A gitárock mesterei – Mike Gotthard – 1. rész
A hatvanas évektől a beat szárnybontogatása idején szinte minden srác a kezében szorongatta azt a hangszert, amely egy egész korszakot, sőt életérzést szimbolizált. Egyre másra alakultak az amatőr együttesek, jól-rosszul koppintva a Szabad Európa Rádió alig-alig fogható, zajos rövidhullámán, vagy épp a nem sokkal jobb minőségben élvezhető Radio Luxembourg ún. „könnyűzenei” adásain hallható friss slágereket. Nem volt ez másképp az évtizeddel később ránk köszönő rock korszakban sem annyi különbséggel, hogy a háromperces dalokat hátrahagyva egyre inkább a hosszabb lélegzetű darabok kerültek előtérbe, azon belül is a gitár vált főszereplővé. Sorra születtek a nemzetközi, illetve hazai virtuózok, gitárhősök, és persze az egymással vetélkedő riffek és végeláthatatlan hangszerszólók. Sorozatunkban azokat a magyar gitárosokat szólaltatjuk meg, akik egyrészt elhivatottak a szakma, illetve hangszerük iránt, másrészt – stílusmegkötés nélkül – szívügyüknek tekintik a minőségi (rock) zene művelését, továbbélését. Gotthárd Misi, azaz Mike Gotthard üstökösként robbant be a magyar rockzene szcénájába. Harminckét évesen a fúziós zene és gitározás zászlóvivője lett; a rock és blues muzsikán felnőtt zalalövői srác hamar megismerkedett a dzsesszel, majd a Liszt Ferenc Zenekadémián diplomát szerezett. Az Ocho Macho reggea csapatot is megjárt szerény muzsikus első szólólemezének sikerén felbuzdulva társaival megalapította az Electric Shock formációt, majd saját zenekarát, a Mike Gotthard Groupot, mindemellett zenetanár lett. Mára, a godfater. elnevezésű szupergruppban Tátrai Tiborral együtt gitározik.
Mike Gotthard néven lettél ismert muzsikus. Az angolos névhasználat külföldre történő kikacsintást jelent, vagy egyszerűen csak a jó hangzás miatt döntöttél e mellett?
Igazából ez úgy indult, hogy gyermekkoromban, mint becenév (Little Mike) rám ragadt, emiatt sokan Mike-oztak. Mivel megszerettem, meg aztán jól is hangzik, egybecseng a Gotthárddal, megtartottam mint művésznevet. Nem utolsó sorban a világon mindenhol egyszerű kiejteni, a Mike pedig a Misi/Mihály angolosított változata.
Hétévesen gitárt fogtál a kezedbe, majd autodidakta módon kezdted képezni magad. Miért éppen ez a hangszer, a zenében pedig a rock és a blues fogott meg?
Kicsit előbb, már négyévesen dobbal kezdtem a zenélést, illetve utána basszusgitároztam is. Tulajdonképpen amióta az eszemet tudom gitározni szerettem volna, a hetedik születésnapomra meg is kaptam az első hangszert. Azóta ki sem lehet venni a kezemből.
Igazából beleszülettem a zenélésbe, édesapám is muzsikált, basszusgitározott valamikor. Ilyen módon adott volt számomra Jimi Hendrix, a Led Zeppelin, a Deep Purple muzsikája, a bluesban Steve Ray Vaughn, B.B. King, Albert Collins, vagy a progresszívek közül Jacko Pastorius, a Weather Report és még sorolhatnám. A felsoroltak nyilván óriási hatást gyakoroltak rám, de a lényeg maga a gitározás. Nem volt kérdés, hogy mást csináljak.
Apu ezeket a zenéket hallgatta, a többségét játszotta is, volt alkalmam tehát elsajátítani. Közös zenekarunkban is nagyon sokat segített; az első lépéseket, vagyis fogásokat, akkordokat neki köszönhetem. Akkoriban csakis az ő útmutatásait vettem igénybe, még nem jártam tanárhoz. Előbb játszottam, minthogy tudtam volna, hogy mit játszom. Apai nagymamám ének-zenepedagógus, kórusvezető volt, ilyen módon a zene a családunk elválaszthatatlan részévé vált. Ebbe csöppentem bele négyévesen.
Ahogy említed, „készen” kaptad az imént felsorolt előadókat, zenekarokat. Emellett választottál magadnak a fiatalabb generációkból „különbejáratú” kedvencet, példaképet?
Nagyon sok kedvencem van, sok zenészre kifejezetten felnézek, de személy szerinti példaképet nem tudnék megnevezni. Ha mégis, talán Jimi Hendrixet tudnám kiemelni; amikor ’99-ben először láttam a róla készült dokumentumfilmet, valósággal megbabonázott. Addig ugyanis csak kazettákról hallgattam a játékát, énekét, a látvány pedig rabul ejtett.
Feltételezem, a többi zenészhez hasonlóan a te életedből sem maradtak ki a kezdő, amatőr zenekarok.
Amikor otthon zenélgettem, sok zenészbarát látogatott hozzánk, akikkel később már együtt próbáltunk. Az első fellépésem Nagykanizsán, a Merész Zenész fesztiválon nyolcévesen történt. Édesapámmal és egyik barátjával, Tolnai Sanyival trióban játszottuk Jimi Hendrix Hey Joe-ját és a ZZ Toptól a Tush című számot. Egyébként, ahogy említettem, hétvégéken jöttek hozzánk zenész barátok, akikkel együtt örömzenéltünk, ám ezekkel az alkalmi formációkkal nem mindig léptünk közönség elé.
Később heti rendszerességgel jártam továbbképzésre Zsoldos Zoli bácsihoz Vas megyébe, aki nagyszerű blues gitáros. Nem véletlen, hogy ők lehettek az előzenekar John Mayall magyarországi turnéján. A Zalaegerszegen élő Polgár Peti, aki szintén gitáros (Müller Péter Sziámi zenekarában játszott – H.I.), is kijárt hozzánk, ő is mutatott jó néhány új zenét, emellett persze együtt gitároztunk.
2001-ben aztán Zoli bácsinak köszönhetően a Báró Blues Band tagja lettem, amellyel rengeteget koncerteztünk. Ez egy-két évig tartott, majd édesapámmal megcsináltuk a Juke Box Company névre hallgató formációt. Rock zenekarról van szó, amelynek műsorán ZZ Top-, Cult-, és egyéb rock nóták, később már saját szerzemények kaptak helyet. Főképp Zala és Vas megyében, rock fesztiválokon, motoros találkozókon léptünk fel.
Mikor jöttél el Zalalövőről?
Zalaegerszegen születtem és Zalalövőn éltem. Egy évet jártam Körmendre gimnáziumba, majd tizenöt évesen Bodajkra kerültem, a frissen induló Hang-Szín-Tér Művészeti Iskolába. Zala megyétől a Fejér megyei Bodajk földrajzilag kissé távol esik ugyan, de ennek története van.
Még általános iskolás éveimben Zalalövőröl kezdtem gitároktatásra járni Mohai Tomihoz Budapestre; Körmendre azért jelentkeztem, mert a gimnázium lehetővé tette, igazolta a kéthetente egyszeri távollétemet a budapesti gitárórákhoz. Tulajdonképpen Tomi, aki ott tanított, hívta fel a figyelmem a bodajki zeneiskolára. Ott mindent egyszerre kaptam meg: a szolfézs- és zongoraoktatást, valamint a gyakorlatot is.
És hogyan kerültél Mohai Tamáshoz?
Nincsenek véletlenek. Tizenkét évesen Körmenden, a Flaszter fesztiválon játszottunk a már említett Juke Box Company zenekarral, utánunk lépett fel a Sport 1 TV zenekara. A csapat gitárosa, Budai Csaba – amúgy a televíziós csatorna riportere – ajánlott be Mohai Tomihoz, aki egyébként őt is tanította. Örömmel mentem, hiszen óriási Tátrai Tibusz-, Mohai-, valamint Boom-Boom -fan voltam. Tomi előbb magánúton, majd Bodajkon, a szakközépiskolában hivatalosan is, egészen húsz éves koromig tanított.
A blues és a rock alapvetés, ehhez jött aztán a dzsessz és a funky. Ösztönösen, vagy tudatosan formáltad, alakítottad ki e stílusok keverékét? Létezik- e valamiféle recept az adagolásra?
Beszéltünk ugye arról, hogy ezeken a stílusokon nőttem fel. Ezek után kezdett érdekelni a dzsessz. Szerettem volna kissé elmerülni ebben a műfajban is, megérteni, hogy mik történnek ott. Honnan erednek ezek a „fura” hangok, mitől annyira érdekes ez a zene. Ebből a szempontból ezeket a törekvéseket tudatosnak mondanám, hiszen elhatároztam, hogy ezt szeretném játszani, vagyis a dzsessz elemeit beépíteni a muzsikámba; ezzel kapcsolatosan nagyon sok dalfikciót írtam.
Tisztában voltam a ténnyel, hogy ez a zene nem belőlem fakad, ilyen módon tehát ösztönös. Azt viszont tudatosan építettem magamban, hogy szeretném ezt a fajta tudományt elsajátítani, képes legyek egy dzsesszgitáron hasonló ízzel játszani. Később saját nótáimban is igyekeztem a dzsesszes elemeket alkalmazni, ehhez olyan fúziós gitárosok adtak inspirációt, mint Scott Henderson, Mike Stern, John Scofield, Hiram Bullock, Dean Brown és mások.
Nálam mindig ott volt a blues-rock irgalmatlan energiája, később az „okoskodás” a dzsessz zenéről is. Meg persze egy kis funk, amely nem más, mint a blues tizenhatodos lüktetése. Mindezek szintézise már nem tudatos részemről, az érzelmeim, illetve a pillanatnyi hatások alapján dőlnek el, hogy miből mennyi kerül be az adott zenébe.
Amikor felkerültem a dzsessz tanszakra Babos Gyuszi bácsihoz és Horányi Sanyi bácsihoz, voltak olyan pillanataim, amikor úgy éreztem, kettéválik a dzsessz elmélete és a gyakorlata. Arra törekedtem, hogy az elméletet ne iskolás módon alkalmazzam, hogy az eredendően blues irányultságomat vegyíteni tudjam a már elsajátított dzsesszel.
(Folytatjuk)
Hegedűs István
.jpg)
2022. október 23. 06:19