Az első digitális zongora az 1980-as évek elején született két cél által vezérelve:
- egyrészt szerették volna megoldani, hogy a sok helyet foglaló versenyzongorák a valamivel szerényebb méretekkel rendelkező helyiségekben is vidáman jelen legyenek,
- valamint az alkotók célja volt, hogy a zongorázni vágyó átlagember számára is egy elérhető alternatívát kínáljanak.
Utóbbi törekvésük több-kevesebb sikerrel zárult, ugyanis az első digitális zongoratípusok -bár olcsóbbak akusztikus társaiknál- még mindig baromi drágák voltak.
Ezen a ponton érdemes beszélni a zongora hangkeltéséről is egy picit.
Értelemszerűen az akusztikus zongorák a billentyű lenyomása során egy kis filcbevonatos kalapáccsal ütik meg a hozzájuk tartozó húrokat. A húr aztán átadja rezgéseit a zongora testének, mely kvázi egy természetes erősítőként funkcionálva felhangosítja a folyamatot.
Ez egy szép, természetes és telt, meleg hangzást eredményez - a maga tökéletlenségeivel és hibáival együtt.
A digitális zongorák esetében ez picit máshogy működik. A húr helyett ott a kalapács egy elektromos érzékelőt üt meg, mely érzékelő aztán digitális vezérlőjelek formájában megvezérli a hozzá csatlakozó hangmodult. Végül egy erősítőn keresztül a digitális számok halmaza újra analóg formát ölt és egy hangszóró rendszer segítségével természetes hangnak mutatja magát.
Ez a technológia elfér egy sokkalta kisebb dobozban, mint amit az akusztikus zongorák esetében tapasztalhatunk.
Akkoriban nagy hátránya volt ezeknek a hangszereknek, hogy a kor technológiai és informatikai fejlettsége határt szabott a keletkező zongora(szerű) hang minőségének. Játékérzetben sem volt valami nagy élmény. Hiányzott belőlük az igazi zongorák reszponzivitása.
Aztán szépen teltek az évek. Csiszolgatták őket, a technológia fejlődése miatt újabb és gyorsabb, pontosabb hangmodulokat tudtak készíteni, melyek hatására egyre jobban kezdtek hasonlítani valódi társaikhoz. A játékérzeten és mechanikán is sokat dolgoztak.
És dolgoznak is a mai napig, hiszen jelenleg, a 2020-as években a digitális zongorák korát éljük. Térhódításuk elérhető áruknak és mellé társuló minőségüknek köszönhető, mely egyre több háztartásba, home stúdióba, próbaterembe és színpadra helyezi őket. A választék igen széles, de fennmaradt az igény a pro stage pianokra.
Az esetleges törióra után foglalkozzunk végre a mai kiszemeltünkkel, mely a KORG cég Grandstage X zongorája. Neve impozáns, nevében az X valami extrém dolgot sejtet. Ez egy színpadi zongora, abból is a KORG jelenlegi és legújabb csúcsmodellje!
Extrém? Bizonyos értelemben igen. Egyrészt a megjelenése első pillantásra meglepő. Modern és megosztó. Engem személy szerint egy szappantartó és egy fehérre szinterezett bojler szerelemgyerekére emlékeztet. Van persze, aki pont ezt a külsőt keresi, jól fog az kinézni a Daft Punk cover bandjének koncertjén.
Egy biztos, a klaviatúra fölött helyet kapó kezelőpanel döntöttsége mindenképpen kényelmes. Rajta a gombok egyértelműek, ami rendkívül hasznos színpadi környezetben, kevésbé világos térben. Ezen még a gombok háttérvilágítása is segít.
Jómagam koncertező billentyűsként mindenképpen olyan hangszert keresek, amely egyértelműségével nem hátráltat az almenükben való keresgéléssel, ha éppen szeretném a zengetés mértékét vagy milyenségét állítani.
Ennél a hangszernél az első 10 perc után vígan garázdálkodtam a funkciók tömegében, kézenfekvőre lett tervezve.
Néhény hasznos funkció a kezelőpanelen.
Az Unison kapcsolóval megduplázza a hangszer a hangszínt, ezzel vastagítja a hangzást. A mellette lévő csúszkával eltolja a két hangot egymástól, érdemes vele óvatosan bánni. Van benne egy jópofa ritmusszekció néhány előre beállított, de szerkeszthető akkordmenettel, ami az egyedül játszást színesítheti, de gyakorláshoz is menő, hogy a metronóm helyett egy dobgroove-ra gyakorol az ember. A Key Touch csúszkával a billentyűzet hangereje és érzékenysége állítható röptében, a szituációnak megfelően. A Swap Split megfordítja a kihelyezett hangszíneket, pl. egy korábban basszusozásra használt sound egy gombnyomásra helyet cserél a layerezett zongora-vonós párossal, és repülhet a szólóhangszín az ember ujjai alatt. Természetesen a partok (main, layer, split) ki-be kapcsolhatóak, és a hangerejük is állítható az előlapi csúszkákon.
