MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

EXCELSIOR – 35 év…

Egy vidéki rocktörténet az alábbi eset. A nyolcvanas évek közepén indult egy miskolci rock csapat, amely megízlelte a sikert – több periódusban is-, de mindig adódott valami baki, ami a szükséges folytonosságot keresztbe vágta. Tiszteletreméltó, hogy mindezek ellenére soha nem adták fel, újraszervezték magukat és ügyködtek tovább. Még most is aktívak… Andervald György zenekarvezető volt a beszélgetőtársam a 35 év kapcsán.

Harmincöt éve, 1986-ban volt az Excelsior megalakulása, de előtte már elindult a zenei karriered. Pár mondatban vázold már az előzményeket!

A gitározást 12 éves koromban kezdtem el, már 1977-ben. Ugyanis akkor kaptam egy gitárt ajándékba, ami a mai napig megvan!

Akusztikus volt ez, vagy már egyből elektromos?

Egy lengyel akusztikus gitár, 500 Ft volt, még annak idején, a blokkját is megtaláltam a múltkor, csak nem tudom, hová tettem, de a gitár az megvan. Nagy becsben őrzöm, 20 Ft-ot nem ér, de az volt az első gitárom. Azon ritka emberek közé tartozom, akik ez is megőrizték.

Már általános iskolában megvolt az első zenekar vagy volt még előzmény?

Úgy kezdődött, hogy 4,5 éves koromban elkezdtem tangóharmonikázni, meg voltak egyéb hangszer is, amiket otthon találtam. Aztán általános iskolában 6 évig jártam tenor kürtözni, tehát fúvós is voltam. Azt zeneiskolában csináltam, közben autodidakta módon - a kettő egy ideig fedte egymást- elkezdtem a gitározást is. 1977 áprilisában kaptam névnapomra az emlegetett hangszert, azzal kezdtem, és az óta sem bírom letenni a gitárt.

Első zenekar, amiben már gitárosként játszottál?

Az első zenekart a középiskolában kezdtük el csinálni, az akkori énekesemmel, akivel aztán a legnagyobb sikereinket is megéltük később. Szabó Tamásról van szó, ő évfolyamtársam volt a miskolci szakközépben. A MOB - Csőcselék- nevű zenekart ketten hoztuk össze, zömében saját számokkal. A korrektség kedvéért meg kell említenem, hogy előtte még a Vas József nevű testnevelő tanárommal - aki hobbiszerűen csinálta a zenekarosdit- a közép suliban együtt kezdtünk muzsikálni, majd Tamás is hozzánk csapódott az iskolában. Kicsivel később megalapítottuk ezt a zenekart, amit az előbb említettem…

Azzal már volt koncertetek is?

Volt, az iskolában csináltunk pár koncerteket, még a hőskorban. Volt olyan is, hogy nem volt rajtam öltöny, nyakkendő és nem engedtek vissza a saját koncertemre! Pedig csak pár percre mentem ki… Egyébként nagy sikere volt ennek a csapatnak a környéken.

Nézzük az Excelsiort! Mi motivált abban, hogy csinálj egy ilyen zenekart?

Egy véletlen folytán találkoztunk össze a Dr. Soós Csabával, aki akkor még Miskolcon lakott, az ő lakásában kezdtük el csinálni a rock oratóriumunkat ketten. Nem különálló számokban gondolkodtunk, hanem rögtön belehasítottunk a közepébe, „A Világdráma utolsó jelenései” című oratórium volt ez a mű, ami végül sosem készült el teljes egészében...

Tehát ő hozta a szöveget, te a zenét és a koncepciót közösen raktátok össze?

Igen. Csaba egyébként menedzselte is félig-meddig az Excelsiort később, ő volt az, aki benevezett minket 1987-ben a Csillag születik-re is. Ott még az oratóriumból játszottunk részleteket. Csak néztek, mint a moziban, nem értették a dolgot… A Májusi Kalapácsot jobban megértették, akik olajos hordókat vertek kalapáccsal és hamisan trombitáltak, az úgy jobban leesett a zsűrinek, mint amiket mi próbáltunk meg ott elkövetni. Végül is, nagy viták árán – Pataky Attila volt az egyik zsűritag, Demjén Feri az elnök- továbbjutottunk… Pataky erősen lobbizott mellettünk akkor miskolciként.

Várjál, maradjunk még itt! Ketten összeültetek, írtátok a nagy művet, és közben szedegetted össze a zenészeket?

Saját számokat kezdtünk csinálni, később már különálló szerzemények is voltak, amivel a Csillag születik-en is felléptünk. Így kezdődött a dolog Csabival. Amikor írogattuk a zenéket, akkor csapódott hozzánk Széles Gyuri, az akkori dobos, Balajti Feri, aztán Vertig Joci is egy ideig énekesként. Józsi utána felment Pestre és játszott Slamóval, Tátraival is. Szinte párhuzamosan ezekkel a srácokkal, oda csapódott az akkor még a Swetterben játszó Farkas Tamás, és később Szabó Tamás is, akivel együtt kezdtük az emlegetett MOB-ot is.

Tamás volt az az énekes, akivel a legtöbbet voltatok együtt az Excelsiorban. Hány évig volt veled hozzávetőleg?

Igen, de Tamás össze-vissza volt a csapat tagja. Hol volt, hol nem volt… Így nem is tudom pontosan mennyi időt töltöttünk együtt. De kétségtelen, a legnagyobb dolgokat vele követtük el! Sajnos a meglévő alkohol probléma miatt mindig szétpergett az eredményes formáció is…

Miként határoznád meg a zenei vonalat?

Nem variáltuk túl, mi egyszerűen rockzenének tituláltuk azt, amit játszottunk. Nem sokat változott az évek során a muzsikánk, egyértelműen rockzene ez! Tehetségkutatókon keresték a kategóriát, amivel meghatározhatnak minket, legtöbben a pszichedelikus rocknál kötöttek ki.

Gondolom, koncertek már voltak a Csillag születik, meg a Ki mit tud? előtt is…

Igen, voltak. ’86-ban indult a Csillag születik, ’87-ben a Csillagvizsgáló, ami előbbinek a folytatása volt, majd elkezdődött a ’88-as Ki mit tud?-nak az előselejtezője is. Azt hiszem, nekünk az Kazincbarcikán indult. Itt már felfigyeltek ránk! Az akkori rádiós könnyűzenei főszerkesztőnek, Csiba Lajosnak nagyon tetszett a zenekar. Onnantól kezdve - és a későbbiekben is- meg is próbált patronálni minket. Rádiófelvételek készültek, önálló rádiós koncertünk volt, rengeteg stúdióidőt biztosított nekünk, zenei rendezőkkel, hangmérnökökkel együtt. Például Szigeti Ferivel is így dolgoztunk együtt.

A Csillag születik után lett lemezszerződésünk is, a Holdexnél, Enyedi Ernő cégénél. A Tom-Tom stúdióban készültek a felvételek. Kevés időt kaptunk, és mindig bejött valami más produkció, fontosabb munka, így gyakorlatilag félbehagytuk a felvételt egy idő után. Meguntuk az ide-oda tologatást…

Az eredmények mik voltak? A Ki mit tud? középdöntő, ugye?

A Ki mit tud? az televíziós elődöntő volt. Bekerültünk és ennek az volt a különlegessége - azon kívül, hogy mi ott képernyőre kerültünk-, hogy ez egy nagyon-nagyon nézett műsornak számított akkor. A statisztikák 5-7 milliós nézettségről szóltak!

Az volt a legeredményesebb felállásunk egyébként a zenekar pályafutása során: Dr Soós volt a zenekarvezető-szövegíró, Szabó Tamás énekelt, én gitároztam, Farkas Tamás billentyűzött, Barna János basszusozott, Grádwohl Ernő dobolt.

