A gitárock mesterei – Mike Gotthard – 2. rész
A hatvanas évektől a beat szárnybontogatása idején szinte minden srác a kezében szorongatta azt a hangszert, amely egy egész korszakot, sőt életérzést szimbolizált. Egyre másra alakultak az amatőr együttesek, jól-rosszul koppintva a Szabad Európa Rádió alig-alig fogható, zajos rövidhullámán, vagy épp a nem sokkal jobb minőségben élvezhető Radio Luxembourg ún. „könnyűzenei” adásain hallható friss slágereket. Nem volt ez másképp az évtizeddel később ránk köszönő rock korszakban sem annyi különbséggel, hogy a háromperces dalokat hátrahagyva egyre inkább a hosszabb lélegzetű darabok kerültek előtérbe, azon belül is a gitár vált főszereplővé. Sorra születtek a nemzetközi, illetve hazai virtuózok, gitárhősök, és persze az egymással vetélkedő riffek és végeláthatatlan hangszerszólók. Sorozatunkban azokat a magyar gitárosokat szólaltatjuk meg, akik egyrészt elhivatottak a szakma, illetve hangszerük iránt, másrészt – stílusmegkötés nélkül – szívügyüknek tekintik a minőségi (rock) zene művelését, továbbélését. Gotthárd Misi, azaz Mike Gotthard üstökösként robbant be a magyar rockzene szcénájába. Harminckét évesen a fúziós zene és gitározás zászlóvivője lett; a rock és blues muzsikán felnőtt zalalövői srác hamar megismerkedett a dzsesszel, majd a Liszt Ferenc Zenekadémián diplomát szerezett. Az Ocho Macho reggea csapatot is megjárt szerény muzsikus első szólólemezének sikerén felbuzdulva társaival megalapította az Electric Shock formációt, majd saját zenekarát, a Mike Gotthard Groupot, mindemellett zenetanár lett. Mára, a godfater. elnevezésű szupergruppban Tátrai Tiborral együtt gitározik.
Szereted a zenei szabadságot?
Természetesen, ezért imádom az improvizációt. Minden ott, abban a pillanatban dől el, nincs két teljesen egyforma szóló. Mindig csak akkor és most van. Azt is szeretem, ha bizonyos dolgok le vannak fektetve, gondolok itt a harmóniamenetekre, témákra és riffekre. Például a free dzsessz elemeit, mint eszközt szívesen csempészem be a nótákba, ám az a fajta játék, amelyet a dzsessznek ez az ága képvisel, számomra túlságosan szabad.
A Liszt Ferenc Zeneakadémia szabta meg az irányt a dzsesszhez való közeledésedhez, vagy épp fordítva?
Már előtte, Bodajkon kezdtem beleásni magam a dzsessz világába, ennek hatására felvételiztem a dzsessz tanszakra.
Mikortól számítható az Ocho Macho tagságod, és mi fogott meg ebben a muzsikában?
Még Bodajkra jártam, amikor megkeresett a zenekar. Tulajdonképpen abban az évben, 2011-ben történt, amikor a zeneakadémiára jelentkeztem. Nem ismertem őket, hiszen teljesen más zene érdekelt. Kikértem zenész barátaim véleményét, akik tanácsára végül beléptem a zenekarba. Nagyon nagy szabadságot kaptam, több gitárszólóra nyílt lehetőségem. Eleinte még a popos hangvételű reggea muzsikára tevődött a hangsúly, utóbb – talán a gitárszólók miatt is, és főként élőben – inkább rockzenekar voltunk. Zeneszerzőként is kiteljesedtem, nyilván szem előtt tartva, mi áll jól a zenekarnak. Mellette jutott idő a saját dolgaimra, amely egyfajta kontrasztot is jelentett.
Az Ocho Macho által ismertem meg a reggea-t, amelyet azelőtt sosem hallgattam. Arról nem beszélve, hogy – legfőképp a gitártémákban, technikában – olyan szépségeket, érdekességeket fedeztem fel benne, amely épülésemre szolgált, láttam benne a kihívást. Szerettem a zenekart, de tavaly ősszel barátsággal elváltunk egymástól, mert a godfater.-re és a többi saját formációmra szeretnék fókuszálni.
Váratlanul ért, hogy a Hanosztól elhozhattad az Év Felfedezettje kitüntetést?
Abszolút váratlanul ért. Nagyon meglepődtem és megtisztelőnek tartom.
Első szólólemezed az Intellectual Brutality, amelyen számos vendégzenész szerepel, zömében külföldi előadók. Hogy kerültél velük kapcsolatba és mit tudhatunk róluk?
Borlai Gergőn keresztül, akivel 2014-ben ismerkedtem meg. Amikor Lukács Peta nem ért rá, két alkalommal is elhívott helyettesíteni a European Mantrába. Mondanom sem kell, mekkora megtiszteltetés volt, hogy kedvenc zenekaromban azokat a szerzeményeket gitározhatom, amelyeket rongyosra hallgattam.
