Vörös István: nem hetvenkedik „csak” zenél – 2. rész
„Gördülő kövön nem nő moha” – idézi a régi mondást a kortalan zeneszerző, szövegíró, gitáros, énekes, aki hatalmas erőbedobással, lendülettel készülődik MOMKULT-os nagykoncertjére. Beszélgetésünkben nem csupán a május 3-i nagy megméretésről, annak kulisszatitkairól esett szó, de a jubileum kapcsán egyfajta leltár is készült, valamint érintettük a magyar pop-rock zene jelenjét és jövőjét. Az idén hetven esztendős, ám örökifjú, energikus Vörös István mindemellett beszélt rövid-, illetve hosszú távú terveiről, az alkotó munka szépségeiről, s még arra is jutott ideje, hogy sokéves tapasztalatai alapján hasznos tanácsokat osszon meg a feltörekvő generációval.
Beszélgetésünkben szó esett a mai, modern zenéről. Újabb felvételeiden nyomon követhető, hogy egyáltalán nem idegenkedsz az újfajta hangzástól, technikai megoldásoktól. Mindezek fényében miként vélekedsz a ma dívó műfajokról, zenékről?
Mesterséges intelligenciát nem használok, próbálom a „saját természetest” csúcsra járatni. A technika újabb stúdiós vívmányait persze elfogadom, használom, ezek a felvételekben és a hangszerelésben jelennek meg. Az újdonságokra muszáj odafigyelni és alkalmazni, muszáj fejlődni, hiszen a világ nem áll meg, nem a hetvenes, vagy a nyolcvanas éveket éljük. Fontos, hogy a technika nem mehet az érzések, érzelmek és főként a produkció kárára. Főleg ne legyen öncélú!
Ami a mai modern irányzatokat illeti, természetesen figyelemmel kísérem ezeket a produkciókat is. Vitathatatlan, hogy sok tehetség akad közöttük, semmiképpen sem szólnám le a produktumaikat. Azzal együtt, hogy némileg egysíkúnak tartom. De a legfontosabb az – és erre nyomatékosan hívnám fel az új generációk alkotóinak figyelmét –, hogy a dalszöveg nagyon fontos eleme kell(lene) legyen a zenéjüknek. Néztem a televíziós Dal című vetélkedőt: zeneileg hallottam profi megoldásokat, vagy méginkább lehetőségeket, ám szövegileg nagyon „vékonykának” tartottam az ott elhangzott dalokat. Problémának látom, hogy azokat leegyszerűsítették néhány közhelyszerű, szerelmi témára, ráadásul meglehetősen primitív kifejező eszközökkel. Miközben a világ egy színes, kitárt csoda!
Lehet ezeken javítani, méghozzá oly módon, hogy szabad teret kell engedni a gondolatiságnak. Innen üzenem a fiatal alkotóknak, hogy hajrá! Színesen, változatosan hangszerelni, és nagyon oda kell figyelni a dalszövegekre! Legyen üzenete, tartalma, tartása, mert ha ezek hiányoznak, teljesen mindegy, hogy jó- e a zene, vagy sem. A mondanivaló ugyanis fontosabb, mint maga az egész „zenebona”, mégpedig azért, mert a jó szöveg odavonzza a közönség figyelmét.
Amúgy tehetséges zenészekben nincs hiány: az iskolák ontják a jobbnál jobb fiatal muzsikusokat, talán még túlkínálat is van belőlük. Ellenben az előbb említett alkotókból úgy látom, nagy a hiány, ezt kellene majd korrigálni.
Ami a dalszövegek minőségét illeti: hogy látod, van is igény az igényességre, vagy csupán az alkotóművész mondatja ki veled ezeket a megállapításokat?
Akár az alkotó is mondathatja velem, hiszen magam is próbálok ezeknek a kritériumoknak megfelelni. Ha végignézünk az elmúlt időszak zenei termésén, láthatjuk, hogy van rá igény, hiszen azok az előadók, zenekarok lettek igazán sikeresek, akik odafigyeltek a tartalmas mondanivalóra. Nem sorolnám a példákat, szerintem, aki figyelte a magyar beat-, pop-rock zene alakulását, tudja, kikről beszélek.
Arról nem beszélve, hogy a jó dalszövegnek komoly tanító-nevelő hatása van. Ezeket az tudja megfogalmazni, aki művelt, olvasott ember. Mert ez a kulcsa az egésznek: olvasni, olvasni és olvasni! Fel kell tölteni a fantáziánkat, figyelni a bennünket körülvevő világot, majd az így született gondolatokat formába kell önteni és át kell adni az embereknek. Mert a jó, tartalmas dalszöveg magával ragadja a közönséget. Persze a gondolatisághoz tehetség is kell.
Hagyománnyá vált, hogy az évfordulókat, mintegy kiemelkedő eseményként nagykoncerttel ünnepled. Idén sem lesz ez másként. Mit tudhatunk a Vörös István 70 produkcióról?
A nagykoncert címe: „az örökifjú 70 – Dalok a Prognózistól napjainkig”, amelyet május 3-án a MOMKULT színháztermében mutatunk be. Este 7-kor kezdünk, körülbelül két és fél órás programra lehet számítani, benne harminc dallal. Ahogy a plakát is hirdeti, az évtizedek tükrében minden korszakom terítékre kerül.
Az elmúlt időszakban sok előadóval, zenésszel dolgoztam együtt: így a hetvenes években Vikidál Gyulával a Record együttesben, ahol Deep Purple-öket, Uriah Heep dalokat játszottunk. Róla mindenki tudja, hogy szuggesztív hatású, nagyszerű figura. A nyolcvanas éveket Jankai Béla billentyű virtuóz és Cirmos Kormos Gábor basszusgitáros reprezentálja, velük a Prognózist gyúrtuk. Ezután St. Martin szaxofonos következik, akivel a kilencvenes évtizedet indítottam. Ezen túljutva megérkeztünk a 2000-es évekhez és Szalóki Anetthez, aki vokalistám volt, ma már szólópályán tevékenykedik. Ők lesznek a vendégeim ezen az estén, ők reprezentálják a különböző korszakaimat, színesítik a programot. És persze ott van az állandó zenekarom, amellyel régóta együtt dolgozom, elmondhatom, egytől egyig remek muzsikusok.
Két vadonatúj szerzemény is elhangzik majd. Az egyik a Hullámvasúton című, a másik pedig egy akusztikus ballada, amely egy nyaralás alkalmával született, tulajdonképpen egy összefoglaló dal. Az egyik éjszaka megszállt az ihlet, váratlanul kilenc versszakot sikerült papírra vetnem. A Helyek varázsa az interneten már elérhető, legfőbb jellemzője, hogy végig szalad életem fontosabb állomásain. Rólam szól ugyan, ám a történet bárkire ráhúzható, bárki magára ismerhet benne. Hiszen mindannyian jártunk koncertre, ki Piramisra, ki P. Mobilra vagy épp Omegára, majd természetesen Prognózisra. Ezek a nevek szép emlékként mind felbukkannak a dalban.
Visszautalva beszélgetésünk elejére, annyi a munka, hogy nem érzem az idő múlását. Most ugye óriási energiákkal készülünk a MOMKULT nagykoncertre, május 3-ra, de utána kiadjuk a már emlegetett harminc dalos dupla albumot, azután meg a Hallgass, ha jót akarsz sorozat 9. részét. Boldogító érzés számomra, maga a csoda, hogy alkothatok. Aki pedig eljön a koncertemre, vagy meghallgatja a lemezeimet – rajtuk kívül pedig az olvasónak és zenerajongónak – azt üzenem: a kult rock legyen veletek!
Hegedűs István
2025. április 30. 07:15