Nem voltak még kereskedelmi csatornák, jó nézettséget lehetett elérni ilyen műsorokkal...

Nem volt sok csatorna, főműsor időben ment a vetélkedő az M1-en, azt nézte mindenki.

Akkor volt még rajtatok kívül két másik miskolci csapat is ott, a Kabinet RT, meg a Swetter.

Igen, ez elég kivételes dolog volt, hogy három miskolci zenekar is képernyőre került, ilyen még nem volt a történelemben!

A Csillag születik milyen eredménnyel zárult?

A Csillag születik-en, a rock kategóriában második helyezettek lettünk.

Az volt hamarabb, ugye?

Igen, az ’86-ban volt, ’87-ben a Csillagvizsgáló, ami szintén a Petőfi Csarnokban zajlott, majd kezdődtek a Ki mit tud? előselejtezők ’87 évvégén. Barcika, Budapest, Almássy tér, aztán ugye, a TV képernyő.

Gondolom, hogy azért az egymást követő sikereket ti is úgy vettétek, hogy innen van hová lépegetni. Magyarul, sínen voltatok a nagyobb siker felé.

Igen, ment is volna ez szépen onnantól, ha az alkohol nem vet véget ennek a történetnek.

Tehát egyértelműen arra ment rá a dolog, hogy Tamással nem lehetett haladni?

Ráadásul nem is egy, hanem a két Tamással nem lehetett bírni! Szabó és Farkas…

Ja, hogy ketten is voltak hasonló cipőben!

Egymást húzták, sajnos lefelé… És ez a probléma a mai napig fennáll náluk.

Azért még voltak itt komoly lehetőségek, az Eddával is turnéztatok…

Eddával turnéztunk ’92-’93 körül, önálló koncertünk volt a Magyar Rádió 22-es stúdiójában, Csiba Lajos jóvoltából. Ő rengeteget segített, ha poénkodni akarnék, akkor azt is mondhatnám, Csiba Lajos volt a legnagyobb Excelsior rajongó! Nagyon szerette a zenénket, meg emberileg is nagyon rendes volt.

Utána még voltak lehetőségeink. Egy másik apropóból, de szintén egy tehetségkutatón, a rádióban megint felléptünk - szinte szórakozás képpen, már majdnem viccből. Akkor megint nagy sikerünk volt, a Huszti Zoltán nevű rádiós arc próbálta felkarolni a zenekart. Megint kaptunk stúdióidőt, felvettünk egy számot. Akkor ott összeismerkedtünk a Magyar Rádió reggeli krónikásával - nagyon nagy fazon volt -, Jávor Zoltán főszerkesztővel, ő betette még a nyugdíjasoknak szóló műsorba is az Excelsiort. Volt, hogy reggel hívott telefonon, hogy: kapcsold be a rádiót! A reggeli krónika idősávjában, nyolckor, berakta az egyik dalunkat!

Akkor a bárminemű Magyar rádiós felvételek be is kerültek adásba. Nem lettek „ültetve” a számaitok.

Be, nyilvántartásba is vették az ott felvett számokat.

Azokat nem lehetett volna kiadni valamilyen módon?

Azt én nem tudom, akkor a rádiónak ilyen irányú dolgai nem voltak.

De gondolom, azért ti próbálkoztatok kiadóknál, ugye?

Próbálkoztunk, idővel sikerült is kiadnunk anyagot. ’90-ben elkészítettük az első lemez anyagát, azt már a saját stúdióban, mert időközben én stúdiózással próbáltam keresni a kenyeremet, ami egy darabig ment is. Stúdió-felvétel, hangosítás, ezzel foglalkoztunk.

Tehát akkor ’90-ben csináltátok meg az elsőt, az akkor meg is jelent?

’91-ben jött ki, ahhoz készült egy klip is. Hát, ez egy érdekes szituáció volt! Lagzi Lajcsi rockzene kiadásával is próbálkozott egy idő után a Kadencia kiadójával. Valkó László a miskolci Sound Master Bt-vel fuzionált Lajcsival a kiadásra, bevonta a Magneotont a gyártásba, kazettán jelentünk meg, 10 000 példányban. Megkaptuk a nagy leb.szást, hogy egy év alatt nem ment el mind… Számoljuk már ki, hogy hány aranylemezt jelent ez manapság! De azért idővel csak elment az összes. Egy frissnek mondható zenekar első lemeze…

Akkor az CD-n nem jelent meg?

Az csak kazettán! Akkoriban nagyon ment a műsoros kazetta. Hogy az óta hányat nyomtak ki, nem tudom, de még mindig látom boltokban.

Te számon tarod, hogy hány felállás lehetett az Excelsiornál?

Nem, mi több, mindenkire már nem is emlékszem. A múltkor adódott egy kellemetlen sztori is. Valami rádiós dologgal kapcsolatban megkaptam egy nevet, hogy hívjam föl XY-t, ő az illetékes. Gondoltam magamban, én ezt az embert nem ismerem, de azért felhívtam. „Szia Gyurikám, nem emlékszel rám?!...” Szóval kiderült, hogy nem minden tagra emlékszem… A pofámról égett a bőr.

Tehát, a 35 év alatt jöttek-mentek az emberek, volt, aki visszatérő is volt…

Volt, aki visszatérő. Mint például a mostani felállásban. Grádwohl Ernő ’87-ben szállt be a zenekarba, benne volt a „nagy”, sikeres formációba, aztán kilépett, majd később megint dobolt egy időszakban, aztán most 2-3 éve megint itt van. De Labancz Peti is visszatért pár éve, ő a 90-es évek egyik felállásában basszusozott, és vele készült az egyik leghírhedtebb televíziós felvételünk is, ami az ötvenedik jubileumi Ász műsor volt, Geszti Péter műsora. Szabó Tamás is visszatért párszor énekelni, sajnos nála nem sok mindenre lehet alapozni… Most beszállt helyette énekelni, egy régi miskolci arc, a Rulett, a Norton időszakból ismert Molnár Gyurka. Nagyon jó, karakteres hangja van.

És most van megint egy énekes lány is…

Igen, van egy énekes lány is, a szintén csodálatos hangú - Amerikában is énekelt – Mogyorósi Adrien. Farkas Tamás is visszatérő billentyűs, de kiderült, hogy nem tudunk már együtt dolgozni.

De van másik visszatérő billentyűs is…

Akivel szintén éveket játszottam már korábban, ő Füvesi Szabina. Legalább 6 évig muzsikáltunk együtt. Vele anno csináltam instrumentális kvartettet is, aztán kiment Kanadába. Visszajött évek múlva, most megint benne van a zenekarban.

Amikor Szabó Tamás kiszállt, akkor volt, hogy énekes lánnyal dolgoztál és új dalok is születtek.

Bányai Krisztával sok évet dolgoztunk együtt. A második albumot is vele csináltuk, amit két éve adtunk ki. Ez 14 számot tartalmaz, vele 9-10 számot együtt írtunk. Ő a szöveget, a zenét pedig közösen. Rengeteget játszottunk ezzel a felállással, RTL Klub-os felvételek készültek – úgy emlékszem, négyszer voltunk az RTL stúdióban-, de RTL Road Show-n is részt vettünk kétszer. Krisztával sokat koncerteztünk itthon, mindenféle rendezvényen. 2003-2007-ig tartott ez az időszakunk.

Mondhatjuk, hogy ezzel megint egy sikeres időszak jött el?

Igen, ez megint egy sikeres formáció volt, Szlovákiában is rengeteget koncerteztünk, nagyon szerették a zenekart. Kassa, Rozsnyó, rengeteg helyen... Volt mindenféle fesztiválfellépés, a Kassai Színházban is rendszeresen játszottunk.