A második bulin már pedzegettem Gergőnek, hogy szeretnék csinálni egy saját anyagot, szólólemezt, amelyen ő dobolna. Ő ajánlotta elsősorban Gary Willis basszusgitárost és a többieket, akiknek a neve olvasható a lemezen: Scott Kinsey billentyűs hangszeresé, illetve a másik három basszusgitárosé, Anton Davidyants-é, Federico Malamané és Barabás Tamásé. De ott van természetesen Szebényi Dani billentyűs-énekesé is, akivel együtt raktuk össze és demóztuk fel a lemez dalait. Valamennyien neves zenészek a dzsessz, illetve a fúziós zene műfajában, Gergőnek köszönhető, hogy így, ebben a formában összeállt velük ez a lemez.
Tisztában vagyok vele, hogy amit csinálok, rétegzene. Nem is várom el azokat a zajos sikereket, amiért a zenészek általában lemezt készítenek. Úgy vagyok vele, hogy akinek tetszik, megveszi, meghallgatja. Ami megnyugtat, hogy jók a visszajelzések; sokszor kapok támogató, gratuláló e-maileket, vagy érdeklődnek a lemezem után nem csupán itthonról, de a tengeren túlról is. Ez is buzdított arra, hogy dolgozzam a következő albumomon.
Ugyanezen műfajban és művészekkel?
Lesznek rajta más nevek is, de a koncepció alapvetően hasonló lesz az előzőhöz. Vagyis a fúziós stílus mindenképpen marad. Már csaknem készen vagyunk a lemezanyaggal, legalábbis zenekari szinten; szeretnénk mielőbb kihozni.
Szebényi Dani neve megkerülhetetlen, szinte minden formációdban felbukkan. Mióta dolgoztok együtt? Baráti kapcsolatról is beszélhetünk?
Dani tulajdonképpen a másik felem. A legjobb barátom. 2010 óta ismerjük egymást, osztálytársak lettünk a dzsessztanszakon is, ahol megtörtént a teljes egymásra találás. Folyamatosan együtt muzsikálunk, napi kapcsolatban vagyunk, és természetesen ő volt az esküvői tanúm is.
Tulajdonképpen az első szólólemezed közreműködőiből alakult a Mike Electric Shock formáció. Milyen sikereket értetek el?
Az Intellectual Brutality megjelenése után csináltunk egy lemezbemutató koncertet Gergővel, Danival és Anton Davidyants-szel. Annyira működött közöttünk a kémia, hogy úgy döntöttünk, maradjon együtt ez a négyes formáció. Több koncertet adtunk, jól fogadtak bennünket itthon és a környező országokban, így Kassán, Svájcban, de Antonnak köszönhetően egy oroszországi turnén is. A COVID persze bennünket is visszafogott, de a helyzet javulásával ismét nekilendültünk. Legutóbb Bulgáriában a Bansko dzsesszfesztiválon léptünk fel. Jelenleg Gudics Martin a zenekar basszusgitárosa, illetve ő Anton örökös helyettese, amikor nem tud jönni. November 21-én ezzel a formációval is hallhat minket a nagyérdemű, Budapesten a Gödör Klubban.
A Mike Gotthard Group az Electric Shockkal párhuzamosan működik?
Igen. A Groupot azért csináltam, mert szerettem volna egy olyan, saját név alatt futó bandát, amely mindenkitől, illetve az Electric Shock zenészeinek szabadidejétől függetlenül tud működni. Gergőtől elkezdve Antonig bezárólag mindenkinek van saját elfoglaltsága, projektje, ezért alakult a Group, amellyel közben is játszhatom a saját nótáimat. Szebényi Dani és mellettem a Gudics testvérek – Martin basszus és Marcell dob – alkotják a zenekart.
Az Electric Shockra, mint egységes zenekarra tekintünk, amellyel valamennyiünk szerzeményét műsorra tűzzük, illetve a készülő első lemezanyagunkat is. A Mike Gotthard Grouppal viszont kifejezetten csak a saját nótáimat és néhány feldolgozást tartunk műsoron.
Egy ideje új formáció tartja izgalomban a közösségi oldalak és a koncerthelyszínek közönségét. Két nagy formátumú gitáros és hasonló kaliberű zenészek találkozása szupergruppot eredményezett. Hogy jött létre a godfater.?
Tibusz azzal kereste meg Danit, hogy együtt csinálják meg a Búcsúkeringő című nótáját; ennek az lett a vége, hogy Tibi felkért, legyek én a másik gitáros. Köpni-nyelni nem tudtam az örömtől. Ez még tavaly nyáron történt, legközelebb idén beszéltünk újra. A godfater. idén januártól létezik, amikor kijöttünk az első zenakari képünkel. Azóta túl vagyunk pár koncerten, közöttük egy duplateltházas Instanton (!), most november 4-én volt egy teltházas Müpa és érkezik az első lemezünk.
(Folytatjuk)
Hegedűs István
.jpg)
2022. november 7. 06:55