MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

A gitárock mesterei – RockMilady (2. rész)

A hatvanas évektől a beat szárnybontogatása idején szinte minden srác a kezében szorongatta azt a hangszert, amely egy egész korszakot, sőt életérzést szimbolizált. Egyre másra alakultak az amatőr együttesek, jól-rosszul koppintva a Szabad Európa Rádió alig-alig fogható, zajos rövidhullámán, vagy épp a nem sokkal jobb minőségben élvezhető Radio Luxembourg ún. „könnyűzenei” adásain hallható friss slágereket. Nem volt ez másképp az évtizeddel később ránk köszönő rock korszakban sem annyi különbséggel, hogy a háromperces dalokat hátrahagyva egyre inkább a hosszabb lélegzetű darabok kerültek előtérbe, azon belül is a gitár vált főszereplővé. Sorra születtek a nemzetközi, illetve hazai virtuózok, gitárhősök, és persze az egymással vetélkedő riffek és végeláthatatlan hangszerszólók. Sorozatunkban azokat a magyar gitárosokat szólaltatjuk meg, akik egyrészt elhivatottak a szakma, illetve hangszerük iránt, másrészt – stílusmegkötés nélkül – szívügyüknek tekintik a minőségi (rock) zene művelését, továbbélését. Sorozatunk következő részében – különlegességként – egy húszas éveinek elején járó, csinos zenész hölgy mesél életéről, hogyan, miért kezdett gitározni, majd énekelni, hol és mekkora sikereket ért el, valamint beszél arról is, hogy miért éppen a nagy rock klasszikus gitárosok lettek a példaképei, kedvencei. Beszélgetésünk során az is kiderül, hogy RockMilady, amellett hogy kiváló gitáros, énekes, mégsem ez a fő foglalkozása, de vallja, hogy fogorvosként az emberek egészségéért tesz, míg a zenével a lelkeket igyekszik gyógyítani.

Hány dalt jegyzel eddig, s ezek a klipeket is beleértve, milyen formában jelentek meg?

Eddig egy teljes nagylemeznyi anyagom készült, amelyben van néhány feldolgozás is. Ez nagyjából tizenkét dal. Nem mindegyikhez készült klip, hiszen ez mindig attól függött, hogy az egyetemi tanulmányaim alatt éppen mennyi időm és lehetőségem maradt erre, valamint, hogy a videót készítő stáb éppen mennyire volt leterhelve. Most, hogy már befejeztem az egyetemet, a civil munkám mellett több idő jut a dalok írására, a marketingre és persze a felkészülésekre.

A Legyél az áldozatom az első albumod lesz? Milyen formában jelenik meg?

Az említett szerzemény egy norvég producer, Ole Evenrude egyik dalának az átirata. Megtiszteltetés, hogy a darabot még a legendás Sweet is feldolgozta, és Evenrude megadta a lehetőséget nekem, hogy az eredeti angol szöveg helyett egy más tartalmú magyar szöveggel készítsem el. A Legyél az áldozatommal egy promóciós lemezem korábban napvilágot látott, de hanglemezkiadóval egyelőre nem állok szerződésben. Hogy ez a tizenkét felvétel megjelenik-e hivatalosan, az annyiban kérdéses, hogy jelenleg az új dalok folyamatosan készülnek, és nyilván azt szeretném, hogy egy hivatalos kiadvány esetén már ezek kerüljenek fel a CD-re.

Szerzeményeidben miképpen lehetséges ötvözni a vintage hangzást, stílust a modern felfogású rockzenével?

Szerintem a klasszikus gitárhangzás ma is hatással van a hallgatókra, azt tapasztalom, hogy kedvelik ezt. Az új dalaimban már én is igyekszem a mai trendnek megfelelő zenei kíséreteket alkalmazni, de meggyőződésem, hogy az élő hangzást se szintetizátorral, se számítógépekkel nem lehet pótolni. Egyébként számtalan pop-rockos hangzású új zenekar bukkan fel a nagyvilágban, és azon túl, hogy visszanyúlnak a 70-es évek megszólalásához, szerzeményeik mai megfogalmazást kapnak. A mostani szerzeményekben háttérbe szorulnak a gitárszólók, inkább a dalok szerkezete, a dallamvezetése teszi ezeket maivá.