Ugorjunk már vissza Geszti műsorához, az egy érdekes történet!

Az 1994-ben volt, ott nagyon komoly zenekarok voltak jelen akkoriban, EDDA, No, Republic… Nekünk egy véletlen folytán sikerült bekerülnünk a műsorba. Ebből komoly konfliktus is volt a miskolci zenészekkel/zenekarokkal. Nem akarták elhinni, hogy „bunda” nélkül került be az Excelsior. Az történt, hogy a miskolci Ifjúsági Házban tartottak egy castingot, a Magyar Televízió, az M1. Mi nagyon későn értesültünk erről. Soós Csabával ketten azért bementünk, de már pakoltak a tévések, készültek haza. Mi ott adtunk egy kazettát Légrádi Gábor főrendezőnek. Ő mondta, hogy adjuk oda, ha már elkéstünk. Nem telt bele egy fél óra sem, valahol Miskolc és Budapest között járhatott a stábjuk és már csörgették a telefonomat. Csak egy egyszerű audió kazettát adtunk le, nem is VHS-t és nem sok reményt fűztünk hozzá, hogy meghallgatják. De valószínűleg az úton, a kocsiba betették. Ennek hatására telefonáltak is, hogy: akkor ti lesztek a műsorban. Ezt nehezen emésztették meg a miskolci zenészek. Azt hitték, hogy mi lefizettük őket, hisz ott sem voltunk a válogatón, ami igaz, de adtunk egy kazettát, meg egy telefonszámot a rendezőnek.

A Miskolci Sportcsarnokban volt a forgatás, élőben ment a műsor, iszonyatos mennyiségű középiskolás volt a közönség, én még olyat nem tapasztaltam! Olyan visítás volt, mikor játszottunk, hogy a hátamon állt a szőr!

Zenekarként csak ti voltatok ott a műsorban?

Nem, az Ámokfutók volt még, meg még egy zenekar, de mi voltunk a helyi fellépők, a fő műsorszám. Sikerünk volt, rengetegen nézték az adást is, népszerű volt akkoriban ez a műsor. Színültig volt a csarnok a felvételnél.

Kicsit visszatérnék még az első album időszakára, mondtad, hogy ’91-ben jött ki, viszont volt ’89-ben a „Robbanásveszély II.” kiadvány, amin szerepeltetek!

Jaj, azt el is felejtettem! Igen, igen.

Azon egy dallal voltatok jelen?

Egyetlen egy dal volt. Képzeld el, néhány héttel ezelőtt írtak rám rajongók, hogy legyek szíves megmondani, hol érhetik el azt a számot, mert nekik az annyira tetszett. Mondtam, hogy megjelent nagylemezen, meg fent van a neten is, mind a két nagylemez kompletten, „Robbanásveszély I., II,”, de ugye 8-10 szám következik egymás után, bele kell tekerni, hogy megtalálják az Excelsiort.

Ez egyébként nagylemez formátumban is kijött, meg műsoros kazettán is! Mi az „Üvegfalak között” című számunkkal szerepeltünk, ami iszonyatosan nagy sláger lett. Harminc éve hallották az emberek és az óta is emlegetik. De tényleg, nem is egy ember kereste már rajtam ezt a dalt az utóbbi egy évben. Küldött egy távoli ismerősöm egy videót, megy az autópályán a kocsival... Mondom: most ezt minek küldted nekem? Akkor hallom a háttérben, hogy szól az autómagnóban az „Üvegfalak” című számunk. Talán életemben egyszer találkoztam az emberrel, aki küldte. Egyébként ezt a két lemezt egy miskolci kiadó, a SZTÁR kisszövetkezet adta ki. Missio, Rotor, Sámán, Ramses, Reaktor zenekarok szerepeltek, többek között.

Ti a nyolcvanas évek közepén indultatok, akkor azért a vidék-Budapest különbség érezhető volt még bőven. Jelentett ez nektek akadályt?

Mai napig is megvan ez, valamilyen mértékben, szerintem, de akkoriban az nagyon nagy nehézség volt. Ha csak az utazásokat nézzük, már az is kemény. Nem volt ennyi és ilyen autópálya, mint most. Mi rengeteget jártunk Budapestre koncertezni és egyéb dolgok miatt is. Hát az borzalmas volt! Már itt elkezdődött az akadályoztatás Mezőkövesdnél, amikor ki kellett kerülni 250 biciklist, traktort, lovaskocsit. Persze, jó szar autóval mentünk, leginkább Zsigulival, ami „elfosta” a fele olajat a Gyöngyösi parton. Szép történetek voltak... Rengeteget mentünk és tényleg nagy távolságokra. Most egyszerűbb lenne már, csak egyre kevesebb a lehetőségünk...

Van-e valami dokumentációd, hogy a legaktívabb évetekben mennyi koncertet tudtatok adni, amikor a legjobban ment a szekér?

A nyolcvanas években nagyon sok bulink volt. Fogalmam sincs, hogy ez darabszámban mennyi lehetett. A legnagyobb része ezeknek Budapest és Győrben volt. Többet játszottunk Budapesten, Győrben – mondjuk a pop-rock fesztiválon-, mint itt, a környéken. Miskolc környékén egyszerűen nem volt rá igény. Nagyon működött a: „Senki sem lehet próféta a saját hazájában.” Aztán itt is kezdett megnőni az igény ránk a Ki mit tud? után. Előtte a Csillag születik-nek nem volt akkora hatása, mondjuk az az első volt, még új. Volt tévés felvétel is, az M1 vonult ki ezekkel a 30 kg-os kamerákkal.

Ezek szerint a „Ki mit tud” volt a népszerűbb, a nézettebb?

Igen. Video felvétel is készült a Csillag… fellépésről, amit nem láttam sehol. A Bonanza Banzai-ból van fent 5 perc a neten. Nem tudom, hogy mit csináltak a felvételekkel. A tévések nem adtak le belőle, soha, sehol nem láttam...

Akkor nézzük a jelenlegi felállásnak a lehetőségeit!

A jelenlegi felállás lehetőségeit, most?! Semmilyen lehetőség nincs, szerintem...

Akkor mondd az utóbbi 1-2-3 év fontosabb fellépéseit!

Perecesen – Miskolcnak az a része, ahol én is lakom- indult egy nagyon szép kezdeményezés, egy szabadtéri színpadon rendeznek fesztivált, minden évben – tavaly volt a második. Mi eddig mindkettőn felléptünk. Gyakorlatilag a Kiss Csaba és barátai zenekar a szervező, akik szintén Perecesiek, ők szervezik és fizették a hangosítást, zsebből - ez valami félelmetes, hogy hol tart a zenei „támogatás”… Úgy érzem, már mi is úgy vagyunk ott, mint „házigazda zenekar”, mivel én is, 56 éve, mióta megszülettem, ott lakom Perecesen. Remélem, hogy ez a tendencia így is marad, és minden évben játszunk mi is, mint házigazdák! Plusz két zenekar szokott még fellépni rajtunk kívül. Szimpatikus, hogy hívnak mindig másokat is, hogy ott bemutatkozhassanak. Nagyon jó hangulatú a rendezvény, bár az első alkalommal elég rossz idő volt, folyamatosan esett az eső, a feléig. De az emberek nem mentek sehová, esernyővel, esőkabátban ültek, és hallgatták a koncertet. Viszonylag sokan voltunk, várakozáson felüli volt a közönség létszáma.

Klubozás is volt, ha jól tudom.

