Vitéz Juli
„Nem vagyok egy gitárhősködős típus, nekem az a jó, hogy ott vagyok egy zenekarban, érzem, hogy fontos vagyok, de nem az enyém a főszerep.”
Vitéz Juli tudatos, felelőségteljes lány, aki mégis szerelemből választott hangszert. Bár ő azt mondja, hogy nyitott szemmel basszusgitározik, a fotókon mégis általában csukott szemmel láthatjuk. Major Eszter interjúja Vitéz Julival, az Úrfi és a Universe25 basszusgitárosával.
Mikor kezdtél el zenét tanulni?
5 éves koromban kezdtem és több mint 10 évig zongoráztam. Azért szerettem volna megtanulni, mert a bátyám is sokáig tanult zongorázni. Aztán később abba akartam hagyni, de anyukám meggyőzött, hogy még egy évet, aztán még egy évet járjak, úgyhogy kitartottam, és az alapvizsga után már egészen megszerettem. Aztán váltottam klasszikus gitárra és akkor azt csináltam 6 évig.
Hogyan jött ezután a basszusgitár?
Zenehallgatáskor elkezdtem a basszus dallamra figyelni és megtetszett a basszusgitár szerepe a zenében, majd a Gitármánia táborban, 17 éves korom körül a kezembe is került egy hangszer, amin elkezdtem próbálgatni a pengetést. Aztán nem sokkal később kölcsönben volt nálam egy basszusgitár, és a gimiben végzősként már azon kísértem az osztályt az iskolai műsorokon. Elsőre teljes szerelem volt ez a hangszer.
Igen, ahogyan beszélsz róla, ez tényleg szerelemnek hangzik. Könnyen megtanultál rajta játszani?
Igen, könnyebb volt elkezdeni rajta játszani így klasszikus gitár után, mint zongora után gitáron tanulni. Ott sokáig azzal ment az idő, hogy hogyan fogjam a kezemben a hangszert, hogyan ne csavarodjak ki vállal, hogy tartsam a karom. Teljesen más testtartást és szinkront igényel a jobb és bal kéz részéről, mint a zongora. A gitároknál pedig ugyanaz a struktúra, csak máshogy pengetjük a húrokat és más a hangszer funkciója a zenében. Pont ez tetszett meg, hogy kicsit olyan a basszusgitár, hogy ha nincs a zenében, akkor hiányolja az ember füle, ha viszont ott van, akkor kellő alapot ad, de nem tűnik ki. Nem vagyok egy gitárhősködős típus, nekem az a jó, hogy ott vagyok egy zenekarban, érzem, hogy fontos vagyok, de nem az enyém a főszerep és nem vagyok előtérben a hangszeremmel.
Az életben is ilyen vagy?
Szerintem igen, szeretek hasznos tagja lenni egy csapatnak, szeretek csapatban dolgozni igazából. A suliban és a munkahelyemen is erre törekszem. Építészként a legtöbb projektünk csapatmunka file-ban készül, ezért fontos, hogy tudjunk hatékonyan együtt dolgozni.
De látom, hogy a Universe 25-ben énekelsz is, és ez több mint vokálozás. Ez közben jött, hogy kicsit kinyíltál?
Régóta nagyon szerettem énekelni, csak sokáig nem mertem… Pár évig jártam énektanárhoz, aki sokat bátorított, így az első zenekaromban még énekes, basszusgitáros- frontember voltam. Ez elég nagy feladat volt számomra, és bár tetszett, később rájöttem, hogy ugyanúgy, mint az életben, jobban szeretek a háttérből hozzátenni a dolgokhoz. És zeneileg egyre nehezebb témákon törjük a fejünket, ami mellett nem tudnék teljes emberként az éneklésre is koncentrálni. A vokálozás viszont megmaradt.
Csupa fiú van körülötted, te vagy az egyetlen lány a zenekaraidban. Megfejtetted, hogy mi lehet ennek az oka?
Mindig is fiús lány voltam, csupa fiús játékkal játszottam, talán a bátyám miatt. Sok legót és kisautót örököltem tesómtól, mindig ezekkel játszottam. Csak egyetlen babám volt, szegény, mindig ott ült a sarokban félig lecsúszva, egyik szeme nyitva, a másik pedig csukva. Elég creepy látvány volt. A barátaim többsége is fiú, kisebb korom óta könnyebben azonosultam az értékrendjükkel és a gondolkodásmódjukkal, ezért zenekarokban is könnyen tudok együtt dolgozni a srácokkal. A zenesulis osztályunkban viszont sok a lány, amit nagyon élvezek, főleg, hogy egyikükkel egy ritmusszekciót alkothatok, ami szerintem elég vagány.
Kik hatottak rád basszusgitárosként?
Főleg zenekarok hatottak rám, mert nem feltétlen egy-egy hangszeres zenész tudását figyelem egy zenében, hanem az összképet, ezért a kedvenc zenekaraim basszusgitárosait tudnám kiemelni:
Amos Williams (Tesseract),
Justin Chancellor (Tool),
Adam Nolly Getgood (Periphery),
Simon Grove (Plini) és
Anga Kis Miklós (Subscribe, USEME)
Két fontos zenei projekt van jelenleg az életedben, melyek egymástól eltérő stílust képviselnek. Beszéljünk először az Úrfiról!
Az Úrfi zenekarban nagyjából 2,5 éve játszom, velük most ünnepeltük a zenekar 5. születésnapját az Akváriumban, nyáron pedig megjelent a 2. nagylemezünk, amit az A38 hajó teraszán mutattunk be. A zenekarnév a frontembert, Száraz Bencét rejti, akit fiatalabb korában az olvasás-szenvedélye miatt Bagoly úrfinak hívtak, így ragadt rá az Úrfi név. Ez az olvasottság a filozofikus szövegeiben is megjelenik. Egy basszusgitáros lány ismerősöm ajánlott be a zenekarba, amikor pedig meghallgattam a dalaikat, azonnal megfogtak Bence szövegei és a projekt zenei sokszínűsége.
A zenélésben is tetten érhető ez a közös világnézet és a hasonló értékrend?
Igen, emberileg is támogatjuk egymást a mindennapokban, és csapatként közösen vállaljuk ezt az utat, akkor is, ha tudjuk, hogy nem a zenekarból fogunk élni.
A másik zenekarod, a Universe25 hogyan alakult és mit takar a név?
Ez egy egészen friss projekt. Bár a tagokkal évek óta együtt járunk táborozni Szolnokra a Gitármánia Táborba és időtlen idők óta barátok vagyunk, de eddig sajnos nem volt lehetőségünk együtt zenélni, mert külön városokban laktunk. Úgyhogy nagy öröm, hogy végre sikerül összehoznunk a zenekart. 1,5 éve kezdtünk el közösen dalokat írni, próbára járni, de komolyabban fél éve csináljuk. Eddig három live sessiont rögzítettünk és nemrég volt az első fellépésünk Balatonbogláron, az Öröm a zene – Légrádi Antal Tehetségkutatón. A név pedig onnan jött, hogy sokat beszélgettünk az emberiség jövőjét megjósoló Universe 25 kísérletről. Később, amikor a névválasztáshoz jutottunk, eszünkbe jutott ez a beszélgetés, és eljátszottunk a gondolattal, hogy ez jó név lehet számunkra.
Miben más ez a két együttműködés? Hogyan születnek a dalok a két zenekarban?
Az Úrfiban Bence végtelen számú akusztikus gitárral kísért dala a kiindulási alap, aztán mindenki kiegészíti a saját hangszerével, a Universe-ben pedig inkább műhelymunka folyik. Velük a próbateremben együtt kezdjük a dalok megírását, akár egy korábbi, akár egy ott születő téma a kiindulási alapja az egésznek, majd egymásra reflektálunk az alkotási folyamat során és addig gyúrjuk az ötleteket, amíg össze nem áll.
A zenekarok mellett hogyan néznek ki a hétköznapjaid?
Építészként dolgozom, heti háromszor járok be az irodába, mellette pedig végzem a Kőbányai Zenei Stúdiót, amiről egész egyetem alatt álmodoztam. Nyaranta a Gitármánia Táborban töltött egy hét során fogalmazódott meg bennem, hogy szeretném így élni az életem: a mindennapokban is emberek között lenni és egész nap zenével foglalkozni. De fontosnak tartottam azt is, hogy legyen egy hivatásom, amit ugyanolyan szenvedéllyel csinálok, mint a zenélést, ez pedig az építészet. Ahogy egyik zenekaromtól, úgy egyik hivatásomtól sem tudnék megválni, mindkettő ugyanolyan fontos számomra. A munka és a suli mellett pedig gyakran éjszakába nyúló próbáim vannak.
Szóval nagyon sűrű most is az életem, nehéz mindent összeegyeztetni, és lépést tartani, ha menet közben programváltozás van, de próbálom megőrizni az egyensúlyt (és a józan eszemet :-).
Min dolgoztok most, hol láthatunk legközelebb?
Az Úrfival jelenleg az új lemez megírásán dolgozunk, illetve megyünk majd Debrecenbe
koncertezni május 20-án a Sungazers-el.
Az U25-tel pedig a következő mérföldkő a bemutatkozó koncertünk lesz, amire május 26-án kerül sor a SnailGardN és az Auraleak társaságában az Analog Music Hallban.
https://www.facebook.com/events/107271445654974
Major Eszter
2023. április 24. 07:54