MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

A holnap hangjai -  GORLO VOLKA

A tizennegyedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2021-2022. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a GORLO VOLKA zenekarral folytatjuk, ők a 8. Szlovákiai Magyar Könnyűzenei Szemle tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.

Bemutatnátok röviden a zenekart?

A zenekar neve Gorlo Volka, ami annyit jelent: A farkas torka. Frontemberünk, Farkas Melinda már korábban, a 2010-től foglalkozott megzenésített versekkel, majd 2015-ben csatlakozott hozzá három zenész, így alakult meg egy kezdetleges formáció akusztikus-folk stílusban.

Meli: Két év után a kivált a zenekarból két tag, elment a hegedűsünk, majd a  perkásunk. Bár készültek az új dalok, másfél évet koncertcsendben töltöttünk. Ez idő alatt új tagokat kerestünk Mézes Zolival, aki akkor még basszusgitáron játszott. 2018 őszén végül úgy hogy döntöttünk, hogy nevet változtatunk, ekkor kapta a zenekar a mostani nevét. Duóban folytattuk tovább, minimál stílusban. Gőgh Ákos 2019 elején csatlakozott hozzánk és majdnem ugyanebben az időben Szabó Gábor jelentkezett basszusgitárosnak. Zoli hangszert váltott és lett a zenekar gitárosa, így alakult át akusztik-folk zenekarból - kísérletező duón át - alter-pop-rock kvartetté a banda. 2021 decemberében önerőből sikerült kiadnunk első lemezünket, SZERETETJÁRVÁNY címmel. 

Farkas Melinda - ének, akusztikus gitár
Mézes Zoltán - elektromos gitár, ének
Szabó Gábor - basszusgitár
Gőgh Ákos - dob

Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?

Meli: Olyan rést szeretnénk kitölteni a zenei palettán, ami egyedinek számít. Dalainkat én írom, szövegeinkben az én látásmódom dominál, amelyek az emberi kapcsolatokról, a szerelmekről, a csalódásról, a titkokról, az elfogadásról szólnak tabuk nélkül. Fáj látni, hogy minden ami más, idegen, ami egy picit is eltér a társadalmi normától, az félelmet kelt az emberekben. Az ember nem születik kirekesztőként, a másoknak való megfelelési vágy teszi azzá. Nem vagyunk egyformák és ez a szép az életben. Ki szőke, ki szeplős, duci vagy meleg, valamilyen vallást gyakorol vagy ateista: esélyt kéne adnunk a megismerésre. Szeretnénk továbblépni Felvidékről. Hazánkon kívül Magyarország és a külföldön élők egyik kedvelt zenekarává szeretnénk válni, állandó névként szerepelni magyarországi fesztiválokon. De ha ez sem jön össze, a zene, az alkotás szeretete így is, úgy is megmarad.

Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?

Gábor: Hogy egyszerre lírai, mégis erőtől, energiától duzzadó. Lehet, hogy a szövegek elsőre nem tűnnek könnyen befogadhatónak, viszont igyekszünk kerülni a kliséket.

Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?

Gábor: Ha rendszeresen kapnánk koncertfelkéréseket a magyar nyelvterületen belülről, azzal már elégedettek lennénk, aztán hogy eljön-e az az idő, hogy önerőből meg tudjunk tölteni közönséggel egy nagy koncerthelyszínt, nehéz megmondani. A hazai zeneipar tendenciáira nincs különösebb rálátásunk, csak szeretnénk látni, hogy az érték és a minőség felülkerekedik a gagyi, üres portéka felett.

Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?

Gábor: Nem pozitív, nem is negatív, de mindenképpen trend, hogy a rockzene kissé visszaszorulóban van, a rap/hip-hop lett az új mainstream, valamint eléggé feljövőben van a synthwave-synthpop, ill. ezek az elemeinek beillesztése a zenébe. Nagy kérdés, hogy kell-e és ha igen, akkor milyen módon kell beilleszteni a mi zenénkbe is ezeket a hatásokat. Pozitív trend, hogy a stream szolgáltatók segítségével olyan helyekre is el tud jutni a zene, ahova egyébként fizikai hordozókon nem, vagy aligha jutna el (Panasz című dalunk óriásit ment Lengyelországban). Negatív trend talán az, hogy egy-egy dallista jobban meg tudja nyomni egy dal hallgatottságát, mint egy albumé, viszont kontextusból kiragadva lehet hogy nem ad akkora élményt egy dal, mintha albumon hallgatnánk.

Meli: Nagyon szubjektív, hogy ki mit tart pozitív vagy negatív trendeknek. A fiatalok gyors fogyasztók, azonnal akarnak alkotni, hozzájutni. Minden adott már, nincs szükségük zenészekhez ahhoz, hogy megosztják dalaikat. Durva belegondolni, hogy egy komplett zenekar már elfér a telefonjukban és olyan minőségben játszanak fel dolgokat, hogy stúdióra sincs már szükségük. Lehet kicsit maradiak vagyunk, de nem áll hozzánk közel a zenének ezt a fajta sterilitása. Nincs meg az az összalkotási élmény, amit csak a próbákon és a stúdióban tapasztalhat az ember.

Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?

Meli: A zenei világsztárok nem véletlenül világsztárok. Ezt a kérdést itthon, Szlovákiában sokszor felteszik nekünk. A válaszunk pokoli egyszerű: Mindnyájan főállásban dolgozunk teljesen más területeken, viszont az itt szerzett tudásunkat próbáljuk kamatoztatni zenekaron belül.

Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?

Gábor: A covid alatt szomorú volt azt látni, hogy főállású zenészeket kapálni küldtek volna sokan a kommentfalakon. Mintha a zenélésnek még mindig csak a “szórakoznak, semmit se csinálnak” státusz jutna a fejekben, de reméljük hogy ez meg fog változni. De a változás nagyon lassú lesz.

Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?

Meli: Véleményem szerint aki a világsztárság felé kacsingat, az már rég nincs az országban. Hátránynak tartom ilyen formában a magyar nyelvet is.

Gábor: Nekem Deva zenéjéről jön be az, hogy sokra viheti, de vannak egyéb izgalmas próbálkozások is.

Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?

Meli: Szinte rendszeresen utasítjuk vissza az egyik legnagyobb kereskedelmi csatorna műsorba hívását. Nincs sok tapasztalatunk, de az élőzenés tehetségkutatóknak nagyobb értelmét látom, ahol a zsűri szakmabeli, hozzáértő és nem kötik meg a kezed sok sok éves szerződésekkel. Azt gondolom, hogy így esélytelen egy zenekarnak önazonosnak maradni egy jó darabig.

Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?

Gábor: Amíg lesz olyan zene, ami érdekli a fiatalokat, és olyan előadók, akik példaképek lehetnek, utánpótlás is lesz bőven.

Mi a véleményetek a fesztiválokról?

Gábor: A fesztiválok elengedhetetlen terepei a zenész-közönség kapcsolatok megalapozásának és megtartásának, és nagyon jó, hogy vannak tematikus fesztiválok is, amik konkrét, kicsit szűkebb célközönséget szólítanak meg.

Mi a véleményetek a zenei klubéletről?

Meli: Magyarországi klubéletről nincs sok tapasztalatunk, de a felvidéki elég silány. Mivel magyar nyelven játszunk, nagyon kevés a lehetőségünk, ha akad is, kevés a néző. Itthon kicsi a hallgatói körünk, akik főleg diákok, egyetemisták és kicsi a távolság is klubhelyek között, ezért pl nem számolhatunk azzal, ha két egymást követő koncertesten ugyan azok az arcok jelennek meg. Nagyon nehéz megszólítani a fiatalokat, valahogy a covid alatt sokukban elveszett az érdeklődés, lelkesedés az élőzene iránt.

Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?

Gábor: Ha lesz elegendő minőségi zene, az úgyis megteszi a hatását. Lehet hogy még kicsit kisebb az érdeklődés az élőzene iránt, de ha nem lesz már semmilyen egészségügyi korlátozás, akkor remélhetőleg vissza fognak jönni a régi reflexek. A nagy zenekarok koncertjei már így is teltházzal mennek, remélhetőleg ez a trend az alsóbb szintekre is átterjed majd.

Köszönjük a beszélgetést.


2022. szeptember 8. 06:16

Minden jog fenntartva. 2022 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA