A holnap hangjai – 63 gramm
A tizenhatodik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2023-2024. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a 63 gramm zenekarral folytatjuk, ők a Balatonboglár – Légrádi Antal XXVII. Tehetségkutató Rockfesztiválon érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
A zenekart 2016-ban alapítottuk, gitáron és énekesként Bihari Timi, dobon Fodor Adri. Előtte egy lányzenekarban zenéltünk már együtt, de a 63 grammal a cél a saját számok írása volt. Számaink legfőképp klasszikus blues-rock gyökerekkel rendelkeznek, de hatással volt rájuk a stoner rock is, illetve a 2 fős felállások zeneisége (pl. Deap Vally, Royal Blood). Később csatlakozott Juhász Kristóf basszusgitáron. Működésünk során volt egy hosszabb szünet, de körülbelül 2 éve újraélesztettük a zenekart, rendszeresen próbálunk, új számokat írunk és keressük a koncertlehetőségeket.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Elsődleges célunk mindig is az örömzenélés volt. Felemelő érzés egy stresszes nap után lemenni a próbaterembe és kiadni a feszkót, alkotni valamit közösen, amibe beleönthetjük az érzéseinket. Ilyenkor próba után mindig megjegyezzük, hogy „na, ez most nagyon kellett!”
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Már első pillantásra szemet szúr az embereknek a felállás. Az, hogy „csak” hárman vagyunk eleve egy bevállalós dolog. Aztán, hogy a háromból két tag nő, ez is kíváncsivá teszi a közönséget.
Amikor elkezdünk játszani, jön a meglepetés faktor, hogy a számainknak van egy jóféle húzása, dögösek. Azt is rendszeresen megkapjuk, hogy nem tucatzenét játszunk, nem igazán lehet ráhúzni, hogy „ez a zene olyan, mint...”
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Nincsenek világmegváltó terveink, szeretnénk a meglévő számainkat stúdió minőségben megörökíteni, többet koncertezni, fesztiválokra eljutni. Úgy látjuk, hogy a zeneipar befogadóbb lett a feltörekvő zenekarokat illetően, sok kezdeményezés van, ami igyekszik teret biztosítani még ismeretlen zenekarok bemutatkozásának.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
A legbefolyásosabb trendeket az utóbbi években egyértelműen az internetnek és a közösségi médiának köszönhetjük – találunk közöttük pozitívakat és negatívakat egyaránt. Pozitív, hogy közelebb hozza az embereket és gyakorlatilag a világ bármely pontjára eljuttathatod a zenédet. Negatív, mert a felhasználókat elárasztja az információ, ezáltal nő az ingerküszöbük, de csökken a koncentrálóképességük. Sokan már egy dalt is türelmetlenek végighallgatni, ha nincs benne valami eget rengető wow factor.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Ha a hazai színtéren maradunk, akkor a válasz az, hogy csak a legbefutottabb előadók tehetik ezt meg. Még azoknak a zenészeknek is van „civil” szakmájuk, akik a klubkoncertek szintjén mozognak (még akkor is, ha rendszeresen hívják őket), mert kicsi a magyar piac és a fizetőképes kereslet.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Régen nagyobb presztízse volt, ha valaki zenélt, hiszen sokkal korlátozottabb volt az emberek hozzáférése az oktatóanyagokhoz, hangszerekhez, illetve magához a zenéhez. Ezért nagy szó volt elmenni egy barát vagy osztálytárs koncertjére.
Manapság mindenki minimum 3 amatőr zenekart ismer a baráti köréből és minden hétvégén választani lehet a koncertkínálatból. Ilyen felhozatal mellett nehéz kitűnni vagy újat alkotni.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Lehetne, hiszen sokakban ott van a potenciál, de a tapasztalat azt mutatja, hogy mégsem jutnak el a magyar előadók erre a szintre. Hogy miért, azt lehetetlen megmondani, annyira sok összetevős a képlet.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
El kell választanunk egymástól a TV-ben sokadjára futó szériákat és a szakmai körökben szerveződő, a mainstreamben kevésbé ismert tehetségkutatókat. Az előbbiek elsődleges célja a nézettség generálása, ezért nem az újdonságot keresik, hanem inkább az eladhatóságot.
Az utóbbi formátum, ide soroljuk az Öröm a zene sorozatot is, jó lehetőséget ad arra, hogy egy zenekar átfogóbb képet kapjon magáról. A szakmai zsűri többféle szemszögből vizsgálja a produkciót és hasznos tanácsokat ad.
Fontos különbség még, hogy az utóbbi nem igéri, hogy sztárt csinál belőled. A munkát neked kell beletenni, ami sokkal nehezebb, viszont egy hitelesebb produkciót eredményez, aminek a sikere is valódibb és tartósabb lesz.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Sok a kreatív és tehetséges fiatal, akik egészen meglepő dolgokat tudnak alkotni a zenében. Nem az a baj, hogy nincs minőségi információ, hanem hogy rátaláljunk abban az információáradatban, ami napi szinten ránk zúdul.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Ez is egy iparág, ahol az elsődleges szempont a profit, a megtérülés. Egy fesztivál szólhatna a felfedezésről is, hiszen oda nem feltétlenül egy bizonyos zenekar kedvéért megy el az ember, hanem a lehetőségért, hogy egy nap akár 10 zenekart is megnézzen. Ennek ellenére gyakori érzésünk, amikor meglátjuk egy fesztivál line-upját, hogy ugyanaz, mint az összes többi fesztivál line-upja. Mi úgy látjuk, hogy amatőr zenekarként nehéz bekerülni, csak ha olyan körökben mozogsz, hogy ismeretségi alapon hívnak.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Sokkal jobban kedveljük a klubkoncerteket, testközelibb és családiasabb élmény a közönség és a zenekar számára is.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Több olyan fesztivál, mint a Made in Pécs! :)
Köszönjük a beszélgetést.
2024. április 10. 05:03