A hatvanas évektől a beat szárnybontogatása idején szinte minden srác a kezében szorongatta azt a hangszert, amely egy egész korszakot, sőt életérzést szimbolizált. Egyre másra alakultak az amatőr együttesek, jól-rosszul koppintva a Szabad Európa Rádió alig-alig fogható, zajos rövidhullámán, vagy épp a nem sokkal jobb minőségben élvezhető Radio Luxembourg ún. „könnyűzenei” adásain hallható friss slágereket. Nem volt ez másképp az évtizeddel később ránk köszönő rock korszakban sem annyi különbséggel, hogy a háromperces dalokat hátrahagyva egyre inkább a hosszabb lélegzetű darabok kerültek előtérbe, azon belül is a gitár vált főszereplővé. Sorra születtek a nemzetközi, illetve hazai virtuózok, gitárhősök, és persze az egymással vetélkedő riffek és végeláthatatlan hangszerszólók. Sorozatunkban azokat a magyar gitárosokat szólaltatjuk meg, akik egyrészt elhivatottak a szakma, illetve hangszerük iránt, másrészt – stílusmegkötés nélkül – szívügyüknek tekintik a minőségi (rock) zene művelését, továbbélését. Gotthárd Misi, azaz Mike Gotthard üstökösként robbant be a magyar rockzene szcénájába. Harminckét évesen a fúziós zene és gitározás zászlóvivője lett; a rock és blues muzsikán felnőtt zalalövői srác hamar megismerkedett a dzsesszel, majd a Liszt Ferenc Zenekadémián diplomát szerezett. Az Ocho Macho reggea csapatot is megjárt szerény muzsikus első szólólemezének sikerén felbuzdulva társaival megalapította az Electric Shock formációt, majd saját zenekarát, a Mike Gotthard Groupot, mindemellett zenetanár lett. Mára, a godfater. elnevezésű szupergruppban Tátrai Tiborral együtt gitározik.
Temérdek elfoglaltságod mellett jut időd a tanításra?
Úgy alakítom, hogy jusson. Akadnak persze nehezebb pillanatok, amelyek némi logisztikát igényelnek, de eddig is mindent megoldottam.
A tanítás egyébként úgy jött az életembe, hogy amikor elvégezetem az akadémiát, Vörös Tamás (a Faxni egykori basszusgitárosa – H.I.) visszahívott gitároktatónak a bodajki zeneiskolába. Nagyon szeretek tanítani, az iskola mellett magánórákat is adok.
A magad harminckét esztendejével te már az úgynevezett new school gitározási technikát sajátítottad el, ám a játékodat hallgatva nálad mégsem a sebesség, a virga dominál, hanem a már említett négy stílus tartalmas keveréke. Mint tanárnak, zenésznek, mi a véleményed a modern vs. vintage technikáról?
A tanításban abszolút nyitott vagyok mindenféle kezdeményezésre, sőt szeretem is, amikor mutogatják, miket hallgatnak, ezzel magam is tanulok. A tanításban egyébként sosem érvényesítem a saját ízlésemet, nem szükséges, hogy ugyanazt gondoljuk minden zenei stílusról. Tény viszont, hogy az a fajta technokrata hozzáállás, amely egyes gitárosokat jellemez, engem sohasem vonzott. A technika elengedhetetlen ahhoz, hogy a fejedben és a szívedben megfogant elképzeléseidet megvalósítsd; ám hiába születnek benned nagyon jó zenei gondolatok, ha hiányzik a kézügyességed.
A zene nem a technokráciáról szól. A lejátszott zenének a pillanatnyi érzést, behatásokat kell tükröznie. Mindig is az érzelmeket kerestem a dalokban, a zenében, és ezeket szeretném átadni a játékommal.
Fontos a saját, csakis rád jellemző megszólalás, sound is, amelyhez elengedhetetlenül szükséges a gitár, az alapok, a pedálok minősége, összetétele. Te milyeneket használsz?
A mai napig folyamatosan dolgozom, agyalok a saját soundom kialakításában. Hozzáteszem, soha nem vagyok megelégedve magammal, mindig a jobbra törekszem. Ugyanígy gondolkodom a cuccok terén is: a maximumot igyekszem kicsavarni belőle. Más felszerelést viszek a Grouphoz és megint mást Tibuszékhoz. Az alap soundom hasonló, hiszen nem bújhatok ki a bőrömből, a különbséget a zenei környezet határozza meg.