Mint zenefogyasztó, magam is szembesülök a ténnyel, hogy egyes nótákban valóban kevés szerepet kap a gitár. Más esetekben azonban jelentősen kidomborodik, egyes gitárhősök szanaszét „rázzák” a nótát. Ez az új iskola, vagyis new school. Mi a véleményed erről a stílusról? 

A new school-hangzás tapasztalatom szerint inkább a hard-rockos dalokban fedezhető fel, én személy szerint maradok a klasszikusabb hangzásnál úgy, hogy a dallamvezetés teljesen modern, illetve a dal szerkezete és lüktetése a mostani trendeknek feleljen meg. Tehát a megszólalásomra a két stílus ötvözete jellemző.

Mostanáig a hangszer kapta a főszerepet beszélgetésünkben, ami érthető, hiszen RockMiladyt gitárosként ismerte és szerette meg a zenekedvelő közönség. Ám a klipjeidet nézegetve, dalaidat hallgatva kiderül, hogy a gitározás mellett énekelsz is. Kevésnek tartottad az instrumentális zenét, vagy a kényszer vitt rá? Jártál énektanárhoz?

A kezdetekkor 2014-ben még nem énekeltem, de a zenélés öröme óhatatlanul hozta magával, hogy gitáros elképzeléseimet énekkel egészítsem ki. Ugyanekkor kezdtem elkészíteni az első stúdiófelvételeket is. Azonnal kiderült, hogy meg kell tanulnom bánni a hangommal, hiszen a hangképzés, a légzések mind-mind külön tudomány, amelyet csak szakember segítségével tudok megtanulni. Folyamatos képzéssel és természetesen rengeteg gyakorlással. Ezért aztán több énektanárhoz is jártam. Ráadásul az éneklés másképpen működik a stúdióban, megint másképpen egy koncerten, ahol a gitározás és mozgás közben még konferálni is kell.

Tulajdonképpen az éneklés állandó gyakorlása és tanulása azóta jelen van az életemben.

Van kísérőzenekarod?

Egyelőre még zenei alappal lépek fel, amely mellett az ének és gitár élőben szólal meg. Ezt a szükség hozta így, de természetesen vágyam egy saját banda, aminek megalakítása éppen mostanra vált aktuálissá.

Hogyan alakulnak a fellépéseid?

Mint mindenkinek, az utóbbi időben nekem is a pandémia alakította a fellépéseimet. Tavaly sok bulim elmaradt sajnos, úgy tűnik, idén szerencsésebb vagyok.

Egyetemi tanulmányaim miatt az elmúlt öt év a zenei munkáim szempontjából valójában a túlélés időszaka volt. Csak a jelentősebb fellépéseket és TV-műsorokat tudtam elvállalni. Egy téli vizsgaidőszak után nemegyszer mindössze egy hetem maradt, hogy két dalt rögzítsek gyorsan a stúdióban. 

Emlékezetes, hogy éppen a felvételi előtt szegény Balázs Fecónak – Isten nyugosztalja! – köszönhetően a Korál előtt léphettem színpadra, majd az első vizsgaidőszakom elején Fischer Laci és ZBB bandája hívott meg a Back Stage-be. De a legendás Karthago és Bikini előtt is adtam nagyszínpados koncertet. Vörös István (Prognózis) Óévi hepaj című előadása előtt úgyszintén megalapoztam a hangulatot. Mindezek mellett néhány olyan vidéki rendezvényen is részt vettem, amelyre lehetőségem adódott. Ilyen volt például az Urunk László király című rockopera, ám 2019-ben egy háromnapos franciaországi fesztivált a szigorlatok miatt már nem tudtam elvállalni, ennek ellenére a szervezők kiplakátoltak. Szerencse, vagy sem, de a végén az aznapi hatalmas vihar az összes fellépést elmosta. Ami viszont egyértelmű öröm, hogy a közlemúltban érkezett fantasztikus értékű megkeresés értelmében, 2022-ben egy egyhetes fesztiválra várnak az USA-ba.

Máskor is léptél fel külföldön?

Nagyon sok megkeresésem volt, de ezek főleg a pandémiás időszakok miatt nem jöttek össze. Európa északi országaiban most őszre is volt egy tervezett és részben már letárgyalt kisebb turné, de a bizonytalanságok miatt nem vállaltuk.

(Folytatjuk)
Hegedűs István


2021. november 14. 11:46

Minden jog fenntartva. 2021 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA