasszikus zene műfajában több világhírességünk volt és van is jelenleg. Rájuk is büszkék tudunk lenni és kell is.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Most, hogy ilyen kitüntetésben részesültünk, természetesen nagyon szeretjük őket. :) De viccet félre téve fontos szerepet töltenek be. Kellenek ezek a lépcsők. Nem csak kiemelkedési lehetőséget adnak a nyerteseknek, de fellépési lehetőség, próbatétel, visszajelzés a többieknek is. Jó találkozási helye a zenekaroknak, zenészeknek. Jó ismeretségek is kötődnek és mindenki maga is felmérheti, hol áll a zenei palettán, mennyire egyedi vagy szokványos amit csinál, mennyire kiforrott a többiekhez képest.
Ez nyilván a valódi, élő tehetségkutatókra vonatkozik. A médiában zajló tehetségkutatók többsége másról szól természetesen. Az első néhány fordulóban csúnyán kinevetjük az önképzavarban szenvedőket. Akik bennmaradnak, azokból lesznek a celeb gépezet új alanyai, akikről egy ideig ismét lehet médiatartalmat kreálni és azt pénzre váltani, aztán elfelejtjük őket is. Csak néhány kivétel van, akit nem darál be teljesen a gépezet, amit mindig reménykeltő érzés látni.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Mindig vannak színes és ígéretes produkciók. Általában az a kérdés, hogy kitartanak-e addig, amíg valami lesz a dologból. Jól veszik-e a buktatókat, akadályokat. Kiemeli-e őket időben a nagy zeneipari merítőháló, vagy korábban feladják.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Néhány kérdéssel ezelőtt pont szóba is kerültek. Fontosak! A zenei élet szereplőinek egy fontos bevételi forrása. Kiemelkedési, előrelépési lehetőség is. Mi is jó néhány zenekarra figyeltünk már fel fesztiválokon, akiknek azóta is lelkes követőjük vagyunk. Ha nem épp azon a színpadon játszanak, azon a fesztiválon, nem biztos, hogy önálló koncertjeikre elsodor a sors. A saját zenekarunk kapcsán is tapasztaltuk már ezt. Ilyen módon zenei „olvasztótégelyek” szerepét is betöltik. Talán jelentősebbek is manapság a fesztiválok, mint az önálló klubkoncertek.
Környezetvédelmi szempontból persze vetnek fel kérdéseket a fesztiválok. Ezek többünknek is fontosak a zenekarban, de kisebb fesztiválokon már látni próbálkozásokat pl. a műanyagpohár problémájának megoldására.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
A fesztiválok mellett csökken a jelentőségük, de fontosak ...lennének. Mi is nagyon szívesen játszuk a zenénket klubokban. Egy teljesen más hangulatot adnak. Intimitással egészíti ki a nyári szabadtéri fellépéseket.
Sok olyan klub van, ahova szívesen menne a zenész játszani, de az egész szektor pénzhiánnyal küzd. Általában akkor tud egy zenekar klubkoncerteket adni, ha már országos ismertségű, és biztosan behozza a pár száz fős közönséget, vagy elviszi magával egy már befutott zenekar. A legtöbb klub (érthető módon) csak százalékos megegyezéssel fogadja a zenekarokat. A jegyárakat is folyamatosan a „tűréshatáron” kell emiatt sajnos tartani.
A pályázatok persze segítenek valamit ezen is.
Szép lenne, ha az esti szórakozás egy bevett formája lenne (ismét) az élőzene. Ha olyan természetes lenne, mint ahogyan elindítjuk a sorozataink következő epizódját az interneten. Persze a belépőjegyek árának is ehhez kéne igazodni, de a visszatérő, zeneszerető vendégkör fogyasztása is kárpótolhatná a vendéglátósokat.
Ide is kapcsolódik a zenészek megítélése. Sajnos gyakran a klubokat üzemeltetők is úgy érzik, hogy a zenészek csak viszik a pénzt arról a helyről, amit ők folyamatos munkával fenntartanak. A zenészek meg persze azt, hogy belőlük csak hasznot akar húzni a vendéglátós. A kölcsönös tisztelet, megértés és korrektség az, ami itt is nagyon fontos.
Szerintetek mi lendíthetné a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Hogy mi lendítené a legnagyobbat, az fogós kérdés.
A pezsgő zenei klubélet biztosan segítene. Ha csak hetente egyszer elmennénk és meghallgatnánk, ki milyen zenét játszik, már jó lenne. Ebbe bele kell férnie annak is, hogy esetenként csalódunk, mert máskor viszont pozitív meglepetések érnek. Sajnos itt is az internetes megosztáshoz tökéletesre farigcsált zenékhez vagyunk szokva. A zenéről is úgy gondolkodunk már, mint egy „insta selfieről”. De a zenét valójában emberek játsszák. A jó zenészeknek, zenekaroknak meg kell érniük, és ennek a folyamatnak természetes része a próbálkozás és a hibázás. Nagyon sokat adna ehhez a friss zenei élet, ha jönnének-mennének a zenekarok városok között is.
Jó lenne, ha lenne alternatíva a kortárs élőzenét játszó rádiók tekintetében is. Világos, hogy a hagyományos rádió helyét az internet veszi át szépen lassan, de a legtöbb ember zenei ízlését nálunk még az FM hullámok formálják. Vannak most is műsorok, amik bemutatnak új zenekarokat, de sajnos nem biztos, hogy ezek jelen formájukban valóban alkalmasak arra, hogy áttörjék az emberek ingerküszöbét.
Köszönjük a beszélgetést.
2021. február 25. 13:36