Egy éve Ibanez endoser lettem, a márkán belül az AZ szériát, abból is a 2204N típust használom. Az akusztikus gitárom is Ibanez AEWC400, az alap egy Mesa/Boogie DC5 combo, de, hogy mivel kötöm össze, az mindig változik. Tibusz mellett egy JCM 800-as csöves Marshallhoz, de kisebb bulikon egy Roland Blues Cube Stage-hez, meg egy Fender Hot Rod Deluxhoz csatlakoztatom. A kettő egymás mellé pakolva vastagabb soundot eredményez.
Nem használok sok pedált, leggyakrabban a Maxon SD 9-es distortionnal dolgozom. A delay és a tera echo persze pedáltartozék.
Térjünk vissza a godfater.-re: a júniusi bemutatkozó koncertetekre rengetegen voltak kíváncsiak a Barba Negrában, ami ebben a rétegműfajban cseppet sem mondható hétköznapinak. Véleményed szerint, mi lehet ennek a talán nem várt sikernek a titka?
Őszinte leszek: fogalmam sincs. Talán az lehet az oka, hogy nálunk mindenki őszintén, tiszta szívből, barátságból, teljes erőbedobással dolgozik a zenekarban; mindannyian ugyanazt szeretnénk, egyfelé húzunk és ez lejön a színpadról.
Szerencsés találkozás a miénk, és folyamatosan formálódó entitás. Az eredeti ötlettől már rég eltávolodtunk, de ez teljesen normális, hiszen öt ember gondolatai alkotják a godfater. zenekar stílusát. Mi power bluesnak hívjuk, de alapvetően nem szeretnénk skatulyába rakni. Igényes élőzenét csinálunk, valódi embereknek, mindenkit szívesen látunk a koncertjeinken. Véleményem szerint mindenki megtalálhatja benne a neki tetszőt: legyen akár popzene kedvelő, vagy épp dzsesszrajongó. Szerintünk hatalmas lyuk tátong a magyar zenei életben, amit a zenénkkel próbálunk meg betömni.
Készül az új album, amelyről kéthetente mutattok be egy-egy új dalt az interneten. Lesz belőle fizikai hordozó, vagy csupán a kor szokásának megfelelően marad a digitális terjesztés?
Egyelőre még a dalok egyenkénti internetes bemutatása történik, amennyiben ezen túl vagyunk, jöhet a digitális megjelenés. Terveink szerint a fizikai példányok karácsonyra már a fa alatt lehetnek. CD, illetve vinil formátumban lesz elérhető; webshopon keresztül lehet majd megrendelni, vagy koncerteken a zenekartól megvásárolni. Fontos számunkra, hogy az összes elérhető felületen jelen legyünk.
A Búcsúkeringő című dalotokról videoklip is készült, a leírásban három szerző van feltüntetve: Tátrai Tibor, Szebényi Dani és Szepesi Mátyás. Az új albumra, gondolom, te is írtál nótákat.
Ami a Búcsúkeringőt illeti, Tibusz és Dani írták a dalt, Szepesi Matyi a szöveget jegyzi. A készülő lemezünk minden egyes szerzeménye szöveges lesz, amelyre természetesen én is írtam dalt. A már digitálisan megjelent új dalnak, az Álmok házának én is szerzője vagyok.
Hogyan sikerült az októberi lemezbemutató?
14-én és 15-én is totális teltházzal – ami egyenként ötszáz főt jelent – ment le az Instant klubban. Óriási öröm volt ez mindannyiunk számára, imádtuk minden pillanatát!
Ugyanakkor készültök a novemberi MŰPA lemezbemutatóra is. Mit tudhatunk erről az előadásról?
Egy előadás lesz, amelyre még az Instant klubos koncertünk bejelentése előtt az összes jegy (48 óra leforgása alatt!) alatt elfogyott. Azt gondolom, ettől nagyobb boldogság nem érhet egy zenészt!
Hogyan tovább godfater.?
Elsősorban várjuk, hogy kijöjjön a lemez, amelynek anyagával szeretnénk a jövőben minél több helyre eljutni, szeretnénk minél több emberrel megismertetni a muzsikánkat. Közben sem állunk le, csináljuk az új dalokat, klipeket készítünk, egyszóval pörgünk. Gergő és Dani elkezdett ezerrel dolgozni az új nótákon, hamarosan én is nekiállok. Jövő év február 16-án az Akváriumban tartunk évindító nagykoncertet, ahol már az új dalok is hallhatóak lesznek. Az eddigi tapasztalatok alapján érdemes sietni a jegyvásárlással, nehogy bárki lemaradjon róla!
Hegedűs István
2022. november 20. 04:45