A holnap hangjai – Boyongó
A tizenötödik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2022-2023. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Boyongó zenekarral folytatjuk, ők a kecskeméti Öröm a zene tehetségkutatón érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
Különböző zenei múlttal rendelkezünk, és most együtt bontunk vitorlát. Ugyanúgy bolyongunk külön-külön az országban, világban, mint együtt a zenei stílusok között. Gyakran visszatérünk a magyar népzenei gyökerekhez, de éppen csak addig, hogy újabb ötlet szülessen, és máris szárnyalunk tovább, hogy sajátunkként tudjuk játszani a dallamokat. Mondhatnánk úgy is, hogy kortárs népzenét játszunk. A hangszerelés ének, fuvola, gitár, ukulele, billentyű, dob, basszus jelen pillanatban. A zenekar ebben a formációban 2-3 éve létezik, de az elmúlt egy évben lettünk aktívabbak.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Célunk, hogy olyan zenét hozzunk létre, ami bátor és önazonos, de közben ne veszítse el a kapcsolódást a magyar nyelv, kultúra és népi elemek felé. Szeretnénk valami olyat alkotni, amiben minden generáció talál magának örömet, de legfőképpen a még nálunk is fiatalabbaknak mutassunk valami olyat, ami magyar és kortárs, de értékes és szerethető.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Hasonló a válasz erre is, mint az előző kérdésre. Nagyon kevés zenekar van ma Magyarországon, akik nem autentikus népzenét játszanak, de felhasználják bizonyos elemeit és tisztelettel nyúlnak hozzá, írják át. Ezen kívül törekszünk arra, hogy a zenekaron belül mindenki önkifejezése teret kapjon.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Reméljük, hogy most meg tudunk ugrani egy szintet és el tud jutni a muzsikánk minél több emberhez. Régóta zenélünk együtt, de a koncertezés csak most indult be, és hát be kell vallanunk, nagyon élvezzük. Szóval szeretnénk folytatni, amit elkezdtünk és ebbe az irányba menni tovább. Meg persze egy kicsit bolyongani útközben…
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Jó, hogy lehet találni lehetőséget bőven ahol fel lehet lépni, úgyis hogy nem profi zenészek vagyunk, viszont a fesztiválok, klubok, rádiók, alapítványok kezében óriási felelősség van, hogy milyen zenekarokat juttat el oda, ahol a zenére már nem csak mint csodás hobbi lehet tekinteni.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Itthon még az országosan ismert zenekaroknak sem könnyű, a kicsiknek meg hát ez biztosan csak hobbi. Szóval az a kevés nagy név megél. Aki pedig mindenképp zenéből akar élni, azok tanítanak, ami szintén nagyon fontos. Nagyon jó lehet, ha az ember meg tud belőle élni, ugyanakkor segítheti a kreatív munkát, ha nincs az a teher, hogy ezzel kell megkeresni a napi betevőt, és tényleg csak az önmegvalósítás, és kiteljesedés a cél.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Szerintünk a zeneipar globalizációjával nem kapnak elég lehetőséget, figyelmet a hazai előadók. Például a járvány alatt, amikor a zenészek elestek mindenféle fellépési lehetőségtől az itthoni rádióknak kötelességük lett volna előtérbe helyezni a magyar előadókat. Szomorú, hogy az üzletekben, rádióban játszott zenék elenyésző része magyar.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Persze, hogy lehet, volt is már rá példa, hogy kiből, majd kiderül…
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Zenénk bizonyos paradox jellegéből kifolyóan sosem gondoltuk volna, hogy a Boyongó név és a tehetségkutató szó fog egy mondatban szerepelni, de hatalmas élmény volt az, hogy a zsűri felismerte a zenei üzenetet anélkül, hogy el kellett volna mondanunk. Sajnos viszont még mindig vannak olyan tehetségkutatók, amik csak rontják a hazai zenei felhozatalt.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Eszméletlen tehetséges fiatalok vannak hazánkban, akikben tetőtől talpig ott buzog a zene, viszont amíg nem vetkőzzük le azt, hogy a zenét ugyanúgy tanítják, mint a matematikát, addig a zenei tanulmányok végére pont az veszik el ami a cél lett volna. A kapcsolódás, önkifejezés, improvizáció, mert ezek nélkül a zene tényleg kottába foglalható és felírható egyenletekként.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Szeretjük őket. Főleg azokat, amik a közösségről és a zenéről szólnak, nem pedig a pénzcsinálásról. Reméljük, hogy a jövőben több fesztiválra is eljutunk fellépőként. A Veszprémi Utcazene fesztivál, estleg Művészetek völgye vagy épp az Ördögkatlan bakancslistás hely.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Olyannyira lenne rá szükség, hogy szinte csoda, hogy ennyire nincs. Rengeteg törekvés van, a felélesztésére, de még mindig nincs meg az átütő erő. Viszont jó látni azt a trendet, hogy egyre több talán az élőzenés est, még ha legtöbbször kis zenekarok lépnek is fel teljesen ingyen.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Ha az érték lenne szem előtt tartva magasabb szinteken is nem a könnyű, gyors fogyaszthatóság. Ha média jobban támogatná a hazai előadókat, több lehetőséget kapnának kis együttesek tv-ben, rádióban. Rengeteg tehetség van, sokszor rejtve, de egy kis támogatással komoly színvonalat tudnának felmutatni. Ilyen támogatás például az Öröm a Zene programja. Hálásak vagyunk, hogy a részesei lehetünk!
Köszönjük a beszélgetést.
.jpg)
2023. szeptember 15. 08:53