A hangszínek csoportokba vannak rendezve típusok szerint. Ezek a gombok amúgy a kedvencek lelőhelye is, ahova egy kis szívecske gomb megnyomásával lehet hozzárendelni hangszíneket. Egyszerűen használható az effekt szekció és az EQ is. Végül, de nem utolsósorban egy NuTube áramkör is bekapcsolható, minek segítségével egy új elektroncső kerül a jelútba, amivel egy csöves (ugye) szaturációt lehet adagolni.
Hangjai szépek, az egyes hangszercsoportok – pl. akusztikus zongorák, elektromos zongorák, orgonák és szintik- külön hangmotort kaptak, a KORG cég legjobbjait. Az OASYS óta, ami egy kvázi nyitott architektúrájú hatalmas workstation volt, itt mutatkozott be az a hét (7!) hangmotor, ahonnan a gyártó válogatta a hangszíneket, mind a 25,5GB-nyi mintát. SGX-2 az akusztikus zongora engine, olyan mintákkal, mint pl. a népszerű Fazioli vagy más európai és japán zongorák. Minden hangszín editálható, adagolható hozzá húrrezonancia, nyitható-zárható zongorafedél vagy pedálzaj. EP-1 az e-pianokért felelős MDS (többdimenziós szintézis) hangmotor, ami elképesztően jól reagál a dinamikaváltásokra. Az orgonahangokat három engine kezeli, a CX-3 egy tonewheel orgonamotor, de ott a VOX és az FC-1 tranzisztoros orgonamodellezés. A CX-3 egy nagyszerű Hammond klón digitalizált megfelelője, a VOX és az FC-1 pedig a 60-as évek népszerű tranyós orgonahangjait reprodukálják. Az AL-1 egy analóg szinti modellező, a lead és bass analóg jellegű hangokért felel. Külön említést érdemel a HD-1 PCM modul, amiben van egy masszív és igen mókás effektszekció, ahol a különböző állathangoktól kezdve a filmes robbanásokon és összekötőkön át még a mellékhelyiség hangjai is fellelhetőek. Ennél mondjuk fontosabb a HD-1 8 és 6 lépéses multisample mintatára, ahonnan az FM e-piano, clavinet hangszínek és samplingelt elektromos zongorák szólalnak meg.
Ugye beépített hangszóró nincs, ez egy színpadi zongora. Külön hangrendszer szükséges a megszólaltatásához. Otthon ez gyakorláshoz megoldható egy egyszerű fejhallgatóval. A fejhallgató kimenet mellett XLR és 6.3 mm TS (jack) csatlakozókkal lehet keverőhöz vagy hangfalhoz csatlakoztatni. Minden szükséges pedál csatlakoztatható, valamint van rajta USB és egy audio bemenet, ami lehet vonal- vagy mikrofonszintű.
Játékérzetre sem lehet panaszunk, ugyanis a Japán fejlesztésű RH3 mechanikát kapta meg, amely jelenleg a legjobb a KORG kínálatában. Ez egy nagyon reszponzív kalapácsmechanika kiváló dinamikatartománnyal. Lentről felfelé haladva a lenyomáshoz szükséges erő egyre kisebb -szimbolizálván az akusztikus zongorák játékérzetét.
Ez egy személyes preferencia, de számomra hiányzik a billentyűk matt borítása. A fényes felületen hajlamos csúszkálni a kéz, pláne, ha a koncert 2. órájában vagy és már jócskán játszottál rajta. Egyébként a nyomásérzet jó, a mechanika gyors és könnyen lehet rajta gurítani a skálákat. Hammond orgonás játékmód a billentyűk végein túlnyúló kis peremek miatt nehezebb, egy nagyobb slide-nál könnyen elakadhat a kéz. A kalapácsmechanikához képest viszont meglepően jól lehet szintetizátor leadekkel játszani rajta.
Apropó lead szinti. A hangszer rendelkezik a korábban említett NuTube csöves torzítással, mely egy gombbal ki-be kapcsolható, valamint a szexi süllyesztett potméterével adagolható. Szinti hangszíneknél ez egy csodás szőrt ad hozzá pluszba, hogy még jobban kiszóljon a hangszer a zenekarból. Ugyanezt a szaturálást próbáltam rhodes hangszínen is, szépen rottyantja!
Ami kevésbé kellemes, az a súlya. 25 kg a kicsike, ami még mindig kevesebb, mint egy Steinway Model D, könnyűnek mégsem nevezhető.
Mindent összevetve ez egy kiváló színpadi hangszer lett a hangján és kezelhetőségén túl a játékérzetét és összképét is tekintve.
Élveztem a tesztelését az elejétől a végéig, ezúton is köszönöm a lehetőséget!
Dér Dávid
Dér Production, Antares
2025. április 21. 05:01