Igen, csinálgatunk klubfellépéseket is, legalábbis próbáljuk megtalálni a lehetőséget, Miskolc nem áll túl jól rock klub ügyben. Korábban voltak városi rendezvények is, ahol felléphettünk, legtöbbször a Kocsonya Fesztivál adott ilyen lehetőséget. Már nem is tudom, melyik zenekarommal, ott játszottunk, vagy az Excelsior, vagy a Prestige formációval - ott instrumentális zenét toltunk. Neten a háttérképem is az ott készült fotó, óriás kivetítő előtt gitározom – kicsiben és nagyban is látható vagyok. Haha! Nagyon jó képet csinált a fiam, aki életében nem fogott fényképezőgépet a kezébe, de ott olyan fotókat szerkesztett, hogy feltettem... Ez egy nagyszínpados fellépésünk volt. Csinált 40-50 képet, abból 20 használható volt!

Emlegetted az instrumentális zenekarodat. Gyakorlatilag az Excelsior mellett nem sok formációban voltál. És a Prestige is részint ugyanazokból a tagokból állt össze, mint az anyazenekarod, de instrumentális volt a műsor. A Kabinet Rt-ben is voltál egy ideig…

A Kabinetben is gitároztam, tagnak hívtak. A 35 éves barátságra való tekintettel mentem, amit a zenekar vezetőjével, Rózsahegyivel ápolgatunk – ez még a Diósgyőri Gépgyárban kezdődött, kis híján egy helyen dolgoztunk, legalábbis egy üzemcsarnokban, és onnantól barátkozunk. Nem túl sok közöm van a ska zenéhez, de, ha engem hívott, mentem. Meg úgy szólt a felkérés, hogy saját magamat kell adnom.

Akkor eljött a nagy gitárszólók ideje a ska zenében?

A legsikeresebb nóta volt a Black Night-nak a ska átdolgozása! A Deep Purple annyira működött átírva, hogy megvadult a közönség.

Akkor ment az Excelsior is, vagy úgy játszottál a Kabinetben, hogy épp ráértél?

Azt hiszem, nem ment az Excelsior, akkor éppen mosolyszünet volt nálunk. Két évig voltam ott velük, megfordultunk sok helyen, Budai vár, Győri fesztivál, sokfelé voltunk. Felnyaltuk a hatalmas, 2500 Ft-os gázsit, például Győrben is. De nem ez volt a lényeg, én szívesen mentem, mert jó volt a csapat. Nem gondoltam, hogy idővel ez állandó piszkálódásba fog torkolni a zenekarvezető részéről. A mai napig nem értem, azt mondta, hogy magamat kell adnom! Na, mindegy!

Volt ez az instrumentális dolog, azt ugye részben Excelsior tagokkal csináltad?

Szabina benne volt mindkettőben. Először quartettben játszottunk, de ugye, mint említettem, ő kislisszolt vagy 6 évre Kanadába. Mikor hazajött, folytattuk tovább. Ebben a felállásban Kiss Dávid dobolt, Petus Attila basszusozott. Én őt nem is ismertem, Szabina hozta oda. Azt hiszem, Dávid játszott az Excelsiorban is, 4 évet. Ha így nézzük, valóban volt némi átfedés a tagok tekintetében.

Illetve Pálóczy Csabi Indián is dobolt, meg Birinyi Lajos basszusozott Los Gonos-ban, meg az anyazenekarban is.

Igen, aztán jött Indiánnak a szokásos dolga, megvadult és lelépett az instrumentálisból. De jóban vagyunk! Ő zenélt velem korábban az Excelsiorban is, na, onnan csúnyábban távozott! Egyik nap még együtt építettük a hangfalakat, másnap meg már egy másik zenekarban volt.

Most vírushelyzet van, de próbáltok, készül valami?

Mostanában készülünk, de nem tudom hová, meg minek? Haha! Ritkábban, de azért próbálunk. Végül is a nagy koncertműsorunk készen volt már, a vokálok is nagyon jól szólnak, három nagyon jó énekesünk van most tulajdonképpen. A billentyűs, Szabina, nem hogy énekes, hanem énektanár! Lassan elvégzi a klasszikus gitárszakot is, de ideje már nagyon kevés van.

Figyelj, lesz egy nagyon képzett zenészed!

Rendben van, de most nemrég egy másik zenekarban is játszik, ott, ha munka van, oda odaér, hozzánk már nem mindig... Elcsábították, most már vagy a 15. zenekarba.

Azt kérdezni akartam még, így a vége felé, hogy most az csak pletyka vagy legenda, hogy anno felmerült, hogy az Eddába is bekerülhetsz, mikor Csillag Endre távozóban volt?

Amikor Alapi Pisti lett a gitáros… Mikor a Csillag születik ment, hallottam én is olyat, hogy meg akartak engem is környékezni, de aztán jött Alapi Pista, aki szintén a Csillag születik-ben tűnt föl. Viccesen szoktam mondani, hogy akkor annyira jól ment a saját zenekarom, hogy nem nagyon vállaltam volna el...

Egyébként van ebben igazság, mert akkor tényleg jól kezdett menni az Excelsior, és én a saját dolgaimat akartam csinálni. Nekem semmi bajom Patakyval, nagyon szeretem, és jóban vagyok a mostani és a régi Edda tagokkal is. Mivel a saját dolgaimat szerettem csinálni mindig, ha konkrétan hívtak volna, akkor sem megyek.

Voltatok a Tokaji Rock Gyermekei táborban is. Ahhoz fűződik valami eredmény, a verekedésen kívül?

Az, hogy gyakorlatilag abban az évben - 1989- „körénk építették” a Tokaji Rock Gyermekei tábort. Mi voltunk az egyik kiemelt zenekar. Aztán pont az én zenészeimmel történt az a cirkusz a városban, mikor helyiek beléjük kötöttek… Így haza kellett jönnünk másnap este. Verekedésbe keveredtek a srácok a „helyi erőkkel”. Túl sok esélyük nem volt, kétszer annyian voltak ellenük. Én nem voltam ott, mivel zenekarvezetői megbeszélésem volt, amikor ez történt. Vagy 10-12 helyi vagány ment rájuk, autókból kiszállva körbevették őket, és volt ott minden. Üldözték is őket, a basszusgitárosunkat megkéselték! De a mai napig nem tudom Isten igazából, hogy pontosan mi, miért történt. Karókkal, késsel, ököllel támadtak rájuk, gyakorlatilag kiütötték őket és a földön is rugdosták szerencsétleneket. A rendőrség elengedte a támadókat, mert azok azt mondták, a zenészek láncokkal felszerelve akarták szétverni az autójukat.  

Ahogy eljöttünk, előkaptak gyorsan egy másik csapatot helyettünk. Őket „sztárolták be” azon a rendezvényen. Szigeti Feri ránk építette azt az évet, mi lettünk volna a befutók, de jött ez a balhé, utána már nem is köszönt nekem, sok éven keresztül...

Ti voltatok a kiemelt csapat?

Igen, mi lettünk volna azok, akiket ott favorizálni akartak, talán lemezszerződés is összejött volna. Az én zenekarom, a pia, meg az egyéb hülyeség miatt, szépen el is úszott azon a rendezvényen.

Később a Ladánybene 27 is lemezhez jutott onnan.

A Ladánybene, meg más formációk is. Mi jól „szarban hagytuk” Szigeti Ferit ezzel a sztorival. Mondom, nem is köszönt éveken keresztül. Pedig nem én csináltam a cirkuszt, én ki sem mozdultam a táborból, de hát én voltam a zenekarvezető, aki nem tudta kordában tartani a csapatát... Mostanában azért már gratulálgatunk egymás unokáihoz.

PAYA


2021. március 26. 16:07

Minden jog fenntartva. 2021 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA